Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-31 / 30. szám
4.' öTrfál. BÁCSMEGYEI RAPLÖ Meghalt a szuboticai ügyészség vezetője A törvényszék főtárgyalás! ierinébői temetik Marusics Kosztat A jugoszláviai igazságszolgáltatásnak gyásza van. Szombaton délután hosszú szenvedés után 40 éves korában meghalt Marusics Koszta, a szuboticai ügyészség vezetője. A fiatal s igazságossága, törvénytisztelete s előzékeny modora miatt mindenki által nagyrabecsült ügyészt gyógyíthatatlan rákbaja ölte meg. Marusics Koszta elhunyta súlyos veszteség a szuboticai törvényszékre s általában a jugoszláv igazságszolgáltatásra. Egyike volt az elsőknek, akik az imperium változás után jugoszláv állami szolgálatba lépett s mikor a volt magyar tórákat kiutasították Szuboticáról, cgyideig másodmagával intézte a szuboticai törvényszék és járásbíróság ügyeit, Korábban osztrák biró volt Fóiában, majd Isztria-szigeten az ott működő járásbíróság vezetője volt. Mikor az olaszok megszállták Isztria szigetét, több bíróval együtt Manisicsoi is kiutasították, akinek még annyi időt sem hagytak, hogy könyveit és iratait összecsomagolja. Marusics sok viszontagság után Beogradba érkezett, jelentkezett bírói szolgálattételre s elfogadta a szuboticai törvényszék birói állását. Szuboticán meg is nősült. Egy ideig vizsgálóbíró volt,, majd az ügyészség vezetésével bízták meg. Vizsgálóbírói s ügyészi működéséhez több fontos bűnügy kinyomozása fűződik. Hivatalában és magánéletében is egyformán korrekt és igazságos volt s ezért a két tulajdonságáért nemzetiségi külömbség néíkii! mindenki tisztelte és nagyrabecsülte. Hosszú időn át betegeskedett. Baja ólvan súlyos természetű volt, hogy már több mint egy éve alig járt be a hivatalába. Szombaton délelőtt meggyónt és megáldozott s délután 2 órakor csendesen jobblétre szenderülí. Temetéséről a szuboticai törvényszék gondoskodik. A holttestet átszállították a törvényszékre s ott a büntető főtárgyalási teremben ravatalozták fel. Innen temetik vasárnap délután 3 órakor. A halottat a törvényszéki tárgyalóteremben az ügyészség nevében Vaszilyevics Ljuba államügyész bu-Meglepetés Irta: Tamás István "A kislány álmatagon ringatózott a hintaszékben. — Jaj nénikém és ha János nem akar hazajönni? Az asszony egy pillanatra félbehagyta a csomagolást. — De én fülön fogom ám! és elhozom ám! — jelentette ki teltetett szigorral. — nem is kel annak több,'csalt ennyit szóljak neki: »Valaki'vár rád otthon. Egy szód. magos, szőke valaki, aki téged nagyon szeret.« Magda elragadtatással ugrott a nyakába. — Édes. édes né ni! Hogy meg lesz a Jancsi lepve! — Repülni fog hozzád! Látod, a múltkor is azt arta a levelében: »hát a kis csipfszi'ona mit csinál?« Magda elszontyolodott. — Mért cslpiszilona? — Ez csak olyan bece szó. — nevette e! magát az asszony. — Jancsi mindig ilyen viccelődős volt. — Miért nem jött soha haza? — Nem engedték. — mondta iioszszas töprengés után -a néni. —• a Jancsi nagy festő, Jtkinek dolgozni'muszáj, hogy sok pénzt keressen. Mikor már annyit tett félre, hogy házat vehet rajta, hazajön és elvesz téged feleségül. Punktum. És lecsapta az öklét az asztalra, mint egy pontot. — Úgy. fogtok élni, mint mi a boldogult urammal. Festeni fog téged. Más nőket nem is szabad neki piiigálüi. csak téged. Anyásán megsimogatta a Magda haját. — Szereted? A leány behunyta a szemét és úgy válaszót: — Nagyon. — De hiszen tíz éve nem láttad? — A fénykénét mindig láttam! És a leveleit te mindig felolvasta a néni és csuztatja, a törvényszék szónoka a törvényszéki épület előtt vesz búcsút a halottól, a városháza előtt dr. Dimitrievics Drágó ügyvéd az ügyvédi kamara nevében mond beszédet a sírnál pedig dr. Milics Ivó búcsúztatja a dalmát kolónia nevében. A törvényszéki tárgyalási teremből a bíróság és az ügyészség tagjai vállukon viszik a koporsót a halottas kocsiig, a temetőben pedig az ügyvédek emelik le a - koporsót s viszik a sírig. ma» p 1 *».1 «» W iorveoybeulkozo a halotti társaságok működése Az összes halotti, kiházasitó és szülési segély-egyletek míLíöáése ellenkezik a kereskedelmi törvénnyel A Szuboticán létező különböző kiházasitási és temetkezési egyletek —■ mint köztudomású — egyedül a belügyminisztérium engedélyére hivatkozva’kezdik meg és folytatják működésüket, A Vajdaságban érvényben levő magyar törvényszék és az pzokból kifejlődött joggyakorlat szerint ' a, belügyminiszteri engedély egyáltalában nem elegendő ahhoz, hogy ezek az egyletek, amelyek rendes biztosítási ügyletek lebonyolítás avul foglalkoznak, működhessenek. Ezek az egyletek ugyanis — teljesen a törvény szavainak megfelelően —- ellenérték kikötése mellett, bizonyos fizetési kötelezettség teljesítését vállalják magukra oh- módon, hogy ez a kötelezettség esedékessége valamely személv házasságától. vasrv élettartamától tétetik függővé, (KerestrerMmt törvénv 498.1 Az 1S75. XXXVII. í.'-cz. 453'. 5. ehvria, liosrv azok a társa sávok, ameh'^k a fent körülírt biztosítási íi/].,fó/-y,'*í fnfripttrnnink. kötHöcpk 3 az újságban is olvastam róla rengeteget. Mindig azt érzem: itt van ő köztünk. Mintha csak most ment volna kf a. szobából. A lehelete méz el sem illant. A hangja még itt rezeg a levegőben. Mvndakettcn fejsóhajtottak; *^Aztári szótlanul lezárták az utazókosár fedelét Az asszony fáradtan ült le a tetejére, csendesen, ölhetett kezekkel Mesebet repülőláda volt ebben a pil'aaatban a kivoott, vén kosár és az asszony átszáguldozta a hátán özvegységének tiz •tóműit esztendeiét. Tíz évi tiz .kiégett gyertyaszálkér.t meredt eléje, tíz gazdag oltár! gyertya, amelyeknek csak a csonkjuk és fejíájditó fanvar illatuk maradt vissza: az emlékek. Ez a kislány volt egyetlen vFgasztá'ása. mióta Jancsi,, elindult világot látni. Kitől örökö hefte ez a fiú a nyugtalanságot? Nem tudja. Az apja békés, kevés mozgású ember volt. Jancsi meg sohase fért a bőrébe. Csak Magdával bírta. kJ. Igen, Magdát és Jancsit egymásnak teremtette a Sors. Azért is ’ettek szomszédok. Ó. a,Sors akarata szent a Sons jobban tudja, hogy mit csinál, mint az emberek. Milyen kedves, hűséges kislány! Egész nap nála tanyázik és annyit lehet ve’« beszélgetni ő róla! Mindig akad témájuk és mindig rendkívül érdekes, friss és szenzációs: 6. Mikor a Jancsi ezt mondta! Mikor a Jancsi így. csinál;! .Mikor a Jancsi lepottyant a diófáról!. És — ah! — mikor a Jancsi először megesóko'ta Magdát a szénaboglva tövében! Istenein, hát nem gyönyörű ez? Nem megható? Igen! Jancsi a hős, aki elment megküzdeni a kétfejű sárkánnyal, az Élettel az ő szerelmetes Juliskájáért. Magdáért. — Hü. a pogácsát kifelejtettük! — šiko'tott fel a kislány — és levette az ablakpárkányról a süteményes tálcát. — Nem baj. majd beletesszük a kézitáskába, — ígérte az asszony. Magda külön végigcirógatta valamennyi tüpörtvüs-poeácsa kerek hátát.---•De megmondja, hogy én sütöttem cégbejegyzésre illetékes, törvényszéknél a biztosítási ügyletek minden ágára kiilön-külön legalább 100.000 forint, ina tehát 2 millió dinár biztosítási alapot kimutatni. Erinek kimutatása előtt a cégjegyzés nem történhet meg s a társaságok fiát tieteket sem köthetnek. Ez a törvény tna is érvényben van és a belügyminiszteri engedély — , nagyon természetesen —• egyáltalában ' nem mentesítheti ezeket az egyleteket azon kötelezettség alól, hogy mindenben eleget tegyenek a kereskedelmi törvény világos rendelkezéseinek. Lássuk már most. hogy menynyiben feleltek meg a Szuboticán létesített és működő kiházasitási és temetkezési egyesületek u kereskedelmi törvény fent hivatkozott rendelkezéseinek. Sem a kiházasitási, sem a temetkekezési egyletek nem mutatták ki a törvényben előirt 100.000 forint, tehát ma 2 millió dinár biztosítási alapot. A kiházasitási ás temetkezési egv— Anyám! — Fiam! Viharos, könnyes ölelkezés. — Milyen szép szál ember lett belőled! ■ — Műven szép asszony vagy még mindig! Tiz évet fiatalodtál* — Eredj, te bolond! Az uccá-ti uxv mentek szorosan, egymásbakaroiva, mint egy szerelmespár. — Itt lakom. — mondta a férfi ós kézenfogva vezette fel a lépcsőkön az anyját. ■ — Szép lakásod van..— nézett körül az, asszony, — ez itt mellette a műterem? — Igen. Elragadtatva kíváncsiskodott tovább. — Min do'gozoi? Kié ez a női arckép? Rendelés? — Igen — és összevissza csókolta az anyját. . Csordultig , voitak mondanivalóval. Az asszony folyton kérdezett. — Mért irtá! olyan ritkán? Mindennap gondoltunk rád a Magdival.' — Kivel? — A Magdivá*: — Ja! Csinos fruska lehet. Az anya rejtélyesen mosolygott. — Fruska? Gyönyörű eladó lány. Persze nem mindenki számára eladó. Aztán hirtelen, átmenet nélkül belekapaszkodott a fia üstökébe: — Van ám egy meglepetésem is a számodra! Haza fogsz jönni velem és.., A iiu gyorsan betapasztotta egy csókkal az anyja száját — Csak egy icipicit várjon még! Csak egy csöppecskét! E'öbb az én meglepetésemet nézze meg! Odaszaladt a szekrény elé és szertartásosan tapsolni kezdett — Egy-kettő-há-á-rom! A szekrény ajtaja szett áruit és zavart nevetéssel kitépett belőle egy nő. Az anva szinte 'sóbálvánnyá dermedt, a rémülettől. . — A model'je fesz. —• gondolta, kínlódva, de ezt maga se hitte cl Valami letek közül egyik sem jegyeztette be cégét az erre illetékes törvényszéknél. Egészen kétségtelen, hogy ezeknek az egyleteknek működése a kereskedelmi törvénybe ütközik. A törvény kötelezői eg előírja a cégbejegyzést (16. és 21. §.) egyéni cégeknél, amelyek a kisipar körét meghaladják, továbbá közkereseti betéti, részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél. A Ikereskedelmi törvény 223. §, alapján kialakult joggyakorlat a következő : *Kiházasitási egylet kölcsönös biztosítási társaságnak tekintendő. mert az alapszabályai értelmében vállalatának tárgyéit bizonyos összegű nászjutaléknak, a kölcsönösség alapján való biztosítása képezi«. »Az, hogy a társaság- a nászjutalék biztosításán felül egyéb hasznothajtó célt ki nem tűzött és bizonyos esetekben harmadik személyekkel szemben jótékonyságot van hivatva gyakorolni, a társaság jellegére nézve a törvény mi különbséget sem tesz.« A temetkezési egyletekre nézve pedig a kereskedelmi törvény (433. §.1 és a magyar Curia 1596—1895. döntvénye megállapítja, hogy a »temetkezési egvletek is biztosító vállalatok és igy kötelesek a 100.000 forint — most 2 millió dinár — biztosítási alapot kimutatni«. Ugyancsak előírja a törvény (B, T. 229—1905. D. 97.333), hogy azon vállalatok, amelyeknek tulajdonosa az általa megállapított készpénzbeli járulrnányo-k fizetése ellenében magát arra kötelezte, hogy a vele szerződő felek elhalálozása esetén azok hnzvó tartozó? részére temetkezési járulékot fizet ki, kétségtelenül olyan, mely a kereskedelmi törvény 453. és 462. §-ai rendelkezései szerint csakis a cég bejegyzése esetén folytatható. A fentiekből tehát kétséget kizáró módon következik az, hogy a ki-BHaflca«£nflBTOjffCT«yrr TrwwMr**üKmotemvmrHmmmn h i je»- ■' • 1 ---------------------------------—--—----*3---------— borzasztót gyanított. A nők sok mindent megéreznek. Intuícióvá? dolgoznak, mint a költők. — Ki... kí...hez van szerencsém? — A feleségemhez! — hahotázottt a férfi a jól sikerült tréfáit, — nahát mama. hogy megijedtél! Aztán bűnbánóan tette hozzá: —• Tudod auyókám. folyton terveztük Jiogy hazamegyünk. sőt egyszer táviratozni is akartam. Wzonvisten, de aztán meggondoltam, hogy jobb fesz, ha te jössz ef hozzánk. Az anya még mindig nem tért magához. Szédülve kapaszkodott meg egy szék ten. óh. mit tegyen? Teremtő ég! Bár halna szönyet nyomban! Vagy ha lenne legalább egy másik fia. De igy! Ugv érezte magát, mint egy házasságszédelgő. amikor leleplezik, ó. uram irgalmazz! Tíz évig ámította ezt a drága gyereket. Most vége mindennek. — Csókold meg az anyámat! — mondotta nevető szemekkel a férfi és a két asszony összeborttlt. Lassan jött a kimagyaráz-kodás. — Mát megnősültem. Négy hónapja. Nagyon szeretjük egymást! — és átölelte a feleségét. Az anva könnyes szemekkel .nézte. Tulajdonképpen egészen csinos asszony, — gondolta. — Fiatal, szép, biztos őrülten imádja Jancsit — és sírva fakadt A fin kamaszos an cibáini kezdte: — No és mi a te meglepetésed, anyókám? — A. semmi. — nyelt egyet zavartan és kicsomagolta a pogácsákat. János a régi Jancsi mohóságává’ vetette rá magár. — Jaj. de finom. — -kínálta a feleségének — kedvesebb meglepetést nem is tudott volna szerezni! Ugye. anyám sütötte? — igen. mondta fájdalmasan az anyja és mélyen elpirult. Resteilte, hogy idegen toi-jafckal ékeskedik. 1926. január 31
