Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-03 / 2. szám
1926. január 3. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldaL Somlyó Zoltán (Bevezető szavak a Somlyó matinéhoz) Tisztelt hallgatóim, mielőtt írni kezdtem, sokáig tétováztam, kezemben a kicsavart töltőtollal. Percek, negyedórák' tűntek cl anélkül, hogy egy betiit róttam volna. Az a valaki, ki bennem emlékezni tud arra, ami régen elmúlt, ott hagyta a testet, mely az íróasztalra görnyedt, e kezet, mely írni készült, s csukott ajtón, zárt kapun át kiszökött az ticcára, falakat áthágva, városrészeket keresztiilrepiiUe haladt zarándokúján, hogy megkeresse azt, aki életének egy darabja. Nem egy helyütt találta' meg. Szétszórva, itt-ott bukkant rá. Vidéki szerkesztőségek lepkelángja alatt, majd a pesti Mária-uccában, aztán a régi New-York-kávéház karzatán, az irodalmi halhatatlanság erkélyén. Itt látta öt legtisztábban, szinte képpé merevedve. Viharvert fejét látta, egy aranyozott barokk-oszophoz támasztva, sápadt arcát, keményre kovácsolt, erőszakos homlokát, kék áliát, melyet sohasem lehetett egészen megborotválni, a száj biborvonalát és a két szem haragos szurokfényét, egészségesen villogó fogait, melyek közé cigarettát szorított, vad, fekete haját, fekete íakkcipőjét, fekete ruháját, meggyszin mellényét, melynek széles, művészi kivágásán az ingmell ragyogott. Sötéten nézett maga elé, amint csak a íuagahizó fiatalság tud s úgy irta mind-. egyik versét, mint öngyilkos az utolsó! ■levelét. Ez a csodálatos ember Somlyó I Zoltán volt, a költő. Most, hogy visszaérkezem .'ándoijá-j somból, megindulta« állok előtte. 1 >>' mit mondhatok, amit mások is megértenek? Húsz éves korunkban kerültünk j össze, mikor fölkiáltásokkal, izgatott j .iagiejtésekke! közöltük egymással gon-! do] at a inkát, abban a korban, melyről már beszélni sem érzem magamat mél-' tónak. Micsoda tiszta szemmel veszünk észre ilyenkor mindent, a telet és nyarat, melyet még csak húszszor láttunk, micsoda szűz rezzenéssel fogadjuk magunkba a szót, melyet még nem untunk meg hallani, s talán először írunk le. Ü pedig különösen megtestesülése volt j mindannak, ami ifjuság. Anniivá túr-; kált az élet gazdagságában. Nem ismert j alap-fokot, közép-fokot, csak feiső-ío- j kot. Azok a fogalmak, melyekről azóta1 mindaketten megtudtuk, hogy többnyire csak nagybetűvel irt szavak: Dicső- j ség, Szerelem, Barátság, eleven való-1 Ságként éltek tiszta szivében s meg volt j győződve, hogyha az uccára kilép, föl-: tétlenül találkozik majd valamelyikkel. Minden uj verse a Dicsőséghez vezette! közelebb, minden nő, ki elsuhant előtte, I a Szerelmet jelentette s minden férfi-| kéz, melyet az ő Ilii kezébe zárt, a Barátság reményét Ígérte. Ezeknek az álmoknak teljes megvalósulására vágyakozott. Szemében a Dicsőség nem si-j lány hírnév volt, melyet újságok hir-! detései kürtőinek világgá, hanem . foils- j tenülésc önmagának, egy végeláthatat-1 lan, fáklyát lobogtató tömeg, mely ab-j laka eíé jön s babért dob feléje és ró-' zsát, a Szerelem nem olcsó ábránd vagy gazdasági szerződés, hanem dac minden veszéllyel s a beteljesülések beteljesülése, a Barátság nem érdekek okos összeegyeztetése, hanem férfi-szövetség életre,-háláira. Naponta meghalt voCua ezért a Dicsőségért, ezért a Szerelemért, ezért a Barátságért. Másféle nem kellett neki. Túlzó, mindig egyforma lázban sistergő lelke később aztán csodálkozott, hogy az élet lagíölebb kisebbnagyobb megalkuvásokra hajlandó. Nem arra született, hogy ezt megértse. Érzései tulságától különben sem volt módja, hogy ilyesmin gondolkozzék. így fogantak versei, az élet és halál jegyében. Csak verseket irt. A kifejezés e tömör formáját tartotta legtöbbre, mely pár szakban — s minden sorában külön-külön — az egész létezés csodálatos voltát összesüritheti. Min-. j dig verseket irt. Vagy befejezett egyet ! vagy újba kapott. Nem vonulhatott viszsza dolgozószobájába. Amint ült ott a kávéházi zajban maga elé meredve, bámulva egy gyufatartót, nyílván a valóság igazi arcát fürkészte s a szaiszi fátyol! hajtogatta róla. Ihletnek hívják ezt, köznapi nyelven. A japán költők az ihletnek, akár az álomnak több mélységi fokát különböztetik meg, kezdve az első mozdulatlanságtól az éles figyelemig, mikor már a világ belénk hull és közvetlenül hat reánk, egészen addig a feszülésig, mely boldog kirobbanással enyhíti magát s a mozdulatlanságot a szavak játszi mozgásává varázsolva. Mennyire ismerhette ezt az állapotot ő, ki látszólag öntudatlanul alkotott. Nérneiy költeményének egyes sorai arról tanúskodnak, hogy e révület legmélyebb delejes álmát aludta. Olyan vakmerő kapcsolatokkal találkozunk itt, melyet értelmünk talán nem mmgyárt ért meg, de érzésünk eleve elfogad, a sorok mögött megnyilatkozó belső rend, a mögülük áramló elcmezhetetlen sugallat alapján. Van neki egy bűvös szótára, mely magában foglalja a magyar nyelv ékköveit. Ez a legkisebb benyomásra rázkódni kezd, mint a kaleidoszkóp. A szavak szeszélyesen s — úgy rémlik — véletlenül egymás mellé hullanak gyöngy és emlék, virág és szív, szalag és seb — majd fehéren, mint a fagyott könynyek, majd pirosán, mint a vérrögök s olyan színesen mozgó eleven ábrákat raknak ki, hogy e meglepő és szerencsés találkozás láttán fölujjongunlc aj teljes sikert üdvözölve. Senki, ki ujab-1 ban verset irt, nem követte ily ösztönösen a jelképes költészet tanítását, mely a verset »jó kalaiid--uak tekinti és . senkisem köszönhet ennyit a vétetett ez áldott és termékenyítő szerencséjének, mely már nem szeszély löb-Habent sua fata libelli. Kevés okosabb és gondolatkeltöbb mondást ismerek ennél, s azt hiszem, Írók és könyvkiadók többet törték a fejüket ' rajta, mint maga Tereníianus Maurus, a híressé lett szállóige szerzőié, akinek verssorát Goethe ebben a formában annektálta: a könyveknek is vannak élményeik. Valóban, a könyveknek, csakúgy mint a náluk kevésbbé érdekes embereknek, megvan a maguk — szerencsés vagy szomorú — sorsa. A különbség az, hogy míg az ember sorsát a gondviselés és a saját jelfeme-természete intézi, a könyvét az ember (a közönség) szabályozza. Aki szereti a könyveket, azokat a sorsuk is érdekli. Eu szeretem őket, s egyiknek-másiknak á pályáját épp oly figyelemmel kisérem. mint a szerzőjéét s gyakran tapasztalom, hogy c két sors nem halad okvetetlenül parallel. A könyv írója sokszor boldogul s a könyve megbukik, mig más esetekben a szerző hasal el s a müve diadalt árat. S aztán, — a könyvek népszerűsége is másként támad és másmód hanyatlik, mint az emberé, más viszonyok idézik elő, más esetek szüntetik meg s más körülmények akadályozzák meg. Mindig természetesnek találtam,! hogy egy ritka régi könyv, főleg ha szép is, olyan rettentő drága, s hogy ötvenszer annyiba kerül, mint egy másik, amely »most jelent meg« (mert a biblofílek szemében a rési ség. ritkasás és a széosés a tromf), de sose találtam megokolnak, hogy egy inü pusztán azért, mert most hagyta el a sajtót, értékesebb s drágább legyen, mint egy hasonló jó írás, amely már (minő öreg!) három-négy. esztendős. De bé, hanem maga a szavak végzete. Ez a végzet adja ajkamra a »Könyökuccá«ról szóló versét, valahányszor nagyon szomorú vagyok. A »Nyitott könyv« pedig számomra ma már a régi idők érett napsütését, ezüstfényét, hősi irodalmi nyomorát őrzi lapjain, oly varázsosan, mint Anyegin Eugen egy másik kor hangulattartalmát. 1900-tól 1910-ig, az uj irodalom fénykorában — homályban — irta legszebb köteteit, egyik hónapos szobából a másikba vándorolva. Bohémnak nevezik, Nem tudom, mit jelent ez a szó. Ha azt jelenti, hogy az életet a maga teljességében akarjuk megmarkolni, akkor romantikus is. Egyik régi romantikus azt mondta, hogy a világot az éhség és a szerelem kormányozza. Ö valóban az éhség és szerelem éneke. Nagyon sokat szenvedett a kenyér és a csók miatt. De talán olykor változtathatott is volna élete során. Ki-ki olyan sorsot teremthet magának, amijyent kivan. Somlyó Zoltán annyira szerette a fájdalmat, hogy nem tudott tőle megválni. Tőle kapta legnagyobb kincsét, azt, hogy amit magáról dalolt, az ő magánügyeit, mások is átérezték. Úgy hiszem, hogy az embereket igazán csak a magánügyek érdeklik és csak ezek valók a nyilvánosság elé. A közügy, az, hogy miiyen sínpárokat fektessünk le, végeredményben sok-sok ember kis magán-1 ügye. De egy lélek magánügye a költészet csodája folytán sok-sok ember nagy közügyére nemesedik. Ezért figyeltünk rá, élete minden szakában. Mindig ezt a csodát kereste. Mindig üresen hagyott asztalánál egy helyet, mert várt valakit. Mindig éhes volt. Éhes volt a szerelemre. Mindig szerelmes volt. Szerelmes volt az éhségbe. Mindig költő volt. llát könyvsors: embersors. sokszor érthetetlen s majdnem mindig igazságtalan. Semmi se áll oly közel az emberhez, mint a könyv, eliez meg semmi se olyan rokon, mint az ember. Csoda-e, ha a sorsuk is azonos, vagy legalább hasonlatos? Dicsekedve emlegette egy könyvárus a napokban, hogy egy livre du jour-ból, amely inkább szenzációs, mint értékes írás, százhúsz példányt adott el három nap alatt, s panaszosan folytatta, hogy egy majdnem klasszikus műből, amely az újabb irodalom egyik legbecsesebb terméke, képtelen negyedévenként egyet is elsütni, mert a könyv nem uj, 1922 ben jelent meg, ami könyvkereskedői szempontból olyan antikvitás, mint a harmincötéves leány házassági tekintetből. — S akkor? — kérdeztem. — Akkor se nagyon fogyott, — felelte a könyvesbolt tulajdonosa. — Sose volt divatban. Hjah. a nagyon jó könyvek csakúgy mint a nagyon jellemes férfilak és a nagyon erényes nők nincsenek divatban! Ugyanaz a könyvkereskedő folytatta: — Nézze, kérem, mire kényszerítenek a konjunktúrák! A rosszak. Azt a csoportot ottan — s egy polcra mutatott, ahol néhány száz könyv volt garmadába rakva — kénytelen vagyok »minden elfogadható áron« elkótyavetyélni, mert bolti, sőt beszerzési áron se kell senkiinek. A publikum csak az »ui«-ra. az újdonságra bukik, s m3 jóformán ebből élünk, a közönségnek ez uidonságszeretetéből. Ha ez nem volna, becsukhatnák a boltot. Átnéztem az olcsó könyvtömeget, j amelyben selejtes áru is volt, de pompás dolgok is akadtak, jobbak mint aminők a legutóbbi karácsonyi vásáron megjelentek. Mingyáxt meg is vettem néhányat olyan kicsi áron, amelyért a legértéktelenebb újdonsághoz se juthattam volna. Örültem a szerencsés vételnek, s aztán tovább gondolkoztam a könyvek sorsán s az olvasóközönség pszihéjének a szeszélyén." Az a körülmény. hogy az uj könyvön pompázó papírszalag a reklámtrombitával (Most jelent meg! Szenzációs újdonság! Óriási könyvsiker!) kívánatosabbá teszi azt, tekintet nélkül a belső valőrjére, minden tavalyi vagy ennél is »régibb« műnél, lealacsonyítja a könyvet, az emberi szellem ez egyik legnemesebb megnyilvánulását, a legközönségesebb bolti árucikkig. Természetes, hogy egy nyakravaló. ha egészen uj és »apart«, jóban érdekli és izgatja a fiatal urakat, mint a tavalyi »facon« (még ha jobb is a selyme, amelyből készült), de éppen nem természetes, hogy a könyv, amely belső léiekszükséglctcket kell kielégítsen, pusztán azért, mert uj jelenség, többet érjen a piacon mint egynémely elődje, amelynek hasonlíthatatlanul nagyobb az irodalmi becse. A hiba talán társa^pletünk színvonal talanságában s a szalónéletiink fölületességében is rejlik. Ahol férfiak és nők találkoznak, mindig csak arról beszélnek, ami uj: a legújabb színdarabról, az utolsó divatról, a legújabb primadonnáról, a legfrissebb autótípusról és (persze a leg kevesebbet) a legújabb könyvről. Pedig — egyebekről most nem szó lók — u gondolkozó olvasó meg szokhatta, minő a sorsa a legtöbb olyan könyvnek, amely valaha livre du jour volt. Egyik más,ik megmarad érdekes miinek, keresett olvasmánynak, egy-kettő egy nemét a halhatatlanságnak is megéri (ami abból áll, hogy húsz év múlva se felejtik el), de a legtöbb a feledés homályába pusztul. Régibb olvasók emlékezhetnek, micsoda feltűnést keltett századunk elején Gustav Frenssen-nek Jörn Ulti című parasztregénye. Unalmas elbeszélés volt biz’ az. de — liabent sua fata! — egyike lett a század leglázasabb könyvsikereinek. Közönség és sajtó úgy látták, how ez a paraszti figurákkal telerajzolt elbeszélő mii hangos reakció a komtesszregényeRkel szemben, amelyeket akkoriban unni kezdtek, s a könyv a kiadójának s különösen a szerzőjének nagy ámulatára kapós lett, divatba jött. s nemcsak minden müveit, de minden műveletlen család asztalán ott pompázott világosszürke vászonkötésben. Elmaradott. ósdi és Ízléstelen embernek nézték, aki‘ ezt a regényt (amely rövid idő alatt száznál több kiadást ért) nem ismerte. A köícsönkönyvtárak 40—50 példányt szereztek be belőle, de a kereslet ennyivel se elégedett meg s a Fliegende Blätter akkor csinálta egyik legjobb viccét. Az újonnan fogadott szobalányt az úrnője a Leihbibliothek-ba. küldi a »Jörn Uhl«-ért. — Micsoda? — szörnyüködik el a leány. — A naccsága esak most olvassa a Jörn Uhl-t? fin már rég olvastam. Olyan helyen, ahol ennyire elmaradtak a kultúrától, én nem szolgálok. Ezennel fölmondok. Most már persze se uriliő se szobalány nein olvassa ezt a regényt. Nem mert nem jó könyv (semmivel se rosszabb mint a mostani Frensse-' nek), de mert nem uj. Nem érdemelte meg a megjelenésekor a rengeteg olvasóját, a páratlan könyvsikerét (amelynél csak a Marguerittc La Gareonne-'yÁé volt nagyobb), de nem Kosztolányi Dezső Habent sua fata . . . Irta: Baedeker
