Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-10 / 40. szám

1926. február 10, 10. ©Wal. BACSMEGYEI NAPLÓ Foltok a szivárványon — Regény — Irta: Sz. Szigefhy Vilmos Balázs Árpád rajzaival . ? — Ezt így szépen elgondolták, beleképzelték magukat a falusi kiskirályságba —- Bocsáss meg. kérlek alásan, de nem engedhetek belőle. A tizenhárom kormánypárti képviselőből se szoktam engedni. — Flmeni már te zsaroló, liát Isten neki. beszélek méz ma este a hadügymi­niszterrel. đe nem ígérhetek sétnmi'ered­­m’ényt. .. ....Harmadnapra Kausch kapitány ur megkezdte a szobafogságot, a hónap el­teltével pedig elvonult Csehországba. Azt magyarázta bucsuzáskcr. hogy gyenge a tüdeje, szüksége van a hegyi levegőre. Ez pedig csak lapos alföld. Egyidejűleg vele tűnt el Tiriiauer Amália kisasszony, a íehérnemüvarrás Hindere, aki végre szakított a merev családi hagyományokkal. a polgári elő­ítéletekkel s. rászánta magát, hogy meg­kezdi . . . " —' Igenis megkezdem, mondta, mert kauciója .egyikünknek sincs és végtére is nem lehet a bizonytalanra, várni. Két szív együttérzése a fődolog. • igaz-e? Pá­lyámon arafyi példáját látta, hogy há­­zastársak. akik az cltár előtt tettek es­küt. másfelé keresnek vigasztalást:,fűért nincs együttérzésük. Ha azonban ez megvan, fölösleges a oapi áldás, azaz hosrv nem. épben fölösleges, de — jgasve? —- várhat addig, ami-g vagy ki­eszközölhető a királyi kést-, vagy meg­érkezik a nyugdíjazás ideje, öreg koro­mat ugyan .birtositancm kell. szóval nem jelent nekem pihenőt, a frigy, az­ért mégis csak az .együttérzés a fődo­log. Én tehát megkezdem ... Ahogy később kiszivárgott, a főispán ažcn^. a . nevezetes napon mondott még valami mást is a miniszterelnöknek. — Még egy apróságot kérnék nagyon kegyességedtől. Nem bánom, lm az a hírhedt' hadna.gvoc.ska hazajön néha anyja látogatására, de adják -be neki, hogy akkor .üljön,-is otthon és. örüljön, a szüléiének. -- egyébként nagvon rendes,, tiszteletreméltó néninek.,— de ne ünne­peltesse ' magát. a bakatisztek körében, mert Istenugyse ráuszítom a Micskc hajdút. ; — Ki az a Micsk'e? — A legderekabb hajdúm, aki' levágja Kausch kapitányt" is. ha nem szólok rá a legválságosabb pillanatban. Becsületes, sokgyerekes ember, maid utána nézek, hátha ki lehet szorítani valami stipen­diumot a diák-fiának. ... Ezzel végződött a tisztelgés! aifér s voltaképpen ez is egyik oka volt annak, bogv a vármegye nem keveredett össze a gyalogos zászlóaljjal. Maradjanak.,a jániborok maguknak. Reflexe is csak annyiban mutatkozott, hogy attól kezdve a huszártisztek túlzott. előzékenységgel szalutáltak a bakáknál:, még akkor is előre, ha a szolgálati szabályzat civil előtt érthetetlen ingoványai szerint egyenlő rang esetén nem voltak rá kö­telezve. Tudta mindenki, hogv ez gúny, ugrar tás. viszont külsőleg olyan szabálysze­rű veit. hoctv 1c kellett nyelni. Élték hát tovább a maguk másirányu cikevereüését. fegyvertények évfordulóit csak a maguk körében ünnepelték, épp úgy. ahogy a májusi, meg a novemberi előléptetéseket s még csak a boszniai nyugdíjasait sem hívták meg a lako­máikra. Azokkal tele volt a város, har­monika-nadrágot viseltek, életük hátra­levő részét vagy a ttépkertben töltötték, vagy iárkáiással az utcán. Igen öregek voltak, valahogyan le­nézték a jelen aktiv katonáit, akiknek fogalmuk sincs a hadiveszedelemröl és legfőbb gondjuk, hogy lépten-nvomon hogyan kérhetnek szabadságot. Éppen úgy mosolyogtak azokon a naiv hiva­talos felköszöntőkön, amelyek a polgár­ság és a katonaság békés barátságát fe­szegették. Ükét mérföldek választották el a polgárságtól, az ttccán úgy jártak, mintha minden fölött szemlét' tartaná­nak. Iíispiciáius .volt sétájuk a kofákon, akik szeipérmeteseir sütötték le tekinte­tüket a dárdahajuszuak és esászársza­­kállasok előtt, szemlét rendeztél«, mi­kor a zárda növendékei napi sétaköz-, ben elébük értek (sehr brav, stramm! •— lehetett szinte leolvasni a megelége­dést szemükből), sőt a nehezen szu­szom» vicinális, ártóv nagy kirína! ver­gődött át a főtérre. egyszerre kap­kodni kezdett levegő után, hu észrevet­te Sventics nyugdíjas őrnagy urat. —- Jaj, rám nézett! -— sikoitottu és szelepén kiszaladt a fehér gőz. Voltaképpen a magábavomíitságok védekezés volt mindenféle érzékenyke­déssel szemben. Mivelhogy civilben jár­tak (ez iáit a legjobban). a masírozó katonák nem tisztelegtek nekik. Néha megesett, hogy' helybeli gyerek vezette a legényeket, jöttek porosán a lövöldé­ből, a- fiú ismerte a-z öreget, vagy ma­ga te katonai családból származott, ahol ápolták a hagyományokat — hát kardot rántott és féfrefordittatta a sza­kasz fejét Az öregele ilyenkor megálltak és fo­gadták a tisztelgést, reszketve, de bol­dogan. Két ujjúkat egy pillanatra puha kalapjuk mellé illesztették. azután1 ugyancsak azzal a két ujjal intettek barátságosat. — Szervusz, öregem! Ez nagy elégtétel volt. vérbelit kato­nai vonás, strantin-ság s megállapítot­ták, hogy az illető tisztben van igazi hivatás, viszi fs valamire. . — A katona az katona — mondták a szót ropogtatva — egészen más ember, mint a többi, föltéve, hogy katona. — Természetesen, hagyta rá a má­sik, én is épp igy gondolkozom, csak az a csodálatos, hogy a civilek nem fogják, ezt fel ésszel. Aztán ballagtak a kaszinóba, ahol az ő. tiszteletükre járatták a Fremdeo- Wattoí. zavartalanul szórakozhattak, mert ide délelőtt senki se tette bo a lá­bát rajtuk kívül s- mikor meggyőződtek róla, hogy a király egészsége semmi kívánni valót nem hagy fenn. hogy egy­aránt jól tartja magát kondícióban és rezerváltságban a folyton követelőző' kormányokkal szemben — elvonultak a csend másik birodalmába, a népkertbe. Itt délelőtt igazi nyugalom honolt, madár se járt a fonnyadt bokrok kö­zött, egyedül vasárnaponkint tombolt vad, fékevesztett lárma. A diáksereg ugyanis, megérkezvén a szentmiséről, ahol ugyancsak lelkűkre kötötték a tisz­tességes magaviseletét, ordító szórako­zásba fogott. Ez azonban más volt. nem keiimet­­len a csendre vágyó öregek előtt, hi­szen a gyerekek' katpjiásdit játszottak, vagy rablót, meg pandúrt, az pedig a szakmába vágott, hiszen ugyauzt csinálták, amink idején ők is a boszniai hegyek között. Hogy aztán a sok különféle elem hol •és mikor került — néha, persze *— mégis össze, hol bocsátott meg egyik, a másiknak, az maid kiderül a valutás­nál. Aki. csendben élt Kevevárán, az úgyis azt mondja, hogy nem történik ott a világon semmi, az emberek szü­letnek, élnek, végül meghalnak, a köz­beeső idő pedig árrá való. hogy min­denki elvégezze a dolgát. Csak szőrszál­­hasogatás ezek szerint hosszú történet­ben jellemezni őket s keresni a foltot a szivárványon, mikor az arra való. hogy, messziről gyönyörködtesse a szíveket. V, , A bál aránylag későn kezdődött, de az urak jórésze már ott vacsoráit _ a kaszinóban, különb műkedvelői előadás­nak tekintve ezt minden szJaházbélínéí. Ezek az előadások: egyébként is arra voltak jók, hogy nébánv úri kisasszony eljusson a -teljes kétségbeesésig. A pró­bákat már' hal héttel előbb megkezdték, minekután átestek a szcrcpkio&fá-s tengernyi keserűségén. Mindenki félt •a nyilvánosságtól, mégsem akart senki elmaradni. Hogyisne! Ha a szeplős Gaál-Iá­­nyok felléphetnek, miért szorullak éri háttérbe? Először színdarabra gondoltak -:­­amiben sokan résztvehcinek — aztán hangversenyszámokat. szavalatokat ter­veztek. Akinek cérnánál éppen csak egy árnyalattal vastagabb volt a hang­ja.- az skálázott, hogy minél hatásosab­ban interpretálja a -Mért is szeretlek oly nagyon...<c kezdetű limonádéi. Tárgyilagos akarok lenni és bevallóin, hogy a dal megválasztását nem kultur­­érzék diktálta/,sokkal inkább szubjektív alkalmazkodás. Oligorovícs Anna például már tuí volt a huszonhatodik évén és rendület­lenül járta még mindig a bálokat A füto' ispánné rokonaként nem is kelteit ni­ni e, mert a joggyakornokok, meg a léé gény-aljegyzők épp úgy kötetességKsv. aek tartották a vele való foglalkeiásl-. mint ahogy elintézték a kiosztott ®ktá1-. Hasztalan tagadjuk. Gligorovics An­na férjhez aka-rt menni, olyan nagy-on már Jicm is válogatott, bár a keserű tréfától nem kímélte meg olykor ön­magát sem-- Hogy mutattál, Anna? — kérdez­ték tőle néha valamelyik bál után. — Tudjátok, furcsa volt. dajkának éreztem magam, annyi gyerekkel tán­coltam. A gyerekekre azonban szívesen mo­solygott, férfiszámba vette őket s házi­as bőrre konvertálván szikkadni kez­dő életkedvét, nem késett szerényen ki­jelenteni, hogy a falusi élet sokkal töb­bet ér a városinál. Egy kis- gazdaság, széles baromfiudvar, virágos kert sok gyümölcsfával fla-goriávaí többet ér mindenné!. Szó -sincs róla, a gyerekek néha eltű­nődtek a- dolgon. — Az öreg íőbirák sose akarnak meg­halni, már pedig élve nem vonulnak nyugdíjba. Mikor, megüresedik egy ál­lás, -száz protekció nyújtja felé a csáp­éit — de talán Annával adna -egy já­rást hozományba a főispán. Ezt igy szépen elgondolták, belekép­zelték magukat a falusi kiskirályságba, aztán ránéztek Glfgorovi.es Annára és megborzongtak. Táucbei muszájból még csak el! lehet nézni ezt a lányt, de szerelemből már nem. Hosszú, egy kis­sé kiálló felső fogsora akkor látszott a leskeí/emctlenehlíVK-k, amikor mosoly­gott. már pedig ű töltette magában, hogy műidig nyájas lesz. Inkább ioggyakornokosság még két évig. volt a vég*,ö lelki megállapo­dás. így aztán Anna. aki a. túlérett lányok természetét örökölte s mindig érzeti gyöngéd vonzalmat va'akihez. nagyon alkalmatosnak találta, hogy a müdal al tesz célzást olyasmire, amit a lányos szemérem.nem fejezhet .ki ny-rtan. Igen­is, inért is szeretlek oly nagyon? Z A dalt többször đćoekc'te már vacso­rákon, kedélyes ozsonnákon. i-inegsze­­kiroztak is érte,«, de düiőpontra sosem, jutott az ügy. Mikor a fjük látták, hogy Anna — akit szerették Ankának becéz­ni — süti a tekintetét lefelé s Valami bánatos merengés ejti Tabui, kétségbe­esett ■ ötletességgel csaptai, más témába. . (Folyt, köv.) magyar-német nyelven délután 2—ó óráig állandó alkalmazásra kerestetik % Ajánlatok „SAVA.“ R. T. Sombor, Rókus u.-20. címre küldendők. i IIIIWIIHIIIIIIIIIIIIIIiillIll'll I'll Ilin Modern, ízléses ÉKSZEREK «legnagyobb választék­ban. A legjobb márkájú fali- és zsebórák HERMíl minden kivitelben, javítások pontosan SOHVAS ALBERT órás» ékszerész és optikus VELIKI • BECSKEREK Aleksandrova ui. fi ELLENDUL AZ ÜZLETE ha csinos és ízléses levélpapíron levelez! Hogy a kisiparosok és kiskereskedők számára is megkönnyítsük, hogy olcsón szép és tetszetős nyomtatványokhoz jussanak, előnyárakat szabtunk meg kisiparosok és kiskereskedők számára. Szállítunk 500dib nagy levélpapírt, 500 finom borítékot összesen 180 dinárért és 1009 számlát 100 dinárért összesen 280 dinárért. Olcsóbb m<nt ha cégjelzés nélküli papíron levelez Olcsóbb mint ha papirszeletekre írja a számláit Minden nyomtatványt két vagy kívánatra három nyelven készítünk. — A szöveget mi lefordítjuk. ' Jő papír. — Ízléses kivitel. Vidékre a megrendelés napján elküldjük a nyomtatványt. Szélütés utánvétel mellett. MINERVA NYOMDA SUBOTICA Rum- és liicőreszenclálc legjobb Drogéria ttilöőségbeö LANDAUER SUBOTICA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom