Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-11 / 331. szám

4. oldal BÄCSMESYEi NAPLÓ □zent a Nyugtalan Ember Zord tólfaeu, dermesztő fagytam egy másik földrész forró éghajlatit hozta ma az íróasztalomra egy képeslap. Szene­gál forró napsütését, ámytalan mezőit, lapos hiztetőjü városait lopta a szobám­ba egy képeslap, amely messzi oceáuo­­kca át jött el hosszára, hogy uagyou fel­kavarja bennem a szunnyadó vágyakat, a megalkuvó érzéseket, a fáradt és igá­­hatört akaratot. Az egzotikus Oekar va­lósinak uccarészletét ábrázoló képesla­pon még egzotikusabb afrikai bélyeg vi­rít haugeskodón és keleti cifraságban, a lapou csak néhány soros üdvözlet, ame­lyet sebtében vetett oda egy régi bará­tom, a Nyugtalan Ember, aki szüntele­nül megy és vándorol országról-ország­ra, világrészből világrészbe és keresi azt a talpalatnyi földet, amelfyol egy­szer talán megelégszik majd. Ez az egy­szerű képeslap most felkavar bennem minden rég eicsittiiott vágyat és a ba­rátságos köszöntés szinte ellenségesen és gúnyosan tör rám a kíméletlen kér­déssel : Érdemes az egyhangú mindenna­­piság gyilkos kényelmével felcserélni a vágyak kielégítését, az uj szépségek keresését, az izgalmasan szép élmények tárt karokkal fogadását? A kérdés mardos és választ követel. Akaratlanul Is a Nyugtalan Ember ék­ére gondolok, aki nem hajszolja a puha kényelmet, a »jó megélhetést«, a szür­ke hétköznapok biztonságos unalmát, hanem örökké bolygón megy céltalan célok és uttalan utak felé . . . Mi »ren­des« emberek — mennyire bántó tud lenni ez a dicséretet kifejező jelző! — az Isten háta mögött csak illúziókkal nyugtatjuk meg lázongó vágyainkat és önmagunkat hitegetjük azzal, liogy egy­szer majd szabad szárnyalással repülhe­tünk szerteszét a világban, hogy lássak azt a sok idegen tájat, ismeretlen vá­rost, jnisztikus hegyet és rejtelmes ten­gert, amit még nem láttunk, '.rogy csó­kolni fogjuk azt a sok ismeretlen iajhoz tartozó nőt, akit eddig nem csókoltunk, hegy rajongó csodálattal fogunk leke­rülni az idegen, sohsem látott szépségek előtt. Csak hitegetjük és rutul becsapjuk önmagunkat, mint a hűtlen barát, mert iitckbau érezzük, hogy sohsem szabadu­lunk a monoton megszokottság szűk korlátái közül, ha a kicsinyes érdekeink, a gyomrunk és a zsebünk parancsaira hallgatunk. És a boldog, szabad baran­golások, az örökké újat kereső végtelen vándorlások helyett, mint szelíd narko­tikummal megelégszünk azzal, ha min­den évben néhány hétig elbámulhatjuk idegen helyek ismeretlen szépségeit. A Nyugtalan Ember él csak igazán, mi szegény munkába törődött emberek —- és nti vagyunk többségben — csupán mímeljük az életet, mint kisgyerek a felnőtten Mint állatszeliditő a vadálla­tot, úgy csillapítjuk a vágyainkat és ketrecbe zárjuk az akaratunkat Mono­­tou, szomorú malomtaposás a sorsunk és ebből a ketrecből csak kevés bátor és kiváltságos embernek sikerül kitörni, hogy birtokba vegye a nagyvilágot, a napsütést, a hegyeket, folyókat, minden városokat és végtelen tengereket, amely rnindannyiuuké... Pedig jó volna a dermesztő-hideg elől most valahová déire menekülni, akár Afrikába vagy valahová az örök forró­ság egyenlítői éghajlata alá . . . L. F. A német szocialisták hajlandók résztvenm a nagykoalícióban Eredményesnek ígérkezik Luther kormányalakítási megbízatása Berlinből jelentik: Amennyire bi­zonyosra veszik politikai körökben, hogy Hindcnburg köztársasági elnök újból Luthert bízza meg a kormány­alakítással, ugyanannyira bizonyos­nak látszott, hogy Luther kormányaid futási kísérlete kudarcot fog vallani. A kancellár ugyanis visszatért régi tervéhez és nagy koalíciót akar ala­kítani. Ez a törekvés eddig a német néppárt és a szocialisták közti ellen­tétek miatt még mindig kudarcot vallott. A néppárt most hajlandó belépni egy olyan koalíciós kormányba, a melyben a szocialisták is résztvesz­­nek. Hindenburgnak a nagy koalíció mellető állásfoglalása óra egyszerre túlsúlyra jutottak a néppártban azok, akik a szocialistákkal való együtt-, működést lehetségesnek tartják, el­lentétben a Locanió előtti hangulat­tal amely merően szembehelyezke­dett a nagy koalíció gondolatával. Ezzel szemben a szocialisták elle­ne voltak a nagy koalidó alakítá­sának, mert attól tartottak, hogy ha ilyen koalíciós kabinetben együtt­dolgoznának a néppárttal, akkor szavazóik nagyrészét a kommunis­ták elhódítanák tőlük. Ilyen körülmények között arra számítottak, hogy kis koalíció fog alakulni a centrum, a demokraták és a bajor néppárt részvételével Szá­moltak azzal a lehetőséggel, hogy a középpártok e kabinetje kisebbsé­gi kormány lesz és lehetséges, hogy szakemberek és tisztviselők is lesz­nek tagjai között. Ebben az esetben még teljesen bizonytalan lett volna, hogy ki lesz a kancellár. Éjszakai jelentés szerint a német néppárt csütörtök este elhatározta, hogy a birodalmi elnökkel tárgyaló vezetőinek magatartását* jóváhagy­ja, amivel hozzájárni a nagy kouli ció megalakításához. A határozat következtében a késő esti órákban politikai körökben kedvezően Ítélték meg a nagy koalíció kilátásait, bár utalnak arra, hogy még nincs elhá­rítva minden nehézség, mert a pár­tok ragaszkodnak ahhoz, hogy a bi~ Házasságtörés Irta: Kőrös Andor Súlyos, mély csönd terpeszkedett szét a szobán; csak a rogyásig fű­tött kályha búgott s izzó parázs­masszája a félhomályban .. különös piros fényglazurral vonta be az újság címlapját, mely a borzalmas vasúti karambol halottainak pon­tos névsorát közölte. Közöttük volt Nagy János. A szép fiatal asszony csak ült, ült s bámult be a tűzbe; férje ökölre támasztott fejjel könyökölt az asztalon s olykor, fejét rázva, iel-felhümmögött. irtózatosan hatott rá barátjának sorsa.. Ezért kellett hát szegény katonapajtásának ha­zakerülnie a nyolcéves orosz fog­ságból tegnap reggel, hogy dél­után a hibás váltóállítás miatt... Feleségére nézett, kivel öt év óta él már boldog házasságban. Lenge selyempongyolája alatt megsimo­­gatta az asszony fehér karját s érezte, milyen hüllőhidegen remeg ki tenyere aló! a simabőrü puha végtag. — No, fiacskám, — vigasztalta — hiszen rettenetes... igaz... de nézz engem: nekem Nagy János kébeibarátom volt, együtt szenved­tem vele három évig a harctérén: te viszont csak tegnap ismerted meg s alig láttad egy íélórahosszat. Az asszony összerezzent . Fél­óra?... Kellett is ahoz egy félóra! Egy félperc se! Csak egy pillanat. Félóra? . . . Hogy is történt? Ott ült, ott, ott, abban a fotelban. De nem: előbb belépett, férjével összc­­ölelkezett s a két férfi . elragadtat­va a viszontlátás örömében meg­csókolta egymást. Azután szembe­kerültek ... — Nagy János, a legjobb bará­tom! — szólt férje, a fiatalemberre mutatva, ki a hadifogságban ha­lántékán megöszült; s erre János kissé meghajolt, keze .fölé dűlt és konvencionálisán megcsókolta, könnyedén s alighogy érintve bő­rét forró szájával. Azután kiegye­nesedett, ránézett, s azt mondta... Dehát az már nem is fontos. Mind­egy mit mondott. Ránézett. Ez történt tegnap dél­ben. — Te. — állt fel az asszony hir­telen s egyre a tűzbe bámult, — meg kell neked mondanom... Most már pláne! — Mit kell megmondanod, édes? — Azt, — nézett urára, — hogy megcsaltalak. —Anna! — hördült fel a férj és felugrott, mint akit kigyómarás ért. — Mit csináltál?! Az előbbi súlyos és. mély csönd, mintha hegedühurrá változott vol­na, egyre feszült, feszült Valahol valami megropogott-- Megcsaltalak .... Talán egy száraz bútor pattant előbb. Vagy az óriáshegedüvé vál­­í tozott-levegö ropogott, mely a csönd í burját pattanásig feszítette finom A férfi, süketséget színlelve,- kö­zelebb hajolt, mire a sápadt asz­­szony másodszor is megismételte, mit a másik úgy úgy szeretett volna rosszul érteni. — Kivel? — fuldöklott a kérdés. — Anna! Kivel? — Jánossal. — Kivel? — nyúlt ki férje, ka­rikára nyitott szemekkel. — Nagy Jánossal. — Kivel?! — kiáltott újra. — Já­nossal?... Anna! Megőrültél? Já­nossal . . . akit tegnap délelőtt még nem ismertél, s ki nyolcéves, fogság és egy félórás látogatás után, mely utóbbin jelen voltam, vonatra szállt hogy tovább utazzék szülővárosá­ba?! Az asszony bólintott, hogy vele, s a férj, idegorvost emlegetve, már-már kétségbe kezdett esni, mi­kor nyílt az ajtó: Anna nyitotta ki és utánozta, hogyan is történt a do­log. Megjátszotta Nagy Jánost és magát s közben halkan beszélt: — Ti' megcsókoltátok egymást és ő Itt állt, én meg itt, te bemutattad, s ő keze tcsókolt és rámnézett, én meg rá,.. — Na és? Egymásra néztetek. — Na és akkor.:, akkor volt a lelkűnknek egy közös pillán atal Te most azt hiszed, hogy megőrül­tem. Ügy nézel rám. Pedig.' volt egy , kézz.eífoghatatlan, néma és szent közös pillanatunk! Volt, volt! A szeme belémmerült . . . pilla-Vagy. .még annyj §e ., * testén. nat? s., e tán egy tizetípillanatig se 1925. december 11. rodalmi elnök dezignálja az uj kan­cellárt, hogy ezzel folytathassák a tárgyalásokat. Valószínűnek tartják, hogy’ fiindenburg elnök még az éj­szaka folyamán, vagy legkésőbb pénteken délelőtt Luthert bízza meg kormányalakítással. A szociáldemokrata párt parla­menti frakciója hosszas tanácskozás után késő éjjel elhatározta, hogy mégis résztvesz a nagykoalíció ala­kítása iránti tárgyalásokban. A szo­ciáldemokraták közölni fogják erre vonatkozó feltételeiket a birodalmi elnökkel, azután a feltételeket nyil­vánosságra fogják hozni. Á szocialistáknak ez a váratlan elhatározása megkönnyíti Luther helyzetét és biztosra vehető, hogy a nagykoalíció létrehozása sikerüni fog, Halálos verekedés Másfélévi börtön tizenegy év előtti emberölésért Szomborból jelentik: A szombori tör­vényszék büntetőtanácsa szerdán tár­gyalta Hám János és Simányik András szrbobráni föidmüvesck bűnügyét, akik 1914 május hetedikén egyik madaras! vendéglőben megölték iorrua István madarast lakost. A vádirat szerint a két vádlott a kérdéses időben Madarason dolgozott, ahol a vendéglőben kártyázás közben vesztek össze Torma Istvánnal és úgy megverték, hogy a szerencsétlen ember1 néhány óra alatt belehalt sérüléseibe, A tárgyalást először a háború, később pe­dig amiatt halasztották e', mert Mada­ras magyar területen van, ahonnan az iratokat be kellett szerezni. A szerdai tárgya'áson Simonyik és Hám beismerték, hogy megverték Tor­ma Istvánt, de tagadták, hogy, meg akarták ölni. A törvényszék a bizonyítási eljárás befejezése után meghozta ítéletét és Hám J most és Simonyik Andrást más­­félévi börtönre ítélte el. Simonyik fe­­j lebbezett, Háta és az ügyész belenyu­­; íródtak az ité’ctfce. tartott . . . éreztem a szemét, itt . , , egész a uyulíagyanűg nyúlt j hátra... itt... noshát akkor csal- i falak meg, barátom, pontosan akkori ! — Megcsaltál? Dehát... ez őrült i beszéd ... I . — Ah, — vágott közbe az asz- I szony, — te azt képzeled, hogy jcsupán testi hiiilensóg van? Nem j mondom, a kocsisoknál csak az számit, de milyen sokáig tart az és milyen felületes! Le kell hozzá vet­kőzni és tehetetlenül érzi az ember, hogy a ruha nem számit. Fent van, vagy lent van, mindegy'. — Mit beszélsz... Anna... — Nem érted? Éppen ez a baj! Ha vígjátékot ima valaki ebből, bát­ran írhatná a darab ciméül azt, hogy lelki szarvak, s ezek a te szarvaid volnának; Így azonban nincs más hátra, mint hogy komolyan vegyük az életet és vonjuk le a konzekven­ciáit. Váljunk el aniig nem késő. A férj inegvakarta tarkóját és — puff — nagyot nevetett; egész meg­bomlott a kis szoba előbbi süni és fojtott hangulata, csak agy dűlt a férfi szájából egyre erősebben a lavinaszerű kacagás. Ö, be naiv asz­­szony az ő kis felesége! Naiv és ár­tatlan. Lelki szarvak! Házasságtö­rési Elválni! Csupa badarság. Föl-, vette az újságot és újra olvasta fen­­hangon a halottak névsorát s mikor( Nagy’ Jánoshoz ért, -így. szólt, de már az előbbinél jóval keyesebb szá-, Halommal: — Kár érte. Ügyes és okos fiú volt, Még sokra vihette volna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom