Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-12 / 42. szám

4. oldal_______________________ RÄCSÜEGTEI NAPLÓ 1926. február 12. Az utolsó nap PéatekeB véget ér a szaboticaiak aegyedo5ztálya kereset! adójának közszemlére tétele Az alábbiakban folytatjuk a szu­­boticai alkalmazottak negyedosztá­­lyu kereseti adójánál: közlését: Nagy János 815, Nagy Roponyt Pé­ter 1290. Nagy Mihály 860. Nagy Si­mon 905. Nagy K- Alexa 1155. Keményt Pál 1650, Ocsenás József 880. Ognya­­nov Bogdán 1050, Ognyanov János 610. Oláh Lajosáé 40. Oláh Böske 330, Olgusz Ilona 810, Osztrogonác Antun 95, Oszvald 'Autal 1650. Óvári József 965. Ozsgyai Lajos 965. Pansies Ru­dolf 845, Pansies Boltó 1050. Paviako­­vics Luk-a 835, Péics István 750. Penc János 855, Péresics Anna 845. Perin­ger Imre 875, Péter Illés 965. Fetreká­­novics János 965, Pfaíer Mór 845. Pin­tér Géza 95, Pólyák Gyula 835. Polyá­­kovics Teréz S45, Posta Vilma 95, Press­­burger Károly 750. Prokesch Mária 390, Puneter János 450. Rácz Ferenc 450, Reich Bözsi 150, Reiner Annin 965, Reinhardt Móric 390, Rövid De­zső 850, Rieger Imre 835, Reiter György 835, Reszics Griia 819,-Révész Juliska 1050, Révész István 730. Richter Ist­ván 965. Riznics Fii'öP 835, Rítta,i Iván 905, Róka Ilona 750. Roiníer Etd 750, Romcser Etel 905. Roscnfcld Erzsi 905, Rudics Mária 570. Szabó József pincér 3210. Szabó Illés 845. Szabó István 825, Szabó Károly 815. Szabó Ferenc ko­vácssegéd 835, Szabó György 845. Sza­bó Ágnes 750, Szabó Ferenc, péksegéd 1290, Szabó Róza 890, Szabó Vccó 965, Szél Teréz 330. Szalma Károly 475, Szántai Mihály 865. Szau&ies Kálmán 450, Szantus János 570. Szatmári Ist­ván 855.. Szavüsei Péter 150. Szebeiiyi Béla 965, Szecsi Lajos 890, Szegedino­­vics Lajos 835. Sz-ekulics István -10, Szekuücs lton a 845, Szélős? József 855, Szűcs Kálmán 865. Szikra Pál 690, Szkenderovrcs János 835. Szloboda Gergely 860. Szombati Böske 150, Sz to­jón ovics Ilonka 210. Szu p or d Bálint 785, Seib Miklós 965, Selb Rudolf 870, Sándor József 450. Sánta István 1050, Sárkány András 825. Figyelmeztetjük az adózódat, hogy a negyedosztályu kereseti adót fizetők névsora pénteken még megtekinthető, szombaton már meg­szűnik a közszemlére tétel. Mi az adózók névsorát közzéte&szük ugyan, azonban a hivatalos névsor ciril betűkkel van írva, a nevek igen sok helyen hibásak, elferdítettek, ezért mindenki saját érdekében személyeseit nézze meg a névsort benne van-e a neve. Felebbezéseket a negyedosztályu kereseti adókirovás ellen e hó vé­géig lehet beadni, az adóíelszólam­­lási bizottsághoz. Portrék a nagy magyar kavarodásból A princ Baráti körben »Fickk-nek nevezték és komolytalan embernek tartották. Ez a név, hogy «Fichi«, a legjobban fejezte ki Windischgraetz Lajos her­ceget. A külsejét mindenki jól ismeri már a fényképek után. A princ sohse volt valami hóditó egyéniség. SáTgás arca, kiálló pofacsojirjai és szomorú szemei emlékeztettek a magusrangu arisztokra­tára. Egyenruhában úgy festett a her­ceg, mint egy proviant-orficir. Még a frankhamisítás előtt azt mond­ták a szükebb barátai, hogy nagy »link-vei.« Ez a pesti argóban nem je­lent becstelen embert, sőt!' Ügyes em­bert, minden hájjal megkent embert je­lent. De alapjában véve nem volt min­den hájjal megkent ember. Két nagy szenvedélye volt: a kártya és a nők. A kártyára erősen ráfizetett, a nő­kön csakhogy éppen nem keresett. Köztudomású, hogy milyen szenve­déllyel. játszott. Napokig nem állt fel a kártyaasztaltól. És nagy pechben ját­szott. Szerencséje volt a szerelemben. És ez a szerencse alig került neki pénzbe. Különösen a művésznőket sze­rette. A kisebb, kezdő művésznőket És ilyenkör nagyon bőkezű volt. Saját her­cegi levélpapírján ajánlólevelet irt Wlassich-hoz, az intendánshoz,' vagy' valamelyik állami színház igazgatójához és ezt nyújtotta át az Siető hölgynek: — Ezzel menjen fel X. igazgató úr­hoz, aki ad magának egy kitűnő szer­ződést ... Illető hölgy a levéllel felment X. di­rektorhoz. Az igazgató majd elolvadt a, gyönyörtől. — Oh, a herceg! Mily kedves meg­lepetés! Elolvasta a levelet, bár kívülről tud­ta a tartalmát. — Igazán kedves meglepetés — is­mételte — és a magam részéről na­gyon őrvendek, hogy ő protezsálja a művésznőt. Én mindent elkövetek, de sajnos, évközben csak a kultuszminisz­ter ur őexellenciáiának engedélyével szerződtethetek uj tagot. Éti eljárok a miniszter urnái és ha ö beleegyezik, semmi akadálya nincs az ügynek. — Mikor érdeklődjek. — Pár hét múlva méltóztassék tele­fonálni ... Sajnos, ez nem megy gyor­san ... A direktor még udvariasait kikisérte a művésznőt és ezzel az ügy a lovagi­asság szabályai szerint cüirtéztetett. Különben is »jó .fiú« volt a >Fichi.« A minisztériumokban tömegesen lehet talál ni Wúid.ischgraotz-ajánjóleveickeí az államtitkároknál, tanácsosoknál, sőt még kisebbrangu referenseknél is. Ezek az ajánlólevelek nem ártottak az ügyes­bajos embernek, de éppen úgy nem is használtak. Nagy vagyona és előkelő társadalmi pozíciója dacára senki se vette komolyan a herceget. Még csak egy mandátumot se tudott szerezni és nem bírt bejutni abba a parlamentbe, amely Zsirkay Jánost és Kuna P. An­drást is tagja* közé számítja. Nem Igaz, Hogy Windischgraetz va­laha is a fajvédőkhöz vagy az antisze­mitákhoz húzott volna. Lelke mélyén Mosoly — Elbeszélés — Irta : Illtf János •Karján a gyerekkel besompolygoít a konyhába. Egészen idegen konyha volt, ismeretlen minden, a város is idegei, meg minden itt. De Annának ez nem volt szokatlan, minden idegen volt . min­dig, gyermekkora óta, ami körülvette, idegen vackokon hűit, idegen rongyok­ban,, járt s az is egy mézesszáju, . rut idegen volt, aki elvette egy napon és füttyszóval ment végig az . uccáa, mi­kor otthagyta az árva kis álmélkodó cselédet, Annát. Ennyi volt Annánál a szerelem, aztán jött a kórház, a gyerek, majd kvártély egy napszámos asszony­nál, akivel mosni járt s mikor az meg­halt, onnan is el kellett jönnie. A kis Giza kétéves. Sovány, idétlen testii gyermek. Vékony karja rágörbiil az"anyja nyakára, amint állnak ott a konyha közepén. Egy perc is beletelik, -míg jön az asz­­szo'ny. Mozgékony, kövér kis hölgy, szemel kissé fáradtak s az ö kezén is egy gyerek. Olyanforma, mint a kis Giza. Giza repes felé, de a kis uriflu Szájába dugja a hüvelykujját és dühösen néz a jövevényekre. — Szeretne szolgálatba áiiani? — Igenis nagyságos asszony. Négy évig is laktam én egy helyen, csak ami­óta. ez megvan — $ rántott egyet a ki­csikén — azóta nőm voltam helybe. Nem lehetett. De most már elmarad, hát gondoltam ... — S hol hagyná?--Hát én úgy gondoltam... kézit csókolom... hogy ha meg tetszene en­gedni ... — Hogy itt maradna?, i — Igen — köitnyebbült az asszony. — Nézze fiam, ez bajos dolog. Az uram... — Hangját sem haiíani ennek, kézit csókolom. Jót vau ez kaparva. — Hát nem bánom. Megpróbálhatjuk. De figyelmeztetem, hogy a gyerek mi­att semmi mulasztást e! nem tűrök. Ép­pen úgy megkövetelek mindent, mintha nem lenne. Délután hattól félnyolcig dolgozhat rá, lehet vele. Értette? — Igenis, kézit csókolom. . Közben már letette a motyóját. Az ágy sarkán íelhajlottá a -téritől s oda ültette a gyerekét. Az ült, mint egy szo­bor, kissé köTüíhordozta az idegen konyhán, idegen arcokon. Sírni eszébe se jutóit volna. ,-.*•••- •*■.•>»* Egy hétig se voltak ott, már Gizin, nagy változás látszott. Az 3Tca piros lett, gömbölyű, szemei nagyon szelí­dek s játékos mosollyal nézett mindig LajcsSkára, aki nagyon örült nmek a barátságnak. Az asszony sokat neve­tett bohóságaikon, de néha aggódva gondolt arra, hogy összeszoknak és na­gyon fogják egymást szeretni, az ő gyereke és a cselédé. ( Egy napon aztán történt valami. Laj­csiim megbetegedett. Először azt mond­ta az orvos, hogy talán gyomorrontás, ■később kitűnt, hogy himlő. Nem veszé­lyes, de azért vigyázni kell rá. Gizát nem engedték be a szobába. Gi­za sirt nagyon, Most már éppen úgy, mint akármelyik más gyerek. Ráborult ■az- ágyra, nem akart elint. . — Lajcsikét akarom! — Micsoda erőszakos ez a gyerek! Anna kérem, maga sohasem fényit!! Anna nagydühösen ráütött a gyerek­re. Inkább azért, hogy az asszonyt bántsa a lelkiismeret, hogy a gyerek miatta kap ki, — Ne bántsa most! Én nem azt mondtam! Anna lehajolt a munkájához, de nein szólt semmit. Az asszony kiment, a gyerek elhallgatott. Csak pisszegett -las­san. Egy perc sem telt belé, már Anna azt sem hallotta. Nini akart odanézrii, sajnálta. Csak az asszony hangjára te­kintett fölt ■ — Hol van Giza? Egymásra néztek s egyszerre futot­tak a szoba felé. — Én igazán nem hullottam, hogy az ajtó nyílt volna — mentegetőzött közben Anna. Mire beértek, ott feküdt a kis Giza az ágyán, La.icsika mellett. Lajcsika mosolygott, átfogta a Giza nyakát és ■úgy- mondta: — Nem endedem, nem endedem! ■ Giza megszeppenve nézett a két nő­re s -a takarót a nyakáig húzta. Azok -megát’t-ak a kis ágy előtt, egymásra néztek. A cseléd aggódva, az asszony «szemrehányóan. Alig bírták Gizát ki­szedni az ágybed s Lajcsika sírt utána, míg csak el nem nyomta az álom. ' ' Még az éjszaka lázas lett Giza, reg­gelre orvost hívtak. Semmi kétség, megkapta a járványt. Az orvos taná­csára, hogy árt neki a konyha gőze, bevitték Gizát a szobába s a kanapéra vetettek neki ágyat. Az asszony ápolta* 1 ’őket s nagy lelkiismeretességgel látta el a kis Gizát is. Lajcsika mondta: mi­­ima s Giza utána: mama. Lajcsika a pá­páját szólította, Giza ugyanúgy. Nevet­tek rajta. A gyerekek jobban lettek, mj. játékokat kaptak, kis vonatot, trom­bitát. s futkostak a szobában, ómig Ki­nkön* nem volt szabad. Anna nem so­kat jött bé, egészen elidegenedtek' tő'e: Már egészen jó: voltak, a betegség­feltétlen liberálisan gondolkozott Leg­jobb barátai között nemcsak szélső li­berális, de — uram bocsá! — zsidó is akadt. Rába Dezsőt minden gondolko­dás nélkül fogadta titkárnak, ha tudott ; is kedvezőtlen vallási viszonyairól, A magyar demokraták vezérével, Vázso­­nyi Vilmossal, pedig éppenséggel a leg­jobb viszonyban volt. A herceg sokszor vett részt Vázsonyi híres keddi vacso­ráin és minden adandó alkalomkor — ünnep, újév, házassági- évforduló megjelent a Vázscnyi-vHlában a mosta­nában sokat emlegetett Kovács Gás­pár, hogy elhozza a hercegi figyelem illatos jelét egy csokor virág alakjá­ban. Hogy Windischgraetz Lajos herceg hogy fog viselkedni a főtárgyalásoa, az nagy rejtély egyelőre. Az ő impresz­­sziónabllrs egyénisége könnyen felbont­hatja az egész helyzetet és aztán kez­dődhetik a — pót-nyomozás. Anya és gyermeke belefulladtak a csatornába Egy család tragédiája Bács községben Szomborbói jelentik: Megrendítő sze­rencsétlenség történt kedden délután I Bács községben. König Péter négy éves I kisfiú több társával a Mosztonga-csa­­tornánál játszott, miközben a játszó­társai beletaszitották a vízbe. A kÍ3Íiu kiabálni kezdett, mire a többiek be­szaladtak a faluba segítségért. A szerencsétlen kisgyermek szülei -kétségbeesetten rohantak a csatornához, ahol azonban már nyoma veszett gyer­meküknek. Az anya, König Lenke bele­vetette magát a vizbe, hogy gyermekét felkutassa, de a hideg vízben görcsöt kapott és mielőtt segítségére mehettek volna, ó és befulladt a csatornába. Szerdán vetette fel a viz a két holt­testet, König Péter, aki egyszerre vesz­tette eí gyermekét és feleségét, öngyil­kosságot akart elkövetni, de megaka­dályozták benne. A szerencsétlenül járt áldozatokat nagy részvéte mellett temették el.-nek semmi nyoma rajtuk. Az asszony szóIt is: — Anna kérem, most már kiviheti í magához a kis Gizát. Anita ölbe kapta s vinni akarta,. Giza .sért, rugdalódzott: -s — Itt akarok lenni, mama, mama — s -két -kis kezét kinyújtotta 'az asszony felél Az asszony odament és szépen be­szélt hozzá: — Gizuska, neked ez a mamád, az Amra! Szépen menj veié, te. ott laksz a konyhában anyáddal. Lajcsika az: én kis fiam, én csak neki vagyok a iria­­:tnája'. I . ■— Nem! — sivalkodott Giza — te ivagy az én mamáin! Lajcsika! Én Laj­­.csikához megyek! Apa, apa! Nem -lehetett vele bírni. Végül mégis !kivitte Aima, bár az asszony is .nagyon ■sajnálta, de utóvégre is nem maradhat így! Annában is felmogdult az anyai érzés: irigyelte, hogy a gyerek mást '-nevezzen anyjának. Simogatta, csltítot­­ta. csókolta. A gyerek .taszította magá­tól é-S csal: Lajcsikátioz vágyott. Leül­tette a konyhángyra, játékot adott neki, de az sem használt Leugrott s a szoba­ajtóhoz futott, döngette kis öklével két­ségbeesett sírással, kiabálva. Az ajtó azonban zárva maradt Kis ökle fájt »már s elfáradt nagyon. Anna maga mel­lé fektette, könnyes arcocskáját nrsg­­iörülgettc s leikébe ölelte kis árvák! melegét. Reggel- kijött az asszony. .Már {élt,, hogy újra sírni fog Giza. Ott ült most is: a megszokott helyen, azonban nem ,-s.irt. Némán nézett az asszony arcába, szöhióru két kék szeme fáradt volt, könnyei most befelé hullottak, keserű, panaszos fájdalommal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom