Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-03 / 2. szám
mrrnmu haplo 6z_ oldal tatai azt a rejtélyes fiatalembert, akit a rendőrség szombaton este tartóztatott te és akit Garr Nándornak hívnak, ez a fiatalember küldte Ferdinand aláírással a figyelmeztető sürgönyt Marsovszkynak Hágába, Ugyancsak szombaton este ismét kihallgatták Kovács Gáspárt, aki azt vallotta, hogy nem tudja, miképpen jutott a hamis ezerfrankoshoz. — Valószínűleg borravalónak kaptam! — mondotta. Erre eíébeíárták felesége vallomását, amelyből kiderül, hogy hat darab hamis czcrfrankost ajándékozott Sárospatakon élő feleségének. Minthogy egyik kislányuk egy gyereknyaraltatási akcióval Hollandiában nyaralt egy bankárnál, az asszony ura megbízásából annak küldte el az egyik ezerirankost, hogy váltsa föl. A holland bankár felismerte a hamisítványt és átadta a rendőrségnek, amely Parisba küldte. így jutott a francia rendőrség — az Árvái és Salzer-iéle bankjeggyel való összehasonlítás után — nyomra. Kovács Gáspár és Rába titkár szerepét úgy akarják feltüntetni, hogy ők a fajvédők megbízásából kémkedtek Winclischgraetz ellen és ezért kapták jutalmul a hamis ezerírankosokat. Ez a mese azonban teljességgel hihetetlen és Windischgraetz herceg, akit a rendőrség szombaton ujbő! kihallgatott, maga is kijelentette, hogy rendületlenül bizík Rábában és Kovácsban. Vázsonyí Vilmos, aki Windischgraetz-el, míg a herceg legitimista volt, szoros összeköttetést tartott fenn, újévi nagy beszédében a következőkben emlékezett meg a frankhamisításról: — Figyelni fogjuk, hogy mi fejlődik ebből az ügyből és vájjon a három előkelő hágai férfiút tényleg egy urasági inas bujt ott a:c tel. Ez mindenesetre szenzációs volna. Figyelni fogjuk, vájjon nyomára akadnak-e végre annak a nyomdának, amely a hamis frankosokat elöáUitotta, avagy lehull a lepel talán valamely' szenzációs uj találmányról, amely a füstnélküli lőpor, a drótnélküli láviró módjára a bankóprés nélkiüi gyártást találta fel. Amikor Vázsonyi ezt mondotta, akkor Windischgraetz szerepe még halvány kontúrokban sem volt ismeretes. A szociáldemokrata-párt a frankhanüsitási ügyet szóvá akarja tenni a nemzetgyűlésnek az árvízkatasztrófa miatt összehívott ülésén. Hindenburg frakkban A nőmet birodalmi elnök újévi beszéde Berlinből jelentik : Hind°nbura birodalmi elnök újév napján fogadta az itteni diplomáciai képviseletek vezetőit. A diplomáciai testület szerencsekivánatait monsignore Pacelli apostoli nuncius tolmácsolta, A birodalmi elnök kifejtette válaszában, hogy csupán az igazságosság, a közerkölcs és a szabadság alapjain jöhet létre és fejlődhetik ki a népek együttélése és a német nép tovább fog dolgozni saját nemzeti életének békés újraépítésén és megszilárdításán, úgyszintén a békének előmozdításán és biztosításán, amely egyedül hozhatja meg a világ közgazdaságának és kultúrájának az előrehaladást és a felemelkedést. Az újévi üdvözléskor, amelyen az egész berlini diplomáciai kar megjelent, most első ízben fejtettek ki oly szertartást, mint amínő hasonló ünnepi alkalmakkor más köztársasági államokban szokásos. A birodalmi elnöki palota előtt egy század állott fel, amely tiszte'gett a diszegyenruhát viselő diplomaták előtt. Maga a birodalmi elnök a fogadás alkalmával frakkot viselt. TINTA • ss • Kószált sas Ezt a festő így mondta el: —Tudjátok, hogy egész- életemben szerettem a kényelmet Dél felé borbélyom fölkelt, az ágyban borotvál meg. Mialatt langyos habbal szappanyozza kövér arcomat, tájékoztat a fontosabb politikai eseményekről, melyekkel egyébként nem lenne időm foglalkozni. A nyáron így szólt: — Nagyságos ur, lenne valami alkalmi vétel. — Micsoda? — Egy kőszáli sás. Rábámultam. Még sohasem láttam borbélyt, aki kőszáli sast árul. Ö folytatta: — Pompás áijat. Egyik ismerősöm adná el. Olcsó. — De mért vegyek épp én kő száll sast? — Nagyon olcsó. -Ajándék. Egy millió, a kalitkával együtt. Addig-addig beszélt, licitált kjeié, míg egy napon — Ismert gyöngeségémnél fogva — beadtam derekamat. — Isten neki — szóltam — küldesse föl. Félóra múlva maga a borbély hozta. Tagadhatatlan, remek példány volt, használatlan, javakorabeli kőszá'i sas, negyvenéves. A kalitkát miitermem egyik sarkába állította. Éjfél után szokatlan zajra riadtam. 01yran hangot hallottam, mintha valaki köveket ropogtatna, A kőszáli sas hápogott, sivitott, Tikoltozott. Fölugrottam a köreveiről, melyen alszom, meggymjtottam a villanyt, odaá'3- tam a kalitka elé. Próbáltam csí-titgatni. De hogy becézünk egy kőszáli sast? Kutyával, macskával még csak tudok valahogy kedveskedni. Vele kissé zavarban voltam. Tegeznem sem lehetett, hiszen öt évvel idősebb nálam. Ennélfogva csak ezt mondtam: — Sas. Maid, mikor tovább vartyogoff ezt: — Naa. Nem értette meg. Keményen, kihívóan, nagyon ellenszenvesen nézett reám, azzal a közismert sas-tekintettel, mellyel pökhendi, buta párbajhősök szokták méregetni áldozataikat. Nyilván éhes volt a szerencsétlen. Adtam neki néhány kuglert,. de azt nem ette meg. Erre kalitkába vetettem két kifoszlott, régi ecsetet. Ezzel kicsit elbabrált, kitépdeste a szőröket, pár óra alatt jóízűen elfogyasztotta mind a két ecsetemet, a .nyeleiket kivéve. De később hányni kezdett. Már állatorvosért akartam fntni, mikor takarítónőm, ki reggel hétkor érkezik, közölte, bogi/ a kőszáli sas főképp varjúval, ürgével táplálkozik. Honnan kerítsünk azonban varjat, ürgét itt a Lipót-köruton? Ebéd után egy sertéskarajt dobtam a kalitkába, A kőszáli sas szemügyre vette, fintorgatta csőrét. Nem nyúlt hozzája. Két napig várt, mig a hús megcstecsed. Addig üvöltözött. Csak a rothadt húst kedvelte. Ezért műtermein a kánikulában Olyan dögfetes bűzt árasztott, miirt egy hullaház. Már haza sem mertem menni. Vagy az orrfacsaró szag fogadott, vagy az éktelen visítás. Egyszer hajnal felé, hogy álmatlanul strázsáttam ezt a szárnyas feneva-dat, ezt a hősi, ronda dögöt, eszembe villa ni, hogy szabadon engedem, hadd repüljön tovább. De gyerekkori olvasmányaimból emlékeztem, hogy olykor csecsemőket is elrabol, hajuknál fogva magasba emeli, majd a földre ejti őket s úgy zabálja meg prédáit. Még közvetve sem akartam gyilkos lenni. Agyonlőni meg nem mertem, mert roppant szigorúan meredt reám. így határoztam el, hogy megválók tőle. Borbélyomnak föiajántottam faáron s megkértem őt, beszéljen az eladóval, de a tárgyalások hosszúra nyúltak. Ismerőseimnek is telefonoztam. Sajnos, közülük sem akadt senki, akinek sürgősen szüksége lett voltra egy kőszáli sassra. Minthogy pedig már a vételáron túl is tekintélyes összeget költöttem rá, futottam a pénzem irtán s az újságba az alábbi kishirdetést tétettem: vGyönyörű kőszáli sas jutányos áron eladó*. Egyetlen válasz seni érkezett. Ekkor értesítettem az állatkert igazgatóságát. Ajándékul kínáltam. El is fogadták, udvarias levélben meg is köszönték, csak arra kértek, hogy az ada; tok fölvétele végett személyesen jelenjek tneg. Mindössze kétszer kellett kimennem. Aztán egy hét múlva, hogy minden Írásom rendben volt, diadalmasán raktam a kőszáli sast az autóra, kalitkájával együtt kiszállítottam áz állatkertbe. Körülbelül három milliómba került az egész. En nem panaszkodom. Pusztán azért meséltem el nektek, hogy oküjatok. Sohase vegyetek kőszáli sast, borbélytól legkevésbé. Férfiasán, határozottan utasítsátok vissza. Minek egy mai embernek kőszáli sas? Kosztolányi Dezső R lélek fürőőbemegy Az uccán nagy csomó felizgult emberrel találkoztam, akik mind betecsimpaszkodtak a tenyerembe és alaposan odamondogatták nekem: — Boldog újévet! Voít, aki hangosan mondta, rikoltva, volt aki halkan, suttogva. Akadt olyan is, akivel egész esztendőben egy szót sem váltottam, de most, az utolsó napon ő is odarugtatott mellém és melegen az arcomba mosolyogta: — Boldog újévet. Mintha valami messzi tengerentúl? útra indulnék, úgy bucsuzkodtak tőlem az emberek. Nagylelküék voltunk egymással szemben, részvétteljesek és emberségesek, mint nagy szerencsétlenségek, vágj- szomorú halálesetek Ideién. Minifez, ami eddig történt velünk: mait, nem számít, megvan bocsájtva. Ma éjfélkor százmillió ember kezd uj élétet. Különös járvány. Az egész világ összebeszél és kijelenti: »ma éjfélkor véget ér az esztendő. Kampec. Éjfélutáii egy pillanattal ezerkflencszázhuszonhatot írunk«. A szegényembereknek egzisztencia az újév. Mellékjövedelem. Mennyei manna. Csak a malacoknak szomorúság. A kis sertésfióka, a piros pántlikával, a véráldozat, engesztelésül Szerencse úrnő topánkái elé. Ilyenkor nagy malackodások történnek az egész vonalon. Az emberek loholnak a szerencse után. Az egyik mulatóban elengedtek egy malacot a sötétben. A vendégek rávetették magukat. Egyik a lábát fogta, másik a fölét. Mire kigyult a yDBany, öt darabba tépték a rózsásom! cocát. És mindenki 1 boldogan szorongatta a véres testrészeket. »Szerencsét hoz« — mondták és zsebretették gondosan, akár az akasztott ember kötelét. Az uieszfendő az égi szűz, aki éjféíutan a miénk "esz. Mindenki őt főzi, neki udvarol és á csókjáért esetig. Miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától? Süt a hold nyájasain. Vagy nem süt nyájasan. Üvölt a déli szél. Vagy nem üvölt a déli szét. Szaldósnak latigy hópihék. Vágj- ne mszáldosnak langy hópihék. Vagy nem szálldosnak és időjárásból? nézeteltérések lehetnek a két éjszaka között. Ám itt egy sereg ember bemeséli a másiknak, hogy véget ért az esztendő. Pont éjfélkor kialszanak az összes lámpák és mindenki nagy shikkot vesz a levegőből, mintha börtönből szabadult volna. Ez a sötétség, amelynek hidján ácsorgunk pár pillanatig az esztendők partjai között: az ősi káosz, a fantázia fekete aranyhidja, 1926. jarmár 3. aki gyermeke sorsát szivén viseli, gyakran látja, hogy gyermeke a legjobb táplál kozas és gondozás melleit is sápadt és sovány, asm fejlődik kellően. Hu azonban a gyermek a reggeli ét uzsonnáiéihoz 2—3 tetézett kávéskanál Ovomaltinet kap, állapota már az elsé ite:ek után javul, ter'snlya szemmel, láthatóan gyarapszik, rendszer«» húsz* nálat mellett pedig a gyermek üni!( egészségnek indul. alatta, » Semmi hömpölyög, amiből lettünk é§ amikor Ismét ránk tőr a világosság, úgy érezzük: most jöttünk a Világra, üdén, szüzén, hamvas szájunkon -az angyalok még meleg csókjával. Csudálatos, emberséges hazugság. Jobb orvosság a herba teának a kininnél és az arzénktiránál is, A lélek fürdőbe megy. A gyönge emberek nagyapja Szilveszter és mrndaiHsjrian az unokái vagyunk. Ó, nagyapó fogd sne-g a kezünket, légy kegyes hozzánk, fordítsd felénk ragyogó orcádat és végy a térdedre, amely szerencsét sugároz. A te térdkalácsaidban vau az élet és a bízatom, a titok, hogy ki menjen tovább? Ki fusson meg az ujesztendő elöl és ki fusson eléje, h-a az óra elüti az éjfelet? Nyitva van az aranykapu, bújjatok át rajta. Egyebekben pedig: boldog újévet kívánok! (t. i.) A tolvaj kényszeregyezsége Perzsabunda belvett kétszáz dinár és egy pohár pálinka A kényszeregyezségi eljárást eltörölték. Meg is látszik a hatása. Egymás után következnek a fizetésképtelenségek és a Csődök. Azonban a kényszeregyezség nem balt meg véglegesen, mint az alábbi eset bizonyítja, bizonyos esetekben még lehet kényszeregyezséget kötni. Landauer Márton szaboticai gyógyszerész néhány nappal ezelőtt finom perzsia kabát iában ment haza Alexán - drova-ulicai drogériájából a Nagy Ferenc-ielepen lévő lakásába. Hazament, megebédelt s mikor ebéd után újra' távozni készalt, az értékes bunda már nem volt az előszoba fogasán, ahova előzőleg felakasztotta. Keresték, kutatták, de a bunda nem került elő. Mit lehet ilyenkor tenni ? Landauer Márton is azt tette, arait hasonló helyzetben minden télikabát- és reményvesztett károm’t tesz. Elment a rendőrségre, felje'enlést tett ismeretlen tettes ellen s néhány napig átmeneti kabátban járt. Szerencsére megenyhült az idő s pénteken mikor újra hideg lett, Landauer még nagyobb szerencséjére, megkerült a bunda.
