Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-06 / 5. szám
2. oldal i' ' ' --------BÄ CS ME GYE I NAPLÖ 1926. január 6. Meggyilkolta az anyósát Az ivanovói véres karácsony A noviszádi felebbviteli bíróság tárgyalásai ülurkuv Sziipó huszonhat éves lutsai napszámos rossz viszonyban élt anyósával. Dcfatics Magdával és napirenden volt köztük a veszekedés. Az anyós -lopásért feljelentette vejét a csendőrségen, mire Ojurkov elhatározta. hogy megöli anyósát. 1922 szeptember negyedikéről ötödikére virradó éjjel Branjin Vrhen, ahol Ojurkov Száipó, felesége, és anyósa laktak, a vő behatolt anyósa szobájába és megfojtotta. A holttestet a kúthoz vonszolta és a kútba dobta, hogy azt a látszatot keltse, mintha anyósa öngyilkos lett volttá. A szombori kerületi törvényszék 1924 szeptember 24-ikén vonta Qiurkovot felelősségre. A vádlott a fótárgyaláson mindent tagadott, de ellene vallott a felesége, aki elmondta, hogy a kritikus éjszakán .arra ébredt, hogy férje nincs mellette. '.lóval utóbb jött haza az ura, aki. amikor távollétc iránt érdeklődött, aze felelte: — Végeztem az anyáddal és a kútba dobtam. A szombori kerületi törvényszék 1924 szeptember 24-ikén életfogytiglani fegyházra itélic Gjurkovot, akinek fclebbezésc folytán kedden tárgyalta az anyásgyilkos vő bűnügyét a noviszadi felebbviteli bíróság és dr. Székely Géza ügyvéd védbeszéde után helybenhagyta az elsőfokú Ítéletet. * A bánáti Ivanovón 1920-ban véres karácsony volt. Gfukiés Milán ivanovói földműves összeveszett Domokos Gáspár ivanovói és Jovanovics Radovan ritopeki. napszámosakkal. A veszekedésbői verekedés lett és Gjukics sziven«zurta Domokos Gáspárt, aki' & helyszínen meghalt. A paricscvói kerületi törvényszék 1924 november 14-itcén Gjukicsot haláltokozó súlyos testi sértésért egy évi és hat havi börtönre ítélte. Felebbezés folytán kedden. tárgyalta a bűnügyet a noviszádi felebbviteli bíróság, amely az Ítélete!, megsemmisítette és uj Ítélethozatalra utasította a törvényszéket, mert az Ítélet indokolása nem eléggé világos. * Suvajcsics Zorka m ok ríni lány szerelmes volt Reljin Ozren mokrini legénybe és mert a szülök nem akarták a házasságba beleegyezni, a szép Zorka 1922 június 18-fkán elhagyta a szülői házat és .szerelmeséhez szökött. Négy hétig semmi sem zavarta a fiatalok mézesheteit, migien jnlius 16-lkán váratlanul megjelent Reljin Ozrcimél a leány két fivére: Stevaii és Misa és a húgukat kérték vissza és mert a legény erről tudni san akart, Szuvajcstcs Steván kést rántott elő és azt markolatig bele döfte Reljin Ozren hasába. Reljin Ozren ság legtöbb helyén megalakultak a katolikus hitközségek, amelyek megalakulásuk óta régi alapszabályaik szerint működtek. A vallásügyi minisztérium már hónapokkal ezelőtt elrendelte, hogy alkossanak a hitközségek uj alapszabályokat, amelyek lehetőleg az egész Vajdaságra egységesen állapítják meg a hitközségek működését. A bácskai apostoli adminisztratura területén a vallásügyi miniszter rendeletének megfelelőén meg is alkották már az uj alapszabályokat s azok érvényben is vannak. A bánáti apostoli adminisztratura a niult hónapban érseki kcmzisztóriumoi tartott, amelyen előterjesztették az alapszabálytervezetet. Dr. Vtírady Imre, a becskereki római katolikus hithitközség elnöke a tervezet több pontját kifogásolta, mert azok Sértik a hitközségek autonómiáját. Többek közt elfogadhatatlannak jelentette ki a tervezetnek azt az intézkedését, hogy világi elnöknek nem okvetlenül kell u hitközségi képviselőtestület élén állni, elegendő, ha a lelkész mint egyházi elnök áll a képviselőtestület élén, valaii\ ere, Re+jfci Zsiván ennék láttára kaszáért futott és azzal verte össze-vissza Snvajcsics Stevánt, úgy, hogy Steván és Ozren is súlyosan megsérültek. A velikikikíndai kerületi törvényszék 1922 október 24-ikóu egy évi börtönre Ítélte Suvajcsics Stevánt, Reljin Zsivát pedig kilenc havi börtönre. A noviszadi feiebbvifefi bíróság kedden helybenhagyta Suvajcsics Steván büntetését, ellenben Reljin Zsivát felmentette, litert elfogadta Rel ütmek azt a védekezéséi, hogy tettét önvédelemből követte el. A főügyész és Suvajcsics megnyugodtak a tábla, ítéletében, mely jogerőssé vált. mint azt a pontot, begy a hitközségi képviselőtestületek határozatai csak a püspökség jóváhagyása után hajthatók végre. Dr. Vántdy Imre kifogásai alapján a tervezetet némileg módosították, azonban a sérelmes intézkedések nagy részét bent hagyták a tervezetben. Néhány nappal később a püspök megyei lelkész-kcnzisztóriuinct hivott össze, a melyen utasította a lelkészeket, hogy az uj alapszabályok szerint működjenek s Ott, ahol még nem alakult meg a hitközség, alakítsák azt meg. Ilyen utasítást kapott Kovács István pápai prclátus, becskereki apátplőbártos is á kon-, zisztórimntóL A becskereki római katolikus hitközség legutóbbi közgyűlésén foglalkoztak az alapszabálykérdéssel. Az alapszabálytervezetet az apostoli helynek, kinyomtatva, mint végleges alapszabályukat küldötte meg a hitközségeknek. Dr. Várady Imre, mint a közgyűlés elnöke tiltakozott az ellen, hogy a hitközségek autonómiáját megsértsék, kijelentette, hogy az alapszabályokat nem fogadja el, mert azok megállapítása a hitközség autonóm joga. Hangoztatta, hogy ő a közgyűlést a régi alapszabályok szerint vezeti, mert azokat a közgyűlés még v.ent változtatta meg. Hasonló értelemben szólalt föl dr. Weitersahn József s a hitközség más előkelő tagjai is. A vitában résztvett Kovács István pápai preláíus is, aki utalt arra, hogy az adminisztratura a vallásügyi minister rendeletének tett eleget, amikor az egységes alapszabályokat kidolgozni. Az uj alapszabályok lényegesen több jogot biztosítottak a hitközségeknek, mint azok, amelyek a bácskai adminisztratura területén érvényében vannak. Kéri, hogy a hitközség ne helyezkedjék szembe as püspökséggel. Hosszú és szenvedélyes vita fejlődött ki, végül is a közgyűlés szétoszlott, anélkül hogy határozatot hozott volna. Ma a helyzet az, hogy az apostoli adminisztratura álláspontja szerint az uj alapszabályok érvényben vannak, a hitközségek egy része azonban ezeket nem ismert el érvényesnek. Különösen a becskereki és a vrsaci római katolikus hitközségek tiltakoznak erősen az uj alapszabályok ellen s mozgalmat indítottak, hogy a többi hitközségeket is együttes akcióra bírják. Az adminisztratura készítette alapszabályoknak különösen a következő pontjait sérelmezik: . a polgári elnök, ha ilyen van, csak akkor hívhat össze közgyűlést, ha ezt 'a lelkész megengedi, a hitközségi képviselőtestületek által hozott határozatok csak akkor végrehajthatók, ha azokat a> püspökség jóváhagyja, az adókivetés végső fokon a wspökség hatáskörébe tartozik. Rámutatnak arra, hegy az uj alapszabályok szerint a püspökség rendelkezései ellen a íelebbezéseket maga a püspökség birália cl. A bánáti hitközségek legnagyobb része, különösen a németajkú hitközségek sérelmesnek találják az alapszabályokat s csatlakoznak a fcecskerekiék mozgalmához. Értesülésünk szerint á becskereki római katolikus hitközség . közgyűlését legközelebb újra összehívják s ha addig a püspökséget nem sikerül engedékenységre bírni, heves összecsapásokra van kilátás. Harc a bánáti püspökség és a hitközségek között A becskereiii katholikus hitközség nem akarja elfogadni a püspökség által kidolgozott alapszabályt Velikibccskerekről jelentik: A Vajda-A hűvös furulya Irta: Pásztor József I. Az öreg kincstáros végigvezette Bogáncs királyfit a kincstár homályos termein, ahol a rengeteg arany, a töméntelen karbunkulus úgy tüzelt, mint nyári éjszakán a Szentjánosbogár. Egyszerre, amint a kincseket nézegették, egy selyemtakaróval leteritett kis üvegszekrény elé értek. Az öreg kincstáros cl akart surranni a szekrény mellett, Bogáncs királyfit azonban érdeke’íe a titokzatos dolog. — Mi van ebben a szekrényben? — kérdezte a kincstárostól. A kincstáros meghökkent. — Semmi különös, felséges királyfi, — mondja hebegve, — csak egy kis, rózsafából készült furulyácska. — Ugyan! — kiáltott föl a királyfi meglepetéssel, — csak egy haszontalan kis furulya és mégis drágaságok között őrzik? Látni akarom!