Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-09 / 8. szám

1926. január 9. Kisebbségi Élei ® §B ® Seipel osztrák cx-kancellár érdekes nyilatkozatot tett a kisebbségi kérdés rendezéséről. A nyilatkozat szerint a fontos problémát háromféle módon is meglehetne pCdaui : 1. Az országhatárok megváltó/.tatása, olyan módon, hogy egyáltalán 11c, vagy csak egészen jelentéktelen mértékben maradjanak nemzeti kisebbségek. 2. Az idegen fajú és idegen nyelvű la­kossá gr észek áttelepítése abból a célból, hogy az országhatárok megváltoztatá­sa nélkül tiszta nemzeti államokat te­remtsünk. 3. A nemzetközi jogvédelem a kisebb­ségek számára. Az első megoldás számára sohasem kínálkozott olyan jó alkatom, mint a vi­lágháború befejezése után, amikor majd­nem egész Európa térképét újra rajzol­ták meg. Mindazonáltal ma már alig van tiszta nemzeti állam, hanem szinte az összes államoknak megvan a maguk kisebbségi problémája. Egy újabb kísér­let az országhatárok radikális megvál­toztatására okvetlenül újabb háborút idézne elő, azonban javulást ezen a té­ren alig Ígér. A második megoldást, a lakosság ki­cserélését Törökország. Görögország j és Bulgária mcgkisérlették maguk kö- j zött. Ez a módozat, kíméletlenség nélkül nem hajtható végre és egyáltalán csak tisztán agrár, de földjéhez nem ragasz- j kodó lakosságnál lehetséges. A jeie.nle- j gi helyzetben csak a harmadik módozat’ •marad hátra. A Népszövetségnek lelte­lőleg hamar meg kell állapítania :i ki­sebbségi fog minimális programját és nemzetközi ellenőrző hivatalt kell te­remtenie. amelynek feladata az lenne.1 hogy vigyázzon, vájjon az államok be-1 tartják-c mindnyájan ezt a minimális' programot? Ennek feltétele természete-' sen az államok őszinte akarata arra nézve, hogy a rideg hatalmi elvről a jogszerűség útjára •térjenek le. * A szlovenszkói magyarokat nagy ígéretekkel próbálja a szlovák néppárt magához édesgetni: A pártvezér, Hlinka nemrégiben azonban igen őszintén nyi­latkozott — az Ígéretekről. Azt mondta: »Mi a kormányba nem léphetünk be és nem is lépünk be. -amíg a pktsburgi i egyezményt és ezzel ,a szlovák nemzet önálló nemzeti jellegét el nem ismerik. Ha tárgyalásra kerülne a sor. akkor ez lesz az első pont. amelynek elfogadása, elengedhetetlen: a. szlovákságot az al­­kotmáu.vtörvényben kell nemzetnek el­ismerni. A szlovenszkói kisebbségek jo­gait törvények biztosítják és védik. Mindazt, amit a törvény előír, megad­juk nekik,, föltéve, ha nem maradnak kommunisták és nem árulnak cl benníhi- j kei. Hol van egy olyan politikus, mint j én. aki négy évig .voltain a magyar i időkben szlovákságom miatt beböríö-: nözve és mégis ilyen lojálisán beszélők?! Adtak-a magyarok nekünk egy etlen is- j kólát? Engedtek csak egyetlen szlovák I papot is városi plébániához jutni? A | szlovenszkói magyarságnak annyi joga I lesz, mint amennyit biztosit neki a tör-! vény. Több nem. Csak nem küldhetek j tót tanítót magyar faluba, vagy nem! 'alapíthatok magyar iskolát tót faluban? Elvem ez: közös jogok, közös terhek.-• * A kisebbségi, oktatásról szóló uj ro­man törvény a magyar közvéleményben napról-napra nagyobb viharokat ver fel. Az erdélyi lapok nagy cikkükben foglal­koznak & "örvénnyel, amelynek rendel-' kezesei igen súlyosan érintik a kaiholi kus magyar iskolákat. A törvény meg­szavazásával kapcsolatban a magyar egyházak a következő kommünikét ad- • tJ-k ki: A maga noktaiási törvény megszövés- | gez'ésének természetes következménye I az. hogy kisebbségi körök a legkűlöa-BÁCSMEGYEI WAPLÖ ’ .képpen kommentálják és a paragra- • tusokat hol kedvezően, hol pesszimisz­­itikusan magyarázzák. Ugyanis a-tör­vény megszövegezése annyira homá­lyos, annyira kétértelmű, hogy abban eligazodni a legjobb akarattal sem le­het. A tósö ellentmondások egymás­után következnek. Íme egy példára tör­vény 17. paragrafusa kimondja, hogy a közoktatásügyi minisztérium a feleke­zeti iskolákkal azoknak felettes hatósá­gai utján érintkezik, kivévén azokat [az ügyöket, amelyek a 26. paragrafusban foglaltatnak. A 26. paragrafus pedig fel- j sorolja csaknem az összes elképzelhető ügyeket, kezdve az anyakönyvi kimu­tatásoktól föl a leginteruebb iskolai kér­désekig. Tehát egyik tétel lerontja a másikat, egyik pragrafus ellentmond a másiknak és így nenn lehet csodálkozni azon, hogy a törvény önkéntes magya­rázói nem tudnak azonos következteté­sekre jutni. Végeredményben: a magán­­oktatási törvény a kisebbségi felekezeti oktatás alapvetően súlyos sérelmét je­lenti. Természetes az, hogy több irány­ban gyökerező jogainkért tovább is folytatjuk a küzdelmet, de viszont nem került az szóba, hogy -a kisebbségi egy­házak és a kormány megbízottai uj’bóí megkezdik a tárgyalásokat. Ellenben egy minapi értekezletünkön elhatároz­tuk, hogy mindent megteszünk abban az irányban, hogy a törvény végrehajtási utasítása ne súlyosbítsa a helyzetet és hogy lehetőleg érvényt szerezzen azok­nak az engedményeknek, melyeket a közoktatásügyi miniszter ur november elején -az ismeretes VJ ponttal számunk­ra biztosított.« Párisnál kiáradt a Szajna Az átviz több külvárost elöntött Parisból jelentik: A Szajna újból és váratlanul erősen megdagadt. A nagy borpincék Páris környékén a füvészeti kert közeiéiben veszede­lemben forognak, a földalatti vasút az orleansi pályaudvartól az orsay-1 állomásig helyenként viz alatt áll, de a forgalmat még fönn lehet tar­tani, ellenben a Gute des Invalidín útvonalán megszűnt a forgalom az árvíz miatt. Páris több külvárosa igy Crcn is, viz alatt van. Kétszáz­­családot ki kellett lakoltatni és az árvíz következtében sok gyártele­pen szünetel az üzem. úgyhogy há­romezer munkás kenyér nélkül ma­radt. Luxemburgi jelentés szerint a nagy esőzések következtében min­dennaposak a veszedelmes földcsu­szamlások. Meserich mellett a hegyről nagy földrétegek szakad­tak a trieri vasút pályatestére, és a földcsuszamlás bcdölésscl fenyegeti a vasúti alagutat. A forgalmat csak átszállással le­het főn tar tani. Dikircheu környékén a Herrenberg megmozdult és a hegy lejtőjén lévő gyümölcskerteket le­­zuditotta a völgybe.. Anglia behajtja követeléseit Olaszországon lyokat szabadon bocsátja, ha az államvédelmi törvényt megszün­teti és teljes politikai szabadsá­got biíítosif. A kiáltvány), a bolgár emigráció nevében ötveneu írták alá. Kié volt a oovifsadi hidsánc ? Adarrovics István nyilatkozik Popovicki Pavle képviselő vadjairól Noviszađ város legutóbbi közgyűlé­sén, műit megírtuk, Popovicki Pavle nemzetgyűlési képviselő azt a meglelj vádat emelte, hogy Noviszad régi veze­tősége 1921-ben, amikor a Dnua-parti hidsáncokat megszerezte a városnak, rendkívül könnyelműen járt ej. Popo­vicki szerint a város a hidsáucokért odaadta cserébe az államnak a volt kö­zös, továbbá a íu-íaki-uti honvédlakta­nyát, a repülőteret, az ott lévő iakta­­nyákat, hangárokat és barakkokat. Pe­dig, igy állítja Popovicki, a cserére nem volt semmi szükség, mert a lúd sáncok nem állami tulajdon, hanem a város tu­lajdona volt. A felszólalás szerint Novi­szad város drága ingatlanokat adott csérébe a saját ingatlanaiért. Ez a megállapítás természetszerűleg élénken foglalkoztatja azokat is, akiket különben nem igen érdekel a közigaz­gatás és a városi politika. A hidsánc 200 katasztráiis hold dunaparti terii'ef, igen nagy érték, de nagy érték az is, amit a város adott érte. S ha Noviszad vezetősége 1921 -ben a város ingatlanát cserélte cl ugyancsak a város ingatla­naiért, súlyos mulasztást kp-e-tett el. A Bácsmégyei Napló noviszacfi tudósítója felkereste dr. Adgmovies Istvánt, az ügyvédi -kamara elnökét, aki <1921-héti Jövő héten kezdődnek Londonban a tárgyalások Londonból jelentik: A jövő héten keződő olaszl-ansol adósságrendező tárgyalások kapcsán azt írja a Ti­mes, hogy akkor, amidőn Anglia súlyos feltételeket vállalt Washing­tonban az Amerikával szemben fennálló angol tartozások törleszté­sére, lehetetlen Olaszországnak kedvezőbb teltételeket nyújtani és Olaszország nem fizethet ugyan­olyan részleteket Angliának, mint az Egyesült-Államoknak, mikor Olaszország 110 millió font ster­linggel többel tartozik Angliának, mint Amerikának. Bármennyire szí­vesen könnyítene is Anglia az olasz adózók terhein, ezt nem te­heti az angol állampolgárok rová-Szófiából jelentik: Az uj kormány csütörököu mutatkozott be a szo­braidéban. Liapcsev miniszterel­nök felolvasta a kormánynyilatko­zatot. amelyben legfontosabb fel­adatának a rend helyreállítását je­lölte meg. kijelentette, hogy a kor­mány amnesztiát fog hirdetni s leg­sürgősebben lát hozzá a menekül­tek letelepítéséhez, helyreállítja a pénzügyi egyensúlyt, támogatni fogja a gazdasági életet és szabá­lyozni akarja a külföldi adósságo­kat. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy az uj kormány minden állam­mal békés és barátságos viszony­ban akar állam., A kormányprogramul után vita fejlődött ki, végül a szobranje bi­zalmat szavazott a Liapcsev-ka­binetnek. A szobranje elnökévé Cankov volt miniszterelnököt, alelnökévé pe­dig Tprov volt péniíig - minisztert f sara és ezért kénytelen ragaszkodni követelése teljesítéséhez. Az angol államkincstár azt kíván­ja, hogy eltérőleg az Amerikával kötött egyezménytől, Olaszország az első években nagyobb részlete­ket törlesszen. Magától értetődő, hogy Anglia az olasz államadósságoknak egy ré­szét hajlandó elengedni, de ez min­den, amire Olaszország számíthat. Olaszország szerencsésen kilábolt a háború súlyos bajaiból, gazdasá­gilag talpra állott, úgyhogy az an­gol viszonylatban kereskedelmi mér­legének passzivitása 7.25 millió fontról, amennyi a háború előtt volt, 1.75 millió font sterlingre apadt. választotta, azután január 20-ig el­­! napolta az üléseket. Mint Zagrebből jelentik, a jugo­szláviai bolgár emigráció felhívást intézett Bulgária népéhez. A felhí­vásban felsorolják a 'bolgár íöldmi­­vespárt érdemeit és egyben részle­tesen foglalkozva az ország jelen­legi kül- és belpolitikai viszonyai­val, készséget nyilvánítanak arra, hogy bizonyos feltételek mellett í hajlandók visszatérni hazájukba. A felhívás szerint a bolgár emi­gráció tagjai pártra való tekintet nélkül visszatérnek Bulgáriába és békés munkával közreműködnek a haza és a nép érdekeiért való küz­delemben'. ' a a bolgár kormány 1. teljr1 és feltételnéiküli am­nesztiát ad számukra és beszün­tetik ellenük a politikai bűncse­lekményekkel összefüggő polgári pereket is, h‘a ^ kormány'a'politikai fog-Noviszad város fűispán-piifgár me> t ere volt. Adamov-ics István Popovicki Pavle állítására vonatkozólag a kővetkezőket mondta: — Az egész vád alaptalan. A liidsá.'ic egész területe az újvidéki 3250. szánni telekkönyvi betétben volt feljegyezve és úgy látszik a város mai vezetőségé­nek erről nincs tudomása és azt hiszi, hogy csak az T. számú telekkönyvi to­tót tartalmazza a város birtokáltomá­­íiyát. — A 3230. számú telekkönyvi betétből mindenki megállapíthatja, hogy itt úgy­nevezett megosztott tulajdohról« van szó, mely szerint az óikig vagy c. föld a város tulajdonát, viszont a földterület használata és a rajta emelt épületek ki­zárólag a katonai kincstáré!. Ezt, annak idején, 1748 február 23-án keit és Mária Terézia által kiadott szabadságlevél, a mely Újvidéket szabad királyi várossá emelte, ugyanígy állapította meg, — Ennek következtében a kincstár rendelkezik a földterülettel és ezen jo­gát Noviszad városnak meg kellett vá - tani. — Mindez különben teljes részletes­séggel körül van irva a város és a ka­tonai kincstár közt 1921-ben létrejött és megkötött szerződésben is, mely szerint •a kincstár lemond a hidsáncokra vonat­kozó összes jogairól és birtokáról és le­mond arról a.szolgalmi jogáról is, a mely szerint a hidsánc területen kívül eső körülbelül .200 holdat kitevő terület­re bírt. vagyis a kis és nagy Limánrók — Kapcsolatos volt a szerződés 3. pontja szerint ez a megváltás az állandó bid felépítésével is. melyet az állam ma­gára. vállait és igy csodálom Popovicki Pavle képviselőtől, hogy a közgyűlésen ilyen nyilatkozatot tett, inert mi a vá­ros ügyeit legmesszebbmenő lelkiisme­retességgel és korrektséggel intéztük. — A katonai kincstárral kötött szer­ződést már utódom, Slepcsevics Milán főispán-polgármester irta alá és azt én, mint városi főügyész készítettem el. Adamovics István felvilágosításai i legteljesebb mértékben megnyugtatják a noviszadi kedélyeket. Az uj bolgár kormánynak bizalmat szavazott a szobranje Cankov Sett a szobranje elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom