Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-08 / 328. szám

december 8. BÁCSMEGYEI NAPLŐ pásztorra akadtam. Egyszerű zsidó gye­rek volt és amig kecskéi körülötte ug­ráltak, Schopenhauert olvasta. A pa­­lesztinai zsidó nappal földet müvei és este komoly irodalmat olvas, vitatko­zik. A társalgási nyelv természetesen a héber. A jeruzsálemi egyetemnek most még csak két fakultása van. Kémia és a héber zsidó tudományok fakultása. Az előbbinek ötven, az utóbbinak százhus. hal’gatója van. Upsischkint beogradi tartózkodása alatt fogadni fogja Nincsics külügymi­niszter is. Csang-Cso-Lin feladta Miskdent A forradalmárok sorozatos győzelmeket aratnak Az ébredők egyenruhát kapnak Eckhardt Tibor bejelentése a miskolci fajvédő-gyűlésen Miskolcról jelentik: A fajvédők vasárnap népgyülést' tartottak Mis­kolcon, amelyen előzetes bejelentés szerint Eckhardt Tibornak ismertet­nie kellett volna a Cuza-botrány hátterét. Eckhardt azonban vára­kozás ellenére kijelentette, hogy er­ről a kérdésről nem hajlandó nyilat­kozni, mert a Cuza-ügy szerinte már le van tárgyalva. Ehelyett igye­kezett megmagyarázni, hogy mi­lyen okok késztették annak a tör­vényjavaslatnak a benyújtására, amelyben a zsidóságnak nemzeti ki­sebbséggé való minősítését kívánja kimondatni. Kijelentette Eckhardt, hogy nem hive az erőszaknak, hanem törvé­nyes módon akarja rendezni a zsi­dókérdést. Ha erőszakkal rendez­­nök ezt a kérdést, — mondotta — akkor ennek a reakciója az volna, hogy a keresztény tömegek filosze­mitákká válnának. A numerus clau­sus törvényt nem engedjük meg­változtatni, mi fajvédők garantáljuk, hogy ha ezt a törvényt akárhogyan is megváltoztatnák, a magyar főis­kolákon azonnal megállna a tanítás. Amint Eckhardt beszédét befejez­te, egy diósgyőri keresztény-szocia­lista vasmunkás rézfokost adott át Eckhardt Tibornak, aki azt a követ­kező szavakkal vette át: — Ez a szép fokos nagyszerű öt­letet ad nekem. A közeli napokban hivjuk össze Budapesten az ébre­dők országos nagygyűlését. Ezen beszéljük meg, hogy fasiszta mintá­ra milyen legyen a magyar ébredők egyenruhája. Kénytelenek vagyunk a propaganda érdekében egyenru­hába öltöztetni az ébredőket, mert újabban elgyöngült a mozgalmunk és azt hisszük, hogy az egyenruha nagy vonzóerővel van a tömegekre és ilyenformán több hívünk lesz, mint eddig volt. A fokos szimbólu­ma és fegyvere lesz a magyar éb­redőknek. Palesztinában a kecskepásztor is Schopen­hauert olvassa A jeruzsálsmi cionisták vezére Beogradban Beogradból jelentik: Mohamed Up­­sischkin, a palesztinai cionista mozgalom vezére, néhány napi tartózkodásra Beo­­gradba érkezett. A cionista vezér a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt ér­dekes nyilatkozatot tett a palesztinai állapotokról. — Palesztinában ezelőtt öt évvel —■ mondotta Upsischkin — alig élt ötven­ezer zsidó, ma már százötvenezerre emelkedett a számuk. A zsidó lakosság létszámának rohamos emelkedése főkép a törekvő fiatalságnak köszönhető, amely évek óta a legnehezebb testi munkát végzi és műveli a földet. Ma már olyan állapotok uralkodnak Palesztinában, hogy néhány év múlva a világ egyik legfontosabb gazdasági tényezőjévé vá­lik. A termelő munka zavartalanul fo­lyik és az a félmillió arab, aki Palesz­tinában él, ha nem is támogatja a be­vándorolt zsidóságot, de nem is gördít akad fyokat munkája elé. A zsidók és az arabok közt különben nincsenek oly éles ellentétek, mint azt Európában hi­szik. A bevándorlási kontingens évről­­évre emelkedik, mig néhány évve! ez­előtt a bevándorlók száma ötszáz volt havonta, ma már havonként négyezer ember keres uj otthont Pa eáztinában. — Ami a zsidó kultúrát illeti, annak jelemzéséte elmondom a következőket: Egy alka’omma', séta közben a hegyek között tizennyolc-húsz éves kecske­Londonból jelentik: A lapok érte­sülése szerint Cšang-Cso-Lin csa­patai fölött a forradalmárok több helyen győzelmet arattak. A vereségek hatása alatt Csang- Cso-Lin elhatározta, hogy feladja Mukdent és észak felé visszavonul. A város átadása előtt tiszti érte­kezlet volt, melyen Csang-Cso-Lin ismertette a helyzetet és ■ felszólí­totta a tiszteket, hogy nyilatkozza­nak: követik-e a visszavonuló csa-Londonból jelentik: Beavatott kö­rökben úgy tudják, hogy Chamber­lain a genfi tárgyalások után Ra­­pallóba utazik, ahol családjával a karácsonyi’ ünnepeket fogja eltölte­ni. Rapallóból Egyiptomba megy a külügymi­niszter, ahol az angol főbiztos vendége lesz. A német delegátusokat megéljenezte az angol Foreign Office kapuja előtt tolongó néptömeg, Mussolini megbizott­­ját, Scialoja szenátort pedig öklök fe­nyegették. »Gyilkosok, terroristák/« — ordítottak az angol munkások, akik ta­lán . meglincselték volna Mussolinit, ha nem hallgat a londoni rendőrség veze­tőinek tanácsára és ő maga jön Lon­donba. »Mi van Maíeotti gyilkosaival?* — kiáltoztak Scialoja megjelenésekor, a halálsápadt olasz diplomata felé. Van­­dervelde, a belgák szocialista külügy­minisztere, aki gyalog sétált át a kül­ügyminisztérium épületéből az ucca má­sik' oldalára, Chamberlain palotájába, ahová a paktum aláírása után ebédre volt hivatalos London diplomáciai kara, szemtanúja volt az olasz megbízott el­leni tüntetésnek. Vandervelde ezt a megjegyzést tette: — A nép megunta már a gyilkolást. Mindenütt meg kell szűnnie az erőszak politikájának! — Igen, a népek megunták már a gyilkolást. A Iocarnói paktum, vagy amint az angolok szeretik nevezni, az »első londoni béke* a népek szivéből fa­kadt. Nem a biborszőnyegek, az orchi­deák, a • múzeumba kerülő aranytollszá­rak teszik emlékezetessé a november 11-iki flandriai fegyverszünet megköté­sének órájában aláirott első igazi há­ború utáni európai békét, hanem a le­vél, amelyet Briand olvasott föl. A franciák legnagyobbszerii szónoka be­szédét egy francia anyának hozzáír ott­­levelével kezdte. A háborúban elesett férjét gyászoló, de újra férjhezment asszony azt kérdezi ebben a levélben, hogy szülhetnek-e már gyermekeket a francia anyák, nem kell még mindig félniük,' hogy szivük szerelrnetes virá­gai a lövészárkokban rohadnak majd és hogy féllábbal, vak szemmel lesznek j kényteleuek uccasarkokon koldulni. I pútokat. A tisztek nagyrésze hűsé­get fogadott a tábornoknak. A mukdeni győzelem a forradal­mi csapatok bizalmát nagyon nö­veli. Kelet-Kinában, hol eddig aránylag nyugalom volt, az idegen­ellenes mozgalom újból megindult. Peking teljesen a forradalmi pártok birtokában van. A központi kormány tagjai egyáltalán nem urai a hely­zetnek. Á forradalmi hangulat a fő­városban egyre terjed. Egyiptomban egy hetet tölt Cham­berlain és ez idő alatt tárgyalásokat fog folytatni az egyiptomi pártok vezetőivel, hogy a jelenleg válságos parlamenti helyzetből kiutat keressenek. Angliában remélik, hogy a kül­ügyminiszternek sikerülni fog az egyiptomi kérdést rendezni. Olyan csönd lett az aranyteremben, mint a templomban, csak a száznyolc­van újságíró ceruzájának sercegése s a filtngép berregése hallatszott a köny­­nyes némaságban. A komoly diploma­ták is elkomorult arccal hallgatták a francia anya panaszos levelét és mint egy fef, intett igent a nyolc aláíró dip­lomata, hogy szülhetnek gyermekeket a világ asszonyai, a jövő nemzedéket nem fenyegeti háború. A konferencia résztvevői közül a nép békevágya két embert ünnepelt: Herr Stresemannt, a német külügyminisztert és Sir Austen Chamberlaint, az angol külügyminisztert, »Locarnó apját*. Chamberlain nem fogadott el címet, rangot a Iocarnói paktumért. »Ha az apám — mondotta — mint egyszerű Chamberlain van eltemetve, az én sí­romra sem fognak más nevet fölvésni* — és tiltakozott az elfen, hogy lordnak nevezze ki a király, aki erre olyan ki­tüntetésben részesítette az angol kül­­ügyek népszerű miniszterét, ami egész Angliát meglepte. Az angol udvarnak hétszáz esztendő óta legnagyobb kitün­tetését, a térdszalagrendet ajándékozta az uj világbéke megteremtőjének, akit Bemard Shaw a napokban vádolt meg plágiummal, azt állítva, hogy a Iocarnói paktum nem más, mint az ö tervezete, amelyet már évekkel ezelőtt nyilvános­ságra hozott és mint a világbéke egyet­len lehetőségét ajánlott a háborúban el­lenséges államoknak. Bernard Shawnak általában súlyos szavát ez alkalommal nem vette sokba az angol közvéle­mény. Stresemann és Luther, amikor a Vlc­­toria-pályaudv.afon kezet szorítottak Chamberlainnal, útban Németország j felé, őszintén mosolyoghattak a fényké- 1 pészek és filmoperatőrök kamarájába. Rövid angliai tartózkodásuk alatt meg­győződhettek. hogy Angliában nagyobb' Chamberlain Egyiptomba utazik Tárgyalásokat fog folyfalni az egyiptomi pártok vezetőivel „A francia anyák nyugodtan szülhetnek már gyermekeket“ Vázlatok a Iocarnói szerződés aláírásának londoni ünnepségeiről — A Bácsmegyei Napló londoni munkatársától — 5, oldal. a német szimpátia, mint volt a háború előtt. A Zeppelin-bombák pusztítását ki­törölte Anglia emlékezetéből egy husz­­esztendős német fiatalember, Ottó Kraft, kiéli búvár hőstette, aki százhat­van méter mélységre ereszkedett le, minden eddigi buvárrekordot megdönt­ve, dacolva a halállal, hogy utat nyis­son az M. tengeralattjáró hatvan acél­koporsóba zárt hősének. A német diplo­maták évtizedek alatt nem tudták vol­na oly mélyrehatóan befolyásolni An­glia szimpátiáját, mint ez a cselekedet, hogy a német búvárok kutattak a ten­ger fenekén eltűnt angol tengerészek után. A lapok ujjongva írtak a németek­ről. Ma már nem divat szidni a néme­teket. Rokon nemzet — halljuk — a há­borút el hell felejteni. A háborús gyűlö­let végsőket vonaglik. Chamberlain pontot tett a német kérdés után és hoz­záfog a még súlyosabb, még kényesebb kérdés megoldásához, ami nem más, mint hogy a kapitalista Angliát köze­lebb hozza, fokozott ipari és kereske­delmi együttműködésre bírja — a szov­jetek köztársaságával. Korda Tibor A vallás nem válaszfal Paris érseke, elítéli az antiszemitizmust Parisból jcienlik: Louis Dubois, Paris érseke, hosszabb beszélgetést folytatott egy újságíróval és ez alkalommal na­gyon érdekes nyilatkozatot tett az anti­szemitizmusról. Az antiszemitizmus — mondotta az érsek — teljesen idegen a francia népnek. Talán nem puszta vé­letlen, hogy a mi nyelvünknek nincs megfelelő szava e fogalom kifejezésére, amely az utolsó évtizedek szülöttje. Persze, a háború után Franciaországban is kísérletet tettek, hogy a faji harc mellett hangulatot keltsenek, azonban sem Parisban, sem a vidéken nem talál­tak erre alkalmas talajt és a kisérlelek a nép józan ítélőképességén hajótörést szenvedtek. — Azt a törekvést, hogy az anti­szemitizmusnak faji elméletekkel tudo­mányos alapot adjanak és azt gazdasági színezetű problémának tüntessék föl, teljesen clhibázottnak kell tekinteni. A francia természettudótok egész sora ilyen értelemben nyilatkozott s igy föl­tehető, hogy a sokat vitatott faji elmé­let igen kellemetlen problémája marad a tudománynak. Teljes világosságot eb­ben a kérdésben csak a jövő hozhat. De bármi legyen is a faji e!mé!et taní­tásaival, egy hivő katolikus álláspontja ebben a kérdésben nem lehet más, mint amit az evangéliumok hirdetnek: az egész emberiség egyetlen nagy család és mi valamennyien, bármilyen fajhoz vagy felekethez tartozunk, egy atyának va­gyunk gyermekei, aki szereletet követel tő ünk és nem gyűlöletet. A vallás nem lehet választófal ember cs ember, nép és nép közölt. Ellenkezően annak a köteléknek keil lennie, amely az emberek millióit a béke jegyében egymáshoz fűzi. Aki a kereszténységet csatakiáltásnak tekinti, nem ismerte föl a hit lényegét, visszaél a vallással és nem müvei istennek tetsző cse ekedetet. A katolikus klérus föladataidnak tekinti az érsek, hogy részt vegyen a vi'ág pa­cifikálásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom