Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-27 / 26. szám
6. oldal. BACSMEGYEI napló T1926. január 27. Rrcgyárés lélek A modern technika a gyáripar legkülönbözőbb fajtáit termelte ki. Vannak sajtgyárosok, gummiar-ábikunigyárosok. műtrágya gyárosok, zongoragyáros ik, eke- és. boronagyárosok, játékszergyárosok és vlgjátékgyárosok. Most egy uj típus profilja rajzolódat a modern koz- Btetíka, horizontjára: az arcgyárosoké. A Szépséget eddig mindig úgy kezelték, múlt kivételes szerencsét, mig a Csúnyaságot születési hibának tekinteteik az emberek. A kozmetikusok pedig kezelték niindakettöt, mert a csúnya nő szép akart lenni, ha a férje bele is pu&ztúl, a csinos nő pedig még szebb. Ma inár ezek az állapotok eltűntek a föld sziliéről, akár az ekiios szekér. A csúnyaság napjainkban legfeljebb toaiettiifba, amit félóra alatt korrigálni leltei, épp úgy, mint a züllött frizurát. Londonban pár év alatt hatalmas fejlődésnek indult a kozmetika. Valóságos arcgyárafc működnek itt, modem Mnzókamrák géperőre berendezve, amelyekben gyúrják, pácolják, duncíolják a pacienseket. Messze földről zarándokolnak ide a csúnya nők szemölcsökkel, nagy orra!, feffegö bőrzacskókkal, ráncokkal és a Tég* ’ változatosabb szőrökké! a pici piros orcájukon, A dolog igen egyszerű. A néni bemegy az egyik ajtón, ahol megragadják a kozmetikus pribékjei és megkez-1 dödik a gyötrelem, amelyből újjászülető PhönTxkéitt mászik ki a nő. Olyan boszorkányos dolog ez, mint a; vasúti automaták-. Az ember bedobott a: lyukba egy húsz fillér est, mire a vastyak aegkénnyebült ikníkodácsolással ot? a helyszínen megtolta a kis tojáskát, szíriül íig tele csokoládéval, ön megunta szőke kedvesét, az édes fitost? Vigye el Londonba a kozmeiSktisboz és rendeíjon valódi görög profilt, ébenfekete bubiírizurávab Egy paraiinoltás: sas orr, két paraíinpltás: szigorú .pisze orr, három parafinoitás: ctraivalóan girbe-gtirba i burgonya orr, a rituális faji' jelleggé',1 mig négy paaraLnütiekcióvaf egy ugyae-1 vezeit s-mindenbe beleüti a nózikáját« í című bájos orrt nyer az áldozat. Mindenki eme':.' főve! távozik innen, csak a férj, illetve financier bosszú orral. Istenem. milyen furcsa, ha végigmegyek a londoni főticcán (elméletben!), ilyen plakátok ordítanak rám a hirdető oszlopokról: t>Tessék arcot vemül Vidám és friss are reggeli sétáról Mosolygó arc az ebédhez! Rejtélyes arc a találkára! Jó pofa a délutáni, teához! Elbűvölő arc a bálra! Szenvedő arc kát csillogó könnycseppel temetésekre! Hódító circ érzéki szájjal betkfisoknak! Olcsó! Szegénysorsnakmtk árengedmény! Telefonhívásra j házhoz megyünk! Eddig úgy tudtuk, hogy az arc a lé- j iek tükre, úgy össze voltak stimmelve, I akár egy fi'iiartnónikus zenekar és tóin* j den indulatot, szándékot le lehetett cl-; vasul róla, mint a cégtáblákról a bolt! gazdájának a nevét. Azt, aki titkolni] tudta érzelmeit és fegyelmezni az ide-! geit. megcsodáltuk és rendkívüli jele:1.- > .ségként könyveltük e! emlékezetünkben. J A pirulás Pedig üde bájt, hamvat és ár-1 tatlanságot varázsolt lányok arcára. A! lélek összhangban állt az arccal. Na és j mos' lecsapott a bűbájos kozmetika az j egészre, hogy megváltoztassa a terűié-1 szét ősi rendjét. A szomszédunk kozmetikus és sokszor láttam derék házmes* ternénket a folyosón ácsorogni, amint ördögűző igéket mormolva, megrökönyödve nézte, hogy jönnek ki ebbő! a | boszorkánykonyhából elváltozott arccal j a nők. A szubofica-i nők kisebbik százalékára -- mit tagadjuk -— rá fér egy kis szépüiés, ámbár nekem igazán rosszul esne, ha Marika szép görög profilját vájárai fitos szőke levelezőlap arccal cserélné fel. Mert hiába, az úristen mégis csak jobban értette a kozmetikát. Ez az arc-cserebere borzasztó szeren- j esetlenségeket fog még előidézni. Mókus nr megösnicrkcdik Illatos Rezeda or- j hölggyel, aki olyan, mint az a bizonyos' földreszáliott ángyai. Nyélbeüéődik tehát a házasság, amelynek során kiderül hogy I. R. egy angyalbőrbebujta-tott bestia és mikor a méz es hetek után lekopik róla a preparátum, ott ál! döbbenetes, iszonyfató meztelent ősében. A lélek nem stimmel ezekhez az arcokhoz, hiába és milyen borzasztó, ha az ember meg* kaparja a kis pillangót, kibújik alóla egy szőrös hernyó. A látszat csal. A nő is. De azért odabujik az ura mellére, megvakargatja az állat és igy gügyög: — Apukám, vegyél nekem egy estélyi arcot!. Mit . tesz ilyenkor a férj, akinek eddig csak estélyi ruhákkal csapolták a büdzséjét? Fizet, ís jóképet vág a dologhoz, (—.) Nyolcévi fegyházra Ítélték a gyilkos orosz kapitányt Szándékos essberőlésiea mondta ki bSnSsaek a bíróság’ a títeli fopmcir gyilkosai — Ki akarta fosztani, de nem előre meg* fontolt szándékkal öllé meg áldozatát a volt gárdatiszt Kedden vonta felelősségre a .noviszadi kerületi törvényszék Saskov Iván orosz emigránst, volt kozák-kapitányt, aki a múlt év szeptember ü-ikázj Tito'ön agyonverte Ibrisics Ivó fizetőpfnc.ért, akito: az aznapi bevételt akarta elrabolni. A noviszadi törvényszék tárgyalóterme már nyolc óra előtt zsúfolva volt, j nagy számban szorongtak a teremben az orosz emigráció tagja!. Kevéssel íélkilenc e'Őtt vonult be az j ítélkező tanács: dr. Belajdzsics Vladimir törvényszéki elnök, Gomirac Vojiszláv és Peikovies .lován törvényszéki bírák, továbbá dr. lemaics Jován áilamiigyész. a közvád képviselője és űr. Szekuües Milán védő. A tárgyalás megnyitása után szuronyos fegyőr kísérte fel a fogházból Saskov Ivánt, a volt kozákkapitányt. Délceg, hatalmas, tagbaszakadt férfi, sárgás barna orosz tiszti zubbonyban, kék lovagló nadrágban, fekete, fényesen ragyogó csizmában. Kepében orosz kozáksapkát szorongat. Lesütött szemekkel, fétszeg, bizonytalan lépésekkel támolyog a terembe és megáll az elnök előtt Az elnök kérdésére halk, suttogó hangon elmond ja, hogy Saskov Ivanovlcs Vaszilje-irak hívják, másodosztályú orosz kapitány, a kabáai kerület Procsno- Okopszkája nevű helységében született, feleségétői elváltán él, Oroszországban kis vagyona. 150 deszetírra fö'dje volt, de a boísevikiek elvették, gimnáziumot, kevéskédéi m i tengerészeti akadémiát és tiszti iskolát végzett. A kihallgatás alatt állandóan a főidre néz, alig tekint az elnökre. Dr. Belajdzsics Vladimír elnök erre a tanukat szólítja be. Több orosz tábornok áll feszes katonai állásba» és katonásan mondják nevük felolvasásakor: »jelei!«. Több tatra nem jött el. Az elnök kérdésére ügyész és védő ennek dacára hozzájárulnak a tárgyalás megtartásához. A vádirat {elolvasására került a sor. Gyilkolt, hogy rabolhasson Az ügyészi vádirat rablógyilkossággal vádolja, mert műit évi szeptember 8-án hajnal! fél három órakor élesre fent baltával megleste Ibrisics Ivó i. a ti teli Pcrkovác-vendéglö föpiacérét azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy megölje és kirabolja. Amikor a kiszemelt áldozat lakása kapuján belépett, a baltával félbevágta, és mert Forísicsirek volt ereje elmenekülni, Saskov üldözte és az uccáu utóérve, több fejszecsapással fejét öszszeroncsolta, úgy, hogy a szerencsétlen agyveleje is kiloccsant. Amikor Ibrisics Ivó már holtan feküdt a ti teli uccán, Saskov megijedt, hogy Ibrisics segélykiáltását valaki meghalhatja, áldozatát ott hagyta, ané’kül, hogy a főpincért kirabolta volna. Egy órával utóbb Saskovot már megvasalva a csendőrséghez kisérték, ahol töredelmes beismerő vallomást táti. — Megértette a vádat? — kérdi az elnök. — igen — felölte a vádlott alig ha'lliatóan. — Bűnösnek érzi magát? (Rövid hal'gatás után.) Igen. Ezután Saskov szerb nyelven a legaprólékosabb részletéig elmondja élettörténetét, neveltetésé', -iskoláztatását, hadbavoaiúlasát és háború alatti hőstetteit, felsorolta a kapott kitüntetéseket-, hányszor volt sebesült, miként került, mint emigráns Titelbe és hogy nyomorgóit ott. Nem tudott. állást kapni, végre is napi 30 dinárért téglagyári munkás, majd foltozó cipész lett. Csak emigránstársai cipőjét foltozta. Utóbb a titeli hidépitésuéí dolgozott, de ez a munkája is rövidesen megszűnt. 1923 végén sémi'yen állandó munkát nem tudott kapni, csak elvétve jutott! néhány napra alkalmi - foglalkozáshoz. Sokat uyómofgolt, apránként mindenét eiadta. Házasságáról c! érzékeny ülve beszél. Felesége elhagyta, mert nem tudót? annyit keresni, hogy eltarthatta votea. Néhány nappal a gyilkosság előtt Beogradba ment munkát keresni, de nem talált*. Három napig éhezett Beogradbasi s aztán visszatéri Titeire és kétségbeesése elekor már határtátaünú vált. A kritikus napon ebédre volt híva Zsigorski Mihajlo gyalogos tábornokhoz, ahol a több napos éhezés után mohón eveit, úgy, hogy rosszul is léte. ■ A folytonos éhezéstől gyomor fájdalmai voltak, feje kábult volt. szédült. Délután kettőtől hat óráig járkált az uccun és sorsán töprengett. Este hatkor hazatért, majd a Perkovác-vendéglőbe ment, ahol barátaival elbeszélgetett, itt még azt mondotta, hogyha tízezer dinárja volna, clpészmiihelyt tudna nyitni. A korcsmából hazamén? és csizmásán, ruhástul lefeküdt. Gyilkosság bolsevikjük miatt Majd’ így folytatja: Éjfélkor felkeltem és kimentein az uccá-ra. Fejem rémesen fájt, mert rossz álmaim voltak. Azt álmodtam, hogy a bolsevikek megölték a szüléimét. Rohapüam a szitáló esős éjszakában, hogy éttől az álomtól megszabaduljak, de az ttccán is íóiáiomban voltam. Az uccán észrevettem, hogy valaki mögöttem Jön. RémWdsaim támadtok, azt éreztem, hogy üldöznek a bolsevikek, meg akarnak ölni. Sietve mentem az itcca túlsó oldalára, a rossz érzéseimtől akartam szabaduld, beálltam egy nyitott kapu mögé. Ebben a házban lakott Ibrisics Ivó ílzetöpincér. aki az ue- S cán mögöttem jött. Elnök: Tudta, hogy ki jön maga mögött. Vádlóit: igerr, Ibrisics. Elnök: Ha tudta, miért gondolta, hogy egy bolseviki üldözi? És hogy történt, hogy épp annak házába menekült, aki élőt az uccán menekült? Vádlott: (hallgat.) Elnök: Miért vette a baléit magához? Vádlott: Nem tudom. Félálomba.’i tehettem, nem tudom miért. Elnök: A. csándőrségnél és a vizsgálóbírónál beismerte, hogy n ballá? azért* vette magához, hogy- azzal valakitől, ] ?kárk-i legyen is, pénzt csikarjon ki. Most nem akar a baltáról tudni és álmokról beszél, pedig azelőtt erről .nem is tét? említést. Vádlott: Nem kérdezték. A jegyző' könyvek nincsenek jól felvéve. Nem tudok jól szerbül és csak Igea-pel és tjemmei feleltem. Elnök erre eléje tartja- a töredelmes beismerését tartalmazó jegyzőkönyveket! Vádlott: (hallgat.) Elnök: Hát mégis, hogy történt a gy ilkosság. Vádlott: Valamilyen felettem álló erő hatása alatt a baltával többször lesújtottam, de miként és hányszor, nem -tudom. Pénzt nem akartam rabolni, hanem a gyilkosság után ■ elmenekültem. Lementem a Tisza partjára és vizét ittam. Csak akkor vettem észre, hogy a kezem véres'. Hazamentem, s akkor láttám, hogy ruhám és ingem is véres. Kimostam és csomagolni kezdtem. Lakásadóm meghallotta a zaj?, bejött hozzám és megkérdezte, hogy el akarok-e utazni? Pár perccel utóbb már elvittek a csendőrök. Elnök: Vallásos ember-e? . _ Vádlott: Igen. * Elnök: Hogy leheteti akikor, hogy üpp saját temploma előtt követte el a gyilkosságot. Vádlóit: (hal'gaf.) Elnök: Megbánta a tettét? Vádlott: Igen. Mit mondanak á tanuk Ezután megkezdődő?! a tanulafi ah gatás. Zsigorski Mihajto 67 éves orosz gyalogos' tábornok, afig emlékszik a történj íekre, mert már öreg ember és rossz az I emlékezőtehetsége. Saskov a gyilkosság I napján nála ebédelt, de nem emlékszik, j iiogy Saskov rosszul • lett voipa és az •: ebéd ákrtí kiment volna. Az elnök Vukov András títeli szabómestert szólítja elő, áld épp a kritíkps órában indult hazaieé, amikor a templomtéren scgéiykiáliást hallott, odaro- Iiawt és a főidőn vérében, halva találta Ibrisics ívét. A templom raeHetti első sarkon fámpa ég és annak fényénél látót? egy oroszruhás, csizmás, nagy tér; rnetö férfit futni. Csendőrökért sietett, akiknek elmondta a tettes személyleirásá!. A csendőrök gyanúja azonnal Saskov Ivánra irányult. Elnök: Jelen volt ön Saskovnak a csendőrségnél történt kíiialíga-tásáná’? Tana: Igen. Elnök: Igaz, hogy Saskov csak igennel és nem-mei válaszolt, meri nem tud szerbül és igy részletesebben -nem fejezhette kJ magát szerbül? Tomi: Nem igaz. Folyékonyai töd szerbül és részletesen felelt minden kérdésre. Beismerte, hogy előre megfontoltan ment az ’ uccára, hogy valakitől, akárkitől és akárhogyan pénzt szerezze?!. Özvegy Ibrisics Iviyié, az áldozat félesége talpig gyászban tép az elnök elé. A gyilkosság idején a lakásban volt, hallót? segélykiáítást, de nem tudta, hogy az urát ö’ték meg, nem is ment ki és csak akkor értesült a szerencsétlenségről, amikor a csendőrök bejöttek hozzá. Akkör se merd lei az urát megnézni, mert borzadt a látványtól. Rember kártérítést, de a lettes szigorú megbüntetését kívánja. Koncsek Emília tanú, Saskov lakásadónője elmondta., hogy Saskov áz utolsó két hónapig pontosan fizetett. A gyilkosság éjszakáján Saskov fél háromkor jött haza és csomagolni kezdett. Hallotta, amint a iádájá? tologatja a szobájában. Átment hozzá és megkérdezte, hogy meg akar-e szökni, mire Saskov első ízben igen gorombán felelt. Pár nerccel utóbb csendőrök megvasalva vitték el A Mr óvág több tanút hallgatott ki, akik v#ametmyica azt vallották, hogy a vádlott ábrándozó természetű és gyakran képzelődik. Dr. Szuvafdzsics Csedomír íiteü járási orvos és dr. Volicsk'jvics Milán noviszadi kórházi főorvos orvcsszakértök végül előterjesztettők szakvéleményüket, amely szerint a
