Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-23 / 22. szám

1$T6. fatiuár 23. Éhező rekorőot zabái A ssuboticai Beograd-kávéházban péti­teken dé után megjelent egy éhségtől tá­­molygó fiatalember, aki az Isten szerel­mére, hivatkozva, enni kért. Alig téti magához, fogadást ajánlott a föpincér­­nek, hogy egy óra leforgása alatt meg­eszik negyvenöt kiflit és hat haboskávét. A four, aki a normáüogyaszíás maximu­mához, két kifli és egy kávéhoz .van szokva, nyomban {«lecsapott az éhező tenyerébe és megállapodtak, hogy ha Éhező e fogyasztja a kikötött éteaneny­­ítiyiségéí, agy Four viseli az összköltsé­geket, cüéniserben Éhező terhére iratik a cehh. A kombinált kifli-perec-kávéevő ver­seny nyomban kezdetét is vette a kak­imban. Jelen voltak: Kálmán tour, a lát­ványosság finanszírozója, Béla és Géza pikkoiók, mint zsűri és a sajtó képvise­lői. Az ügy szenvedő hőse nagyot nyúj­tózkodott és oda árt a kassza mellé, tel­jes harci készenlétben, fogait csattogtat­va, miközben kéjjel szemlélte a perec- és kifli tornyot. Aztán a kasziráő beállította a vekker!, amely pont fél hatkor csön­getni kezdett. —; Rajta! — kiáltotta a föur és Éhező lecsapott az első gyanútlan sóskif ire. Csakhamar nagy tömeg kiváncsi á'lfa őket körül. Éhező hidegvérrel, zabáit, .ki­tette az órája? maga elé és beosztással élt. Minden percben egy perec, vagy kifli-adatott át az emésztés sötét munká­jának, mint megannyi hulúlraité ?, akik vérpadra, jutnak és a bíró kettétöri fe­lettük a pálcát: — Hóhér teljesítsd kötelességedet! Az első félidőben harminc kiflivel apad? a torony és három habos kávét nyelt el az a, miniatűr kráter, amit a biológia közönségesen toroknak nevez. Nagyon feltűnően szuszogott szegény Éhező, mire fe'szólítottam a zsűrit, hogy engedélyezzen két perc sémidet az áldo­zatnak. Az indítvány fölött szenvedélyes vita indult. Az apróbbik pikkolö megje­gyezte, -hogy az szabálytalanság és ab­szolút sportszerűtlen. — Hova gondol? — hördült fel egy amatőr néző — hisz az alatt kifújhatja magát! Ez nyomós érv volt és védencem sor­sa már megvolt pecsételve, amikor Kál­mán nemeslelküen megszavazta a két­perces levegőzést. Éhező szívből nyúj­tózkodott egyet, majd peckes léptekkel rohangászot! fel és alá. — Lóbázza a karjait! — súgtam neki — dülie.ssze ki a pocakját és ropogtassa a csontjait! Müller mester összes áldásos gyakor­latait elvégeztettem vele. A zsűri elnöke csörögni kezdett egy kávéskanállal, ami a zabálás ujraíelvételét jelentette. Éhező alaposan íriszei özte magát. Ezután már gyors ütemben zajlott le a dráma utolsó felvonása. Éhező tíz perccel fél hé! előtt fuldokolni kezdett. — Köh, kö-ö-öh! — és kiköpött egy kiflivéget. A zsűri nyomban rendkívüli tanácsko­zásra ült össze és izga'mas tárgyalások után úgy döntött, hogy Éhező -nem blic­celheti el a kiflivéget. sem. — Tessék megenni! — szólt rá szigo­rúan Gézuka és Iepucoíta szalvétájával a nedves, piszkos süteményt. Éhező nem habozott sokáig, beletette a hatodik kávé habjába, ott úszkálhatta pár pillanatig, aztán jóízűen fehörpiníet­­te. Még öt perec volt hátra. Éhező ját­szi könnyedséggel fogyasztott és felül­múlt minden várakozást. Két perccel előbb végzett Röhögve pukkediizett a four előtt és azt a szemérmetlen ajánla­tó? tette, hogy haj'andó még egy kávét Inni, amíg a kész'ét Járt Ez már több volt, mint amennyit egy főúri idegzet el­bír, Éhezőt fülön ragadták és gyengéden kituszkolták az ajtón. Ilyen finoman ;sak a tojásos ládákkal bánnak, ame-BACSMEGYEI napló íyekre ez van felírva: »vigyázó/, töré­keny.!« Nem is •••törtónt semmi baja Éhe­zőnek. ügy kezelték, hogy a lába se érte a földet. (t. i.) HÍREK © a ® Kegyelem ! Összeül!: aiiémet birodalmi gyűlés Az uj miniszterek letették az esküt Berlinből jelentik: A b’rodalmi gyü- és első ülésén az uj miniszterek letet­ték az esküt, de az uj kormány prog­­ramnyílatkoza'át még nem olvasták fe', Hir szerint a programnyilatkozatot a mi­nisztertanács még nem fogalmazta meg véglegesen. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a kormánynyilatkozat a külpoli­tika ierén főfeladatának tekinti a locar­­nói szerződések megválói kását. A jobbo da'i p rtok javaslatot szán­­déko nak a birodalmi gyűlés elé tör­leszteni aziránt, hogy Németországnak a N pszövetséghez való csatlakozását ha­lasszák e!. Javaslatukat azzal indoko­­ják, hogy az antan'hatalmak nem csök­kentették a megszálló csapatok létszá­mát olyan mértékben, mint azt Locarno­­ban megígérték. • Kormánykörökben a francia kormány késedelmét e téren azzal magyarázzák, hogy Briand miniszterelnököt, a belügyi kérdések az utóbbi időben anmjira le­foglalták, hogy nem tadott a kü politikai dolgokkal megfelelően fog d kozni. De nem vonják kétségbe a francia kormány becsü'etes szándékát, mert Briand mi­niszterelnök csak legutóbb arra kérte Sfresemarin külügyminisztert, hogy a függőben levő kérdések megtárgyalása végett szeretne Strcsemnnnal Parisban személyesen talá'kózni. Ettől a találko­zástól német kora nykörökben több függő kérdés elintézését remélik és ezek között elsősorban a megszálló csa­patok létszámának csökkentését is. Hamis lírákat találtak egy zagrebi bankban Egy kártérítési por bonyodalmai Zagrebből jelentik: A zagrebi rend­őrség titokzatos lira-hamisitási ügy­ben folytai nyomozást. A múlt év márciusában két olasz­­országi kereskedő: Fossadi és Ivaldi Zagrebből autón kimentek a kör­nyékbeli falvakba, hogy ott tojást és baromfit vásároljanak. A kereske­dők magukkal vitték Takoni Albert nyugalmazott zagrebi alezredest, I bogy mint tolmács legyen segítsé­gükre. Útközben a soffőr egy éles kanyarulatnál nekivezette az autót egy íeleíonoszlopnak, az autó felbo­rult, a két olasz kereskedő szörnyet­halt, a soffőr és a nyugalmazott al­ezredes pedig igen súlyosan megsé­rültek. A szerencsétlenség után Takoni kártérítési port indított az elhalt olasz kereskedők örökösei ellen. A bíróság helyt adott az alezredes kö­vetelésének és a megitélt tizenkét­ezer dinár kártérítés biztosítékául lefoglalta Fossadi és Ivaldinak a Ju­­goszíavenska Bankában deponált ti­zenkétezer háromszáz líráját, mely­ről később az örökösök önként is le­mondtak a károsult Takoni alezre­des javára. Az alezredes egy bírósági végre­hajtó kíséretében pénteken megje­lent a bank helyiségében, átvette az ott őrzött tizenkétezer lírát és be akarta váltani dinárokra. A bankban ekkor megállapították, hogy a bank­jegyek hamisak és rögtön értesítet­ték a rendőrséget, mely megindította a nyomozást annak kiderítésére; hogy a hamisított lira bankjegyek hogvan kerültek az elhalt olasz ke­reskedőkhöz. A nyomozás nagy ap-1 parátussal folyik. Ugy-e még nem visznek, porkoláb ur... este van még, jó, édes, meleg sötétség... Forog az idő, az óra, fogják meg, ne szaladjon, ne siessen. Reggel, reggel, reggel — addigra, ugy-c, megjön a levél, a sürgöny, a kegyelem... menjenek ér­te, hozzák, hozzák gyorsan. Kegyelem, kegyelem, kegyelem, élni akarok... Fut az idő... egy óra, nyolc, tiz, húsz óra. Huszonhét, haszonhét és nincs tovább... mért nincs huszonnyolc... Nem akarok meghalni ...én még nem éltem, nem vol­tam, nem szerettem, néni csókoltam, nem csináltam semmit. Bádogkorsó, bádogpohár, lánc, örök, örök, mit vigyáztok agy... megállt az idő... csak az ablak világosodik. Jön a levél, várom, várom... nem csókoltam... Csak egs’szer hajoltam egy ajak fölé... és akkor muzsika szólt, nem a fülembe, hamm itt belül, a halántékok között, az­óta sem hallottam. Ki iuvolézoit, ki éne­kelt, ki vitt cl akkor messze-messzc... Ez a muzsika kerget, még egyszer aka­rom, akarom hallani... ezt kerestem, ezt hajszo'tam... ezért volt minden. Nem bántottam, nem bántottam — « csókot kerestem, a muzsikát kerestem és akkor történt... Nem tudom mi... es­küszöm ... ne bántsanak... Fekete lett, fekete volt minden... Azt az egy órát elfelejtettem, úgy gomoly goit, sötétlett... Hogy megöltem... azt a csókot, ami volt és azt is, aminek még tellett volna tenni... a muzsikát, azt, uzt, amelyik á nirvánába vitt... Kegyelmet kértem, porkoláb ur — ke­gyelmet ígértek... a bírák, akik elítél­ték... iannin van rá. Fekete asszony, fekete, fekete simogatott szemével a tár­gyaláson és megígérte, hogy jön a levél, jön a kegyelem... Nem visznek... brr ...kovácsolnak óit kinn — ugy-c, csak koporsót... Nem akasztófa, kötél, sár­ga, cafrangos... szerencsét hoz... zsib­vásáron árulják a hisztérikiknak... Ugy-e, inkább golyó, kemény, dacos, férfias és aztán egyszerre mindennek vége... Ne bámuljanak az udvaron per­verz röhögök... csak egy pi’lanat... Csak ez nehéz, meg amikor visznek... pap és kántálás... Ugy-e megjön a te­gyelem ... Van szív, van szív, én is oda­adom az enyémet... Akkor muzsikáltak csak, egyszer, egyetlenegyszer, amikor az ajkára hajoltam... Nem gyászdal volt, de szép a temetési menetben... oda illik... Ugy-e, akkor meghallom... Nem sírok, nem, jó leszek, megyek szépen, nem könnyezek... csak itt, a szemem mögött folyik befelé valami ke­serű, keserű... nagyon rossz, nagyon jó... Nem tudom... Jaj, siessenek, menjenek elébe... Porkoláb ur — ugy-e még nem virrad, csak lámpát gyújtottak az udvaron... Megígérték a kegyelmet... Nincs reg­gel... nyolc, tíz... huszonhét, huszonhét...! Szürke, sárga, vörös, vörös minden... az ólomkorsó... Maga jó, porkoláb ur, vigyáz rám, meg a bddogkorsöra... Nem alszom cl, nem álmodom a csókot, az ajkat, a muzsikái, amit kerestem... Jön a kegyelem, de összedőlt a világ, azért késik... Felfordult minden, jó lett a rossz és rossz a jó... Én is, én is, ha­zudtam, amikor igazai mondtam... Már nem mondok igazat... már nem hazu­dom ... Dicsértessék... kész... hát mégis jönnek... persze, rendben van. Nem bántom, porkoláb ur — parolát... arról van dolga. Fizetek — kvitt. Életet éle­tért, életet csókért, muzsikáért... Egy percig vétkeztem: egy perc alatt kvitte­tek. ,. Csak a torkon szalad le valami keserű... Ke vesződjék, porkoláb ur — majd csak magam... Kegyelem... nem kell... már elkésett... Ur fizet... Kvitt ...Nem judom, miért,,, azután... az­után ... Dicsértessék.., «- kas. ' 7. oldal, f — Mária királyné átutazott Szn­bo'cicán. Őfelsége Mária királyné pénteken Bukarestből visszatért Beogradba. Az udvari vonat, « melyben a királyné és udvarból­gyei, továbbá Csolakantics buka­resti SHS. követ és Damjánovics tábornok, udvari marsall utaztak, délután két őrekor érkezett Szu­­boticára. A pályaudvaron Gyor­­gyevics Dragosziav főispán, Ma­­lagurszki Álba polgármester és Predics Bogoljub vasúti komeszar jelentek meg az udvari vonat megérkezésekor. A királyné és kísérete este hét óra húsz perc­kor érkeztek Beogrsdba. — Kinevezés. Noviszadró! jelentik : Az egészségügyi minisztérium Mirkovics Andrija inspektort, a Nov szádon meg­jelenő „G as Apotekarstva“ című gyógy­szerész-szaklap szerkesztőjét, a minisz­térium gyógyszerész osztályának főnö­kévé nevezte ki. — A zagrebi diákszírájk. Zagreb­­ből jelentik: Az egyetemen a sztrájk tovább tart. Azok a hallgatók, akik ösztöndíjat élveznek, a közoktatásügyi miniszternek ’ arra a fenyegetésére, hogy a sztrájkolóktól megvonja az ösztöndí­jakat, újra megjelentek az előadásokon. Az egye. érni tanárok gazdasági szerve­zetének választmánya ülést tartott, rae'y­­ben biza'mat szavazott elnökének. Ma­­nojlovics Gavronak, akinek közbenjárá­sára történtek a nyugdíjazások. A rend­őrség pen! eken is erős készültségben volt, beavatkozásra azonban nem kerüh sor. — Bulgária és a délszláv kér­dés. Beogradbó! jelentik: Todorov Koszta, a jugoszláviai bolgár emigrá­ció vezetője péntek este előadást tartott a beogradi egyetem épületé­ben „Bulgária és a délszláv kérdés" címen. Az előadást ezer főnyi közön­ség hallgatta végig. Todorov a dél­szláv kérdés történetét fejtegette e. szerb Mihály vajdától a bolgár Sztamboüjszkiig, akik a dé'sz'ávok egyesítését tűzték ki célul. Kritizálta Oroszország politikáját Bulgáriával és Jugoszláviával szemben, végül pedig megállapította, hogy a két délszláv áliam barát! megegyezésének a bol­gár katonai klikk diktatúrája áll út­jába. Todorov Koszta előadását a közönség tüntető szimpátiával fo­gadta — Mit követelnek as osztrák szo­cialisták Ramek kancellártól ? Becsből jelentik : Seitz polgármester vezetésével szociáldemokrata küldöttség jelent meg Ramek kancellár előtt és több kérdés­ből álló hosszabb iratot nyújtott át neki, amely kérdések a többek közt a Szovjet-Oroszországba irányuló osztrák kivitel fejlesztésére, a nyomasztó bank­­íöitéteiek mérséklésire, a kartelíörvény beterjesztésére, valamint a munkanél­küliek biztosításáról szó'ó törvény no­vellájára vonatkoznak. Az irat továbbá azt a kérdést intézi a kormányhoz, hajlandó-e a nemzetgyűlésnek haladék­­fa’anu! javasolni a lakas'efoglalási (ör­vény visszaállít sát és hajlandó-e a kor­mány jobban dotálni az állatni lakás­­telep'tési alapot. Ramek kancellár ki­jelentette a küldöttségnek, hogy a kormány a kérdésekre mielőbb vála­szolni fog. — Franciaország a leszerelési konferencia elhalasztását kéri. Lón donból jelentik: Franciaország lépé­seket tett a londoni kormánynál a februárra kitűzött leszerelési konferen­cia elhalasztása érdekében. Bár az angol kormány lord Robert Cecil ve­zetése alatt már a delegációt is kije­lölte, nem zárkózik el a konferencia elhalasztása elől, ha remélhető, hogy ez uj határnapra kitűzendő konferen­cián a nagyhatalmak teljes számban fognak résztvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom