Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-24 / 23. szám

6. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLŐ tási üggyel is és kijelentette, hogy nincs semmi bizonyíték, mintha a Beth,en-kor­­mány tudót? volna a manőverről. Élesen támadta Beates Angliát, amely Magyar­­ország Protektor aként lép föl a kisan­­tanttai szemben és a Reuter-ügynökség, még a Times utján agitál a kisantaat és ................. különösen Csehszlovákia ellen. Az angol sajtóközlemények hangsúlyozzák, hogy a kis^ntant semmiesetre sem rendelhet el újból általános mozgósítást, min? a Károly-puccs idején. Benes kijelentette még, hogy Csehszlovákia de jure el fog­ja ismerni a szovjetkonnányt Saiserwein szenzációs nyilatkozata a magyar­­országi viszonyokról Egyik estilap szombat délutáni szá­mában nagyon érdekes beszélgetést kö­zöl Jules Sűt/ÉTivtt/j-nel, a Maiin világ­hírű és nagytekintélyű külpolitikai ro­vatvezetője. Sauerwein, aki Bríand miniszterelnök egyik legbizalmasabb barátja és súlyos szava van úgy a fran­cia, mint általában a világpolitikában, pétiteken délután érkezeti Budapestre és közvetlenül megérkezése után meg­­ostromolták a budapesti lapok munka­társai, akik a szombat reggeli számok - bati közölték is nyilatkozatait. Amikor a szombati estilap munkatársa kereste fel Saüerweint, az először nem akart int er iát adni. — Elhatároztam ■— mondotta a Ma­tin külpolitikai szerkesztője — hogy magyar újságírónak nem adok interjút, amiß Magyarországon meg nem szünte­tik a sajtó-cenzúrát. Az újságíró meglepetten hallgatta Sauerwein kijelentését és megmagya­rázta neki, hogy Magyarországon nin­csen cenzúra. Sauerwein erre a követ­kezőket, felelte: —■ Tegnap megérkezésem után órák hosszat beszéltem magyar újságírókkal nagyon komoly dolgokról és amikor ma reggel kezembe vettem a lapokat megijedtem, hogy milyen semmit­mondó szép szavakat adtak a szám­ba, mintha legalább is felelős ál­lamférfi lennék. Ha a magyar lapok nem akarják leközölni, amit mon­dok, majd megírom én mindazt a Matin ben. Az újságíró ezután gróf Károlyi Jó­zsefnek a Matin-ben megjelent Horthy­­ellenes nyilatkozatára terelte a szót, a mire vonatkozólag Sauenvein a követ­kezőket mondotta: — Az önök lapjai itt is tévedésben vannak, mert nekem eszemúgában se volt rektifikálrtl gróf Károlyt interjúját, amelyet az egészséges fülemmel hallottam. Ha mrgd szenilis leszek, akkor talán kételkedni fogok abban, hogy jói hailoí­­íanve valamit, vagy sem, egyeiőre azonban semmi okom sincs rá, hogy ne bízzam az érzékeimben. Különben se értem, hogy gróf Károlyi József nyilat­kozata mért keltett Magyarországon olyan nagy konsternációt, hiszen ő csak saját osztályát védte, ami természetes. Jankovich Arisztid naplója került ez­után szób3, amelyet szintén Sauerweln hozott először nyilvánosságra a Matin­­ben. Erre nézve Sauerwein csak ennyit mondott: Jankovich naplójának vaunak olyan részletei is. amelyek túlságosan ér­dekelnek a közönséget, de ezeket a nyomozás érdekében kihagytam. Ennél többet a naplóról nem is volt hajlandó mondani, hanem a írankhami­­sitási üggyel kapcsolatban csak még annyit jegyzett meg, hogy a nyomozás még koránt sincs befe­jezve és idővel ki fog derülni min­den. Ezután általános politikai kérdésekre terelődött a beszélgetés és Sauerwein, aki ilyen kérdésekben a legtáiékozoi­­tabb személyek egyike, a következőket mondotta: — Teljes határozottsággal állíthatom, hogy ha Magyarországon a Habsbttrg­­család valamelyik tagját megkoro­náznák, ez annyit jelentene, bogy negyvennyolc órán belül kitörne a bábom. Ez a lépés nem volna tisztán belpoliti­kai természetű és nem lehetne Magyar­­ország belügyének tekinteni. Az európai hatalmak semmiesetre se tűrnének meg egy Habsburgot a magyar trónon és teljesen mellé­kes, hogy' az illető Habsburgot Ot­tónak, Albrechínek, vagy Józseínek hívják. Magyarországnak feltétlenül más meg­oldást kell keresnie. Legnagyobb meg­lepetésemnek kell azonban kiiejezést adnom, hogy Magyarországon nyílt sza­vazás van és kijelentem, hogy addig, amíg nem lesznek titkosak a választások, nem is lehet arról beszélni, hogy a nemzet milyen ál­lamformát akar. Tessék megkérdez­ni a népet, hogy milyen megoldást kíván és akkor ki fog derülni, hogy melyik a lehetséges és egészséges megoldás. A beszélgetés végén Sauerweln hang­súlyozta, hogy Magyarországnak sike­rült nagynehezen a külföldön jó pozí­ciót szereznie egész a irankhamisitási botrányig. Nem is tudom elégszer hang­súlyozni — mondotta — hogy csak a irankhamisitási botrányig és, ebből nem lehet könnyen kicvickélni. Itt csak egy segíthet: felderíteni telje­sen az ügyet és gyökeresen meg­torolni a bűnt. Ha erre Bettiién nem hajlandó, akkor biztosan megbukik. Jules Sauerwein szenzációs nyilatko­zata magyar politikai körökben óriási feltűnést keltett. A posta nem ad kártérítést a noviszadi postalopásokért Motozással fogják ellenőrizni a levélosztás alkalmazottait A noviszadi postaigazgató nyilatkozata Novfszadról jelentik: Az a nagyarányú ievéllopás, aminek e napokban jöttek nyomára a noviszadi postán, érthető megütközést keltet? a közönség körében, amely' ilyenformán teljes bizonytalan­ságban van afelől, hogy a fe'adott leve­lek eljutnak-c rendeltetési helyükre. A Bácsmegyei Napló noviszadi mun­katársa kérdést intézett Sárics Iván no­viszadi postaigazgatólioz, miképp volt lehetséges, hogy Boskovics Szteván há­rom éven át lopkodhatta a leveleket és milyen 'intézkedések várhatók a levél­posta biztonsága érdekében. A postaigazgató a következőket snoti­— A postaigazgatóságnál augusztus­ban kezdődtek meg a feljelentések és panaszok, hogy tevelek vesznek el a no­viszadi főpostán. Erre a főbb tisztvise­lőket szigorú megfigyelésre utasítottam és öt hónap keltett, míg a tettest Bosko­vics Szteván személyében kinyomoztuk. — Fog-e a posta kártérítést fizet­ni a károsultaknak? — A postái szabályzatok nem tiltják meg, hogy tevelekben pénzt is Tehessen küldeni, de a posta ilyen küldeménye­kért természetesen nem felel és vele szemben kártérítési igény nem támaszt­ható. Kivételt képeznek azok a szórvá­nyos esetek, hogy a tengernyi ellepő*' levél egyik-másikában még benn van valamilyen értókküldemény. Ezeket a feladóknak visszajuttatjuk. A többi tevéi és íevélboriték, mint bűnjel, az ügyész­séghez kerül. Úgy tudom, hogy Bosko­vics csak a borítékokat őrizte meg, inig a levelek^nagy részét megsemmisítette. — A rendőrség állítólag minden megtalált boríték címzettjét ki akarja hallgatni, lehetséges ez? — Nem hiszem — felelte — hisz ezzel egy év alatt sem készülnének el, oly ha.te fián tömeg levélről van szó, — Milyen óvóintézkedéseket fog a posta- a jövőre nézve életbelép­tetni? — A noviszadi levéllopási eset nem egyedüláló, ha szokatlanul nagyméretű is. A levéiszétosztási szolgálat bizalmi kérdés. Nehéz a tetteseket kinyomozni, mert mi sem könnyebb, mint a levetek szétosztásánál egy csomót zsebrevágni. De hogy ilyen felháborító eset többé elő ne fordulhasson, azt a helyiségei, ahol. a levelek szétosztása történik, le fogják zárni és ha a szétosztással elkészültek, egy íőttsztviseö felnyitja az ajtót és úgy, mint a dohánygyárakban történik, 1926. január 24. megmotozza a szobában volt alkalma­zottakat. — Nem-e a tulalacsouy fizetés miatti megélhetési gondok késztet­ték Bo&kovicsot a levelek ellopá­sára? — A fizetés általában ígeu kevés, ez igaz, de ez nem mentőok. Boskovics züllött, könnyelmű ember volt, akinek nem volt családja és nem ruhára, vagy megélhetésre fordította a lopott pénze­ket, hanem luxuscigarettákat szívott, korcsmázott, pezsgőt ivott és nagyúri étetet élt Sajnos, ez csak most derűi? ki. — Mi van a bélyeg-hamisító tiszt­viselő ügyével? — kérdeztük. — Zvideski Dimitrije a bélycghamisi­­tást nem régóta folytathatja', mert az 50 párás felülbélyegzéssel ellátott 3 difiáros bélyegek csak nemrég vaaftak forgalom­ban és. hiba volt azokat egyáltalán kibo­­csájtani. Ha megfordítva volna és 50 pá­rás bé'yegeket bélyegeztek volna felül' három dinárra, akkor hamisítás soha sem történt volna. Hiba, hogy a felülbé­lyegzés festéke rossz és könnyen eltá­volítható. Zvideski aligha okozott a kincstárnak nagy kárt. Vilmos excsászár kirohanása a demokrácia ellen Amerikai újságíró intim beszélgetése a doorni remetével Washingtonból jelentik: Sylvester Viereck, a Nana sajtóügynökség tu­dósítója Doornban felkereste Vil­mos excsászárt, akivel több órás in­tim beszélgetést folytatott a háború elvesztéséről, a jelenlegi politikai helyzetről és száműzetéséről. Az excsászár a beszélgetés ele­jén kifejtette, hogy Németország azért vesztette el a háborút, mert Amerika beleavatkozott, ez viszont azért történt meg, mert Wilson ült az elnöki székben. — Ha Wilson — úgymond — nem ha­rap bete a háborús gondolatba, akkor Amerika sohasem játszott volna akkora szerepet a világháborúban, mint ami­lyent játszott. Wilsonmk az volt az am­bíciója, hogy a történelem úgy emleges­se a nevét, mintha ő lett volna a mai korszak legnagyobb embere. Ha ez az ambíció nem fiit}, akkor ml tönkrevertük volna az antantot. De még az amerikai segítség ellenére is Németország majd­nem elérte a győzelmet. Ha Wilson az ő tizennégy pontjába burkot trójai lovat nem prezentálja a németeknek, akkor Németország tisztességes békét köthet és Európa nem lenne bolsevizálva. A né­metek, sajnos, nem érteftek az angol­szászok fifikáiához és ők maguk nyitot­tak rést a falakon, hogy az amerikai Ulysszesz ajándékát elfogadják. Német­ország csakis azért kötötte meg a fegy­verszünetet, mert bízott Wilson elnök beszédeiben és a tizennégy pontban. Ma már tisztán iát a világ: Wilson arra szánta a programját, hogy a világot megérTelje a demokrácia számára. Most azonban a nagy nemzetközi probléma akörül forog, hogyan lehetne a világot megmenteni a demokráciától... , A doorni remete elmondott ez­után egy háborús történetet annak jellemzésére, hogy az amerikai ka­tona azt sem tudta, hogy tulajdon­képpen mért harcol. — A háború alatt — mesélte az ex­­császár — egyszer egy amerikai foglyot a német trónörökös elé vezettek. — Miért harcodnak maguk tulajdon­képpen? — kérdezte tőle a trónörökös? — Nem tudom! —- válaszolta a hadi­fogoly.-— Mégis, mégis — gondolkozzék csak — magának tudnia kell azt. — Hát — hangzott a katona válasza — én úgy tudom, hogy Elzász-Lotharin-, gia egy nagy tó, amely Németország és’ Franciaország között terül el. A tő, epik partja Franciaországé, a másik Pártja Németországhoz tartozik. Fran­ciaországnak joga van a tó felerészében halászni, azok az átkozott németek azonban nem engedték meg, hogy a; franciák halászhassanak, ami, az én né­zetem szerint helytelen dolog. Az excsászár nagyot nevetett, a> mikor elbeszélte a zamatos histó­riát Majd komolyra válván az ar­ca jgy folytatta: — A lemondást és száműzést válasz­tottam, mert népemmel együtt hittem Wilson elnök ígéretében. Nem tudhattam előre, hogy az utánam következő kor­mány kiüríti Belgiumot és elfogad olyan megalázó feltételeket, amilyeneket még soha veretlen népre rá nem kényszerít­­hettek. Azt mondották nekem tanács­adóim, hogy a nép jóhiszeműen bízott azokban az ígéretekben, amelyeket a tizennégy pont szerzője eléje tett. Azt hitte a német nép, hogy a német köztár­saság jobb feltételeket fog kapni a nyu­gati demokráciától, mint amilyent az a kormány kapott volna, anie'ynek én va­gyok a teje. Azt mondották: »Ha ön a helyén marad, akkor vérontásra kerül a sor, úgy otthon, mint a 'harctérét», a had­sereg nem fog önnek többé engedelmes, kedni; de ha ön e’megy, akkor tisztes­séges béke lesz úgy otthon, mint külföl­dön.« A beszélgetés végén Vilmos kije­lentette, hogy a versaiilesi béke revíziójára hamarosan sor fog ke­rülni. ASSZONYOM! Tollet!jót kiegészíti: POUDRE ,M 0 N PARFÜM“ „EOURJQIS-PARÍS* JUGOSLAVIJA ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmegyei főtelepei: NOVISAD Petra Zfiniskor/ ul. 36 Telefon 55. SIíBOTICA Kr. Alekg'-ndra u. 7. Telefon 330. SOMBOR Telefon 216.

Next

/
Oldalképek
Tartalom