Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-14 / 44. szám

I 24 OLDAL * ÁRA 3 DINÁR Postaion* pUčeaal BÁGSMEGYEI XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 V 4SÁRNAP február 14. Megjelenik minden réggel, ünnep után és hétfőn délben i'slefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Magyarkulturpolitika A sérelmek közös plattformján kívül még egy tér van, amelyen a jugoszlávai magyarság talál­kozhat. Ez: a magyar kultúra ápolásénak és megérzésének fel­adata, amelynek jelében egyesül­hetnek azok is, akiket világnézet, politikai pártállás elválaszt. A sérelmi politika, a magyar­ság bajainak örök hangoztatása alapjában passzív politika, a fakir köídöknézése. A magyar kultúra megőrzése, feníartása aktivitás, ame'y munkát kivárt s amely eredményeket ígér. fugoszlávia magyarsága ma már tisztában van azzal, hogy a történelem végzése, amely Közép-Európában uj ország­határokat szabott meg, örökérvényű. Minden jugoszláviai magyar elin­tézte már leiekben azt, hogy az ő hazája az SHS. királyság s Ő érdekei, jóléte, boldogulása egybeforrt uj hazája érdekeivé;, jólétével és boldogulásával- Ma inai magyar irredentizmusról be­szelni, dajkamesék jelUlhhiša. Az itt élő magyarság számot vetett a tényleges helyzettel, megnyu­godott abban, amit történelmi erők határoztak felőle s uj hazá­jának, az SHS. királyságnak ha­tárain belül akarja megtalálni boldogulásának és fejlődésének feltételeit. Ha ezekkel a tények­kel az uralkodó szlávség is tisz­tában van, az ő érzékenységét sem bánthatja az, ha a magya­rok ragaszkodnak nyelvükhöz és kultúrájukhoz. Minden magyar nemcsak megnyugvással, hanem megelégedéssel látja azt, hogy gyermekei, a jövő generáció, meg­tanulja az államnyelvet. Az, hogy az iskola lehetővé teszi az ál­lamnyelv megtanulását, annyit jelent, hogy a létért való küzde­lemben a jövő magyarja nem kénytelen nélkülözni azt a hatal­mas fegyvert, amit az állam­­nyelv tudása jelent, Mi termé­szetesen az iskola ideálját abban látjuk, hogy az oktatás anya­nyelven történjék, de mód és al­kalom adassák arra, hogy az ál­lam hivatalos nyelvét is min­denki jól megtanulja, Az állam teljesiti azt a felada­tát, hogy az államnyelvet és a szláv kultúrát átviszi a köztu­datba, a magyarságra vár az a feladat, hogy a magyar kultúrát megőrizze, a meglévdfkulturérté­­keket átmentse a jpva nemzedék számára. A világ németjei kulturközös­­ségberi élnek s a német kultúra közkincse a jugoszláviai német­ségnek is, akár van Kulturbund, akár nincs. A magyar kultúra árva. A magyarság testvérteíeriül él Eu­rópában. A magyar intelligenciára vár a feladut, hogy- a jugoszláviai magyar népet eggyé forrassza n Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ai, 4. (Rossia Fondóre-palat») Kiadóhivatal: Snbotica,Aleksandrova «i.i,(Laíhach^aloU) magyar kultúra jegyében, hogy -rdeklódást teremtsen magyar irás, magyar könyv, magyar zene, magyar festészet, magyar színház iránt, hogy megteremtse az anyagi lehetőségeket arra, hogy kultúr­intézmények létesüljenek. Mi ennek az útja? A sokféle mód és a sokféle lehetőség közül válasszuk azt, ami legegyszerűbb s ami legjob­ban bevált. Bánátban a múlta « nemes tradícióinak megőrzésével működik a Torontálmogyei Ma­gyar Kulturegyesület. Vagy enne az egyesületnek a működését kel­lene kiterjeszteni az egész or­szágra, vagy meg kellene csinálni azt az egyesületet, amelynek mű­ködése felöleli az egész ország magyarságát. Ha a jugoszláviai magyarok komolyan odaadnak emellé a kívánság mellé s ha a magyarság vezetői nem szűnnek meg ezt hangoztatni, a ig hisszük, hogy a teljesülésnek lényeges akadályt, lehetne. Eltekintve jattól, hogy n kultur* terjedése a kulüirembe­­iék egyetemes erdeke, aí ilyen társulás- a ieghothatósabfa segí­tője volna annak, hogy szláv és magyar megismerjék egymást Heine írja egy helyen lengyel­­országi útirajzaiban, hogy egy emberöltő kevés egyetlen emberi individuum megismeréséhez, egy nép jellemét pedig még nehezebb megismerni. Magyarok és szer­­bek ma még nem ismerik egy­mást. A Szaván-tuii szerb jólelkü és demokratikus gondolkodású mégis kész a magyarokról min­den rosszat elhinni s rendszerint prsokkupált véleménnyel jön a Vajdaságba s ilyen lelkiállapot­ban foglalkozik a vajdasági ügyek­kel. A vajdasági magyar végtele­nül keveset tud a szerb kultúra múltjából s nem-ismeri annak ér­tékeit. Egy ilyen kulturegyesület elősegítené a kölcsönös megértést ho<rv a két vegre egymás is szolgálna azt a célt, hogy a nép megismerje lelkét. Úgy tudjuk, hogy Szuboticá újból kezdeményező i pfsek tör­téntek egy irodalmi t«r>asag ala­kítására. A társaság, alapitói báró Eötvös József neve alatt és szel­lemében kívánja yynsitoni n jugoszláviai magyarsrt; toliforga­tóit, művészeit, tudósért. A az értesülésünk, hogy a helyi iuHó­­uágöfc ’ ry >;l nem is í-.maszianak nehézségi ennek« a társaságnak a .megalakulása elé. Remélni le-i het-e a jugoszláviai magyarság­tól, hogy Vesz benne annyi ma­gyar öntudat s .magyar áldozat­készség, hogy érdeklődése életre­­hivja s életben tartja, az Eötvös József-társaságot, amely magja ’ehet a magyar kulturközpontnak ? Elsimult a kormányválság A szombati minisztertanács kiküszöbölte az ellentéteket Változatlanul megmarad a kabinet Beogradból jelentik: A kor­mányválság a .szómba.i napo. nyugvópontra jutott. Minden je arra mutat, hogy Pastes miniszterelnöknek és Radics Istvánnak sikerült elsi­mítani azokat az ellentéteket, amelyek a kormánykoalíció pártjai között fölmerültek. A válság megadásét elősegítette Pasics miniszterelnök pénteki au­dienciája a királynál és Rsdics lojális magatartása. Politikai körökben a válság lik­vidálásával kapcsolatban a nap folyamán az a hir terjedt el, hogy Nikics Niko erdőügyi miniszter kiválik a kormányból. Ezt a hirt azonban később maga Nikics mi­niszter cáfolta meg, aki kijelen­tette, hogy lemondásáról szó sincs. A kormány délután négy órától hétig ülést tartóit, amelyen kizá­rólag a politikai helyzetet beszél­ték meg. A minisztertanácson dőlt el véglegesen a kormány­válság és az ülésen egyeztek meg a teljes likvidálásban. A meg­egyezésről semmi pozitív hir nem terjedt el ; a miniszterek az ülés­ről távozván, igen rezervéltan vi­selkedtek és maga Radics István is kitért a válaszadás elöl. Any­nyit áruit csupán e! néhány mi­niszter, hogy a válság megoldottnak tekint­hető. A minisztertanácson nem vett részt Makszimovics Bózsó bei ügy miniszter, aki még mindig betet és Nincsics külügyminiszter, ai:i ugyanakkor audiencián volt királynál. Beavatott helyről szerzett infor­mációk szerint a most létrejött megegyezés egyik legfontosabb pontja, hogy közzéteszik a radikális—Radics­­párti megegyezés szövegét. Az ellenzék1 körében különben az a vélemény, hogy Slojadinovics pénzügyminiszter hazatérése után a kormány újabb válságnak lesz kitéve. A parlament ülése A parlament szombaton délelőtt kilenc órakor folytatta a költség­­vetés általános vitáját. Az ülésen Sibenik Radics-párti alelnök el­nökölt, aki a formalitások elinté­zése után Vuics Demeter földmü­­vespárti képviselőnek adta meg a szót. Vuics hosszabb beszédben élesen támadta a kormányt, főleg a Radics-pártot, melyet elsősor­ban tett felelőssé azért, hogy az általános politikai helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. — A költségvetés — mondotta többek közt — o yen horribilis terheket ró a népre, amit nem tud elviselni. A pi.r. ~z;ság az egész országban nehéz gazdasági helyzetben van és o kormány a helyett, hogy segítene rajta, nap­­ról-nepra több adóval sújtja. Pe­dig a kormányban resztvesz a Radics-párt is, mely pmíisztpárt­­n'afc név zi mügéi, de demagó­giánál többet nem nyűit. Szégyen, hogy ebben az országban, ahol a nép nagy többségét mszi ki a parasztság, a földművé!.-nép el­len csinálnák p . . i üt. Radics Pavle agrárro form minist ter a föld­osztásnál nincs tekintettől azokra n fontos elvekre, melyeknek az agrárreíormbnn tulajdonképen ér­­vényesümiök kellene és olyanok­nak ■ .•szí fűidet, a iknek nincs igény jogosul tsr.gu . Megtörtént pálcáén , hogy e,v ' nitó-.önek hardline'fi .Idát adf k u -venakfar,. hniiws­amikor h. tyta iá. 'mbérewn.-.m tudnak föidhö jutni. Vine Demeter ezután .1 övetelÄ, hogy az önkormányzati, es köz­ségi választásokat írjak ki. mert csak az javíthat a jelenlegi rossz közigazgatási viszonyokon. Kifej­tette, hogy az országban nagy az analfabétizmus és ezért Radics István a felelős, nkme még ma sincs annyi befolyása a kormány­ban, mint az ellenzéki Pribicse­­vicsnek. Bírálta a sejtótörvényt és rámutatott arra, hogy a törvény reakciós. Végül bejelentette, hogy bizalmatlan a. kormánnyal szem­ben és a költségvetést nem fo­gadja el. Radics István a kormány nevé­ben azonnal válaszolt Vuicsnak. Az analfabétizmus — mondotta — nem olyan nagy, mini ami­lyennek Vuics Demeter feltün­tette. A sajtótörvény sem reakciós, mert ha az lenne, a Radics-párt nem szavazta volna meg. Az uj sajtótörvény szerinte sokkal liberá­lisabb az angol sajtótörvénynél. (Derültség az ellenzéken.) Nem igaz, hogy neki nincs befolyása á kormányban, mert a kabinetben egy a Radics-párt a radikálisok­kal és abban nincsenek sem ra­dikálisok, sem horvát parasztpér­­tiak, csak miniszterek. A Radics­­párt sohasem dolgozott demagóg eszközökkel, ezekkel az ellenzék szokott dolgozni a megegyezés és a kormány ellen. Radi.cs felszólalása után az ülést bereiusztették és a vita folytatá­sát kedd délelőttre tűzték ki. Radics elutazóit Zagrebba Radics István a minisztertanács után vonatra ült és a Redics­­párti miniszterek és néhány kép­viselő társaságában Zagrebba

Next

/
Oldalképek
Tartalom