Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-21 / 20. szám

19~6. január 21. Halálos szerelem Egy ggermekjegtjespár tragédiája Megrendítő szerelmi dráma történt szerdán dé'után Óbudán. Sitiik János húszéves gépászgyakornok már hosz­­szabb ídÖ óta jegyben járt irodafő­nökének leányával, Klsmm Mimivel. A fiatalok már rég egybe szerettek voin'a kelni, de a szülők kijelentet­ték, hogy amig Slafk el nem készül íanülfnányaival, sző sem lehet há­zasságról. Szerdán reggel a fiatal ember be­ment Klemmékhez Mimiért. Á két fiatal gyerek együtt hagyta e! a szü­lei lakását és lementek az udvarra. Féltiz órakor hiába várták Jánost a munkahelyén, nem jelent meg. Tíz óra előtt egynéhány perccel a gyár kŐmüvesraktárában, amely egy pin­cehelyiségben van elhelyezve, a mun­kások több revolveriövésre lettek figyelmessé. Nyomban a helyszínére siettek, ahol borzalmas látvány tárult szemeik elé. Vértől patakzó homlok­kal, hosszában elnyúlva feküdt a föl­dön Klemm Mimi és a lábánál mint­egy foiytaiásaképpen ugyancsak vérző homlokkal S'aik János. Nyomban értesítették a szerencsét­lenségről a szülőket, akik zokogva bo­rultak haldokló gyermekeikre. Közben az egész gyártelepen elterjedt a bor­zalmas eset hite és először a gyári szanitéc-patrul nyújtott a szerencsétle­neknek első segítséget, majd a két anya lépett önkívületi állapotban lévő gyermekéhez és mindegyik a saját gyermekét ölbekapva, emberfeletti erő vei cipelték fel Kj&mmék lakására, ahová időközben megérkeztek a men­tők is. A kórházban megállapították, hogy a fiú háromszor sütötte el Frommer­­pisztolyát. A második a leány hom­lokának baloldalán hatolt be és ott meg is akadt. A harmadik lövés a fiú jobbhalántékát érts és ott okozott életveszélyes sebet. A két szerencsét­len gyerekembert azonnal műtét alá vették, azonban az orvosok vélemé­nye szerint egyiket sem lehet meg­menteni az életnek. Jótálló, aki nincs Por a volt albán fejedelem öt­millió frankos kölcsöne miatt Bécsből jelentik: Érdekes pör fogV- kortatta kedden a bécsi országos fötör­­vényszék egyik szenátusát, mint feleb­­bezési fórumot A W.eber Bankverein beperelte az osztrák ái'amot és vissza­követeli art az ötmillió francia frankot, amelyet 1914-ben kölcsönként folyósí­tott Wied herceg «kkpri albán fejeder lemnek. Az albán kormány az osztrák­magyar monarchiát nyerte meg kezesé­nek. Gróf Berchtold akkori külügymi­­nisrter külpolitikai okokból támogatta Albánia pénziigvi tranzakcióját és egy 1914 február 2S-án kelt külügyminisz­­tériumi rendelettel kezességet vállalt az egész adósságért. A Wiener Bankverein a Bodenkredit­­anstalttai. a Länderbankkal, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és né­hány külföldi pénzintézettel szindikátust alakított, amely az ötmillió francia írankot az albán kormány rendelkezé­sére bocsátotta. Közben Wied herce­get a forradalmárok elűzték az albán trónról. Albánia megtagadta a váltó honorálását, mire a konzorciumot vezető Wiener Bankverein a váltó 'ejártakor az osztrák-magyar külügyminisztérium­hoz fordult, amely néhány millió csök­kent értékű koronát valóban kifizetett. A háború után a Wiener Bankverein a vallót az osztrák köztársaság kü’ügyi hivatalának prezentálta, amely azonban * kiűzetést megtagadta. B^CSMEGYEf NAPLÓ A Wiener Bankverein, a Bodenkre­ditanstalt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és két olasz nagybank egyraüllő­­hatszázötvenhároraezer frank ereiéig pert