-i- Nem, nem! Csak azt ne! — kiáltotta rémülten a kincstáros. — Veszedelmes portéka az, fenséges herceg. — Miért? — kérdezte csadálkozva a királyfi. — Ha feelefitjsz, senki sem tudja hallgatni a szavát, aki hazudik néked, — De hiszen ez pompás! — kiáltott föl megcsillanó szemmel a királyfi. — Soha jobb mulatságot! Legalább megtudom, ki volt a hízelgő s kinek igaz a szive. Mikor vége volt az udvari ebédnek s javában hajlongott előtte az udvari r^p, eWwefte a furulyát. A pillantása találkozott Liliom hercegnő tüzes tekintetéve1 s hirtelen, bátran beleíujt a furulyába. Alig begy kiesalt belőle néhány hangot, a nemes udvari tiép, a tisztes grófok, a jeles vitézek és ragyogó dámák úgy elpárologtak mellőle, mint a kámfor. Bogáncs királyfi Liliom hercegnő felé fordult. Meleg hullám ömlött a szivére. Arany sugarak játszadoztak a hercegnő haján s lelcpóztak az arcára is, végigfutottak habos ruháján is. Bogáncs királyfi tekintete büszkén röpködött Liliom hercegnő felé. De egyszerre csak kettészakadt a gyönyörű dallam. A furulyából recsegő, durva hang tört elő. Liliom hercegnő fölállt, hófehér volt az arca, mint a márvány. Remegve hajolt Bogáncs királyfi füléhez: — Virágot tépek neked a kertben, — súgta félénken. — Megyek! Futok! Bogáncs királyfi kiejtette kezéből a furulyát. Könny szivárgott a szeméből s kiábrándulva nézte, úgy mint a múló álom, mint szólüzte fehér felhő, úgy repült el mellőle Liliom hercegnő. Majd elkeseredett hangon kiáltott föl: — Hát mindenki hazudott? Ott zsongott áz ablak Alatt a tenger. Bogáncs királyfi hirtelen beledobta a furulyát a vízbe. Nem akarta többé hallani a szavát. II. Az idő amint repült, Bogáncs királyfi elfelejtette Liliom hercegnőt és a furulyát. Miután sok volt a karbunkulusa, csókot is kapott bőven. Egyszer azonban nagyon elunta magát. Meglátogatta tehát a szomszéd ország királyát. A királynak . gyönyörű leánya volt. Hajnali harmat az arca, hófehér álom a lelke. És alig hogy meglátta, halálosan beleszeretett a daliás királyfiba. Egy rózsás alkonyaton a tengerpartén andalogtak. — Szeretlek, — mondta Bogáncs királyfi a szomszéd király szépséges leányának. A hercegkisasszony elaléiva a nagy boldogságtól hullott Bcgátics királyfi karjaiba. És ebben a pillanatban a királyfinak eszébe jutott a rég elfelejtett biivös furulya. Csak most belefuthatna! Alighogy ezt gondolta, észrevette, hagy a part mentén egy kis hullám aranyos fodrán táncol a kis furulya s egyszerre csak kigurul a bársonyos fövenyre. — Éppen jókor, — gondolta Bogáncs királyfi és mosolyogva furulyázni kezdett. Soha szebb dalt. Szólt, szólt a furulya édesen, andalítón. Végigrepült hangja a vizen, eloszlott az ingó lombok között s a szomszéd király szépséges leánya szerelemittasati kapaszkodott bele Bogáncs királyfi karjába. Mire hatodszor merült föl a tele hold a tengerből, a töméntelen kincs Bogáncs királyfié volt. Ráadásul a szomszéd király szépséges leánya. De a századik csók után a furulyát elrejtette Bogáncs királyfi gondosan. III. Telt, rauft az idő. Bogáncs királyfiból Bogáncs király lett. Megnőtt s megfehéredett a, szakálla. A kőszvény is hasogatta már a lábát. És történt, hogy Bogáncs király szerelmes lett. Öregedő szive heves tűzzel lobogott egy bájos, nagyon fiatal nemes hölgyért. A nemes hölgynek nem volt semmije, csak a hét ágú koronája, meg három pár selyemharisnyája, de ez épen elég veit arra, hogy Bogáncs király fiatalos bolondságokra határozza el magát. Egy rózsás alkonyaton, amint Bogáncs király az ifin nemes hölgy lakása felé bicegett, észrevette, hegy a nemes hölgy lakásából egy ifju surran ki. Bogáncs király szivét összeszeritotta a féltékenység. S hirtelen eszébe jutott a furulya. Bárcsak nála lene. Nyomban megtudná az igazat. De amint belépett aL bájos és nagyon fiatal nemes hölgyhöz, ez kacagva, csókokkal repült felé s Bogáncs király elégedetten mormogta a szakállába: — Hiába! Mégis csak engem szeret. Másnap este előkereste a furulyát. Forgatta, nézegette. Beletette a zsebébe, meg kivette. Az ajtó felé indult, majd megállt. Mintha égette volna a bűvös szerszám. Bogáncs király megállt. A homlokára ütött s égy ötlettől megkapatvs, hirtelen rádobta a furulyát a tűzre. A száraz fa föllobbant s vidáman pattogva égett. S az öreg Bogáncs királynak egyszerre kiderült az arca. Zsebébe tömött egy' csomó karbunkulust, félrecsapta a koronáját s lassan fütyörészve a régirégi dalt elbicegett a találkára.
