Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-01 / 1. szám

16. oldal BACSMEGYE! NAPLŐ 1926. január l. Karácsony Fárisban Páris, 1925 december Eins zt a város, amely mia­­denber egész speciálisat produkál, més e szent napokat sem úgy ünnepli, mint ahogy nii karácsony ünneplését elkép­zeljük. Míg máshol hagyományos szo­kás, hogy családi körben töltik el a szent estét és otthonról mennek éjféli misét hallgatni, a franciák szakítanak a hagyománnyal és úgy, mint másutt Szilveszterkor, itt a szent kará­csony estén »illik« mindenkinek elmen­ni hazulról, mulatni, szórakozni. Már este nyolc órától zsúfoltak az uccák, az összes közlekedési eszkö­zök ontják, a szórakozni akaró töme­get. hogy a legkülönbözőbb bárokban, kávéházakban, színházakban, mulatók­ban helyet foglalhassanak. Valahogy tigy tűnik fel, mintha bűnnek tartanák a szent estét otthon családi körben eltöl­teni. Az uccákon zaj, lárma, muzsika hallatszik. Mindenütt, ahova az ember néz, valami különöset, Valami újat,, szo­katlant, nem mindennapit lát. A nagy boulevardon A gyönyörűen kivilágított boulevar­­doken az óriási tömeg miatt a mozgás valósággal lehetetlen. A rengeteg köz­lekedési eszköz, az autók ördögien ügyes sofförjeikkel bárrailatraméitóan szágul­danak a széles útvonalakon. A kávé­házak zsúfolva, a mozik előtt óraszámra ácsorognak a szerelmes párok jegyek­ért. Egyesek unatkozva állnak és kere­sik szomszédjuk ismeretségét és ismer­kedés után kétszeres türelmetlenséggel várják, hogy bejussanak a mozi boldo­gító sötétségébe. A körutak mindkét ol­dalán a járda szélén végig bódék van­nak felállítva, valóságos vásár, az autók tülköléseit, a járókelők lármáját, a szem­­felenkedö udvarló elöl látszólag mene­külni akaró kis midinettek sikitásait igyekeznek a vásári árusok tutharsogni, éktelen lármával ajánlják áruikat. Mindenféle játék, öngyújtó, cipőfűző, cukor, csokoládé, cipő, rétikul, szeren­csekerék, lutri, planéta, gyorsíényké­­pész, gondolatolvasónő, szóval min­den, ami egy rendes országos vásár­nak a kelléke, kivonni a szent estén a párisi uccára. Az idén legérdekesebb öt­let egy nyomda felállítása volt, mely egy kis kézisajtóval bárkinek pár perc alatt névjegyet készített. Nagy tömeg állott előtte, öt nyomdász dolgozott lá­zasan a tömeges névjegymegrcndciése­­ken, 10 frankért' csináltak száz darab karácsonyi névjegyet. Éjféli mise a Madeleineban A »Notre Daniéiban nem volt éjféli mise. A tömeg nagyrésze a »Madeleine« templomba ment. A templom cfé érve a legnagyobb meglepetésre sorba kel­lett állni, mert csak turnusokban enge­dett be a rendőr. A templomban az ülő­helyért egy frankot kértek. Erre udva­rias akartam lenni és felajánlottam szé­kemet a mellettem álló hölgynek, ki azonban valószínűleg ugyanabból az ok­ból nem fogadta azt cl és inkább ba­rátja karján űjtatoskodott. A nagy tem­plom szorongásig megtelt és mégis le­hetett volna ülőhelyet kapni és bár egy frank nem sok pénz, úgy látszik, ' itt sajnáltak ennyit is kiadni. A mise gyö­nyörű volt és kárpótolta a fáradságot, hogy állva hallgattam végig. A „Montmaríreon“ Mise után, mint mindenki, én is a Montmartre-ra mentem. Tánc, zene, vig­­ság mindenütt. Egy kávéházba cblé­­pésemkor ostroinszérüen. megrohant egy idegen férfiakból és nőkből álló csoport és mielőtt tiltakozhattam vol­na, fejemre egy tollas papircsá­­kót és kezembe trombitát nyomtak azzal az utasítássá', hogy fújjam. ■ Amikor körülnéztem, láttam, hogy a je­lenlevők mind különböző színű és for­májú papircsákókban enyémhez ha­sonló trombitát fújnak s kerepelve igyekeznek a jazz-bantíot tulhaisogni. A Montparnésseon is zene, tánc, ének, papircsákók, játék, trombiták, lufíballo­­aok. Reggel felé több részeg ember, köztük feltűnő sok a részeg nő. A nők sem vetik meg a jó itókát. Szenvedély esebb ivók, akár a férfiak. (b. i.) A szuboticai színház újjáépítése Az uj tervek alapján tavasszal megkezdik az építést A szuboticai városi színház újjá­építése most már hamarosan meg­valósul. Ezzel egy már a színház leégése előtt felmerült óhaj fog végre teljesülni. A szuboticai. szín­házat ugyanis még 1848-ban kezd­ték épiteni. az építkezés azonban többször megszakítást szenvedett és csak 1854-ben fejeződött be. 1912-ben aztán renoválták a szín­házépületet. a renoválás azonban dójának céljára összegyűjteni és tekintettel a város nehéz pénzügyi helyzetére, amely belátható időn belül nem engedi meg a színháznak az eredeti tervek szerinti újjáépíté­sét, a városi tanács végül úgy ha­tározott, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel mégis legalább részle­ges újjáépítést végez. Világos, hogy a rendelkezésre álló eszközökből teljesen lehetetlen ba lehet jutni, ahonnan a kei páholy­ba és a parkettre érkezünk. A föld­szinti voszübülből a vele kapcsok­­testes hotel lépcsőházán át a bal­kön Vesztíbtiljébc vezet az ut. Itt uiabb nagy ruhatár van elhelyezve. Ebből a vesztibüíböi direkt kijárat vezet a balkon nézőterére, két lép­cső pedig a karzatra. Az itytnódon rekonstruált nézőté­ren lenn két páholy van huszonki­lenc ülőhellyel, a földszinten tizen-, öt sorban 348 ülőhely van elhelyez­ve, a balkonon tíz sorban 230 ülő­hely van, a karzaton pedig öt sor­ban 123 ülőhely és 40 állóhely van. A földszinten van elhelyezve a 35 személy részére alkalmas süiyesztett zenekari rész. A színpad magassá­gában két adminisztrációs helyiség van. amelyekbe az uccáről direkt bejárat vezet. A színpad alatt van-, nak elhelyezve az. öltözők és ugyaa­nem volt kielégítő és ekkor hang­zott el a városi tanácsban először az a kívánság, hogy teljesen épít­sék újjá a színházat. Az újjáépítés azonban mai értékben mintegy har­mincmillió dinárt vett volna igénybe s igy az elmaradt egészen addig, imi<r 1915-ben a színház „leégett. „ nagyszabású építkezést végezni és éppen ezért a varos a ki-épte«»! ug: fogja megvalósítani1, hogy a színház úgy koncertek céljaira, mint kino­­elöadásokra, de szfnielőadásokra is alkalmas legyen, A részleges újjá­építést usry keli keresztülvinni, hogy a_ jövőben _cseíieg„_keresztülyiendö itt vau a díszletraktár. A színház külső képe a régivel analóg. A bel­­>ő kiképzés egyszerű, de nagy súlyt fektet arra, hogy kényelmes ülőhelyek mellett mindonnütinen ki­tünően lehessen látni és hallani. A. fenti tervek alapján az építési munkálatokra január 4-re írták ki a A háború után? évekbeli a színház újjáépítésének kérdése többszőr föl­vetődött. Végül is pályázatot irt ki a városi tanács, amelynek eredmé­nyeképpen Vríly Gyula volt városi főmérnököt bízták meg a részletes tervek kidolgozásával. Vály Gyula tervében úgy a belső elrendezést és formai kiképzést, mint a színház külső frontális képét szerencsésen oidotta meg. A város azonban nem tudta ezt a tervet megvalósítani, mert a kivitelhez szükséges tízmillió dinár nem ártott rendelkezésre. Ä romokban heverő színház újjá­építésének tervétől azonban a váro­si tanács nem állt el. Másfél millió dinárt sikerüli a színház rekonstruk­általános újjáépítés alkalmával a most felépítendő részeket fel lehes­sen használni. Ezt a tervet a kiszé­lesített városi tanács is magáévá tette és az újjáépítés céljára egy­­mílllóötszázezer dinárt szavazott meg. A közgyűlés határozata szel­lemében a város mérnöki hivatala kidolgozta az uj építési tervet A most keresztülviendő rószle­­rekonstrukció lényege a követ­kező- A rekonstruált szinházépülei főbejárata a Trg Slohoda-ról lenne, amint az a leégett épületnél is'volt. A földszinti vesztfbülben két ' tágas ruhatár foglal helyet, azon a helyen, ahol a volt sziliházban két iepcső­­feljárat volt A vesztibülből a foyer­pályázatot. úgy hogy remélhető, hogy hamarosan elkészül az újjá-, építés, amelyet tavasszal kezdené­nek meg és amelyhez csupán hatvan munkanap szükséges. A színház új­jáépítésével a városi tanács egy r-,Yen sürgetően fontos feladatot old meg és végre biztosítja kultu­rális téren is azt a vezetőszerepet Szuboticának. amely a várost a Vaj­daságban méltán megilleti. A város nehéz feladatot old meg, amikor a súlyos gazdasági helyzet­ben végre mégis . keresztül viszi a színház újjáépítését és ezzel egy, évtized után ezt a nagy vajdasági kulturcentrumot végre ismét szín­házhoz iuttatja. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom