Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-24 / 23. szám

4. otdal BACSMEGYEI NAPLÖ 1926. ianuár 24. R Hamisak Szigete Gulliver legújabb ufazdsa á mai világban minden hamis. Az em­berek laseankint hozzászoktak a bizal­matlansághoz és a csaláshoz épp úgy, hiüit annak idején természetesnek talál­tuk' a bizalmat és magától1 értetődőnek az igazmondást; Ma már senki se sértő­dik meg azon, ha, amikor egy kabátot kínál eladásra, ezt kérdezik tőle: — Mondja, hol lopta maga ezt a bun­dái? Á börtönviselt ember emelt fővel’ jár­­kel polgártársai között, akik irigykedve suttogják a háta mögött: — Dutyiba ült*! Nagy jövőjű fiatal­ember , A népszerűség Ölimpusáu pia kétség­kívül a hamisítók viszik el,a pálmát. A mozi szí né székén 1 és pénzhamisítókon kí­vül álig akad ismert férfin Európában. Hamisítják a ’frankot, 3 dollárt, a villa­mosjegyet, a levélbélyeget, a szerelmet és a közvélemény i‘. Ezekután erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy felde­rítő expedíciót indítsak a hamis világba — a la Gul iver. Hosszú és izgalmas ka­landok után, egy garantáltan hamis’ösz­véren érkeztem meg a Hamisak Szigeté­re, ahol a.primadonnát) éppen az öltöző­jében találtam. Nyakában gyönyörű gyémánt-nyaklánc csüngött és egy kofá­ból énekelt. Nem a nyaklánc. A prima­donna. A magas cét vágta ki olyan hát­borzongatóan, amely a foghúzásé juttat­ta az eszembe. Mondani se kel, hogy hamis volt. Nemcsak a magas cé. A gyé­mánt-nyaklánc is. A káríyak’ubban szenvedélyes dartli­­ütközetek dúltak, hogy csak úgy ropo­gott. Kencc ur osztott és folyton nyert egyént .játékával1. Mindenki megbámulta a nagy Koncét, aki előtt bankó-tornyok hevertek, amikor valaki hirtelen lecsapta a lapjait — Sipista! Hamiskártyás! Kence ur zsebeiben aztán meg is ta­lálták a kisegítő- csomag kártyát. Nem lett belőle nagy botrány. A bankjegyek is hamisak voltak, amelyeket elnyert. Nagyon éhes voltam és betértem egy közeli vendég’öhe. A pincér szívélyesén hozta az étlapot. _ — Milyen leves van? — kérdeztem, , — Hamislcves. Rettentő mód felháborodtam és beké­•r’etfcm a szakácsot. — Más levesük nincs? • — Sajnálom, nem szolgálhatok, én is niasik vendéglőbe járok—mondta ördögi mosollyal és ahogy belenéztem- a pajsii­­iába, elszörnye-dve láttam, hogy hamis a mája és a zúzája. A kávéházban csak pár pillanatig éreztem magáin tisztességesnek: Meg­szólalt a zene és igazán őszintén mon­dom: egy egész bahkógyátat üzembe le­hetett vo'na hozni azzal a temérdek ha­mis hanggal, amit 2■ prímás kicsalt a he­gedűjéből. Es ezeket a hangokat nem is kellett olyan nagyon csalogatni, jöttek szívesen maguktól is. Szivemben csordultig keserűséggel mentem el vigasztalódni Angyal Teri­hez,- a kitűnő, szubretthez. Alig gombos­iam ki a •téükabátomat, máris rámvetette legkigyóbövölöbb mosolyát és majdnem sírva fakadtam, amikor a hamis mosoly mögött megpillantottam a művésznő ha­mis fogait. Elkeseredetten rohantam le a lépcsőkön és rohamomban halálragázol­­itam égy csődbejutott kereskedőt, akinek vaj vöt a fején. Mondani se kell, hogy margarinból készült A rendőrség teljes apparátussal megindi tóttá ellenem a vizsgálatét.: ami természetesen abszolúte nem okozott gondot nekem, mert a hét-. . ventíéttagu derekrívtestület minden ko-. pója hamis nyomon járt' Boldogan 1Č- legzettem te!, amikor a vonat hágcsójára tettem a lábam és egy nehéz kő esett ’e a .szivemről. Azt hittem, hogy, drágakő, de. ahogy küzé cbbről szemiigyre .'vettem, — ó! — kiderü’t, hogy az is Hamis volt. Egészen letörve vonultam vissza a ku­péba. ahol a földön egy ezerfrankost ta­láltam. Undorra! félrerugtara és rá s-e néztem többet'; minek nekem egy hamis bankjegy? Közben egy másik utas érke­zett, aki nyomban zsebrevágta és ami­kor átmentünk az étkezőbe, a talált ez­ressel fizetett). És ekkor kiderült, — ó én bolond! — hogy az ezres valódi volt... Gyilkosság a pásztoróra miatt Egy földműves huszonhárom kézszurással megölte a szeretőjét Csütörtökön a késő esti órákban véres tragédia játszódott le a kele­­biai szőllőkben, Fegyveres Antal’ íöldmives féltékenységi rohamában huszonhárom késszurással megölte a vele vadházasságban élő Magyar Máriát Fegyveres Antal csütörtö­kön este nyele órakor a vasúti ven­déglőbe ment, ahol tizenegy óráig borozott egy társasággal, majd ha­zament a határon levő szellőjébe. Lakásában egy idegen Teriit talált, aki a vele közös háztartásban élő Magyar Marissal bizalmas beszél­getésbe merült Az ismeretlen férfi, amikor Fegyverest meglátta, föl­tépte az ablakot és elmenekült. Fegyveres a megrémült nőt fag­gatni kezdte az ismeretlen férfi ki­léte felől. A nő nem válaszolt Fegy­veresnek, aki dühében a konyha­asztal fiókjából hatalmas kést vett elő és beleszurta a szeretője vállá­ba. A szerencsétlen asszony sikol­tozni kezdett és kifutott az udvar­ra. Fegyveres üldözőbe vette és a kert. végében, ahol utolérte, még huszonkét helyen szurkolta össze Magyar Marist. Mire az álmukból fölébredt szom­szédok a helyszínére rohantak, Fegyveresnek már nyoma veszett Az asszonynak is csak annyi ereje volt még, hogy az eseményeket el­mondja és utána párt perc alatt meghalt A kelebiai cse.ndörség azonnal megindította a nyomozást Fegyve­res kézrekeriíésére, akit még nem sikerült elfogni. A nyomozó hatósá­goknak az a legvalószínűbb fölte­vése, hogy a büntetéstől való félel­mében a gyilkos átszökött a hatá­ron. Nem lehet lecsapolni az elöntött bánsági területeket Ezerotszáz hold szárstnfáld áll még víz alatt — Begaszesst­­györgy lakosságát nyomor fenyegeti Bégaszentgyörgyön. tuí, Jankahid ■ fel­­■a két Béga szeli át az országutat Johb­­íelől a szántóföldeken kis viztócsák mu­tatják a decemberi nagy árvíz nyomait, balkézről azonban befagyott nagy ten­ger mindenütt, amerre a szóm ellát Csak a iák, bokrok, sürgönypózuák emelked­nek ki az árból, meg a crnjaS kjsyasui töltése. Ezerötszáz hold terület álí még víz alatt, bégasze.ntgyörgyf gazdák tu­lajdona. Ezt a részt még nem sikerült a víztől incntésitenl és nincs rá kilátás, hogy hamarosan fel tudják szabadítani ezeket az elöntött szántóföldeket.’ Szomorúak és elkeseredettek a béga­­szentgyörgyiek, mert kárba veszett 'az őszi vetés és nem tudják, hogy uj ara­tásra, vagy kukoricatörésre ad-e ke­nyeret a földjük. Panasszal vannak teli az árvíz miatt és — alappal vagy alapiamul, — a ha­tóságok ellen, azért, hogy nem engedik levezetni az elöntött területekről a még mindig fél méter magasan fekvő vizet. December közepén, a nagy áradás ide­jén, mint ismeretes, a Béga vize Béga­­szentgyörgy és Jankahid közt húsz mé­ter szélességben áttörte a gátat és öt­ezer ho'd térü'etct elöntött. Azóta a viz nagyrésze a Béga apadása után már lefolyt, azonban még mindig ezerötszáz hoki áll viz alatt, aminek Iccsapolásáról még nem lehet gondoskodni, mert a. gá­ton támadt rést, amelyiken a viz lefo­lyást ta’á'hat'na, a hatóságok az elmúlt héten beíömették, nehogy a Béga eset­leges újabb emelkedésével ezen a résen ót a folyó vize ismét utat találjon a szántóföldekre. Bégaszeutgyörgy népekéthétóta több­ször kérvényt küldött az • illetékes ható­ságokhoz, deputációban járt a becskere­­ki vármegyeházán, hogy csapolják le a még e’öntott földekről a vizát, illetve engedjék meg az Ó-Bégához vezető gát áttérését, hogy azon. keresztül az árvíz lefolyást találjon a Bégába. A kérelem ügye heteken át húzódott. A vármegye, valamint a hidrotechnikai hivatal részé­ről kikü'döttek: szolgabirák, mérnökök, utmesterek jelentek meg á helyszínen, akik megárapitották. hogy « kérés' a Vrsacon működő Temes-Bégai Ármen­­tesltő Társulat hatáskörébe tartozik, amelynek szivattyúja van az elárasztott térülőién. • A.' gát átvágását az illetékes vízügyi hatóságok nem engedélyezték azzal az indokolással, hogy ha ezt meg­engednék, akkor a Béga vízállásának ajabb emelkedése esetén Jankahid köz­ség kerülne, veszedelembe. Emiatt egyéb­ként a jankabidiak tiltakoztak is a ha­tóságoknál a bégaszentgyörgyiek líiván­­ságának teljesítése ellen, amj természe­tesen Szenígyörgyö.rt ellenséges •hangu­latot váltót? ki és ma a két község’la­kossága • két ellenséges- táborként áll egymással szemben. Volna még" egy megoldás az árvíz le­­vezetésére: Ira az ármentesitő társulat szivattyújával vezetné át' a vizet a Bé guba, azonban a szivattyu-údep is fél méterre még víz és jég alatt van, úgy hogy nem lehet hasznúim.. Meg kell te­hát várni,’ amíg a. víz e'éggé beszivódik a földbe és felszárad, hogy a szivattyút ismét-használni lehessen és az ármente­­sités munkáját csak akkor lehet 'meg­kezdeni. Kétségtelen, hogy 3 prevontivitás szem­pontjából feltétlenül kompetensebb a víz­ügyi hivatalok megállapítása és intéz­kedése, mint a károsuk szenígyörgyiek kívánsága, ezek azonban csak azt lát­ják, hogy az Ó-Béga vize most alacso­nyabban fekszik, mint az elöntött .terü­leteken az árvíz és nem tudják megér­teni, hogy miért nem engedik . 3 gátat átvágni. Zúgolódnak, elégedetlenkednek a szenígyörgyiek és elkeseredettek •el­öntött földjük, vetésük, őszi munkájuk pusztulásának láttára. Az elkeseredést, elégede fenséget nö­veli. az: a körülmény, hogy a hatóságok és a kormány részéről mindeddig semmi intézkedés nem történt az árvizsújiotta gazdák kárpótlására. Ez a panasz egyébként általános nemcsak Bégaszent­­gyorgyöp, hanem a többi bánsági köz­ségekben is, ahol az árvíz kárt okozott. A károsult községek ezt a ifanaszukat eljuttatták a beqskereki alispán! -hivatal­hoz is, azonban, — meg -keli állapítani, — a kártérítési igények tekintetében túl­ságos mértékben elvetették a sulykot. A vármegyén ugyanis azt ajánlották sa községeknek, hogy becsüljék fel a káro­kat és forduljanak a- kormányhoz, vala­mint a szkupsíinához kártérítési kérel­mükkel. Erre a gazdák azzal a kíván­sággal álltak élő, hogy az elöntött föl­dek után holdanként tiz métermázsa bú­za árának megfelelő háromezer dinárral segélyezze őket az állam. Ez a segély a Bánságban több, mint tizenötmillió di­nár.: tett volna M. E kárbecslés lehetet­lenségéről már a becskereki megyei ha­tóságok idejekorán felvilágosították a községeket, amelyek most már csak az ősszel bevetett gabonamag .árának és a vetési munkadijnak a megtérítését ké­rik — ötven százalék hozzászámifásá­­val ■— tehát holdamként átlag kétszáz dinárt, úgy - hogy a kért segéiy körük be'ül. egymillió dinárt tenne ki. A köz­ségek a kárbecslést és a kérelmet el­juttatják a kormány tagjaihoz, valamin a bánsági nemzetgyűlési képviselőkhöz és remélik, hogy a szkupstina a szünet után soron kívül foglalkozni fog az ár­­vizMrosuUak ügyével —kas. TINTA • mm Kancsal rímek (Mükely-tanalmány) Szeg’ng asszony a vonat, harmadik osztályán . Egy asszony is van üt. Rekedt. Ö el egy halvány gyermeket. Az élet, élet verte meg, Azért remeg. ; Sóhajtva néz a földre le. Szeme sós könnye! van tele. Brfyuja sincs. Nincs rnás vele, Csak élete . . . Elsuhanó leángarc Egy pillanatra láttam csak zafír­­szemtd s csodásán ellebegtél, mini a zefír. Azóta lelkem őrzi képed, olyan sziláidul, mint a gránit s enyém a bánat. Naptalan, decemberi délután Bosszús dühvei harapja ablakom az. orkán s brummog sötéten, mint egy síri mély basszus» Félhat. Köd és magány, haiá’os elnagyoltság. KI egyedül van egy hotelszobában, félhet. Kosztolányi Dezső. A jugoszláv pénzügyi delegáció amerikai tárgyalásai Ä delegáció memorandumot készített Jugoszlávia gazdasági helyzetéről Washingtonból jelentik: A wa­shingtoni kormány kinevezte annak, a bizottságnak tagjait, amely a há­borús adósságok rendezéséről fog tárgyalni az Amerikában levő jugo­szláv pénzügyi delegációval. A ju­goszláv delegáció memorandumot készített az StiS.-királyság gazda­sági és pénzügyi helyzetéről. A me­morandum, amelyet tanulmányozás végett átnyújtottak az amerikai bi­zottságnak, pontos statisztikai ada­tokat és szemléltető grafikonokat tartalmaz. Az amerikai és a jugo­szláv delegáció néhány nap múlva kezdi meg első együttes tanácsko­zását. Treszics-Pavipsics washingtoni SHS, követ csütörtökön estélyt adott Sztojadinovics Milán pénz­ügyminiszter tiszteletére. A. washing­toni diplomáciai kar több tagja és a politikai élei néhány előkelősége vettek részt az estélyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom