Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-12 / 11. szám
3ÁCSMEGYEI WAPLÖ 1926 január 12. A „VILÁG“ Az utódállamok magyarsága fájdalmas megdöbbenéssé! értesült arról, hagy a ma in/a r belügyminiszter nyolc napra betiltotta a Vitán című lap megjelenését. Az utódállamokban élő és dolgozó magyarság nem kér és nem vár már mást Magyarország kormányától, rueilékkormárnyaitól, társadalmi és hazafias egyesületeitől, csak annyit, hogy se ártó szándékból, se szándékosság nélküli ostobaságból ne veszélyeztessék ennek a magyarságnak létét, -s Budapest se cselekedetekkel, se példaadással ne döntse romba azt a munkát, amelyet a magyarság vezetői végeznek a megértés, a testvéri megbecsülés és a megbékélés érdekében. Ha a frankhamisítás utálatos bűnügyében a magyar állam érdeke az, hogy a bűnösök kinyomozása és szigorú megbüntetése bizonyítsa, hogy magának az áHamhata'omnak s az állami étet vezetőinek nincs részük a francia í bankjegyek hamisításában, százszorosán j érdeke az utódállamból 1 magyaroknak, j hogy megszűnjék az a látszat, hogy ele- j gendő, ha valaki Budapesten azt mondja, én hadseregei akarok szervezni s akkor büntetlenül igazoltathat, küldhet és dobhat bombát s hamisíthat frankot. Mig ez a látszat fennáll, addig fenmarad a bizalmatlanság is Magyarország iránt, s ennek a bizalmatlanságnak a hatását az SHS. királyságban. Románia- j ban, Csehszlovákiában minden magyar a saját bőrén érzi. A mi számunkra a legnagyobb elégtétel. jogainkért és kultúránkért való küzdelmünkben a leghatásosabb fegyver az volna, ha rámutathatnánk, hogy Magyarországon a kormány, a társadalom. a sajtó egységesen követeli a bankjsgyharmsitás megtorlását, a bűnösök megbüntetését. De milyen ballaszt az a mi jogos törekvéseink eléréséért folytatott küzdelmünkben, ha arra hivatkozz hatnak, bogy Íme Magyarországon a bankjegyhamisítókat mentegetik, védik és gforffikálják, de azt az újságot, amely erősebb hangon ir a bűnügy kinyomozott és még ki nem nyomozott szereplőiről, betiltidk. A mi kisebbségi küzdelmünknek leghatásosabb fegyvere: a sajtó. Az utódállamok magyar sajtója sokszor érezte és élvezte annak az e'őnyét, hogy hivatkozhatott a Világ-ra. mint a melynek bátor hangja, objektiv kritikája, a kor kultur- és társadalmi törekvésci-A módszer Irta: Vajda Ferenc A 264-es hordár mesélte: Nagyon elegánsan volt öltözve. Hoszszukás levelet adott, hogy a borítékon lévő címre délután négy órára elvigyem. Jól megfizette azután elment. A levelet megszagoltam, finom parfőtn illata voit, a cim lila tintával Írva. Ebből is láttam, hegy jobb ember küldheti, mert csak azek írnak extra szinü tintával. Délután pont négy órakor becsöng ettem. Inas nyitott ajtót, bevezetett a szobába. Legnagyobb meglepetésemre ugyanaz az ur vette át a levelet, aki délelőtt átadta* Mintha nem is ismert volna. Fáradtan nyuit a levél után, késsel óvatosan felnyitotta, érdeklődéssel olvasta, csak a szája körül keletkezett valami fanyar, keserű vonás. Még borravalót is adott Kicsit csodálkoztam a dolgon. Hordár vagyok, postája és közvetítője sok furcsaságnak. Láttam már levál átadáskor görcsösen zokogni, boldog, csillogó öröm és vittem naftalin szagu bundát sötét bolthajfásos zálogházba, utolsó aranygyűrűt az ékszerészhez. Hamis tanú voltam elkésett találkozónál, sötét este eipeltem csomagokat melyekben lopott holmi voit és nyári hajnalon sok pénzért melegbe burkolt csecsemőt tettem ielencház. kapuja elé. Az emberek sok mindent cselekszenek, melynek értelmét csak ők tudják, a piros sapkás ember utolsó néma közvetítője elhatározásuk* vel szemben elfoglalt megértő álláspontja bizonyság volt amellett, hogy Magyarországon a véleménynyilvánítás és a sajtó szabad. Nekünk úgyis százszor és ezerszer kel! hallanunk, ha panaszkodunk, vagy ha kérünk, az összehasonlítást az itteni és a magyarországi állapotok között. S hiába hivatkozunk arra, hogy nekünk semmi részünk sincs abban, ami odaát rossz, az á'dozatok mégis mi'vagyunk. A Világ betilfása is olyan intézkedés, amely az érdekelt lapvál’alaton kivüi legjobban az utódállamok magyarságát sújtja. S talám Budapesten mégis meg keltene gondolni hogy megér-e az, hogy bosszút álltak egy újságon, annyit, hogy megteremti azt >a látszatot, hogy a frankhamfeitók érdekében a sajtószabadságot is meg lehet ölni, s tnegéri-e azt, hogy jogcímet és ürügyet adjanak azoknak, akik az utódállamok magyar sajtója eEen akarnak hatalmukkal visszaélni. A kérdésben elsőfokon a novisradi kamara választm inya d nt, amelyet valószínűleg még cjen a héten összehívnak. A doni est egyforma érdeklődéssel v rják a jogászok és a nőemancipáció hivei. A zsidók fedezték fel Amerika Kolumbusz előtt kétszáz esztendővel zs.dá királyok aral.^adlak Amerikában Müködhet-e nő-ügyvéd a Vajdaságban? A novisadi ügyvédi kamara e’uíasi'olta egy ügyvédje’ö tno f elv óteli kérelmit Régi és közismert igazság az, hogy mindennek a zsidók az okai és hogy Oroszországban mindenki zsidó. Mint most Newyorkbói jelentik, újabb szenzációs dolgok derűtek ki a zsidókról. Arizona államban félév’ óta érdekes ie'e-Novi-adról jelentik: Mi'ics RadmiUa, Mil'cs Steván novisadi iparos leánya Zagrebban az egveiemen elvégezte a jogi stúdiumot, letette a szigor’aiot, hazament Novisradra s arten annak rendje-módja szerint beadta kellően felszerelt kérvényét a novisadi ügyvédi kamarához s kérte, hogy vegyék fe' a vaida«ágt ügyv»dje'ö'*ek névjegyzékébe. A kérvény az iktatóban számot kapót' és miután akta lett belőle, e’kerü't a kamara titkárékor, dr. Majir.szki Koszta iigyvédhe7, aki ráírta a kérvénv kiilzetére a javaslatát, amely Milics Radmi la kérését c'utasitani kívánja. Felkerestük dr. Majinszki Koszta kamarai titkárt és megkérdeztük, mi iga ■ abból a hírből, bogy a vajdasági ügyvédi kamara arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy nőt nem enged be az ügyvédi kamara tagjai közé ? — Tényleg, karácsony e'őtt beérkezett ilyen kérelem, amelyet az ünnepek miatt csak ma, hétfőn kaptam kézbe’. Ha az ügyvédi kamara már egy analog ügyben állást foglalt, azt precedensnek tekintem. Most két éve Krsztics Des-pancsevói jogászt«,-ny, aki a bcógr tli egyetemen szigorlatozott, kérvényezte a kamarába va'ó felvételét, de a kamara azzal az indokolással, hogy a törvénifben kifejezetten rr'ncs benne, hogy nők is lehetnek a kamara tagjai, elutasította a kérelmet. Valószínűleg a kamara megmarad e*en elvi álláspontján, de a magam részéről szeretn-'m, ha Milics Radrai'fa elutasítása esetén a semmitőszék ügyvédi tanácsához felebbezné meg az ügyet. Megkértük Dimsics Alexandert, a scmn-Löszék elnökit, bon-v mondja cl ö nak. Húsz évi praxisomban ez veit az első eset. hogy levelet vittem valakinek, cki saját magával levelez. Délután már nem gondoltam rá. Másnap délután újra eljött és átadía a lila tintás levelet. A borítékon látszott a friss ragasztás, a ragasztószer piszkos nyomaival. Négy órakor felmentem. Minden úgy történt, mint előző napon. Az ur fáradtan felbontotta, elolvasta, borravalót adott és megköszönte. Három héten keresztül pontosan, minden délelőtt megkaptam a levelet. A biztos napi kereset könnyített életemen. Feleségemnek cipőt vásároltam, hús is került asztalunkra; a lila tintás levél jóvoltából. Soha Bem beszéltünk egymással, Je mégis úgy éreztem, hogy nagyon szeretem ezt az embert, aki bolond ugyan, de hasznot hoz a szegény, de okos embernek. A lilatintás levél a használattól összegyűrődött, szélei a ragasztástól megkoptak. Diszkrét ember vagyok, de azért nem tudtam ellcntállni a titokzatos levél csábításának és egy kapu alatt felnyitottam. Szép hegyes betűkkel ennyi volt irva: Kedves Róbert! Menyasszonyt lettem. Szombaton less az esküvőm. Ne S'rlon többé, artasszony akarok lenni és becsületes. fitty. A levél tartalmából nem tudjam picg sokat, legfeljebb annyit, hogy nő miatt is e kérdésben elfoglalt véleményét, ő azonban kiielen'ette, hogy nem tehet ■=emmifé'e nyilatkozatot, mert a kérdés másodfokon az elnök'e’e alatt működő ügyvédi tanács elé kerül és igy hivata1- ból kell majd foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy lehet-e nő az ügyvédi kamara tagja. Dr. Belajdzsics Vladimir, a r.oviVádi kerületi törvényszék elnökének véleménye szerint, hu a törvény nem is engedi meg kifejezetten nők felvételét az ügyvédi kamarába, de nem is tiltja eh Majd igy folytatta érdekes nyilatkozatát : Az alkotmány a nőket a férfiakkal cryenrancuaknak tekinti. Ezen az a'apon a nőknek is meg ké'l engedni, hogy ügyvédi gyakorlatot fo'yta hassanak annál is inkább, mert a jogi egyetemeket kilóg alhat) ik és jogtudományi szigorlatokat tehetnek. Zagrebban éz úgy tudom, Beograd ban vannak m>r női bírák, Zagrebban és azt hiszem Oszijeken vannak női fmvvédek, a zágrábi ügyvédnői- dr. Winter Mirónak hívják és dr. Winter oszijeki ügyvéd Hánya. Szerbiában több női bírósági je-zyzo is van. Dr. Szeka'ics Milán, az ügyvédi ka* kamara ügyészének álláspontja a következő : — Mi'ics Radmiilának és természetesen minden nőnek meg- kell adni n jogot, hogy az ügyv“d;efőlti, illetve ügyvédi gyakorlatot ío’ytathassa. — A törvény szedetne megengedi ezt s a fennálló jogszokások is a kérelem te'jcsitése me’íett azó’anak, mi rt is a kamarában a kérelmet pártolni forrom. vándorol a Ük-tintás levél zsebemből a bolondhoz és vissza.Ez nem volt újság a számomra. Régen tudom, hogy férfi sorsát, okos cselekedetét, bolondságát a nők intézik, láthatatlan drótszálakon, mosollyal vagy könnyel, lévé'tel vagy üzenettel. A szomorú ur és Eüy közt elképzelt zni az összefüggést, csak azt jjem értettem, hogy miért kell mindennap egy régen küldött levelet elvinni, elolvasni, 'eragasztani. Oh tudom, hogy a leveleknek sorsuk van. Sokáig élnek fiókok mélyén, a gondolat apró gyöngyszemei lassan eisárgu'uak, a szerelem ezerszinii szóvirága már csak bágyadt mosolyt jelent annak, kinek egykor az élet májusán a boldogságot jelentette. Minden levelet tisztelek, ha kézhez kapom úgy érzem, hogy valaki rám bizza rövid életének egy fontos epizódját, de nem értettem a bolond urat, aki egy régen megirt, a fiók mé'yére vélt levelet küldet magának. Elmondtam feleségemnek. Asszonynép nem sokat kutatta a dolgok okát, hanem hamarjában kis vászondarabkából tárcát varrt a levélnek, hogy ne gyűrődjék a gyakori használattól. Es történt, hogy egy délelőtt nem jött az ur. Hiába vártam déiidőn keresztül. Nagyon megijedtem. Lehet - - gondoltam — mcghaK. A bolondok gyorsan balnak. Kétségbeesetten mentem délután a lakására. Az irta®, mint régi telek egész sora került a napvilágra a főid alól. Dilettánsok tették az első felfedezéseket, egyetemi professzorok jártak a helyszínén, egyik-másik maga csákányozott ki a mészkötormációból tárgyakat és most, hogy az eddigi telelek egész tömegét rendezték és levonták belőlük a konklúziókat, olyan fantasztikus megá'lapitásükat tártak a világ elé, -amelyektől felhördültek az archeológusok, mert a leletek azt bizonyítják, hogy a zsidók fedezték fel Amerikát és 760— 960-ig királyságuk volt Arizonában. A leietek, amelyeket fényképmásolatban közölnek, valósággal régészeti kollekciót alkotnak. Ólomból öntött kardok, keresztek, félholdak, kétágú zsidó gyertyatartók és szabadkőműves jelvények (tarka tömege került ki a föld alól. Latin és héber Írásjelekkel vaunak a -keresztek te'« és ezek az Írásjelek, szakértők fordításai nyomán, valóságos kronológiáját adják egy római zsidó inváziónak j-Calahts«-földre királyok ura’-kodási éveivel és azoknak a szakadatlan harcoknak történetével, amit u bevándorlók és a tolíezus (a mexikói toitekék?) néptajai vívtak mindaddig, amíg elérkezett a vég és a benszii'öjtek'. nyilván kiirtották az -idegeneket az utolsó emberig. Eddig -szó! a newyorki jelentés, amely körül elkeseredett ütközetet vív a tudásvilág. Az egyik tábor zseniális szélhámosságnak mondja az egészet, a másik «ront ped:g történelmi adatokkal bizonykodik a maga igaza mellett Hogy hogyan kerültek hattdbnyi mélységbe, évszázados mészformációk közé ezek a leletek, arra azonban nem tudnak megfelelni a pesszimisták. meröst, bevezetett a szobába. Az elegáns ur karosszékben ült, -szájában óriási szivarral. Mosolyogva fogadott. Arcán nyoma sem volt a meglepetésnek, vagy haragnak, -hogy hívatlanul zavartam. Helyet mutatott, likőrrel kínált és mikor zavaromban hebegni kezdtem. leintett és halk hangon a következőket mondta: — Három héten keresztül becsületesen és pontosan hordott egy levelet. Biztosan azt hitte, bolonddal v-an dolga. A levél tartalmát elolvasta. Ugy-e nincs ebbe semmi különös? Egy fiatal lány búcsúzik egy öreg legénytől, mert férjhez megy. Az öreg legény nagyon szerette ezt a fiatal leányt és nem tudott igy — egyszerűen — be’etörődni a változ-hiatatlanba. Ezért keltett mindennap a hordár, hogy az öreg legény lassanként belenyugodjék. Mindennap újra és uj,ra átélte azt a pillanatot, amikor három héttel ezelőtt a leány helyett a levél érkezett, A régi kedve lassan visszatért, irtásra is tudott gondolni és tegnap délután a levél után betoppant a fiatal asszony... Tovább nem folytatta. Mélyet szippantott és nézte a kéken terjengő füstkarikákat. Borravalót nem adott, de kezeit fogott vetem. Torkomat a sírás fojtogatta. A lépcsőházban gyönyörű nőve! találkoztam. Szinte szaladt az emeletre. Gyűlölettel réz lem titárta. Haragudtam minden nrtasszonyra és a levél számára varrt vásstmtárcát .könyv nyesve összetéptem.
