Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-22 / 21. szám
2. oHal RÄnSIUIFfiYE! NAPI ff 1926. január 22. Továbbra is szedik a letiltott noviszadi adókat és illetékeket Tömeges porok fenyegetik a várost Noviszadról jelentik: A kiszé'esitcft városi tanács, mint ismeretes, részben nj, részben 100—150 százalékkal felemeli városi illetékeket szavazott meg. A yáro.si tanács az uj és felemelt illető- j kék behajtását inár megkezdte, noha a belügyminiszteri jóváhagyás még nem •érkezett meg, sőt egy noviszadi ügyvéd iltitelcs másolatban bemutatta Alekszicvics ' Mita,a B. B. B. ügyosztályfőnök rendeletét, amely a felemelt illetékek tizedesét megtiltja. j Noviszad városi az uj és a felemelt | illetékek szedésére vonatkozó határoza-' tot a közönség számára megközelíthető módon nem is tette közzé és Így a közönségnek hivatalosan nincs is tudomása az uj és felemelt illetékek szedését megengedő közgyűlési határozatról. A 100—150%-kal ie'emett kövezetvámot, a horribilisra felemelt moziadót. vagy az ’újonnan bevezetett kimaradási adót mégis behajtják a közönségen. A városnak ez az eljárása nemcsak a közönség legszélesebb részűiben keltett erős viszszatetszést, de a szükebb városi tanács jogásztagjai is állástfoglaluak a szerln■tük is törvénytelen adó- és .illetékszedés ellen. A városi tanács elhatározta, hogy felír a belügyminiszterhez és annak sürgős utasításait kéri. A városi íanáes ugyanis számit arra, hogy a belügyminiszter / rendeletének figyelmen kívül hagyása miatt a városi tanácsot felelősségre fogja varrni. A kiszélesített városi 1‘anács egy jogá^stagja erről a kérdésről a következőket mondotta nekünk: v— Az adó- és illetékszedés kérdésében nem lehet a sürgősséget kimondani és igy a város eljárása kétségen felül törvényiben. Erre oktatta ki a miniszter is a várost, amely ennék ellenére tovább szedi a törvénytelen il'etékeket, amiből kétségtelenül súlyos komplikációk származnak, mert a kereskedők vissza fogják perelni a tőlük törvénytelenül beszeded kövezetvámot. — A város a moziadó át'alányozásába Iiaj'andó lesz belemenni és 300.000 dinár átalányt kér a megmaradt két mozitól, amit azonban a mozik nem tudnak megfizetni. — A kimaradást adót a város tovább szedeti és nyomást gyakorol a vele függő viszonyban levő vendéglősökre és kávésokra, akiknek alkalmazottai már a 10?«-os jutalék miatt is zaklatják a közönséget. Ez épp oly törvény teleit, mint a többi illeték szedése. — A belügyminiszternek kell ebben az ügyben az utolsó szót kimondani, különben a város számtalan per központjába kerül. Százezer dinár értékű okmánybélyeget lopott a noviszadi pos!a to vaja A tolvaj postás az állami leveleket is felbontotta Noviszadról je’entik : Két nap óta sza! adatlapul folyik a nyomozás a letartóztatott Boskovics Stevan postás ügyében, aki — mint már megírta a Bácsmegyei Napló — éveken át rendszeresen lopta a levélküldeményeket. A nyomozás során, amelyet Rakics Radenkó bűnügyi kapitány vezet, Boskovics elmondotta, hogy három éves át nap-nap után rendszeresen megdézsraálta a leveleket, amelyekben postaküldeményeket sejteti és ha pénzt ta'ált bennük, a pénzt kivette, a leveleket pedig otthon őrizte. Eleinte főleg ajánlott leveleket bontott fel és csak később, amikor látta, hogy az egyszerűbb levelekben gyakoribbak a posták demények és nehezebben reklamálható . vetette rá magát az egyszerű levelekre, A rendőrségen három zsák levél fekszik, amelyeket Boskovics lakásán megejtett házkutatás alkalmával találtak. A megtalált levelek a legutóbbi időből valók és igy bizonyos, hogy a régebbi leveleket Boskovics megsemmisitte. A lopott levelek legtöbbje pénzküldeményeket, dollárokat, frankokat, lírákat, cseh 1 oronákat, értékpapírokat, sorsjegyeket, váltókat, csekkeket tartalmaztak, de ezeket meg sem kísérelte értékesíteni, mert félt attól, hogy lopásai kiderülhetnek. A házkutatás alkalmával egész zsák „igen bizalmas“ jelzésű és állami ható' s-ígo'-tói sz'rmszó ügyiratot találtak, amelyek fő'eg a vajdasági városok és a minisztériumok egymásközti ügyeire vonatkoztak. Boskovics ezeket azért lopta el, mert az ügyiratokon nagyösszegü okrarnybélyegek vo'tak. Boskovics a rendőrséget is meglopta, Mihaljdzsics Sztanoje rendőrfőkapitánynak egyik ajánlott küldeményét, amely a szombori kerületi főispánhoz volt ci mezve, lopta e! és ebből nagyösszegü okmánybélyegeket vett ki, amelyeket nyomban értékesített. A rendőrség hozzávetőleges becslése szerint Boskovics csak az áilamhivcda- | tokai százezer dinár értékű okmánybélyeoekkcl károsította meg. Boskovics Stevan még három év előtt ; Z^abalyon jóforgalmu kereskedés tulajdonosa volt és tekintélyes vagyon felett rendelkezett. Merész üzleti vá lalkozásai tönkrejuttatták és hitelezőit kieiégitet euül hagyva, Noviszadon. postakezelői állást vállalt. A hitelezők beperelték Boskovicsot, akinek adósságai fejében havonta ötszáz dinárt levontak a fizetéséből, Boskovics a lopott összegekből feltűnően költekező, fényűző életet folytatott, sokszor kimaradt és kocsmában dorbézolt. A postafőüökség szerint a sok száz el'opott ajánlott levél közül egyet sem rek amáltak, aminek az az oka, hogy ilyen reklamálásokra öt dináros okmánybé'ycget kell ragasztani és a legtöbb esetben nepativ eredményű a vizsoá'at. A postaigazgatóság fegyelmi utón is meg fogja állapítani az ellenőrzésre hivatott tényezők fc elősségét. A nyomozás folyamán a rendőrség egy bélyeg csalást is kiderített, melyet Zvidevszki Dimitrije orosz menekült követett el, aki a postahivatalban az ajánlott leveleket kezelte. Zvidevszki, akit a rendőrség este hét órakor letartóztatott, úgy követte cl a csalást, hogy az ötven parára felülbélyegzett bárom dináros bélyegekről a felülbélyegzést eltávolította és mint három dináros bélyegeket tette rá az ajánlott levelekre. A rendőrség Zvidevszki hivatali fiókjában 53 darab hamis bélyeget talált. Zvidevszki kihallgat--aker beismerte a csalást és azzal védekezett, hogy csalt pár napja kezdte el a hamis bélyeggel való manipa'ációt, mert a hivatali vizsgálatkor nála megállapított 1650 dinár hiányt igy akarta pótolni. Vonatösszeütközés Szomborhan Több utas könnyebben megsebesült Szomborból jelentik: A szombori állomáson kedden vasúti szerencsétlenség történt. Antikor az állomásra befutott a Noviszadról érkező 8412. számú személyvonat, a vonat: téves váltóállítás miatt az üres második vágány helyett az első vágányra szaladt. Ezen a sínpáron állott a S46L számú személyvonat, amely éppen el akarta hagyni az állomást. A mozdonyvezető észrevette a veszélyt, kétségbeesetten fékezett, de az összeütközés már nem volt elkerülhető. A kiszállásra készülődő utasok közül sokan kiestek a vonatból, a csomagok lezuhantak és több utas könnyebben megsérült. Hasonlóképpen könnyebb sérülést szenvedett az ndulásra készen álló vonatnak utasa in A két mozdony* és három kocsi luearonqálódrít. Miniatűrök TALLEYRAND miniszter felesége gyakran ki volt téve hires férje »gyötréseinek.« És ezaiatt nemcsak ő szenvedett, hanem a ^minisztert is sokszoT kínos helyzetbe hozta. Égj' alkalommal, midőn ebéd után az ’asztaltól fölkeltek, Talleyrand igy szólt a feleségéhez: — Madame, a holnapi ebédünkön az ön oldalán egy nagyon tekintélyes személyiség fog ütni. Az égre kérem, társalog ion v ele okosan és szellemesen. Az illető megírta az ö utazásait, könyvtáramban megvan a könyve, lapozgassa lát és a társalgás c körű! mozogjon. ‘Menjen tehát a könyvtáramba és kérje Benőn munkáját. Ne felejtse el ezt a nevet: Benőn. Mine Talleyrand engedelmeskedett, de amikor a könyvtáros előtt aßt. nem emlékezett már a jövendő asztaltársának nevére és ezért igv szóit a könyvtároshoz: — Legyen szives kiadni azon utazó csodálatos kalandjait, akinek neve »on«nal végződik. A könyvtáros mosolygott, mint az olyan' ember, aki egy nehéz rejtvényt fejtett meg és előzékenyen nyújtott át egy nagyszerű, illusztrált kötetet. Mine Talleyrand falta a könyvet, anélkül, hogy elfárad! volna, mert a könyv nagyon érdekes és élvezetes volt. — Teringettét! — kiáltott fel. — Valóban kiváncsi vagyok ezen különös személyiségre ... Férjem ez alkalommal nagyon meg lesz velem elégedve. A kővetkező napon a többi vendégekkel együtt megérkezett Monsieur Benőn. A meghívottak elhelyezkedtek az asztalnál. A híres utazó a háziasz- Szonytól jobbra foglalt helyet, ki egy szempillantással jelezte férjének, hogy a legnagyobb megelégedésére számíthat *6. t . . Az első elkerülhetetlen csend pillanatában. mikor a vendégek hozzáfogtak az evéshez. Mmo Talleyrand kiváló szomszédjához fordulva megszólalt: — Istenem! El tudom képzelni, hogy mily öröme lehetett önnek, uram, mikor elhagyatott szigetért rátalált a jó Péntekre! Kínos csönd. A könyvtáros, mikor tőle az »on«-nal végződő nevű utazó kalandjait kérték, Robinson kalandjait adta ki. * BONAPARTE NAPOLEON amikor uj alapokra fektette a törvényeket. nagy vitát idézett elő a házassági jognak azon pontjánál, hogy a sógorok megházasodhatnak-e? A vélemények eltérők voltak. De mivel Napoleon a rokonok közti házasságnak hive voS, keresett érveket, mellyel néhány makacs munkatársát meggyőzhesse. — Uraim. — jelentette ki végre néhány utolsó és meg táni adh at a tlan érv után — egy özvegy, ha újra megházasodik, két anyósa lesz. inig ha feleségül veszi sógornőjét, továbbra is csak egy anyósa lesz. * /V. FERDINAND nápolyi király egy nap palotájának folyosóján sétálgatott mikor vele szemközt egy halász jött, kezében cgv roppant nagy halat hozva, melyet az uralkodónak személyesen akart felajánlani. Mikor a halász meglátta a királyt, igy szólt hozzá: — Barátom, vezess engem őfelsége szobájába, mert ezt a halat személyesen akarom neki ajándékozni. — A király én vagyok, — felelte Ferdinand. De a halász fürkészte nézett rajta végig és miután nem találta Ferdinand öltözetét oly fényesnek, mint ahogy ü elképzelte, folytatta útját a lépcsők felé, Ebben a piHanatban a király néhány udvaronca! vette észre és .mosolyogva kiáltott azokra: — Jöjjetek ide és igazoljatok ez előtt a déréit halász e'őtt. hogy én vagyok a király. Mert kár lenne egy ilyen nagyszerű és ritka halat elszalasztani. * f FOOTE neves angol szinész egy alkalommal Walesben u fázván, égi- kis városkába érkezett, ahol a városka egyetlen vendégfogadójában vacsorázott meg. Vacsora titán, mikor fizetett, a . vendéglős megkérdezte, hogy meg volt-e elégedve uz ételekkel? — Úgy vacsoráztam, min! egy herceg, felette Foote. — Ezen este senki sem étkezet; Hálámnál-jobbam egész Angliában. — Kivéve a polgármester ur. — tette meg észrevételét a vendéglős. — Senkivel sem teszek kivételt! — felelte Foote. — Mindenesetre kell hogy a polgármester ur kivétett képezzen. Ez itt így szokás, ez tiszteletadás. — Nem, senkit sem kivéve, amilyen jól étkeznem ma este. ilyen jól nem étkezett senki. — ellenkezett a színész. Az ügy végre annyira komoly lett, hogy Footenak másnap reggel meg kellett jelennie a városházán, a polgármest tér élőt?. — Sir Fooíe, — szólt a polgármester, -- városkánkban emberemlékezet óta szokás, hogy minden kijelentésnél hoz» zá kell tenni, hogy »kivéve a po'gármester urat.« Ön ezt tegnap többszöri figyelmeztetés dacára elmulasztotta. Ezért fizetnie kell egy shilling büntetés? vagy egy fél napig a fogdában kel! ülnie. Teljesen öntő! függ, hogy melyiket j választja. A színész mérges lett és minthogy nem felietet! mást. lefizette az egy shillinget. De mielőtt távozott vo'na. harsány hangon elkiáltotta magát: —A világon nem láttam még. na-.. gyobb hülyét, mint ez a korcsmáros. De azután maliciózusan mosolyogva hozzátette: — Természetesen kivéve a polgármester urat. Érdekes kalandban volt része LLOYD GEORGENAK 1915-ben. mikor pénzügyminiszter volt. Egy este autón ment Surrevben levő otthonába. Útközben a soffőr megállította az autót, leszállt, hogy megnézze a lámpákat, mivel nem gyulladtak’ meg. bár bekapcsolta az áramot, Lloyd George is leszáll!, hogy megnézze a hátsó lámpát, vájjon ég-e? A soffőr, aki nem vette észre, hogy a miniszter is le-; szállt, visszaült helyére és az autóval elszáguldott. A miniszter kiáltozásai, hogy egy klasszikus mondással éljünk,; »a pusztába kiál főtt szavak« voltai.. Nem maradt más hátra, mint bölcsén folytatni az utat gva'og. bár háza körülbelül még öt mérföldnyire volt onnan. Elég hosszú ut egy miniszteritek. De íme! Alig tei‘t meg kétszáz lépést, egy kanyarulatnál egy fényesen kivilágított gyárszerii épületet pillantott meg. — Ott valószínűleg jó fogáéit áfásban fogok részesülni és talán kapok egy jármüvet, melylyel utamat folytathatom, — gondolta magában Lloyd George. Belépett az épületbe, beszélt a hatalmas. termetű portással, elbeszélte eseté:. végül azt mondta: — Én a pénzügyminiszter vagyok. — Jó, jó. — mormolta a portás, — van abból bent már hat... Várjon egy pillanatig, rögtön intézkedem. Lloyd Georgenak. a tagbaszakadt ember után bámulva, hirtelen egy gondo.at Cikkázött át agyán. Tényleg ez az intézet mintha tébolyda lenne és...-- Ne szaporítsuk a bentiévű pénzügyminiszterek számát. — gondolta magában és. hirtelen kiosonva, elinalt.
