Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-13 / 43. szám
1926. február 13. Kisebbségi Elet Ra&zinsskó súlyos, helyzetéről hosz- Gzabb cikkekben számolnak be a prágai lapok. Az ellenzéki sajtó élesen támadja a kormányt, mely állítólag bizonyos gazdasági előnyökért hajlandó Kusziusskó egyrészét átadni Romániának. »A területátengedésből talán egyelőre nem, lesz semmi. A prágai kormány megelégszik Ruszinszkó nyugati határainak keletre való eltolásával, melynek minden, alkalommal, különösen választások idején, jó egypár községe esik áldozatul. A .felszabad!tótt« ruszin népnek azonban nemcsak Ruszitjiszkó szabad földjén kell küzdenie, hol a sebizmatikpsok 'térhódítása, hol az ukrán terjeszkedés, illetve az elszlovákositás ellen, tie 'Romániában is hasonló elkeseredett harcot kell vívnia nemzetiségének elismertetése érdekében. Amig Ruszihszkóbaii egyrészt az ukrán, nagyorosz és szlovák nyelvet próbálják ráaktrojálni a ruszin népre, addig Romániában a román kormány egyszerűéit eltörölte a ruszin tannyelvű iskolákat és a ruszin népet a • román nyelv tanulására kényszeríti. A román közoktatásügyi miniszter, Angbeléscu szerint a rutének nein alkotnak népkisebbséget, tehát a román tannyelv bevezetése a ruszin iskolákba nem jelenti a kisebbségi szerződés 10-ik pontjának megsértését. A román közoktatásügyi miniszter okfejtése szerint a ruszinok a román néphez tartoznak, amely román népet a sors viszszásságai deuacionalizálták és ruszinná tették úgy nyelvében, mint szellemében. .Ha. a román kultuszminiszter fenti érvelését ideát is alapul vesszük, akkor a Ruszinszkótóf ólszaki to tt nyugati területeken «elszlovákositott ruszinok szintén követelhetik a ruszin nemzethez való tartozaíidóságuknak'*. elismerését. Akkor szintén nincs helye a zempléni, sárosi és szepesi részeken lévő ruszin községekben a szlovák tannyelvű iskoláknak. Mindkét jelenség különben erősen bevilágít a ruszin nép »felszabadításának« kulisszái mögé, ahol az imperializmus titkos gépezetei vaunak hivatva ezt a kis nemzetet öszszemorzsotai, hogy ne szerepeljen többé nemzetközi problémaként amúgy, is igen szomorú sorsa.« A szlovák papság memorandumot intézett a püspöki karhoz, melyben arra kérik őket, hasson oda, hogy Htiüka szüntesse be az agitációt a kathol'ikus cseh néppárt ellen, a magyar keresztényszocialista párt viszont oszlassa fel szlovák szervezeteit, hogy igy eltűnjenek azok az akadályok, melyek egy egységes kathaükus párt vagy párt* koalició létrehozásának útjában állanak. A püspökök a memorandum alapiján már lépéseket tettek az egyes kathoükus pártok vezetőinél, akik Ígéretet tettek, hogy a szlovák papság kívánságának megfelelően igyekezni fognak-a fontos kérdést rendezni., * Az ellenzéki román pártok vezetői igen elítélően nyilatkoznak az erdélyi magyar párt és a román kormány paktumáról. Don Szever, a nemzeti párt titkára igy nyilatkozott a magyar párt álláspontjáról. »A magyar párt vezetőinek kényszerhelyzetét méltányoljuk ugyan, de úgy találjuk, hogy nem a leghelyesebb utat választották meg, hogy ebből a kényszerhelyzetből kikerüljenek. Méltányolni tudjuk, hogy azok a pozitív engedmények, amelyeket a kormány megáéért, kecsegtetőek lehetnek, de csodálkoznunk kell, hogy a magyar párt a nyári paktumból, helyesebben becsapásból nem tanult semmit Az el múlt nyáron — a. mezőgazdasági kamarai választásokon is tépaktált a magyar párt a liberális párttal. Az eredmény: kezdve a kostáit telepeken, amelyeknek visszaadását nyolc napon belül ígérték, egész fel a magyar telepesek ügyének a genfi elintézéséig, az Anghelescu-íéle törvényig és legújabban a kultuszreformig — ugylátszik, nem volt elég ahhoz, hogy kinyissa a magyar párt szemeti. Ez már nem ■a ml ügyünk, hanem a magyar párt ügye a magyarsággal szemben. Ismert 3- oldal közmondás, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A politika azonban az ellentmondások terrénuma és a közmondásokat is (gyakran megfordít va kell itt alkalmazni, ha eredményt akarunk itt elérni. A mai verébről1 még nem lehet tudni, tényleg veréb-e, vagy csak egyszerű választási kortes-fogás.« Briand tijra felveti a bizalmi kérdést Még bizonytalan a szanálási javaslatok sorsa Parisból jelentik: A kamarában valószínűleg szombaton dől el a szanálási javaslatok sórsa, amikor Briand miniszterelnök ismét fel fogja vetni a bizalmi kérdést. Politikai körökben úgy vélekednek, hogy néhány szónyi többséggel keresztül fog menni Downer uj javaslata a névre szőlő részvényekről és arra is többséget kap a kormány, hogy a pénzügyi javaslatok letárgyalásának siettetésére éjjeli üléseket is kell tartani vasárnapig, akkor aztán félbeszakítják a vitát és a választójogi reformot fűzik napi rendre, hogy azalatt a szenátus tárgyalja a kamarától átküldött pénzügyi törvényjavaslatot. A lapok közül a Petit Párisién és a Quotidien jósol kudarcot Briandnak és úgy vélekedik, hogy ha a többség meg is szavazza az éjjeli üléseket, ezzel a kormány még nincs túl a nehézségeken, hiszen a szanálási javaslatok közül azok még nem is kerültek sorra, amelyek miatt a legnagyobb az ellentét a kartelpárlok és Donmer között. Még nem dőlt el a kormányválság Pasics nyilatkozata az újságírók számára Beogradból jelentik: A Radios István népgyüíési beszédei miatt keletkezett feszültséget a közoktatási miniszter parlamenti felszólalása nem oszlatta el. A radikálisok hűvösen fogadták Radies beszédét és az egész pénteki nap a válság körüli tanácskozásokkal telt el. Elhatározó lépés semmilyen irányban nem történt, aminek valószínűleg az az oka, hogy a radikális miniszterek egy része a párt szlávéja miatt nem tartózkodott Beogradban. A délelőtt tiz órára összehívott minisztertanács elmaradt és Pasics miniszterelnök tiz órakor audiencián jelent meg a királynál. Ezalatt Radics István közoktatási miniszter a miniszterelnökségre ment és itt tudta meg, hogy a minisztertanács elmaradt. Pasics mintegy fél óra hosszat tartózkodott az udvarban. Amikor távozott a királyi palotából, az újságírók megkérdezték tőle, hogy mi újság? — Nincsen semmi! — válaszolta Pasics. — Kritikus-e a helyzet? — kérdezték az újságírók. — Mért volna kritikus?! — hangzott a válasz. — Lemondott a kormány ? — A kormány nem adta be lemondását, ebben a kérdésben még nem történt döntés. Amikor Pasics visszaérkezett a miniszterelnökségre, a Beogradban levő radikális miniszterekkel, Srskics törvényegységesitő, Triíunovics Misa vallásügyi, Miletics egészségügyi és Nincsics Momcsilo külügyminiszterrel tanácskozott. A radikális miniszterek tanácskozása háromnegyed egy óráig tartott, majd az értekezlet befejezése után Trifunovics Misa vallásügyi miniszter kijelentette az ujságiróknak, hogy nincs krízis. — Amint látjuk — mondotta Trifunovics — mindössze négy radikális miniszter van Beogradban és igy nem történhetett döntés. Miközben a radikális miniszterek Pasicsnál tartottak értekezletet, a kormány Radics-pártí tagjai közoktatásügyi minisztériumban gyűltek össze tanácskozásra. A tanácskozásról semmi sem szivárgott ki. A délutáni órákban hire terjedt, hogy Pasics bejelentette Ófelségének, hogy alkalmas időpontban be fogja nyújtani a kormány lemondását. Illetékes körökben sem meg nem cáfolták, sem meg nem erősítették a hirt. Politikai körökben várták, hogy Radics Istvánt kihallgatásra fogják meghívni az udvarhoz, az audiencia azonban ezideig még nem történt meg. A Radics-párti miniszterek közül egyedül Superina postaügyi miniszter járt az udvarnál, de kihallgatáson nem volt, csak érdeklődött, hogy mikor referálhat reszszortügyekben a királynak. „Lehetetlen miniszter“ Politikai körökben nagy feltűnést keltett a Vreme „Lehetetlen miniszter“ cimü vezércikke, amely éles hangon támadja Radics Istvánt. — Radics — írja a Vreme — a kormány tagjához nem méltó módon támadta meg Makszimovics Bózsó belügyminisztert, akinek egyszerűen „felmondott“ és Slojadinovics Milán pénzügyminisztert, aki elien egy ellenséges lap cikke alapján intézett kirohanást. Érthetetlen, hogy a kormány nem kivan egyebet Radicstól, mint cáfolatot, amitől Radics netn idegenkedik. Ezekután valóban nem lehet tudni, milyen hatalma van Radicsnak. A szerb-horvát megegyezés szükséges, de Radics nélkül, aki nem tudja komolyan felfogni a mai helyzetet — fejezi be cikkét a Vreme. A diplomáciai kar magyarázatot kér a pápai nurtcius megsértése miatt Radics István parlamenti beszéde, amelyben Pellegrinetti pápai nunciust katholikus és olasz propagandával vádolta meg, nagy megütközést keltett egész Beogradban, annál is inkább, mert Pellegrinetti nuncius nagy népszerűségnek örvend a fővárosban. A nunciaturán egyébként pénteken ünnepélyes fogadások voltak XL Pius rsáP9 msekoronézésának negyedik évfordulója alkalmából* Megjelent a nunciaturán Trifunovics Misa vallásügyi miniszter és a külügyminisztérium részéről dr. Ribarzs Ottokár, valamint a diplomáciai kar. H Hir szerint a diplomáciai kar Nincsics külügyminiszterhez fog fordulni magyarázatért Radics kijelentése} miatt. A félbeszakított nyilatkozói A Rád cs-pórti klub pénteken délután ülést tartott, amelyen a politikai helyzetről tanácskoztak. Az ülés után az újságírók kérdést intéztek Radics közoktatásügyi miniszterhez a helyzetről. Radics szokás szerint készséggel állt az újságírók rendelkezésére és igy szólt : — Minden nagyon jól van, jobban már nem is lehet . — többet nem mondhatott Radics István, mert a mellette álló Radics Pavle agrárreformminiszter és dr. Pernár képviselő karonfogták és magukkal vitték a nyilatkozatra váró újságírók elől. A jugoszláv—amerikai adósságtárgyalások Beogredból érkező washingtoni jelentések szerint a jugoszláv delegáció pénteken átnyújtotta az amerikai delegáció vezetőjének azokat a javaslatokat, melyeket az amerikaiak kívántak, A két delegáció csak a jövő héten tart együttes ülést, mert ez átnyújtott, javaslatokat az amerikai delegátusok még nem tanulmányozhatták át. A csehszlovák sajtó dicséri Mussolinit Franciaország a német-olasz konfliktusban tartózkodóan viselkedik . • -t Berlinből jelenük: A német-olasz konfliktus élénken foglalkoztatja az európai sajtót. A francia lapok megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy Stresemann nem fog válaszolni Mussolini második beszédére. A párisi Oeuvre hangsúlyozza, hogy bizonyára nehéz a német külügyminiszter helyzete, ha a bajorországi nacionalistákkal meg akarja értetni, hogy a békét csak úgy lehet biztosítani, ha a szerződésekben megjelölt határokat tiszteletben tartják, viszont az olasz fasisztáknak is rneg kell gondolniok, hogy Tirol német lakossága a tiegnagyobb lojalitással fog viselkedni Olaszország irányában, ha az államhatalom igazságosan bánik vele. A csehszlovák sajtóban nem egységes a vélemény. A nacionalista lapok, köztük a Narodní Listy dicsérik Mussolinit és rámutatnak arra, hogy hiába fenyegetőzik a német birodalmi külügyminiszter, hogy a Népszövetséghez fog folyamodni és ott keresi a német kisebbségi jogok érvényesülését, nem fog vele célt érni és nem fog sikerülni a német birodalom és Ausztria egyesülését megvalósítani, mert Mussolini is ott lesz. A félhivatalos Cseszke §z!ovenszka Republika, az agrárpárti Venkov, a Lidove Novini és a Národny Osvobosenny figyelmezteti Mussolinit, hogy a német birodalmi sajtó propagandájának ült főj, ha elhiszi, hogy a csehszlovák köztársaság területén élő német nemzeti kisebbség nem élvez jogegyenlőséget és felszólítják Benes külügyminisztert, hogy világosítsa föl Mussolinit erről a kétségtelen tévedéséről