indítottak. A tárgyalás sarán az osztrák kincstár képviselője kifogást emelt az ellen, liogjr a perhez a Bodenkredit­anstalt és az említett budapesti, vala­mint olasz bankok is csatlakoztak, mi­ve! ezek csak az után léptek be a kon­zorciumba, amikor a volt közös kül­ügyminisztérium már elvállalta a kezes­séget. A bíróság helyt adott ennek az érvelésnek és igy csak egyed i! a Bank­verein keresetét tárgyalta, de azt íté­letében elutasitotta. Az országos íötör­­vényszéknél sem volt a Bankvereinnek több szerencséje, mint az első bíróság­nál, mivel a pert ismét elvesztette. A főtörvényszék Ítélete is kimondja, hogy a volt monarchia kötelezettségeiért az osztrák köztársaság nem vonható fele­lősségre. Bökvers-pör Budapesten Felmentették J. Horváth Elemér költőt aki becsületében sértette P. Horváth Emit államtitkárt Budapestről jelentik: Jászát.-Horváth Elemér, az ismert költő, aki egyik kezé­vel liberális és filoszemita bökverseket ir a Borsszem Jankó című élclapba-, má­sik kezével fajvédő és antiszemita bök­­verseket a Szózat cirmi kurzus-napilap­ba, vádlottként? állott szerdán a bíróság előtt. Jászai-Horváth néhány hónappal ezelőtt több négysoros szatirikus költe­ményt — úgynevezett' bökverseí — irt a Százakba Petriehévich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár ellen, akit a fajvédők akkoriban állandóan támadtak. Az ügyészség hivatalból üldözendő rá­galmazás vétsége cinjén indított eljárást J. Horváth ellen, aki szerencséjére a fajvédőkkel nem éppen ellenséges érzü­lettel viseltető Toreky-íanács elé került, ami kevésbé lett volna szerencse akkor, ha valamelyik, a Borsszem Jankó-hun megjelent bökverse miatt ült volna le a vádlottak padjára. A költő terjedelmes védekezésében el­mondotta, liogy akkoriban és azóta is súlyos vádak hangzottak el Petrfche­­vich-Horváth Emil ellen. A vádakat nem ő találta ki. Ö, mint az események sze­rény krónikása, kénytelen volt foglal­kozni az eseményekkel, a vádakkal azonban nem azonosította magúi. Bizo­nyos elítélő hang feltétlenül volt a ver­sekben — jelentette 3*1 a vádlott versíró — de sértés nincs bennük. Mivel a versiró nem is kérte a valódi­ság bizonyítását, Baróthy Pál főügyész nyomban elmondta vádbeszédét, amely­ben fentartoita a rágalmazás vétségének vádját. Utal? arra, hogy inilyen rend­szeres támadások sorozat? indult meg Petrichevich-Horváth Emil ellen és ezért szigorú büntetést kért Jászai-Horváth glemér rövid védöbe­­szé<}e utón a bíróság tanácskozásra vo­nult vissza, maid meghozta ítéletét a mely a költőt az efiese emelt felhatal­mazásra hivatalból üldözendő rágalma­zás vétségének vádja és következmé­nyeinek terhe alól (elmem azzal az in­dokolással, hogy a becsületsértés vagy rágalmazás csak akkor üldözendő föl­hatalmazás alapián, he valaki tényt áUi­­lőtt a közfüvatatnokról. A versekben a versivé aem áSiíoíí tényt, csak csalfa, csaló, mega után árnyékot hagyó em­bernek nevezte Petrichevich-Horváth Ernőt. Baróthy Pál főügyész idebbezett az ítéletnek úgy rendelkező része, misst in­dokolása ellen. Irodalmi körökben nagy megütközést keltett a bíróság ítélete. Az összes írói aeropágok egybehangzó véleménye sze­rint ugyanis Jászai Horváth Elemér leg­alább három évi összbüntetést érdemel­ne, mert bökverseiből emberemlékezet óta. kifelejti: a poéta. ! HÍREK \ • ■ • Beteg Brock tanár, a tudományegyetem psi­­cho-analyíikai klinikájának vezetője, pont három órakor kezdte magánrende­lését. Mielőtt a fehér kabátot fölvette, beesőiig« tíc inasát: — Ma csak egytői-tizenöíig osszon számot. Korán akarok végezni. Az egyes öt perc múlva jöhet. Az inas halkan betette az ajtót. Brock tanár beíüggönyözte az ablakokat A zöld függönyön keresztül besütött a ta­vaszi nap és misztikus fénybe bontotta a rendelő hóiehér. idegeket nyugtató berendezését Az ajtót csendben nyitotta ki az egyes szám. Hatalmas, izmos férfi. Borotvált arccal, vékony, hidegtnetszésü szájjal. Angol lordhoz hasonlított, aki a golf já­tékban éppen úgy az első között van, mint a lovaglásban vagy az autóveze­tésben. Ahogy Megállt szemben a tanárral, inkább a tanár nézett ki betegnek, apró csontjaivá!, mélységes kék szemével, mely alatt sötét karika rajzolódott. Brock tanár hellyel kínálta. Az egyes tisztelettel leült, körülnézett a fehér fa­lakon, áhítattal szívta be *a szoba kel- j lemes illatát, melyben diszkrét parfüiu i keveredett az éther egészséges szaga- J val. A tanár közel húzta a széket és j úgy kérdezte: — Mi a panasza? Az egyes fátyolozott hangon vála­szolta: — Szerelmes vagyok. A tanár elmosolyodott. Mosolyában cgv kis csodálkozás volt. Hírből ismerte a pacienst, rnasasállásu katonatiszt — Ezen a betegségen nem tudok se­gíteni — válaszolta derűsen — azt hi­szem ebben a betegségben lévők nem is kezeltetnék magukat. Egyetlen be­tegség aminek muzsikája, komi ve és ne­vetése van. Az emberi érzések minden szépsége zenéi ebben a szóban, hogy szerelem. ; A páciens előre nyújtott nyakkal be-j szelni kezdőit: — Tanár ur meg1 fog engem érteni. Nem mint a beteg lelkek »orvosa, ha­nem ehogv férfi a férfit. Körülbelül egv­­koraak vagyunk. Harmincon túl. a negy­ven határán. Ne tessék mosolyogni! — Tudom most azt gondolja tanár ur. hogy ez nem jelent semmit. Hatvan éves férfi is letet szerelmes. — Maid inkább én kérdezek sza­kította félbe Brock tanár. — Ön nős ember? — Igen. —■ Hány éve? —< Négy. — És mióta érzi masát betegnek? — öt éve. A tanár összeráncolta homlokát. Tel­jesen tisztán látta a kór okozót. A leg­egyszerűbb esettel áll szemben gondol­ta a psicho-analytlkai betegségek mátkája: érdekházasság anvagi jóléttel, elfojtott érzések egv másik után. akit szeretett. Lassan ölő szu az idegekben, ami egv napon kirobban. — Lány vagv asszony? - - folytatta to­vább érdektelen arccal. — Leány. No most mesélje el szépen, hogy mi van azzal a lánnyal, helyesebben mondva baciilussal? Milyen időben talál­koznak. leveleznek egymással? Az cgves tasiadólas rázta fejét — Húszadikán múlt nésv éve. hogy nem láttam. Esküvőm napján még mel­lettem volt. — És? —- Néha ugv rémlik, hogy látom. Hálk nevetés, apró gesztus . . . — Hasonlít a feleségéhez? — Ugyanolyan, mint a feleségem. — Miben különböznek? Az eg vés nyugtalanul feszengett a széken, látszott rajta, hogy emlékezik, szavakat keres*, majd hirtelen felhördül: — Külsőleg egyformák, hiszen a fele­ségem és az a lány egv és ugyanazon személy. Brock tanár, a beteg fantáziák világ­hírű tudora, fürkészve figvelie az esrves arcvonásait. Méiven belenézett a pupil­lákba. pislákoló lángot keresett, de az élet kicsi lámpásai biztos, egészséges fénnvel világítottak feléje. Az egves tovább mesélt: — öt évvel ezelőtt ismertem meg. Égy évi határtalan szerelem után fete 7. cfcfoL síéül vettem. Azóta boldogságban dank, Ez a boldogság csak látszólagos. A fe­leségem mindennap elveszített valamit abból, amit a lánysáza alatt találtam benne. Hangjának csengése