Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-21 / 20. szám

SÄHSMEGYEl RÄPLfl 1926. január 2t. liö Idinár kiadással sikerült teher­mentesíteni a költségvetést. A Ra dics-párt agitáciőja a Vajdaságban A Radics*párt vajdasági szer­vezetének egyik vezetője, Konyo­­vics István ágit íciós körúton van. Kpnyovics eddig Teecskán.Krr. ja­jén, Morav cári és Csonoplyán tartott népgyülést és állította íe’ a .párt helyi szervezeteit. Fuzionálnak a megegyezés pártjai ? Zagrebhó! jelentik : A kormány­hoz közelálló jutnrnji List érde­kes információt közöl a politikai helyzetről. A lap szerint tavasz» szál rendkívül fontos változások lesznek a politikai életben. A pártok négy átcsoportosulása vár­ható. Azok a pártok, amelyek a szerb-horvát • megegyezés poéti­káját támogatják, blokkba tömö­rülnek. A megegyezés pénjábun résztvennének a Daviđovics-fé 1 e demokraták és o muzulmánok is. Jeritza Mária lezuhant a Walkürök szikláiról Hat méter magasságból fejjel 'efelé bukóit, de semmi baja sem történt Newyorkból jelentik:. A Walkürök próbáján Jeritza Máriái baleset érte és szinte csudával határos, hogy a mű­vésznő megmenekült a haláltól. Jeritza az első í elvonásban Sic-glindé és Siegmund duettjében énekelt. Szünet közben Jeritza felment a sziklákra, ame­lyek . hat méKr magasságban. emelked­tek a színpad fölé, hogy o{t megvárja Briiiih'ilda belépését és néhány barátsá­gos szót váltson veié. Matzeiumcr Mar­git, a Metropolitan temesvári születésű művésznője ' játszotta örüuhildút. Alikor belépeti, Jeritza megszölitótPa. Bodáu­­szky Artúr karmester azonban türel­metlen volt. Kopogni kezdett a dirigensi pálcával, mire Matzenaucr és Jerifza egyformán helyeikre akartak sietni. Jc-Thomas und Blahane Ilia: Baedeker A mult, század hetvenes és nyolcva­nas éveiben az akkor virágzó, magya­rosító és szerfölött népszerű népszínhá­zak — amint azt mostanában sokan is­mételték — diadalmas nagy művésznője volt Blaha Lujza, az elmúlt napok nagy halottja. Talán nem volt a legnagyobb Magyar művésznő — hiszen az ily meg­állapításokat mindig egy talán szokta megelőzni vagy kísérni! de minden bizonnyal! ö volt az a Színésznő, aki a le.gnagycbb társadalmi és kulturális ha­tást gyakorolta a korára. Egyenesen: kulturtényező volt. Maga egy egész színház s Budapestnek és Magyaror­szágnak méltán egyik* legünnépeltebb és méltán legnépszerűbb »közéleti« egyénisége. Emlékszem egy polémiá­ra. amely miatta folyt ötödfél évtized előtt Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő közt. (Érdekes, hogy ez a két sógor és két jó barát egymással gyakran polemi­zált,'" a tragikum kérdésében s a Blahá­­né kevésbbé tragikus ügyében egy­­arátH.); Azt .találta állítani Beöthy egy színházi tárcájában, hogy a bájos He­­gedüsné, nemzet csalogányának elődje énekben s a publikum szeretetlen ki­válóbb volt az utódjánál. Parázs vitat­kozás támadt, amelyben Rákost a Bla­­háné nagyobb kvalitásai mellett tört lándzsát. Pozitív eredménye a vitának csak az volt hogy nem tudni, ki volt nagyobb, csak egy bizonyos: a Blahá­­né nagyobb hatása a kedélyekre. El le­het mondani, nemcsak magyar földön, de széles a világon se énekelt vagy szavalt színész, aki a játékával any­­nyit lendített volna a közönség kultú­ráján. mint Bkíháné. ez a nem faima­­giyar asszony (eredetileg Reindl volt a becsületes német neve), aki Budapest magyarositásaért többet lett. mint az Afcadé?ni». riíza megfordult, d feledkezett róla, hogy hol van, lelépett a levegőbe és tejjel le­leté lebukott. Sikoltására a szikla alá ugrót! egy Thomas Curry nevű diszfetezp munkás és elktrjrta Jeritza Mária fejét és vállát. Jerífza kezén és lábán zúzód ásókat és egész les-tében nagy rázkódást szenve­det!. A kiáltott rémülettől sápadtan leélt fel. de nagyobb baja aem történt és sietve megnyugtatta az összefutó embe­reket, hogy aggodalomra nincsen ok. Malomtiizek és önbetörések Akik biztosítás ülj ín akarták magukat szanálni A biztositó társulatok törlik a malombiztositásokat Az a riasztóan és gyanúsan sok ma­­lom tűz, anr az utóbbi hónapokban mind sűrűbben fordul elő. —•mint értesülünk, — komoly lépésre bírta rá a biztosító társaságokat. Feltűnő már nemcsak az érdekelt biztosító társaságok, hanem a hatóságok és laikusok előtt is, hogy amióta az iparvállalatokat és a keres­kedőket a gazdasági válság erősen foj­togatja. egyre több malom gyullad ki és ég le. A tüzesetek — szakértők sze­rint -- Csaknem tízszeresét teszik ki százaiékszerücn a rendes körülmények közt előforduló malomtiiééknek. Sta­tisztikai adatok szerint eddig a Vajda­ságban évente átlag kélI malom égett le, uz utolsó fél esztendőben tizennégy múlom lett a Vajdaság területén .a tűz martaléka. Kétségtelen, hogy a malmok tázveszé­lombiztosiiásf. törlik vugy leszállítják, uj malombizíositást pedig nem fogad­nak cl A biztosítók csak a régóta fenn­álló, nagyobb, megbízható kezekben le­vő, leginkább részvénytársasági ala­pon működő malmok biztosítását haj­landók továbbra is fenntartani. A gyanús in alom füzekkel teljesen azo­nos szirrtptárnának találják a biztosító társaságok azokat a betöréses lopáso­kat is, amelyeket. legutóbb néhány, fi­zetési zavarokkal küzdő vidéki keres­kedő jelentett be. Az elmúlt héten egy hatszázezer dináros és egy hetvenezer drnáros betörés történt a Vajdaságban. Az előbbi1 esetben idegen pénzt vittek el egy kereskedőtől feltűnően gyanús körülmények közt és ez alkatommal nem a biztosi.'ó társaságok, hanem a kereskedő üzletfelei károsodtak, a má­gek. amelyek a háborús és Háborn utá­ni konjunktúra ideién meggazdagodták, a kereskedelem pangása később válság­ba sodorta öltét és ezt a válságot u kétty­­szeregyezség konjunktúrájának felhasz• nálásával oldottak meg. Ez természete­sen .nem akar általánosítás lenni, de tagadhatatlanul sok kényszeregyezség gyanús körülmények közt jött létre, Most, tigyláíszik, a biztosítási konjunk­túra következett be. Mindenesete jeí- IemzŐ hogy igen sok nálunk bejelentett betöréses kárnál az illetékes hatóságok vonakodnak a károsultnak az ártatlan - sági bizonyítványt kiállítani, amely nél­kül természetesen a kár összegét nem űzethettük ki. Egyébként a tapasztalato­kon okulva revízió edd vesszük a betö­réses lopásra vonatkozó biztosításaivá és nagyon sokat törölni is tógánk. — Azonban —• folytatta informáto­runk —• nemcsak a kereskedők köré­ben, hanem a magánosok közt is sokai! próbálkoznak hasznot huzni a biztosí­tásból. így mind sűrűbben forda! efö, hogy kimustrált ruhadarabok vagy ócs­ka bátorok elégését jelentik be a biz­tosítottak. Ezeket a károkat csak az esetben térítjük most már meg, ha a hatóság a megfefefö bizonyítványokat kiadja. — Hogy az úgynevezett biztosítási konjunktúra létezik és sokan ezen a fé­jy-ességc. sokkal, nagyobb, mint a többi ipari üzemeké, a gyakran megismétlő­dő malomtüzek azonban iéirasmerheíet­­lenüí összefüggést mutatnak a súlyos gazdasági válsággal. Erre a meggyőző­désre jutottak a biztositó társaságok is, amelyeket a tüzesetek a legérzékenyeb­ben sújtanak. Bármilyen gyanúsnak ta­tát jók is a biztosítók az egyes tüzesete­ket. kézzelfogható bizonyíték nélkül ennek a gyanújuknak nem adhatnak ki­fejezés;, bizonyítékot szerezni pedig a malorntüzekné! a legnehezebb és a biztositó társaságok kény felért dlf a több­­százezer, esetleg, többmilliós biztosítási összegeket likvidálni. Ez a körülmény legutóbb fontos és nagy iiordcrcjü elhatározásra birta rá az SHS királyságban működő biztosí­tó intézeteket, amennyiben elhatároz­ták, hogy a legtöbb, még fennálló má­sodik esetben pedig a biztositó társasá­got éri veszteség. Ha nem sikerül a gyanús betörés körülményeit tisztázni, folyósítani kel! a bejelentet! kár ösz­­szegét, amC'ynek megállapítása tekin­tetében a biztosító társaságok kénytele­nek a károsul; fél által bemondott ada­tokat elfogadni. Erre vonatkozóan egyébként jellemző az egyik legnagyobb . vajdasági bizto­­sitó társaság vezetőjének a kijelentése, aki párhuzamot lát a kényszeregyezsé­gi eljárás beszüntetése és u gyaníts be­törések megszaporodása között. •— A kényszeregyezségi eljárás ér­vényessége ideién.. •— mondotta infor­mátorunk, —1 aJig akadt régi- szolid ala­pokon működő cég, amely fizetésképte­lenséget jelentet? annál nagyobb szám­ban kényszeritették kiegyezésre hitele­zőiket az úgynevezett konjunktura-cé­veh igyekeznek pénzhez jutni, azt egyéb­kén* a legjobban a »biztosítási egyesü­letek-■ gombamódra való szaporodásai is bizonyítja és igazolják áSitásaimat ezeknek az egyesületeknek a kriminali­tás határán járó, napról-napra tílöfor­­duló botrányai is. Ezeknél az egyesüle­teknél, -r- egy-két komolyabb emberek vezetése alatt áltó egyesület kivé tétével — úgy az alapítók, mint y tagok nye­részkedni akarnak, ami pedig — minden józan ember látja, —. lehetetten anél­kül, hogy valaki az üzletre rá ne fizes­sen. Éppen ezért a biztosító társaságok nem emétnek kifogást a temetkezési, há­zassági és szülési egy es étetek alapítása eben, — ez utóbbi két biztosítással amúgy sem foglalkozunk —- mert két­ségtelen, hogy a végén a legtöbb ilyen labilis vállalkozás menthetetlenül össze­omlik. A nagy művésznőnek jónéhány neve volt Reindl Lujzából Kölesi lett, mi­kor a nevét sziulapokra kezdték nyo­matni, majd Bfehánénak hívták az első ura nevéről. Rövid és gyermektelen házasság után özvegyen maradt s nem­sokára férjhez ment egy Soldos Sán­dor nevű fuladimai emberhez, s most egy ideig Soldosnénak hívták, de nem sokáig, mert ettől az úrtól (aki egyéb­­aránt csak harmadéve halt meg) nem­sokára elvált. E rövid epizód után első ura iránti kegyeletből a Blaha Lujza nevet vette föl. amelyet mindvégig viselt bár közben boldog hitvese volt Splényi Ödön bárónak, az állami rend­őrség egy igen lelkiismeretes és tehet­séges fötisZtviselöiének. Ebben az idő­ben két nevet viselt a nagy művésznő: Splényi báróné volt a társaséletben s Blaha Lujza a színházban. De ezek egyike se volt az igazán népszerű ne­ve. Valójában és általában csak Bla- Itáné-nak hívták öt mindenütt. A közön­ség körében csakúgy, mint a színház­ban, a társaságokban csakúgy, mint a hirlapsajtóbam ez volt és maradt az igazi neve. Feledhetetlen idők fezok, amikor ez a magyar lelkű énekes asszony az ő méltó protagcmistájával: Tamássyval együtt játszott a Rákosi Jenő és Ewa Lajos színpadán, a Szigligeti. Csepre­­ghy. Tóth Ede és Lukácsy Sándor nép­színműveiben. Aki nem látta őket együtt, ezt az Isten kegyelméből való két ieles művészt, az nem értheti meg. hogyan virágozhatott és hódíthatott egy időben a magyar népszínmű, s az sajnálhatja (amit ritkán tesz az ember), liagv nem született néhányszor tiz esz­tendővel korábban. Az igaz. hogy a népszínmű megszűnt hódító lenni, sőt megszűnt igazában lenni, amióta ez a két művész nem iátsza. Tamását előbb dőlt ki. korábban — tulkorán — hah meg. s az elmúlása fölötti bánatunk­ban csak az vígasztal bennünket. r4«i szinháziáró nemzedéket, hogy Blaihá­­né nagyasszony a miénk maradt s öregségéig s a mienkéig ragyoatathatta fényes művészetét. De valami hiányzott ezentúl... Tamássy szükséges volt fa magyar népszínmű teljességéhez. S amig együttműködtek ketten. addig ez a teljesség és ez a tökéletesség meg voíi. Ebben az időben, a népszínmű vi­rágzásának a korában még egy nevet kapott a soknevü művésznő. A pestvi­­déki magyarok, akik olykor s különö­sen vasárnaponként bejöttek a szín­házba magvar dal hallgatására s a nagyasszony taosolására. Tamássync­­nak gondolták és hívták a dalos pri­madonnát. S ez! nem lehetett csodálni. Azokban a darabokban amelyekben Ta­­mássy és Biatloné együtt énekeltek, s amelyeknek két főszerepét egyenesen citpek a két művésznek a testére és a lelkére szabták, ez a két ember igazán úgy festett, mintha egymáshoz tartoz­nának. Szerető pár. menyasszony és vőlegény, férj és feleség voltak egy­mással szemben mindig. ‘ s a jó karzat összeadta őket egybepároztatta a har­­móniás emberpám!. ügy játszottak együtt hogy zökkenőre náluk a legöre­gebb zsöllyebérlö s a legszigorúbb kri­tikus se emlékezik. És aztán a Tamás­­sy-ttév otthonosabban. meghittebben, magyarosabban hangzott, mint a Bíaha­­einevezés,.. A két művésznek e fénykorában tör­tént hogy valamelyik budapesti képes heti újság, tatán a Magyarország és a Nagy\Hlág. közölte a két pompás szí­nész képét, egyik akkor játszott nép­színmű parádés szerepében. Blaháné, mint tűzről pattant parasziteáuy. Ta­­mássy mint botjára támaszkodó pöd­­röltbajuszu parasztin sugározták le a képről a maguk eredetiségének s a fa­juk egészségének a szépségéi. Persze minden kommentár nélkül mert volt-e akkoriba» újságolvasó, vagy általában ember Magyarországon, akinek magya­rázó szövegre lett volna szüksége, aki ne tudta volna, hogy ki az Tamássy és ki az a Blaliáné? Na. de külföldön tárni ismerték (Mset. Ellenben a fametszet, amely ábrázolta őket. nagyon megtetszett Lipcsében vagy Berlinben, ahol valamelyik Illnst­­rirte Zeitung átvette azt a forrás meg­nevezése nélkül s hosrv a német kö­zönség megtudja, miről van szó. kom­mentárt is íratott hozzá. Thomas und Blahune-nak nevezte el e kitünően informált lap a képet, s el­mondott róla a publikumának egy igen érzékeny történetet, olyanformát, hogy Blahane (igen gyakori keresztnév a magyar parasztok közt. főleg Dunántúl) egy jómódú földesgazda leánya, akibe halálosan beleszeretett a szegény szomszédnak Thomas nevű fia. Bla­hane viszontszereti öt. de apja. a gő­gös aranyparaszt ellene van a fiatalok által tervezett házasságitok, s a két szerelmes most' -azon í öli rented ik, mint lehetnének egymáséi, s hogyan győz­hetnék le az egybekelésük elé tornyo­suló akadályokat Reméli tik — tette hozzá a képmagvarázat szerzője, aki úgy látszik, ió fiú volt —. hogv az egymás számára teremtett pár kitartó szerelme és rendületlen hűsége végre is meg fogja lágyítani az öreg paraszt­nak kemény szivét. Aöia az Isten! Tamássy (alias: Thomas) és Blaháné (helyesebben Blahane) éppen oly jó­­izüt nevettek ezen a lerterjakabon. mint a szerkesztőségek és mindazok, akiknek a kérdéses újság a kezébe jutott. Ez a kis bolondság is eszembe ju­tott amikor a nagv művésznő szép élete és hervadhatatlan emléke foglal­koztatja a kedélyeket. Hiszen minden érdekes, ami reá vonatkozik, s a nagy súgnak épp az a mértéke, hogv mi­lyen apróságok nyernek fontosságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom