Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-15 / 14. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926, január 15. Times nyilván sugalmazott cikke elsősorban a Balkán-egyezmény ellen irányul. Radies Beogradban Radies István közoktatásügyi mi nisztér csütörtök reggel Zágrábból Beogradba érkezett. Radics szuboticai utazása még attól függ, hogy a horvát parasztpért vezetősége hogyan fog dönteni ebben a kérdésben, de bizonyosra veszik, hogy a pártvezetőség hozzá fog járulni ohhoz, hogy Radics résztvegyen a tervezett szuboticai népgyülésen. R/dics István csütörtök este hat órakor Ri.dics Pavle társaságában kihallgatáson jelent meg a királynál, akinek fontos be - és külpolitikai kérdésekről referált. Radicsot meghívták Bacski - Monasztirra Radicä István hívei minden előkészületet megtesznek, hogy a pártvezér szuboticai fogadtatása zavartalan és impozáns legyen. Értesülésünk szerint Radics Istvánt szuboticai tartózkodása alatt a Szombor melletti Bacski-Monasztírrói száz tagú küldöttség keresi fel. A küldöttség azért jön Radicshoz, hogy meghívja Bacski- Monasztirra. A muít választáson a Radicspárt tisztája Bacski-Monasztiron kapta a legtöbb szavazatot. A deputáció erre való hivatkozással azt kéri, hogy Radics menjen ki Bacski-Monasztirra 3 *3tt a helyszínen vizsgálja meg panaszaikat. Nincsics külügyminiszter tanácskozásai Nincsics kíi ügy minisztert csütörtök délelőtt felkereste Bidrerc ólasz és Getinnrd angol követ, akikkel hosszabb megbeszélést folytatott. Későhb Nme ics a miniszterelnökség épületében Uzunovics építésügyi és Simonovics szociálpolitikai miniszterrel tanácskozott. Pribicsevics Szvetozár Szabohcán is tart népgyül.st B’cskerekről jelentik: A becskereki független demokrata párt csütörtök délután a Kaszinó különtermében értekezletet tartott. Az értekezleten résztvett Kulundzsics Fr-mjo, Pribicsevics S'.vetozár magántitkára, a közoktatásügyi minisztérium volt kabinetkirályi közjegyzőt Csulics Zvczdán járásbiró ismételten megbírságolta, mert több esetben nem tartotta meg a törvényben előirt időn beül a hagyatéki tárgyalásokat Dr. Knezsevics közjegyző a végzések ellen íelíoiyamodással élt és ezekben Csnlics járásbiróról sértő módon nyilatkozott. Egyik beadványában ezt irta:-- Meg vagyok győződve, hogy mindeddig minden járásbiró, akinek valamelyik közjegyzővel személyes ügye volt, azt magánúton intézte el, nem élt vissza hivatalos hataknával, nem sülyesztette le az igazságszolgáltatás színvonalát és nem dokumentálta ilyen módon, hogy nincs igazság és bines törvény, aki nem érti meg a törvényt, aki nem tudja azt alkalmazni, aki annak intencióit nem tudja felfogni, aki nem vesz magának annyi fáradságot, hogy főnöke, aki Pribicsevics vajdasági kőrútjának előkészítése végett érkezett Becs erekre. Kulundzsics az értekezleten ismertette a politikai helyzetet, a várható belpolitikai változásokat, majd közölte, hogy Pribicsf vies Vajdaságban Szuüoticán, Noviszadon, Becskereken, Sze tán, Szomborban, Kisindán, Vrsacon es Szrbobranban fog népgy ilést tartani. Az értekezlet ezután Pribicsevics S vetozar kőrútjának előkézületeit beszélte meg és azok végrehajtására bizottságot jelölt ki. za, az nem is tud itélet/ct hozni. A pancsevói kerületi törvényszék ezért 1924 március 18-ikán dr. Knezsevics Tódort feltételesen öt napi fogházra ítélte, amelynek végrehajtását azonban felfüggesztette. Dr. Knezsevics felebbezését a noviszadi felebbviteü birósíg 1925 március 29-ikén tárgyalta és uz elsőfokú ítéletet jóváhagyta. Újabb felebbe•zés folytán az ügy szerdán került a noviszadi semmitőszék elé, amely elutasította dr . Knezsevics Tódor semmiségi panaszát * 1921 junius 20-ikán Bács-Bresztovácnak véres szenzációja volt. Erdeljan Stevó bresztováci községi rendőr Stuber Miklóst összevissza vertei mire Stéber, Plack János és Karch Tamás bresztováci gazdákkal bottal és vasvillákkal a botozó i ötnapi fogházra ítélték az alibunári királyi közjegyzőt Az agyonveri rendőr — Hamis adásvételi szerződésért huszonhat havi fegyház — A noviszádi semmitőszék tárgyalásai — Dr. Knezsevics Tódor alibunári az eddigi gyakorlatot tanulniáuyoz-Fütyülö a koporsón Irta: Szirmai Rezső- A mosókonyhában a nedves gőz meglazította a falakat, romlasztö, súlyos . szaga kóválygott a levegőben, összevonta a mellét, rátérdelt a tüdőre, beleniarkolt a torokba, A híg maró párája sürült a mennyezet alatt. S a néma küszködésben gyenge testének verejtéke a piszkos tócsákba cseppent . . . Gondolt az elmúltakra. Szép halottjára, aki békésen fekszik, életet táplál a csendben és nem érzi, az izzadság szagát. Az urára . . . Á férfira, aki szerette. Gondolt a nyugodalmas múltra és sóhajokká foszlott a szive. Amikor élt még és javítgatta a nyütt cipőket a külvárosi boltban — békés életük heh Szép volt. Hol volt akkor a gőz, a fnllasztó robot?! Hozta a pénzt szombaton, szűkös beosztásban kielégülhettek a cellás igények. Minek is a tüdő?! — gondolta szegény, amíg kiköhögte a tüdejét . . Azt mondták: tuberkulózis. Meghalt. Oh! . . . clroncjoít kezei közt sebesep forgott a ruha, sebeket mélyített rá a lúg és gyűrötten lehelte mély sóhajaiban a gőzt. Kinyitotta a blúzát. Melege volt. Mit csinál most? A gondolata keresztet vetett a hanton. — A földszintről gyereksirás csapott fel. Bcszaggatódott a mosókonyhába a törött ablakon. Egyszerre bazafpfilult a gondolata. A Lajcsi. Mit csinál ő szegény? Bezárva a konyhába, vájjon mit csinál? Nem történi semmi vele? Nem esett le? nem sir? nem éhes? nem akar valamit? A gyereksirás nyaggatta a fülét. Talán ő is, a Lajcsi, sir talán . . . Kicsi Lajcsi . . . Kétéves volt, amikor meghalt az apja, most három, Hároméves. Neki -se jó a tüdeje; örökölte talán. De okos. Oh, nagyon. Es jó. Igen jó. Most háza kellene futni, rohanni. így mezítláb, nem törődve a nyirkos, őszi idővel, hiszen itt van, nem messze, a szomszéd kis földszintes ház, csak egy percre, hogy mit csinál, megcsókolni, enni adui, hátha nem találja meg a kávét az asztalon, megitatni, csak egy percre, nem veszi észre senki, hisz, mingyárt jön vissza, — persze ... A forró gőz a pórusaiba szívódott és kiheviiette a tüdejét. A nedves szél megcibálta az uccán, a tócsás köveken cuppogott a talpa. Az érzéketlen ősz megleste és megrohanta. Megrohanta és a tüdejébe harapott . . . Amikor már nagyon nehezen !ékzett s az elromlott tüdeje sajgatta a mellét, érezte, hogy valamivel tartozik a fiának. Valamit akart neki adni, valami utolsó ajándékot életének. De mit vegyen? Az öszszekuporgatott kis pénz elfogyott. Orvosság, étel — egy hete tartó tüdőgyulladás kikotorja az utolsó koronát is a zsebéből. A szoinszédaszszonyt kérte meg, hogy vegyen valamit. — Mit? Vegyen egy fütyülöt azt szereti a Lajcsi. Cukorból való fiityülőt vett a szomszéd. Kereket, zöldet. Laicsíhak irgalmatlanul tetszett és Ízlett Amikor szájába vette édes volt, amikor fújta, fütyült. Egész nap fújta. Sohsem elégült ki. Fogyott a fütyülő, a csámcsogó kis szájnak ízlett az ize, de fütyült élesen, vígan és mcgkomolyodott, ahogy fújta,, át? érezte fontos hivatását: reggeltől estig fújni a fütyülöt. De csak estig fújhatta. Akkor nem nem engedték. Azt mondták, hogy most nem szabad, mert meghalt... Csendnek kell lenni. Lajcsi leült a sarokba, a térdérc tette a fütyülöt és nézte. Nagy csend meredt a konyhában, imádkozó rnormogás sóhajtódott néha . . . ...Lajcsit a szomszédasszony vezette. Megfogta a kezét és mentek a koporsó után. Nem volt nagy a gyászoló gyülekezet, pár öregaszszony, öregember, egy-két rokon és Lajcsi. A nehéz 'ősz rezzent a iákon, a bánata kujtorgott a földön, csörrenve <a levelek között. Kevés könny hullott, sima arcokon könnyebben gurul a könny, barázdákban elakad. Fejek hajoltak — a felhők nyomták talán vagy a föld. Csak Lajcsi ment vígan. Eszébe jutott a fütyülő. Az édes izü, zöld fütyülő. Bántotta a csönd, a nagy emberek gyászát nem értette. Turkált a zsebében. Ott volt a fütyülő, odaragadt a zsebéhez. Kirántotta. Körülnézett, lopva körülsunyitott, nem látja-e senki s hirtelen a szájába kapta. Nem vette senki észre. Az édes iz ráfecesent a nyelvére, szopta, körülpacskolta a nyelvével, mosolvósan húzódott a szája, az édesség felderítette, a fütyülő pedig soványodoíst, kicsinyült, fogyott. Lajcsi csalt szopta, önfeledten és rendőrre vetette magát és hárman úgy helybenhagyták a rendőrt, hogy az pár órával utóbb sérüléseibe belehalt. Síuher Donát és Schneider Ferenc, ugyancsak bresztováci gazdáié a bántalmazott rejidör segítségére siető Gjurin Száva községi rendőrt szintén megverték és, az is súlyos sérüléseket szenvedett, A pancsevói kerületi törvényszék 1924 március 14-ikén Staber Miklóst egy évi börtönre és 80 dinár pénzbírságra, Plack Jánost tíz havi börtönre és 100 dinár pénzbírságra, Karch Tamást kilenc havi börtönre és 80 dinárra, Stuber Donátot három havi fogházra és 40 dinárra és Schneider Ferencet három havi fogházra és 40 dinár pénzbírságra ítélte. Felebbezés folytán a noviszadi felebbviteli bíróság 1925 április 23-án Stuber Miklós büntetését öt havi fogházra, Plack és Karch büntetését négy-négy havi fogházra, Stuber Donát és Schneider Ferenc büntetését egy-egy havi fogházra szállította le. . A noviszadi semitőszék szerdán) elvetette a főügyész semmiségi pa? nászát. * Rankovics Andrija bókái kereskedő 1919 január 23-ikán hamisított adásvételi szerződéssel a mödosij telekkönyvben egy 50.000 dinárai felüli értékű ingatlant Íratott a nevére. A hamisítás és csalás kiderült és a velikibecskereki kerületi törvényszék 1923 november 2-ikán Rankovicsot két évi és két havi íegyhózra ítélte, egyben az eszközölt telekkönyvi bekebelezést törölte. 1925-július 25-ikén a noviszadi felebbviteü bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság Ítéletét A noszadi semmitőszék szerdán elutasította Rankovics semmiségi panaszát és így a bókái kereskedő büntetése jogerős lett. mosolyogva ment a koporsó után... Aztán egyszerre eszébe jutott, hogy most belefuj. Jó nagyot. Kivette a szájából, a nyála utána húzódott, megnézte, aztán a hegyét újra a szájába vette. Nagyot lélegzett és belefujt. A léptek alatt zörgött az avar. Lajcsi elcsodálkozott Mi van a fütyülővei? Miért nem szól? Talán rosszul vette a szájába. Megfordította. Újra belefujt. Hiába. Most már izgatottan kezdte forgatni, fújni, fújta, kis arca gömbölyűvé íujódott, a melle zibált, erőlködött, — de a fütyülő néma maradt. Elfogyott a hangja. Már eresztették ía koporsót, a fájdalom nyargalt a sziveken. Lajcsi elkseredetten erőlködött. Eleinte csodálkozott csak, hogy nem szól a fütyülő, nem gondolt arra, hogy ‘izével együtt elszopta a hangját. Csak csodálkozott. Aztán valami végtelen elkeseredés települt a szivébe, felismerése a végzetnek talán, aki eikoptatja a fütyülőket, a szive megtelt, csukiadozott, érezte, hogy ömlik fel a sirás — aztán hirtelen kibuggyant. Lajcsi állt a sírnál — göröngyök dübörögtek már a lezuhant koporsón — és zokogott, keservesen, jajongva, feljajdult szive sirta a fütyülöt, panaszolta a tragédiát, — a tragédiákat, amik körülötte most fejeződtek be és most indultak végzetes stációik felé . . . Kicsi kezét felemelte — a barna földön hatalmassá terült az öklének sziluettje — és a rossz fütyülöt belevágta a koporsóra hulló göröngyök közé . . . A fakoporsón szomorúan koppaní a zöld fütyülő ...
