Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-21 / 20. szám
19~6. január 21. Halálos szerelem Egy ggermekjegtjespár tragédiája Megrendítő szerelmi dráma történt szerdán dé'után Óbudán. Sitiik János húszéves gépászgyakornok már hoszszabb ídÖ óta jegyben járt irodafőnökének leányával, Klsmm Mimivel. A fiatalok már rég egybe szerettek voin'a kelni, de a szülők kijelentették, hogy amig Slafk el nem készül íanülfnányaival, sző sem lehet házasságról. Szerdán reggel a fiatal ember bement Klemmékhez Mimiért. Á két fiatal gyerek együtt hagyta e! a szülei lakását és lementek az udvarra. Féltiz órakor hiába várták Jánost a munkahelyén, nem jelent meg. Tíz óra előtt egynéhány perccel a gyár kŐmüvesraktárában, amely egy pincehelyiségben van elhelyezve, a munkások több revolveriövésre lettek figyelmessé. Nyomban a helyszínére siettek, ahol borzalmas látvány tárult szemeik elé. Vértől patakzó homlokkal, hosszában elnyúlva feküdt a földön Klemm Mimi és a lábánál mintegy foiytaiásaképpen ugyancsak vérző homlokkal S'aik János. Nyomban értesítették a szerencsétlenségről a szülőket, akik zokogva borultak haldokló gyermekeikre. Közben az egész gyártelepen elterjedt a borzalmas eset hite és először a gyári szanitéc-patrul nyújtott a szerencsétleneknek első segítséget, majd a két anya lépett önkívületi állapotban lévő gyermekéhez és mindegyik a saját gyermekét ölbekapva, emberfeletti erő vei cipelték fel Kj&mmék lakására, ahová időközben megérkeztek a mentők is. A kórházban megállapították, hogy a fiú háromszor sütötte el Frommerpisztolyát. A második a leány homlokának baloldalán hatolt be és ott meg is akadt. A harmadik lövés a fiú jobbhalántékát érts és ott okozott életveszélyes sebet. A két szerencsétlen gyerekembert azonnal műtét alá vették, azonban az orvosok véleménye szerint egyiket sem lehet megmenteni az életnek. Jótálló, aki nincs Por a volt albán fejedelem ötmillió frankos kölcsöne miatt Bécsből jelentik: Érdekes pör fogV- kortatta kedden a bécsi országos fötörvényszék egyik szenátusát, mint felebbezési fórumot A W.eber Bankverein beperelte az osztrák ái'amot és visszaköveteli art az ötmillió francia frankot, amelyet 1914-ben kölcsönként folyósított Wied herceg «kkpri albán fejeder lemnek. Az albán kormány az osztrákmagyar monarchiát nyerte meg kezesének. Gróf Berchtold akkori külügyminisrter külpolitikai okokból támogatta Albánia pénziigvi tranzakcióját és egy 1914 február 2S-án kelt külügyminisztériumi rendelettel kezességet vállalt az egész adósságért. A Wiener Bankverein a Bodenkreditanstalttai. a Länderbankkal, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és néhány külföldi pénzintézettel szindikátust alakított, amely az ötmillió francia írankot az albán kormány rendelkezésére bocsátotta. Közben Wied herceget a forradalmárok elűzték az albán trónról. Albánia megtagadta a váltó honorálását, mire a konzorciumot vezető Wiener Bankverein a váltó 'ejártakor az osztrák-magyar külügyminisztériumhoz fordult, amely néhány millió csökkent értékű koronát valóban kifizetett. A háború után a Wiener Bankverein a vallót az osztrák köztársaság kü’ügyi hivatalának prezentálta, amely azonban * kiűzetést megtagadta. B^CSMEGYEf NAPLÓ A Wiener Bankverein, a Bodenkreditanstalt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és két olasz nagybank egyraüllőhatszázötvenhároraezer frank ereiéig pert indítottak. A tárgyalás sarán az osztrák kincstár képviselője kifogást emelt az ellen, liogjr a perhez a Bodenkreditanstalt és az említett budapesti, valamint olasz bankok is csatlakoztak, mive! ezek csak az után léptek be a konzorciumba, amikor a volt közös külügyminisztérium már elvállalta a kezességet. A bíróság helyt adott ennek az érvelésnek és igy csak egyed i! a Bankverein keresetét tárgyalta, de azt ítéletében elutasitotta. Az országos íötörvényszéknél sem volt a Bankvereinnek több szerencséje, mint az első bíróságnál, mivel a pert ismét elvesztette. A főtörvényszék Ítélete is kimondja, hogy a volt monarchia kötelezettségeiért az osztrák köztársaság nem vonható felelősségre. Bökvers-pör Budapesten Felmentették J. Horváth Elemér költőt aki becsületében sértette P. Horváth Emit államtitkárt Budapestről jelentik: Jászát.-Horváth Elemér, az ismert költő, aki egyik kezével liberális és filoszemita bökverseket ir a Borsszem Jankó című élclapba-, másik kezével fajvédő és antiszemita bökverseket a Szózat cirmi kurzus-napilapba, vádlottként? állott szerdán a bíróság előtt. Jászai-Horváth néhány hónappal ezelőtt több négysoros szatirikus költeményt — úgynevezett' bökverseí — irt a Százakba Petriehévich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár ellen, akit a fajvédők akkoriban állandóan támadtak. Az ügyészség hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége cinjén indított eljárást J. Horváth ellen, aki szerencséjére a fajvédőkkel nem éppen ellenséges érzülettel viseltető Toreky-íanács elé került, ami kevésbé lett volna szerencse akkor, ha valamelyik, a Borsszem Jankó-hun megjelent bökverse miatt ült volna le a vádlottak padjára. A költő terjedelmes védekezésében elmondotta, liogy akkoriban és azóta is súlyos vádak hangzottak el Petrfchevich-Horváth Emil ellen. A vádakat nem ő találta ki. Ö, mint az események szerény krónikása, kénytelen volt foglalkozni az eseményekkel, a vádakkal azonban nem azonosította magúi. Bizonyos elítélő hang feltétlenül volt a versekben — jelentette 3*1 a vádlott versíró — de sértés nincs bennük. Mivel a versiró nem is kérte a valódiság bizonyítását, Baróthy Pál főügyész nyomban elmondta vádbeszédét, amelyben fentartoita a rágalmazás vétségének vádját. Utal? arra, hogy inilyen rendszeres támadások sorozat? indult meg Petrichevich-Horváth Emil ellen és ezért szigorú büntetést kért Jászai-Horváth glemér rövid védöbeszé<}e utón a bíróság tanácskozásra vonult vissza, maid meghozta ítéletét a mely a költőt az efiese emelt felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól (elmem azzal az indokolással, hogy a becsületsértés vagy rágalmazás csak akkor üldözendő fölhatalmazás alapián, he valaki tényt áUilőtt a közfüvatatnokról. A versekben a versivé aem áSiíoíí tényt, csak csalfa, csaló, mega után árnyékot hagyó embernek nevezte Petrichevich-Horváth Ernőt. Baróthy Pál főügyész idebbezett az ítéletnek úgy rendelkező része, misst indokolása ellen. Irodalmi körökben nagy megütközést keltett a bíróság ítélete. Az összes írói aeropágok egybehangzó véleménye szerint ugyanis Jászai Horváth Elemér legalább három évi összbüntetést érdemelne, mert bökverseiből emberemlékezet óta. kifelejti: a poéta. ! HÍREK \ • ■ • Beteg Brock tanár, a tudományegyetem psicho-analyíikai klinikájának vezetője, pont három órakor kezdte magánrendelését. Mielőtt a fehér kabátot fölvette, beesőiig« tíc inasát: — Ma csak egytői-tizenöíig osszon számot. Korán akarok végezni. Az egyes öt perc múlva jöhet. Az inas halkan betette az ajtót. Brock tanár beíüggönyözte az ablakokat A zöld függönyön keresztül besütött a tavaszi nap és misztikus fénybe bontotta a rendelő hóiehér. idegeket nyugtató berendezését Az ajtót csendben nyitotta ki az egyes szám. Hatalmas, izmos férfi. Borotvált arccal, vékony, hidegtnetszésü szájjal. Angol lordhoz hasonlított, aki a golf játékban éppen úgy az első között van, mint a lovaglásban vagy az autóvezetésben. Ahogy Megállt szemben a tanárral, inkább a tanár nézett ki betegnek, apró csontjaivá!, mélységes kék szemével, mely alatt sötét karika rajzolódott. Brock tanár hellyel kínálta. Az egyes tisztelettel leült, körülnézett a fehér falakon, áhítattal szívta be *a szoba kel- j lemes illatát, melyben diszkrét parfüiu i keveredett az éther egészséges szaga- J val. A tanár közel húzta a széket és j úgy kérdezte: — Mi a panasza? Az egyes fátyolozott hangon válaszolta: — Szerelmes vagyok. A tanár elmosolyodott. Mosolyában cgv kis csodálkozás volt. Hírből ismerte a pacienst, rnasasállásu katonatiszt — Ezen a betegségen nem tudok segíteni — válaszolta derűsen — azt hiszem ebben a betegségben lévők nem is kezeltetnék magukat. Egyetlen betegség aminek muzsikája, komi ve és nevetése van. Az emberi érzések minden szépsége zenéi ebben a szóban, hogy szerelem. ; A páciens előre nyújtott nyakkal be-j szelni kezdőit: — Tanár ur meg1 fog engem érteni. Nem mint a beteg lelkek »orvosa, hanem ehogv férfi a férfit. Körülbelül egvkoraak vagyunk. Harmincon túl. a negyven határán. Ne tessék mosolyogni! — Tudom most azt gondolja tanár ur. hogy ez nem jelent semmit. Hatvan éves férfi is letet szerelmes. — Maid inkább én kérdezek szakította félbe Brock tanár. — Ön nős ember? — Igen. —■ Hány éve? —< Négy. — És mióta érzi masát betegnek? — öt éve. A tanár összeráncolta homlokát. Teljesen tisztán látta a kór okozót. A legegyszerűbb esettel áll szemben gondolta a psicho-analytlkai betegségek mátkája: érdekházasság anvagi jóléttel, elfojtott érzések egv másik után. akit szeretett. Lassan ölő szu az idegekben, ami egv napon kirobban. — Lány vagv asszony? - - folytatta tovább érdektelen arccal. — Leány. No most mesélje el szépen, hogy mi van azzal a lánnyal, helyesebben mondva baciilussal? Milyen időben találkoznak. leveleznek egymással? Az cgves tasiadólas rázta fejét — Húszadikán múlt nésv éve. hogy nem láttam. Esküvőm napján még mellettem volt. — És? —- Néha ugv rémlik, hogy látom. Hálk nevetés, apró gesztus . . . — Hasonlít a feleségéhez? — Ugyanolyan, mint a feleségem. — Miben különböznek? Az eg vés nyugtalanul feszengett a széken, látszott rajta, hogy emlékezik, szavakat keres*, majd hirtelen felhördül: — Külsőleg egyformák, hiszen a feleségem és az a lány egv és ugyanazon személy. Brock tanár, a beteg fantáziák világhírű tudora, fürkészve figvelie az esrves arcvonásait. Méiven belenézett a pupillákba. pislákoló lángot keresett, de az élet kicsi lámpásai biztos, egészséges fénnvel világítottak feléje. Az egves tovább mesélt: — öt évvel ezelőtt ismertem meg. Égy évi határtalan szerelem után fete 7. cfcfoL síéül vettem. Azóta boldogságban dank, Ez a boldogság csak látszólagos. A feleségem mindennap elveszített valamit abból, amit a lánysáza alatt találtam benne. Hangjának csengése valamikor drága muzsika volt számomra. Ma színtelen. hétköznapi. Titkokat, seitelmes. asszony! áÍrnokát kerestem benne. Elmúlt — minden geszusáí ismerem, nyitott könyv előttem a lelke, egy unalmas? könyv, amit nyitva felejtenek. Széjjelioszlott az a sok szép illúzió, a travel felöltöztettem és helyére lépett az emlékezés. Régi séták, hirtelen eltett csőkok, kedves kacagás, a múlt ezernyi drága aprósága tűnt elém. És ha ránc-' zek feleségemre, fájdalmasan látom, hogy más volt az akitől csókot loptam, akinek közelségében boldognak éreztem magam. Elhallgatott. — A csendben egy légy iáradt zümmögése hallatszott, amint nekiütődött az ablaknak. Brock tanár komor arccai. vontatott, nyugodt hangon válaszolt: — Uram ön nem beteg. A fiatalság, az elmúlás fájdalma ez. A szép szavakat suttogó szerelmes kényes gyontru. szeszélyes emberré lett Az illúzió már csak kötelesség, ami lehet kedves az asszonynak, mert szeret és lehet . . . hiszen tudja! Az egyes hevesen közbeszólt: — Nem tudom. A feleségem nagyon szeret.- Biztos benne? --kérdezte felvillanó szemekkel Brock tanár..— Hátha most ebben a pillanatban csalja meg egv fiatalemberrel, aki éppen ol^in szép szavakat suttog, mint öu öt evvel ezelőtt! — Rágalom! — ordította. — Ha ha — nevetett gúnyosan — és ha mégis? —■ Megölném, felkoncolnám. Brock tanár megfogta a kezét és rezignált hangon beszélt hozzá:-- Megvan édes barátom! Kis emóció kell önnek, hogv érezze mennyire szereti azt a becsületes jó aszouyu Tessék többet dolgozni, kifáradni. Nyugodtan. mélyen aludni. Munka kell. édes barátom. Az egyetlen egészséges narkotikum minden szenvedésre. Látja én nagyon sokat dolgozom és kevésnek érzem a munkát. Derékig szeretnék belemerülni. rettenetes nagy gondoltai szenvedni. — Szomorúan legyintett a kezével. azután suttogó hangon mondta: — Akkor is minden hiába lenne. Mert én tudom, hogy az enyém megcsal é> mégis nagyon... nagyon szeretem. Arca fájó vonaglásba ránduit. Az egyes részvéttel nézte. A sajnálkozás mögött az egészségesebb ember boldog fölényét érezte. Az én asszonyom szeret. ujongott benne az érzés. Már nevetségesnek találta, hogv orvoshoz jött. Katonásan meghajolt. Brock tanár nem vette észre, mozdulatlanul ült a karosszékben. Mikor foieszmélt, üres volt a szoba. Qvore;n megtörülte a szeméi, megnvamta a csengőt, A kettes alázatos kopogtatás után. félénken benyitott. Brock tanár fanyar, keserű mosolylya! fogadta. Vaida Ferenc * — A azuboticai közigazgatási bizottság ülése. Szubotlca város közigazgatási bizottsága Január 22-én tartja meg e havi ülését. Az ülést ugyanis 11-áről ei kellett halasztani, mert az uj közigazgatási bizottsági lagok megválasztása akkor még nerc volt jogerős. A 22-ifci ülésen többek között megválasztják a közigazgatási bizottság albizottságait is. •— Kitüntetés. Noviszadról jelentik : Őfelsége Alekszandar király IfltQ- vics Lukát, a noviszadi építési igazgatóság nyugalmazott igazgatóját a Fehér Sas-renddel tüntette ki. — A Bácsmegyei Napié aj regénye. Februárban megkezdi a Bácsmegyei Napló Sz. Szigeti Vilmos „Foltok a szivárványon“ cimü regényének közlését. A regény szines mese keretében mondja el a kitűnő iró bánáti emlékeit. A Bánát és a Bácska magyarságának most letűnt nemzedéke támad uj életre Szigeti pompás regényében, amelyet február 2-től kezdve folytatólagosan közöi a Bácsmegyei Napló.
