Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-16 / 46. szám

4. oldal

BÄCSiEGYE! MAPL0 T926. február 16.

Vicispánból fegyenc

Sztojkov Mózes volt bácskai főispánt elszállították a mitrovicai f egyházba Elszállítása előttpernjitási kérelmet adott be

Szomborból jelentik: Sztojkov Mózes volt bácskai alispánt, akit a semmitőszék különböző hivatali mulasztás miatt jogerősen öt évi fegyházbüntetésre ítélt, szombaton elszállították Szomborból a mitrovicai {egyházba. Az elitéit volt alispán, aki többszöri megszakítással körülbelül egy évet töltött vizsgálati fogságban a szombori ügyészség fogházában, amióta elitélése jogerőre emelkedett, maga sürgette állandóan, hogy Szomboxból szállítsák el. Az átszállítás ; azért késett, mert-az átszállítás költségeire megszavazott hitel nem érkezett meg Szomborba,

Sztoikov Mózes elutazása előtti percben njrafelvételi kérelmet nyújtott be a szombori kerületi törvényszékhez. A beadványt Sztojkov maga szerkesztette meg és benne ‘ártatlanságának bizonyítására olyan körülményeket jelöl meg, amelyeknek tárgyalására a per eddigi folyamán nem kerülhetett sor bizonyos kényes természetű okoknál fogva. Az uiraíelvé+el; kérelem beterjesztése után az elitéit alispán ügyének képviseletével Masirevics Mihály dr. szombori ügyvédet bízta meg. Sztojkov elszállítása előtt néhány nappal védőjének újabb dokumentumokat tárt fel. ártatlanságának igazolására, úgy, hogy Masirevics dr. a Sztojkov által benyújtott kérelmet újabb beadvánnyal egészítette ki.

A beadványok alapján a szombori törvényszék már kihallgatást is eszközölt, még pedig a bünrészesség miatt elitéit Zimdanovics Vladimir volt vármegyei irodaigazgatót hallgatták ki a Sztojkov’ áltál bejelentett újabb ténykörülmények igazolására. Intézkedett a törvényszék már az ujraíelvételi kérelemben megemlített iratok beszerzése iránt is. Masirevics dr. védő szerint az iratok beszerzése most már semmi akadályba nem ütközik és március hónapban már sor kerülhet az

niswKBx ■jawr,-.XBmsx&:2wmw&iM!*.,-xnimBKíaies

ujrafelvétel kérdésében a nyilvános törvényszéki tárgyalásra. Ezen a tárgyaláson az ügy előadóbiróját hallgatják meg és sor kerül a vád és a védelem

A legutóbbi két nagyobb szuboticai csődesetnél, a Kovács Antal téglagyár és a Márkus Simon és Lipót cég csődjénél éppúgy, mint a Mncsy és Társai cég fizetésképtelenségi eseténél rámutattunk arra, hogy az összeomlást- mindenütt az okozta, hogy az adósok drága privát pénzt vettek igénybe, nem bírták ki a nagy kamatokat s emiatt következett be a vagyoni romlás.

Még jellemzőbb erre a Mácskovics

l.centin-féle fizetésképtelenségi eset.

Néhány nap előtt Mácskcvics Leontin hitelezőit értekezletre hívták Össze. A hitelezők itt tudták meg hivatalosan is azt, amit már amúgy is tudtak, hogy Mácskovics Leontin súlyos fizetési zavarok közé futott és a hitelezők csak akkor remélhetik, hogy a pénzükhöz jutnak, ha türelemmel lesznek s per és végrehajtási költségeket pern okoznak, nehogy ezzel is rontsák a statust.

Mácskovics Leontin idősebb, hatvan év körüli úrasszony, rendkívül visszavonult életet élt, könyvei, régiségei közt, az uccára alig járt, társaságokban nem mutatkozott, a saját személyére semmit, vagy alig valamit költött. Nővére az elhunyt Mácskovics Titusz építésznek, akinek képességeit és tudását nem egy szuboticai s nagyváradi épület dicséri. Mácskovics Leontin tulajdonában volt a Strossmayerova-uÜcai emeletes ház, a mellette lévő kert, amely két év óta a Sztipics-féle vendéglő kerthelyisége, a Folyó-ucca és Katona-ucca sarkán lévő emeletes ház. százharminc lánc elsőrendű szuboticai föld s az első szuboticai gőzíéglagydr r.-t. részvényeinek részvé.nytöbbsége. Mácskovics Leontinnaik az volt .az ambíciója, hogy felvirágoztassa ezt a gyárat, amelynek részvényei már évek óta nem tartoznak az értékesebb papírok közé. Mintmeghallgatására is, amely után a bíróság zárt ülésben fog határozni az ujrafelvétel elrendeléséről, vagy elutasításáról.

hogy a gyár nem prosperált, Mácskovics Leontin egyre több pénzt volt kénytelen igénybevenni és a bankkölcsönökön kívül magánosoktól is vett igénybe úgynevezett privát pénzt.

A privátpénzt boldog időben uzsorakölcsönnek hívták s ma sem lehet uzsoráskodásnál . egyébnek nevezni azt, >ha valaki havonta 4—5% kamatot szed a kölcsönadott pénze után. Bár a szegény uzsorások mentségére szolgálhat az, hogy a pénzük legtöbb esetben veszélyeztetve van, s hogy a kamatból kénytelenek részeltetni az ügynököt és a fel-hajtőt is, aki számukra a jó, megbízható, vagyonos kölcsönkérőt hozza.

Mácskovics Leontin esetében is ez történt. Csak híre futott a városban, hogy a vagyonos minőnek pénzre van szüksége, megmozdult a felhajtok raja, s akiről csak gondolták, hogy pénze van, körülvették és rábiTták. hogy adja kölcsön Mácskovics Leonémnak, akinek a mait év szeptemberében még összes ingatlanai tehermentesek voltak. A kamatterhek azonban egyre szaporodtak s csak újabb és újabb kölcsönök árán lehetett a havi 80—100.000 dinár kamatot megfizetni. Szeptember elején már nyilvánvalóvá lett, bog’,- Mácskovics Leontin vagyoni helyzete megingott. A megijedt hitelezők egymás után siettek per és bekebelezés utján biztosítani követeléseiket. A telekkönyv C. lapján, a melyen eddig semmi tehertétel nem volt feljegyezve, ma a következők kebelezhették be követeléseiket:

Fischl Pál 75.000 dinárt, Schossberger Hermann 75.000, Beinhauer Károlyné

50.000, Böhm Antalné 50.000, Opsta Banka 70.000, Czeisz Mátémé 232.500, Grcsics Alajos 100.000, dr. Wollt Gyula

45.000, Révész Állsz 30.000. Csomós Ferenc 40.000, Horváth Gyula 42.000,

Kiss Mihályné 55.500, Sepsics‘ Anna 37.500, Rózsa Géza 10.000, Vidra Mihály 80.000, Szarnék Mátyás 25.000, Herbak Verona 45.000, Zsppka Jánosáé.

25.000, Jov movies Milán 70.000, Glück Mór 95.000, Gaal Ignác nyugalmazott postatiszt 60.000, Poljoprívredna i zalozsna banka 120.000, Tóth István Szenta 88.500, Dalics Géza 18.000, Losák Antalné 55.000, Ohrman Kálmán 115.400, Sipos István 10.000, Szuboticai önsegélyző szövetkezet 70.000, Kulnncsics Lajos 90.000, Heuduschka és Hermann 28.000 és Pera Gabrks 100.000 dinárt követelnek. A bekebelezett követelések összege meghaladja a kétmilliót.

Ezenkívül még igen sok hitelező van — mintegy egymillió dinár követeléssel *— akik nem is tábláztatták be magukat a telekikönyvben.

Véres szerelem

Egy vrbászi legény leszarta a

vetélytársát s aztán elmenekült

Verbászró! jelentik: Biró Antal huszonhárom éves föidmiveslegény vasár-, náp délután leszúrta vetélytársát, Hatala Máté huszonnyolc éves foidmivest, aki súlyos sérülések következtében a halál-, ial vivődik. Bird és Hatala egy lean3'nak udvaroltak és emiatt elkeseredett ellenségei voltak egymásnak. Vasárnap délután négy óra ' tájban összetalálkoztak az úgynevezett magyar-soron Bíró megszólította Hatalát és megfenyegette, hogy ha még egyszer felkeresi a leányt, rosszul jár. Erre szóváltás támadt közöttük, majd Biró előrántotta kését és azt Hata'ába döfte. A szerencsétlen ember nyomban összeesett.

A rendőrség, amikor értesült a véres eseményről, dr. Műnk Adolf községi orvossal nyomban kiszállt a helyszínre, ahonnan Biró már elmenekült. Az orvos megállapította, hogy a késszurás a vesét megsértette és a sérülés életveszélyes. Hatalát eszméletlen állapotban szállították be a szuboticai közkórházba, ahol a halállal vivődik.

Biró kézrekeritésére a rendőrség széleskörű nyomozást indított, rejtekhelyét azonban mindeddig nem sikerült még felkutatni.

KAMAT ESZI A KAMATOT

Egy dúsgazdag szuboticai ürmöt vagyoni romlásba kergetett

a privátpénz

Az özvegy

Irta: Beréngi János

— Nagyságos asszony, kérem, két gyertya maradt a temetésről. Eltegyem?

— Ne. Meg kell gyújtani, égjenek ek 'A nagyszoba ablakát függönyözd le és a konyhából vigyél be két gyertyatartót!

Megfordult, de egy pillanat múlva mégegyszer a cseléd után szórt:

— A gyertyákat a szoba közepére helyezd, hogy tüzet ne fogjon tőlük valami. És a szőnyeget hajtsd föl. Vigyázz, le ne cseppents semmit.

A halszemü, lompos fiatal lány indult a konyha felé.

— A folyosón ne oltsd el a villanyt és ha jön -a doktor ur. mondd meg neki, hogy fönn vagyok. Várom.

Csendes léptekkel suhant a szobája tele. Az arany fcarkötőórára pillantott, amely ezúttal pz asztalon egy pici vásári szobrocska köré övezve ketyegett. Utána ösztönszeriüeg lépett a tükörhöz, elfeledkező szemekkel bámult magára. A fekete ruha látása csakhamar visszásjesztette. Kissé el is rösteltc magát. Istenem, hát ennyire feledékeny, fis ennyire beszédes volt az imént is. Három órája mindössze, hogy hazavánszorgott a temetőből és szeme már a *tiikröt keresi. Az urára akart gondolni. a hat hétig sorvadó beteg arcra, a halotti csöndbe merevült szemekre, a sírra, de valahogy mindig a fiatal ügyvéd állott az ura elé. Öt látta, őt érezte, öt különböztette meg az elébe sokasodó képekről. A férje legjobb báyáíja volt, ő vette át a végrendeletet is. Azelőtt kissé léha pajtásnak tartotta, •de o süni beteglátogatások mintha koinoüyabb. melegebb arcot kopiroztak volna a lelke elé. És az asszony a temetése« is egyedül őt érezte magánál.

Illő távolban állt ugyan, de mégis legközelebb hozzá és ha nem is nézett rá, az asszony tudta, hogy szivével, idegrendszerével ügyeli őt a fiatalember.

A- kiskapu mcgzprrení az uccári. Az asszony összerázkódott. Strut szeretett volna. Nem tudta miért, de érezte, hogy egy kicsit azért is. hogy a doktor sirás közben találja. Gyászszegélyes apró kendőjével törülhette a szemét, szivében reszketett valami, de a könny nem akart kibuggyanni, ott száradt meg a szemgolyóján.

óvatos kopogtatás az ügyvéd lép?tt be. Kezet csókolt, valami gyenge bátorítást hebegett hatástalanul és szinte fölöslegesen. Az asszonyka a támogatást és a figyelmességeit köszönte és amikor újra közéjük feküdt a csönd, kelletlenül menekült a hétköznapi szavakhoz.

— Irmáék nem kaphattak útlevelet. Reggel érkezett a távirat, hogy legföljebb holnapután tudnak ideérni. Tudja, sohasem szerettek. Azt hiszem, most se várhatok tőlük több jót. Mint az elhunyt legjobb barátja, azt hiszem, ezúttal is csak ...

— Ó igen — hadarta az ügyvéd — mindenesetre. Köszönöm és Ígérem is, hogy meg fogok felelni. Körülbelül tudok mindent. Szegény Béla gondolt erre. még betegsége első hetében megmagyarázta a helyzetet.

Az asszony sóhajtott. Fehér, kicsi ujjal idegesen rándultak meg néha:. A fiatalember szóttalauul nézte. Egészen kiesett a szerepéből. Különbpn másra 'is várt. Az utón már mindent előre elképzelt és mindenhez úgy készült hozzá, ahogy elképzelte. A fiatal, szinte gyerekasszony sírni fog. fuldokolni, öt meghatja a fájdalom, megfogja a kezét, eszébe jut. hogy ez az asszony árva, ezentúl magában éldegél, megviselten rémüldözik is majd az üres szobáktól és a múlt leikébe égetett képeitől. Valami ismeretlen helyre tévedt, a maga érzéseire megalkotott asszony alakját elvesztette. Egy nő ült előtte, aki a temetésen sírta el minden nyilvános könnyét és most csak az bántja, ami őt is: nem tudja, mit tegyen.

— Irmáék egyezkedni akarnak — kezdte újból az asszony —- ezt biztosra veszem. Az urát nagyon jól ismerem és tudom, hogy mindenre képes. El vagyok készülve rá. hogy perrel is fenyegetnek. Majd kérem, világosítson föl, hogy mennyiben tarthatok tőlük.

Á fiatalember bólintott. Most már ismerősebb helyen érezte magát. Jog, tárgyalás, kereset ügyvédi szavak. Csak az ut volt kellemetlen, anríg az előbb elképzelt helyzetből ide elevenedett. Valami forró köd hámlott le egyszerre a szivéről, élénkebben beszélt, majdnem mosolygott is. Csak azért nem mosolygott, meri ideién eszébe jutott hogy fontos ügyben, komoly féllel tárgyal, akinek amellett szomorú kötelessége is a komolyság. Az aszszony vibráló ui.vajra nézett. Szép kicsi ujjak ■— suttogta benne valami a beszéd alatt. Apró finom rózsaszínű körmöcskék, de ni. most vette észre, hogy a gyűrűs ujj körme alatt egy vékony, fekete szegéíyike sötétlik. Szinte ráfeledkezett, csak akkor eszmélt a figyelmetlenségre, amikor 'az asszony izgatottan az ölibe rántotta a kezeit.

Igyekezett közömbös leírni. egyszerűen nézett a szemébe és akkor látta, hogv az asszony elpirult, mintha hirtelen valami nagy hibát olvastak volna •az arcába.

— Milyen különös — vallotta magának — egy özvegy, egy fehér özvegy asszony áll előttem. Az a másik, zz egy szimis valaki volt. egy beteg de mégis élő embertársa. És ő minden igazán érző barátsága mellett is elkószált a titkos gondolatok utján és édes

didergéssel várta, hogy a beteg elmenjen és ez a fehérség maradjon itt. A beteg elment és most látja csak. hogs- a színes eleven képet elvitte magával. Az eleven valakit magába zárta a halott1 és a maga holt képét ídetüzte iaz élő, színes valaki mellére, özvegy.

Az asszony most már megrettent a csöndtől és megérzett valamit. Mintha egy arany gyűrű gurult volna le a szivéből a mélybe. Már nyílt szemekkel nézett rá, harcolt, beszélt, a férfi lelkét hasogatta a szemével, rést keresett, ahol bedobhasson egy termékeny szócskát, amelyből nyugtat adó, különös beszéd hajthat ki. A férfi maga elé szobrosodva bámult és az asszony arcát festegette a lelkére. A haján, homlokán kezdte. Két tüzes szem alatta, mosf a száj, kicsi helyecske. lippedt rózsalevél, de egy apró lencse is bamállik a szája balszélében. Egy kis foltocska. Milyen szép is volt ez mindig, hányszor csodálta, amikor az asszony mosolygott és a icnose egy édes kis gödröcskébe süppedt. Most fázott tőle. Mintha a koporsó' gyertyája seroent volna föl és egy fekete viaszosöpp pattant volna le ■róla a száj mellé. A másik percben már korholta magát a bolondos gondolatért, de hiába, leikén már igy festette és igy fejezte be a képet.

— Kilenc óra — mentegetőzött a fia-: talember és engedelrnet kért. Előzékeny volt és valami hirtelen biztató szó, védelmcs gyöngédség csillant meg az ajkán, amikor észrevette az asszony szemébe gyűlendő rémületet.

Mikor eltávozott, az asszony értelmetlenül faggatta magát: mi ez, mi volt ez? .Most már előbuggyantak a könnyei, a hálószobájába futott, nagyon özvegynek, száraznak, fájdalmasnak érezte magát és tudta azt fs, hogy egész éjjel sírni fog.