Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-20 / 19. szám

e XOTfflJlAL * ARA iy2 DÍNaB Postarlna plaCena! XXVif. évfolyam Szubotica, 1926 SZERDA január 20, 19. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossiz Fonciére-palota) Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova nl.l.(Lelbach-palota) Pribicsevics szózata I demokrata magyarok,Radics-párti, [szocialista, földmivespártil föde­­ralista magyarok. Csak Pribicse­­vics-párti magyarok nem lenné­nek soha. Pribicsevics volt az SHS, királyság politikusai között az, akinek elindulását a progresz szív magyarság a legnagyobb ro* konszenvvel nézte és várta a hatását. Pribicsevics az.onban az üllőből igazi kalapács lett, aki csak sújtani akart s csak ütni tu­dott. Ma sem akarja igazi mivol­tában meglátni a jugoszláviai ma gyarseg lelkét, problémáit s vé gyoit. Kétezer tisztviselőt bocsátanak el a pénzügyi szolgálatból KétszázöívenmOlió megtakarítás a pénzügyminisztérium költségvetésében adásai — mondotta — sokkal ke-Ugyanakkor, amikor Radios Ist­ván Közoktatásügyi miniszter a szuboticai városháza melletti té ren a nemzetiségekkel, magya­rokkal, németekkel, románokkal és szlovákokkal való megbékü­­lésre tett komoly manifrs íációt, Radios nagy ellenfele, Pribicse vies Szvetozár Ljubljanában tar­tott beszédet, amelyben ujta ar­cába vágott az SHS. királyság határain belü! élő nemzetiségek­nek. Pribicsevics erényei közül eddig a következetességet nem lehet elvitatni. A vo't közoktatás­ügyi miniszter következetes volt abban is, hogy mint demokrata vezér állandóa* antidemokratikus politikát csinált a kisebbségek ellen. A ljubljanai szózatban azonban a kővetkezőket mon­dotta: „Bennünket a nemzeti ki­sebbségek ellenségének bélyegez­nek, holott közoktatásügyi politi­kánkban olynn messzire mentünk, amilyen mes-zire egyetlen kor­mány sem ment ei“. Ha ennek a mondatnak fogalmazásából arra lehetne következtetni, hogy Pri­­bicsf'vics nem ellensége a nem­zeti kisebbségeknek, akkor ezt a jugoszláviai magyar kisebbség, amely méltányolja a független demokrata párt vezérének tudását és kiváló jellemét, örvendező szívvel vehetné tudomásul. Iia azonban Pribicsevics a kisebbsé­gek iránti boráti érzését az iskola­­politikájával próbálja igazolni, ak­kor másnak, mint gúnyolódásnak nem lehet tekinteni.' Pribiésev'ics­­c.sel szemben álljuk és vállaljuk annak a bizonyítását, hogy sehol másutt, nem vonták be az iskolát annyira abba, hogy általa nyomjak el a nemzetiségek kultúráját, mint ahogy ezt megtettek azok, akik Pribicsev cs rendeletéit végrehaj­tották. Mi jól iudjuk, hogy Pribi­csevics egyik igen szorgalmas ol­vasója a Bácsmegyei Nap'ónak s a magyar kisebbség sérelmeit, vele szemben érzett hangulatát ennek a lapnak hasábjaitól is­meri. A volt közoktatásügyi mi niszter most a Vajdas gba készül. Meg kell tehát értenie, hogy n fogadtatására megjelenő éljenzők között miért nem fog találni ma­gyarokat. A jugoszláviai magyar Ságnak leginkább a pribicsevics1 iskolapolitika s az ő kultúrpoliti­kája fáj. És merjük mondani, hogy ha az 1914 előtti Ptibicse­­vics, az igazi demokrata, a köz­oktatási problémák alapos isme­rője, megvizsgálná a miniszter Pribicsevics rendeletéit s e ren­­deietek gyakorlati alkalmazását, 6 is fájdalommal látná, hogy ezek a rendeletek meghamisítják az ísko a lényegét. Mi, a jugoszlá­viai magyarok, mindig azt vaüct­­tuk, amit Pribicsevics is hirdetett. hogy az iskola azért van, hogy is­meretekre oktasson, írni, olvasni, zámo'ni tanítson s az ország na cionalizálásának más eszközei vannak, mint tanulni vágyó ber­keket parlagon hagyni s analfa­bétákat nevelni. A pribicsevicsi [ iskolapolitika pedig, a gyakorlat-; ban ezt jelenti. Az a kisgyerek,! aki az iskolában egy számára is-j méretlen nyelven tanul, csak a! ip^ritkább esetben- tanulja meg; jól az államnyelvet s még ritkább esetben jut azoknak az ismere- j teknek a birtokába, amelyeket az iskolában meg kellene tanulnia, j emellett nem művelheti a saját ; anyanyelvét. Pribicsevics Szvetozár az or- j szagban élő nemzetiségeket Ljub- j Ijanában is, egyebütt is o’ykorj elégedetlen elemeknek nevezte, j akik nem nézik jó szemmel az j ország fejlődését. Lehet-e egy j annyira elfogult politikust, mint Pribicsevics, meggyőzni, hogy! nincs igaza? Mi vér vagyunk a jugoszláviai magyarság véréből. Itt élünk azon a nemzetiségi szi­geten, ahol a magyarok és né- j metek élnek. Hitét veszünk arra,; hogy sem a jugoszláviai magya-j rok, sem a németek nem az az; elégedetlen elem, amelynek Pri­bicsevics véli. Akármennyire aka- J dályai is az olyan intézkedések,. amelyek kiadása Pribicsevics ne- j v hez fűződik, a lelki összebékü lésnek, a magyarság belátása, fegyemezettsége, politikai okos­sága túltette magát ezeken. Ha vannak is az országban olyanok, akik nem nézik, jó szemmel az ország erősödését, és konszolidá­cióját, a magyarok s jugoszláviai magyar nincs ezek között. A ma­gyarság és a németség vágya és reménye, hogy ez az ország, amely neki szeretett hazája, való­ban megerősödjék és konszoli dálódjék. Ha van elégedetlenség a magyarok lelkében, ez fájdalmas elég; dellenség. Elégedetlenség az­iránt, hogy még mindig vannak visszaélések s hogy még mind g i nem az igazság és a józan be- j látás az ur a lélkeken s nem %z j ir "nyitja a politikát. Ha a bünö be, visszaélésekbe belenyugodnék a magyarság, ha le­targikus nemtörődömséggel tűrné, ami rossz az ő számára s rossz az országnak, akkor követne el olyan bűnt, amit el kellene ítélni s akkor kellene azok közé so­rozni, akik nem sóvárogják az ország konsz.ol’dációját. A jugoszláviai magyarság, —\ ha nem volna meg az elnyoma-! tásnák és az ü dözésnek közö ! plettformja, vüágfelfogása, held- i tása, tanulsága szerint tömörülne j a politikai pártok sorában. Len- j nének radikális párti magyarok. • Beogradból jelentik: A politikái életben a keddi ünnep miatt tel­jes szélcsend uralkodott. Radics István és Radics Pavle miniszte­rek Zagrebba utaztak és a szkup­­stina épületében egyetlenegy mi­niszter sem jelent meg a kedd napon. A pénzügyi bizottság ülése előtt — szokás szerint — a'bizottság többségi tagjai tanácskoztak- a pénzügyminisztérium költségveté­séről. Minthogy most mér kétség­telen, hogy a bizottság rövidesen befejezi a költségvetés tárgyalá­sát anélkül, hogy nagyobb vi­tákra volna kilátás, a politikai körök érdeklődése egyre jobban elterelődik a bizottság üléseiről, egyelőre azonban nem várható olyan esemény, amely előrelát­hatólag uj lendületet adna az el­lanyhult politikai életnek. A társadalmi és politikai elő­kelőségeket most leginkább az udvari bál előkészületei foglalkoz­tatják. A bál, amelyet január 23-án tartanak meg, rendkívül fényes­nek ígérkezik. Redukciók a pénzügyi költségvetésben A pénzügyi bizottság többségi tagjai hétfőn, éjszaka a vallásügyi minisztérium költségvetésének le­­tárgyalása után ülést tartottak, a melyen a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalták. A ta­nácskozást kedden délelőtt foly­tatták egészen félkettőig és pont­­ról-pontra letárgyalták a költség­­vetést, amelyben jelentékeny re­dukciókat határoztak el. A vidéki pénzügyigazgatóságok és az ál­lami monopol-gazdálkodás tételei­től eltekintve, eddig körülbelül kétszáz millió dináros megtakarítást értek el a pénzügyminisztérium k öitségvetésében. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság ülése a kormánypárti bizottsági tagok konferenciája miatt csak este hat órakor kezdődött. Az ülés meg­nyitása után U unovics, a pénz­ügyminiszter helyettese hosszabb expozét tartott, melyben vázolta a pénzügyi költségvetés főbb pontjait. — A pénzügyi költségvetés ki­vesebbek, mint az elmúlt eszten­dőiben. A csökkenés a költség­­vetés összeállításának eredménye, melyből kitűnik, hogy annak el­lenére, hogy a költségvetésbe a szalon'ikii szabad zóna költségei is be vannak számítva, a kiadá­sok negyven millióval keveseb­bek. A pénzügyi költségvetés három nagyobb tételből áll : az első részben a pénzügyi igazga­tós tételei vannak felvéve, a má­sodik részben az állami javak ki­használása, a harmadikban pedig, a monopoligazgatás tételei. A pénzügyi költségvetés kiadásainak összegébe be vannak számítva a monopoligazgatás kiadásai is. Uzunovics beszéde végén fel­hívta a bizottság tagjait, hogy elégedjenek meg az expozéval ; ha Stojadinovics miniszter vissza­tér, a parlamenti vita serein rész­letes jelentést fog lenni a szkupsli­­nának. A vita első szónoka Kumanudi Koszta demokrata volt, aki kije­lentette, hogy a költségvetés nem a takarékosság szellemében készült. Stojadinovics régebben maga je­lentette ki, hogy tizenkétmilliárd­­nál nagyobb terhet az ország nem bir ki, ez a költségvetés pedig tizenhárommilliárdos. Támadta a pénzügyminisztert és elmondotta, Stojadinovics n hadiadósságok kér­désében Parisban igeri tapintatlanul viselkedett és a francia lapok egy része ezért meg is támadta. Ki­fogást emelt az ellen, hogy a kormány egyáltalán nem fordít semmit a monopolépitkezésekre és fölemlítette, hogy a hadi I: üt - pótlási kötvényekkel bűnös spe­kuláció folyik, amelyet a kormány nem gátolt meg. Uzunovics nyomban válaszolt Kumanudinak. A hadiadóssapok érdélében a kormány nem adott utasítást Stojadinovics pénzügy­­miniszternek, aki ezért nem kezd­hetett tárgyalásokat Parisban. Amennyiben azonban a pénzügy­­miniszter nem viselkedett volna elég tapintatosan; a kormány re­­parálni fogja ezt a Franciaország­gal való barátság szellemében. Stepanovics többségi előadó ez­után beterjesztette a módosító fa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom