Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-20 / 19. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ Bethlen: Megállapítom. hogy többszöri sürgetés dacára a holland és a francia rendőrség nem közölte velünk a bűnügy kinyomozott adatait és a budapesti rendőrség teljesen tájékozatlan volt egészen az utóbbi napokig. (Zaj a jobböldalon.) A herceg és a szocialista Bethlen: De nézzük meg, kik állottak a mozgalom élén. Ott van a dúsgazdag WindisChgraetz herceg és egy kfshivatalnok, ott van az ország rendőrhatóságának vezetője, Nádossy és mellette a szociáldemokrata nyomdász. Hatalmas vihar tör ki. A szocialisták felugrálnak padjaikból, a padokat verik és ilyeneket kiáltoznak Bethlen felé: — Szégyeíje magát!-- Kabaré az egész! Esztergályos János hangja kcresztülsüvit a lármást — Még kiderül, hogy a frankhamisítást a zsidók és a szocialisták csinálták! Bethlen sápadtan áll a nagy zajban. A kormánypárton nagy az izgalom. Esztergályos János: Az cskilminta a csodarabbitól való! Horváth Zoltán: — Azokat a tisztviselőket, akik resztvettek a hamisításban, szabadlábra kell helyezni, mert parancsra cselekedtek, -Bethlen: Felkérem a képviselő urat, hogy jelenjen meg az ügyészségen és ott közölje, amit itt mondott. Payer: Mi van a szocialistákkal miniszterelnök ur? I Kapert Rezső: Végül becsukják majd a festékes dobozt! Bethlen (Peycr felé): Hogy önök Spanrtogot letagadják, arról én nem tehetek. Peycr: A mi sorainWm táncsenek főhadnagyok! (Zaj.) Bethlen: Semmi olyan momentum nem merült fel, hogy itt puccsot akartak volna végrehajtani. — Beszélnek bizonyos hazafias célokról. Én. azt mondom: megértein azt a hazafi-súgót, mely felajánlja, mondjuk, az aranyóráját a nemzet oltárára, de nem értem azt a hazafiságot, mely Idegen ember zsebéből akarja kivenni az aranyóráját. Rupert Rezső: A kormánynak le kell vomk a konzekvenciát! Bethlen: Mindenesetre el kell ítélni ezt az álhazafiságot, amely bűncselekmények elkövetésével akarja a haza érdekeit szoigá'ni és helyesnek tartja az ilyesmit. Elítélem azokat a sajtóközleményeket is, amelyek egyes lapokban a hazafiasság álarcában pártjára keltek a f rankli a mi sít ók na k. Ha meg akarjuk akadályozni a jövőben azt, hogy hason’ó bűncselekmények előforduljanak, akkor nemcsak a bűnt keli büntetnünk, dó ennek az álhazafiasságnak sem ... Peycr Károly: A kormány támogatja a fajvédők nyomdáját, a Stádiumot. Farkas István: A Szózatot! Bethlen: Az ilyen bűncselekmények kockára teszik a kormány munkáját és rontják a külföld etőtt Magyarország hitelét. Az elnök ezután Bethlen kérésére szünetet rendelt cl. Kormányzó vagy kormányzat? A második szünet után Bethlen miniszterelnök folytatja beszédét. -Rámutat arra, hogy a külföldi lapok alaptalan hírei a kíméletlen gyanúsításokat fröcscseníik mindenfelé és beavatkozást sürgetnek az állam belső ügyeibe. Különösen az Arbeiter Zeitung és a Matin cikkeivel foglalkozik. — A Mdfin azt írja — mondja Bethlen — hogy a kormányzó is bűnrészes. . Farkas István: Ez igaz! A közbeszófásra a jobboldalon és a középen óriási vihar támad. — Disznóság! Gyalázat! Gazember! Azonnal ki kell dobni! — kiáltják Farkas felé a kormánypárti képviselők és csak percek múlva tudja megkérdezni Szcitovszky elnök: — Kire értette ezt a képviselő ur? Farkas: A kormányzati rendszerre! A vihar most még erősebben tör ki. A nagy lármából csak néhány kiáltást érteni: — Hazudik! Letagadja! Sokkal gyávább, semhogy fentartaná! Hitvány, hazug fráter! Csak hosszú idő múlva enyhül -a vihar és Bethlen folytatja beszédét: — Bethlen és Horthy között ellentétek vannak — citálja tovább a miniszterelnök —- a bécsi követségen házkutatást tartottak. A külföldi lapok szerint kompromittálva vannak Bartha Richárd, a kormányzói kabinetiroda főnöke, Fay Zoltán, Prónay György báró, Utóin Ferenc, Podmaniczky Endre báró és még sokan. Azt írják, hogy a szálak a kormányzó irodájához vezetnek és az ügyről tudott Albrecht főherceg és Izabella főhercegnő is. — Miért nem tiltják be ezeket a {apókat? — kérdi valaki a jobboldalon. Bethlen: A lapok ki és betiltásával az ügy nincs elintézve. Tessék azoknak, akiknek összeköttetéseik vannak az illető lapokkal, gondoskodni arról, hogy az újságok ne üljenek fel ilyen alaptalan híreknek, mert amíg ezt nem teszik meg, gyanúsak. 6. oMa! Farkas István: A miniszterelnök üt olyan nagy mocsarat teremtett, amelyben már maga is fulladozik! Szcitovszky Béla elnök (aki az ülés alatt folytonosan rázza a csengőt): A képviselő urak az elnökség minden türelmét kimerítik . . . Erre az elnöki kijelentésre a szocialisták izgatottan felugróinak helyükről és nagy lármába törnek ki. — Maga él vissza a mi türelmünkkel! - kiáltják egyszerre többen is. Peidl Gyula: Tessék bennünket is neghallgatm! „Frankfutárok és szokolfntárole* Bethlen: Nagyon kérem a képviselő urakat,' hallgassák meg a mondanivalóimat A futárigazolványok kiállításával az elnöki és a íttíároszíáiy foglalkozik. Az elnöki osztály válogatja ki a személyeket. (Nagy zaj és gúnyos nevétés az ellenzéken.) Malasits: Nagyszerűen válogatta ki. Gratulálunk! Bethlen: A technikai részt a segédhivatal intézi. Pcyer: A végén még a portás less mindenért felelős. Bethlen: Kétféle futár van. Peycr: Frankfutdr és szokolfutár. A kormánypárti képviselők izgatottan felugrálnak helyeikről és úgy kiabálják Peycr felé:-- Szégyeíje magát! Payer: Ami igaz, azért nem szégyenleni magam. Szégyetjék magukat a frankhamisítás bűnpártolói. Óriási lárma támad és Bethlen csak percek múlva tudja folytatni beszédét. Elmondja az ismert részleteket Jankovich ezredes csomagjainak íepecsételéséről. Jankovich négy csomagot mutatott be a segédhivatalban és kérte bőröndjeinek iepecsétc’ését, ami meg is történt, mert a segédMvatai főnöke nem jogosait a csomagok átvizsgálására. Ha tudta volna a segédhivdtaü főnök, hogy frankok vannak a csomagokban, akkor sem tagadhatta volna meg a Upecsételést, minthogy a magyar hatóságok szoktak iiyeri utón valutát küldeni külföldre. Peyer: Ilyesmit átutalással szoktak elintézni. Malasits: Beszéljen már a hamis frankok királyáról, Albrechtról. Retkjén: Beszélnek bizonyos dolgok elhallgatásáról és eltussoiásáról és azt mondják, hogy a kormány kommünikéi ífiányosak. Nagy Vince: Az nem volna baj, hogy lii anyósak, az a baj, hogy hamisak. Bethlen: Követelem a képviselő úrtól, hogy ezt a rágalmat bizonyítsa be. Nagy Vince: Csak fel kell olvasni a körrrmünikéket. Bhm Kálmán (egységespárti): Mit fizet maguknak ezért a komédiáért Benes? Az ellenzék nagy zajban tör ki. Sértő kifejezések röpködnek Éhm felé. A lárma megszűntével az elnök rendreutasitja Éhmeí. Mii tagadott meg Bethlen a franciáktó’ Bethlen ezután a magyar és francia rendőrség koitaboráeiójáró! beszél. — A kormány tisztában van azzal, hogy egy nemzetközi rendőri kollaborációból indult ki a világháború. Ebben az esetben azonban a kormány megengedhetőnek tartotta az együttműködést, mely azt a célt szolgálta, hogy kiderittessék: mennyi, hamis frankjegyet nyomtak, kik vettek részt a hamisításban, hol vannak ezek a frankjegyek. A továbbiakra nézve már meg kellett tagadni a koUaborációt, mert a kormány nem engedhette meg, hogy olyan útra vigyék, mely sérti az ország szuveréntfását. (Nagy zaj. A kormánypárt tapsol.) — Maguk már eljátszották az ország szuverént fását! — kiáltják a szocialisták. „Szemtelen A miniszterelnök kijelentését, amelyben az ellenzék gyanúsítását látták, nagy felháborodással fogadják a baloldalon, Peidl Bethlen felé kiált valamit, de nem lehet megérteni, csali Bethlen válaszát halfeni: — Ez a megkerülése a dolgoknak! Peidl Gyula (a miniszterelnök felé): — Szemtelen rágalmazó! Peidl kijelentése után még az eddigieknél is fokozottabb mértékben tombol a vihar. A jobboldalon és a középen felugrá!-' nak a képviselők, sokan Peidíro akarnak rohanni, de Bethlen, Vass József és Zsitvay áléin ök útjukat állják. — Becstelen gazember! Ki innen! Ki kell rúgni! — kiáltozzák Peidl felé. Percekig tombol a jobboldal és mindenképpen tettlegesen akarják megtorolni Bethlen megsértését, a képviselők a kormánypárti középre rohannak, a szocialisták várva a támadást, farkasszeraet néznek velük rágalmazó!“ és Bethlennek csak nehezen sikerül megakadályozni, hogy verekedés ne legyen. Csak negyedóra múlva jut szóhoz Szcitovszky elnök és megkérdi Peidit, kire értette közbeszólását. — A miniszterelnökre — válaszolja j Peidl. A zaj erre ujult erővel tör ki és a kormány tagjai és az egységespárt higgadtabb elemei csak nagy erőfeszítéssel tudják megakadályozni a verekedés kitörését. Szcitovszky rendreutasitja Peidit és indítványt tesz, hogy utalják a mentelmi bizottság elé. A többség megszavazza a javaslatot. Az elnök javaslatára szavaz a kormánypárttal együtt Apponyi is. Bethlen tovább olvassa a külföldi lapok szemelvényeit és megállapítja, hogy a külföldi sajtó támadásai az utódállamok. magyarságát sem kímélik. — Kétféle jogrend van — folytatja Bethlen — külső, azaz nemzetközi és belső jogrend. Lehet-e csudálkozni azon, 4 hogy, a magyar nemzetben, amely kény* teleli volt aláírni a trianoni békét és utána is annyi megaláztatást szenvedett, akadnak emberek, akik fellázadnak ez ellen a külső jogrend ellen? Nekünk csak az a kötelességünk, hogy azt a külső jogrendet, amelyet igazságtalannak tartunk, igyekezzünk igazságos eszközökkel, fokozatosan megváltoztatni. A külföldi lápok romlottaknak tüntetnek fel bennünket, pedig csak szerencsétlenek vagyunk. Végül bejelenti. Bethlen, hogy ha az ügy befejeződik, újabb jelentést tesz a nemzetgyűlésnek. Az egységespárt lelkesen ünnepli Bethlent, míg az ellenzék kórusban Kiáltja feléje: — Lemondani! Lemondani! Szcitovszky elnök megállapítja, hogy Farkas István úgy tette meg a közbeszólását, ahogy a képviselőhöz értette. Farkas István ismételten kijelenti, hogy nem a kormányzóra, hanem a kormányzati rendszerre vonatkozott a közbeszólása. Szcitovszky: Kénytelen vagyok elfogadni a kimagyarázást, mert mindenki a legilletékesebb a maga szavainak ér-“ telmezósére, de a kijelentés úgy is súlyos sértést tartalmaz, ezért a képviselő urat rendreutasitöm. Azután az ülést eíz elnök felfüggeszti. A népjóléti tárca költségvetése Szünet után a népjóléti tárca költség* vetését kezdték tárgyalni a legteljesebb érdektelenség mellett. Scitovszky átadta az elaőklést Huszár Károly alelnöknek, a képviselők legnagyobb része pedig eltávozott az ülésről. Bethlen miniszterelnök is eltávozott és uj tanácskozást kezdett az; ellenzék vezetőivel, hogy hagyták abba a frankügy további tárgyalását mert bizonyosnak látszott, hogy a napirendi indítványoknál újból kezdődik a frank-vita. A népjóléti tárca vitájánál Vass miniszter is felszólalt és beszédét igyekezett nyújtani, hogy időt adjon Bethlennek a tanácskozásokra. A miniszter beszéde közben váratlanul újból kitört a vihar, mert Vass sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a frank-ügy miatt kevés idő jutott tárcája tárgyalására. Érre a kijelentésre nagy zaj támadt, majd a kormánypárton valaki a szocialisták felé kiáltja: — Ne tetszett volna lármázni! — Ne tetszett volna bankót hamisítani 1 — vág vissza Esztergályos János. Huszár elnök rendreutasitja Esztergályost, mire Propper megjegyzi: — Nem Esztergályos hamisitott. Viharos napirendi vita Vass József beszéde után Huszár Károly elnök napirendi indítványt tesz, hogy a szerdái ülésen folytassák a költségvetés tárgyalását. Peycr Károly Farkas István és társainak napirendi indítványát ajánlja elfogadásra: Szükség van. a parlamenti vizsgáló bizottságira, mert nemcsak teljes világosságot kell deríteni a bűnügyre, hanem !e kell vonni annak politikai konzekvenciáit is. A szokdhamisitás sem került annak idején a nemzetgyűlés elé és azt a bíróság zárt tárgyaláson tárgyalta le. Rakovszky belügyminiszter úgyszólván egy hivatali szobában ült Nádossyval, aki a frankhamisltók egyik vezére. Kérdi, miért voltak katonai rangsorba helyezve a Térképészeti Intézet főtisztviselői és kinek a rendelkezése folytán nyíltak meg a Térképészeti Intézet kapui a frankhamisitók számára. Szakács József egységespárti az elnők napirendi indítványa mellett szólal fel Hegymegi-Riss Pál Farkas István napirendi indítványát fogadja el. Tiltakozik az ellen, hogy közönséges gazembe-1926. január 20-