valamikor drága muzsika volt számomra. Ma szín­telen. hétköznapi. Titkokat, seitelmes. asszony! áÍrnokát kerestem benne. El­múlt — minden geszusáí ismerem, nyi­tott könyv előttem a lelke, egy unalmas? könyv, amit nyitva felejtenek. Széjjel­­ioszlott az a sok szép illúzió, a travel felöltöztettem és helyére lépett az em­lékezés. Régi séták, hirtelen eltett cső­kok, kedves kacagás, a múlt ezernyi drága aprósága tűnt elém. És ha ránc-' zek feleségemre, fájdalmasan látom, hogy más volt az akitől csókot loptam, akinek közelségében boldognak éreztem magam. Elhallgatott. — A csendben egy légy iáradt zümmögése hallatszott, amint nekiütődött az ablaknak. Brock tanár komor arccai. vontatott, nyugodt hangon válaszolt: — Uram ön nem beteg. A fiatalság, az elmúlás fájdalma ez. A szép szava­kat suttogó szerelmes kényes gyontru. szeszélyes emberré lett Az illúzió már csak kötelesség, ami lehet kedves az asszonynak, mert szeret és lehet . . . hiszen tudja! Az egyes hevesen közbeszólt: — Nem tudom. A feleségem nagyon szeret.- Biztos benne? --kérdezte felvilla­nó szemekkel Brock tanár..— Hátha most ebben a pillanatban csalja meg egv fia­talemberrel, aki éppen ol^in szép sza­vakat suttog, mint öu öt evvel ezelőtt! — Rágalom! — ordította. — Ha ha — nevetett gúnyosan — és ha mégis? —■ Megölném, felkoncolnám. Brock tanár megfogta a kezét és re­zignált hangon beszélt hozzá:-- Megvan édes barátom! Kis emó­ció kell önnek, hogv érezze mennyire szereti azt a becsületes jó aszouyu Tessék többet dolgozni, kifáradni. Nyu­godtan. mélyen aludni. Munka kell. édes barátom. Az egyetlen egészséges narkotikum minden szenvedésre. Látja én nagyon sokat dolgozom és kevésnek érzem a munkát. Derékig szeretnék be­lemerülni. rettenetes nagy gondoltai szenvedni. — Szomorúan legyintett a ke­zével. azután suttogó hangon mondta: — Akkor is minden hiába lenne. Mert én tudom, hogy az enyém megcsal é> mégis nagyon... nagyon szeretem. Arca fájó vonaglásba ránduit. Az egyes részvéttel nézte. A sajnálkozás mögött az egészségesebb ember boldog fölényét érezte. Az én asszonyom sze­ret. ujongott benne az érzés. Már ne­vetségesnek találta, hogv orvoshoz jött. Katonásan meghajolt. Brock tanár nem vette észre, mozdulatlanul ült a karos­székben. Mikor foieszmélt, üres volt a szoba. Qvore;n megtörülte a szeméi, megnvamta a csengőt, A kettes aláza­tos kopogtatás után. félénken benyitott. Brock tanár fanyar, keserű mosoly­­lya! fogadta. Vaida Ferenc * — A azuboticai közigazgatási bizottság ülése. Szubotlca város közigazgatási bizottsága Január 22-én tartja meg e havi ülését. Az ülést ugyanis 11-áről ei kellett halasztani, mert az uj közigazgatási bizottsági lagok megválasztása akkor még nerc volt jogerős. A 22-ifci ülésen többek között megválasztják a közigazgatási bizottság albizottságait is. •— Kitüntetés. Noviszadról jelen­tik : Őfelsége Alekszandar király IfltQ- vics Lukát, a noviszadi építési igaz­gatóság nyugalmazott igazgatóját a Fehér Sas-renddel tüntette ki. — A Bácsmegyei Napié aj re­génye. Februárban megkezdi a Bács­megyei Napló Sz. Szigeti Vilmos „Foltok a szivárványon“ cimü regé­nyének közlését. A regény szines mese keretében mondja el a kitűnő iró bánáti emlékeit. A Bánát és a Bácska magyarságának most letűnt nemzedéke támad uj életre Szigeti pompás regényében, amelyet február 2-től kezdve folytatólagosan közöi a Bácsmegyei Napló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom