Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-29 / 346. szám
2. oldal ttomra s 1925 december 29. A külföldi munkások jelentkezése Ujbóf kell kérni a működési engedélyt A noviszadi munkafelügyelőség most adta ki a külföldi munkások alkalmazására vonatkozó uj rendeletet a szociálpolitikai minisztérium 376/ÍV—1925. számú rendeletére való. hivatkozással. A rendelet szerint mindazok a szerb-horvát-szlovén anyanyelvű, továbbá a baranyai, orosz, bolgár és egyéb menekültek, akik 1922 június 14-ike előtt telepedtek le az országban, szabályszerű kérvényeiket legkésőbb 1926 február 24-ig beterjeszteni tartoznak az Inspekciója Radához , Noviszadon, hogy ez kiszolgáltassa számukra az igazolványokat arról, liogy a munkásvédelmi törvény 103. szakasza alapján jogosítottak , az S. H. S. királyság egész területén való szabad és háborítatlan munkálkodásra. Azokat, akik fenti határidőn belül ennek a íevhiyásnak nem tesznek eleget, újonnan jött idegen honosságit munkásnak ■fogjáji tekinteni és ilyen e'ibirálás alá is fognak esni. A kérvénynek a következő adatokat kell tartalmazni: A kérvényező vezeték és. előnevét, születésének idejét, helyét, nemzetjségét, állampolgárságát, amenyjiyiben menekült felsorolandó, hogy milyen menekült, .a megszakítás nélküli ittartózkodásáiiak kezdctbeli időpontja, foglalkozása, kinél ál! alkalmazásban és amennyiben már előbb is volt működési engedélye, annak száma. A kérvényhez csatolandó a közigazgatási hatóság (rendőrség) bizonylata arról, hogy mióta tartózkodik megszakítás nélkül az ország területén és mi a foglalkozása. Ezenkivül- az összes munkaadók; illetőleg azok a személyek, akik idegen munkásokat tartanak alkalmazásban, ezek közé • számítva úgy az 1922 június 14-ikc előtt, mint az után bevándoroltakat, a- szerb-hörvát-szlovén anyanyelvű, valamint baranyai, orosz, bolgár stb. menekülteket, az erről szóló és az 1926 január hó 1-jei állapotot feltüntető pontos kimutatásaikat, nénik ülőn betű bűnügyi eljárás folyamatba tételének terhe melleit legkésőbb 1926 január hő végéig tartoznak beterjeszteni. A munkaadók jelentésének a következő adatokat kell tartalmaznia: az idegen alkalmazott vezeték- és keresztnevét, mikor született, hol született, nemzetiségét, állampolgárságát, foglalkozását. (szakma), megszakítás nélküli ittartózkodúsának idejét, továbbá, hogy menekült-e és milyen menekült, végül az alkalmazott részére esetleg már előbb is kiadott működési engedélyének számát. A külföldi munkások tartoznak kérvényeiket előterjeszteni, tekintet nélkül arra, hogy voll már előzőleg is működési engedélyük vagy sem. Munkás alatt értendők nemre, szakmára és keresetükre való tekintet nélkül mindazok, akik testi vagy szellemi munkájukat rendelkezésére bocsájtják egy harmadik személynek akár pénzbeli, akár természetbeni ellenszolgáltatás fejében. Idegen honosságú politikai bűnösök és katonaszökevények számára bizonytalan időre szóló tartózkodási engedélyeket fognak kiszolgáltatni az esetben, ha kérvényeikben felsorolt indokaik valódisága minden kétségen felül bebizonyosodik. Ezt az iga/olási eljárást af rendőrségi és katonai hatóságok foganatosítják. Jugoszláv-olasz-magyar barátságot! Radios István Mussoliniról és Bethlenről A Jutarni List karácsonyi számában Radios István érdekes nyilatkozatot tesz Jugoszláviának Olaszországhoz és Magyarországhoz való viszonyáról. A közoktatásügyi miniszter többek között a következőket mondja: — A horvátok nemzeti politikájának vezérelve, hogy a nemzetiség annyit ér, amennyi emberiességet tartalmaz. Ebbő! természetszerűen következik, hogy testvéri viszonyban kell állnunk a szerbekkel és szlovénokkal, de barátságot kell fenntartanunk az olaszokkal és magyarokkal is. — Olaszországnak velünk, horvátokkal sokszáz kilométeres közös határa van. Nemrégen Dalmáciát is olasznak tekintették. Most látjuk több, mint 95 százaléka horvát, nekünk horvátoknak már nincs mit félnünk az olasz nyelvtől. — A közöttünk és az Olaszország közötti barátság feibecsülhetlen érték mindkettőnk számára. Ez a barátság szabad kezet biztosit Olaszországnak földközi tengeri akciójában, nekünk pedig lehetővé teszi, hogy kihasználjuk természetadta kincseinket, utakkal, vasutakkal kössük össze a Dunát az Adriával és államunkból kényelmes átjárót csináljunk a Kárpátokig és a Szudetákig, sőt Varsóig. Ezért szükséges, hogy öszszes középiskoláinkban az egész tengermelléken többet tanuljanak olaszul, mint eddig. — A magyarokkal is nemsokára szabályozódik a viszonyunk. Tanulmányozni kell egy kicsit az ezeréves magyar történelmet és nem szabad a magyarokat gyűlölni jelenlegi megalázottságukban, A magyar urak a templomban ellatinosodtak, a városokban elnémetesedtek, birtokaikon pedig elzsidósodtak. A parasztokat ott még mindig megvetik és rugdossák őket. De a magyar paraszt jó és becsületes, dolgos és vendégszerető, vidám és szorgalmas, éppolyan mint a miénk. A Horvátország és Magyarország közötti sokszázkilométeres határ mentén testvérnek hívják egymást a parasztok és igy is élnek. Ha ez lehetséges volt az úri kormányzat alatt, miért nem lehetne a paraszturalom idején ? Ezt a paraszturalmat már kiépítjük mi horvátok is és meghagyják a magyarok is. De már most is, a magyar belpolitikára való tekintet nélkül, megállapítható, hogy európai szempontból Magyarországon gróf Bethlen korma nyának politikája épp oly felvilágosodott és okos, mint Mussolini politikája meszszelátó és erős. — Nekünk horvátoknak azoa kell lennünk, hogy nemsokára Rómának és Pestnek is felajánlhassunk olyan biztonsági paktumot, amilyent egy év előtt Németországnak felajánlott Franciaország. Ilyen paktummal, mely óriási haladás volna Közép- és Délkeietepirópa viszonyainak konszolidálása felé, Olaszország, Jugoszlávia és Magyarország kölcsönösen garantálnák egymásnak az őszinte és tarlós békét,, ami ezeknek ai államoknak különösen Eszalcamcrikéban és Angliában feibecsülhetlen nagy gyakorlati hasznot hozna. Se pénzf se posztó Kifosztottak Noviszadon egy állástkeresö hivatalnokot Novisadról jelentik : Kellemetlen kalandja volt a karácsonyi ünnepek alatt Vuletin Blagoje fiatal állásnélküli híva-; talnoknak. Vuletin karácsony első napján a Srpski Kralj-szálióban megismerkedett két előtte ismeretlen fiatalemberrel, akiknek elpanaszolta, hogy állái nélkül van. A fiatalemberek, ákik a3 oj ismerősüket hamarosan barátságukba fogadták, megígérték, hogy í*ancáevőn, a Deutsch gabonakereskedő cégnél, amely épen hivatalnokot keres, el fogják helyezni. Vuletin bízott a fiatalemberek Ígéretében és megállapodtak, hogy másnap délután autón fognak Novisadról Pancsevóra átmenni. Vuletin a megállapított időre meg is jelent a Srpski Kralj-szállóban, ahol a fiatalemberek laktak, ott azonban az egyik ismeretlen azt mondta néki, hogy az autó elromlott és csak vasárnap korán regl?el indulhatnak Pancsevóra s ha nem akar reggel lekésni, töltse az éjszakát velük a szállodai szobában. Vuletin elfogadta a meghívást és ott aludt a két fiatalembernél. Másnap későn délfelé ébredt és kétségbeesetten vette észre, hogy ruhája, télikabátja és háromezer dinár készpénze barátaival együtt eltűnt. A szállóból azonnal értesítette a rendőrséget, ahonnét detektívek mentek ki, akik hosszabb nyomozás után megállapították, hogy a-szálloda egyik alkalmazottja, Jaksics Marton is tudott a két ismeretien rablásáról és szökéséről, jaksicsról, akit letartóztattak, kiderítette a rendőrség, hogy a beogradi rendőrség kisebb bűnügyek miatt már régóta körözi. A két fiatal, ember kilétét eddig még nem tudta megállapítani a rendőrség, amely a nyomozást tovább folytatja a tolvajok kézrekeritésére. Régi nóta Irta : Szeleczky Zoltán Borinszky Iván csendes, jó ember, volt De ha Dohár után nyúlt, elfosta a fájdalom és asztalra borult fejjel rési nótát kezdett dalolni, amit ma már csak a félszemii. vén Gügyi cigátn tudott kicsalni a húrokon. Olyan volt a hangja, mint az ersonabusás. mikor rákezdett arra a légi nótára.' Páros csillag az ég alján. • Egyik fényes, másik halvány. Nem tudom én- mi fái nekem.... Hogyha (ízt a két csillagot nézem... majd elhallgatott, bambán mosolygott maga-elé. úgy szorongatta a borospoharat. Ha meg sírni kezdett, akkor már készen volt. vihetik: haza. a rési házbaj mely vakolatliullcttan sárgállott elő a faluvési fenyves közül. I A házban ódon, .porlepte bútorok voltak és a dohányfüsttel átitatott szobákban. öt éve, amióta az asszony. Borinszky Iván feliérarcu. halk-kacasásu szépasszonya elment, talán nem is szellőztettek. De. azért tói érezte magát Borinszky Iván oz öblös bőrfotelben, melyben még az ő hatalmas' termete is elveszni látszott. Ha vendég jött, hangos viváttal fogadta, érces hangja egyszeribe kettétörte a körülötte terpeszkedő csöndet. Mert a falióra ketyegésén kívül más zai nem hallatszott, legfeljebb Princ vakkantott egyet-kettőt a kandalló mellől, ha szekér zprgött el a kert blatt.,. Szívélyes vendéglátó volt Borinszky Iván. Előhozta a Jó szüzdolíányt. amit maga termesztett, vágott, pácolt. Jóban volt Halepka fináncbiztossal. aki elnézte neki azt a pár levelet, melyből ö is nem'egyszer: fűit illatos, bodor füstfeíhőket Nem hiányzott a kisasztalkáról az aranyszínű f>or-.sem. melyből- nem inni halálok sértés ett 'volna Borinszky Ivánra.., Jólétben íit. dolga nem sok akadt«, néhanapján kinézett a földekre, vadászott, mulatozott. S mégis volt valami titka, b-uia. ami emésztette. Egy szépasszonyról beszéltek. -aki elhagyta egy 'téli napon Borinszky Ivánt. Biztosan senki nem tudott... Egyszer aztán, egy tavaszi estén történt. Az urak a nagyvendéglő különtermében 'kártváztak, közben várták Borin szkyt is. Nem jött. Otthonmaradt és az asztalnál ülve. elmerengve nézett egy fo tográfiát. A szoba füstszaigát elmosta valami régi illat, gyöngyvirágillát, mely a nyitvahagyott faragványos krcdencből felhozott elő. hogy szinte keresni kezdte az ember hozzá azt a kecses dámát, aki végigimbolyong a régi szobákon és lágy szomorú nótát üt ki a billentyűkön a lecsapott zongoraícdél előtt.. Borinszky arca átszellemült és szemében mintha újjáéledt tűz lobogott volna. Az asztalon nem állt a megszokott ezüst boroskancsó, csak könyvek és egy bársonydobozban. szineveszett selyemszalaggal átkötve elsárgult, finomirásu levelek hevertek... Odakint tavasz volt. Meleget és illatot leheltek a virágok, miknek szirmai már álomra csukódtak. Borinszky a leveleket forgatta. Régi időkre gondolt és moghatottan lapozgatta az efsárguít lapokat. Csapongó volt azoknak minden sora és benne egész virágkosárra vafó szép és jó... S hogy ma úgy rányitott a tavasz, elővette őket. Aztán a fotográfiát nézte. Aranyhaju. kékszemii asszony mosolygott le rája bágyadtan, de amint tovább nézte, kacérnak vélte ... Felsóhajtott: — Mária!... . Felállt. Odament az ablakhoz és elnézett a messzi déli tájak felé. amerre rónára ereszkedtek a hegyek. Emlékezett ... Régen volt. Bálról jöttek -haza. Mária nagyon jól mutatott egy huszártiszttel és amikor hazaértek, B >rittszky Iván durván ráförmedt. \7._ aszszmiyon- még rajta volt a kis bunda és amikor az ura rákiáltott, éppen prémes kesztyűjét gombolgatta. Halvány lett, mint a meleg kapison a fején. Csendesen az ajtóig ment. Tóni az öreg szolga nyitott neki ajtót és világított végig a boltíves folyosón, fojtószagu karbidlámpással. Onnan visszaszólt az asszony halk, remegő hangon: —• Iván, ha megbánnád ezt a mai estét... Hai valamikor szükséged lenne.., — Köszönöm, nem lesz. — szakította félbe Borinszky Iván az asszonyt, aki már betette maga után azajtót és bizonytalan léptekkel megindult. Borinszky nem szaladt utána, levágta magát az' egyik bőrfotelbe és csak inkább magában mormogta: . — Isten áldjon... Azóta napok, hetek, évek múltak. S ma? Nem bírta tovább. Vissza akarta fojtani érzéseit, nem tudta. Röstelte, hogy ennyire elragadta a régi idők hangulata és hogy körülnézett a csendes, üresnek tetsző szobán, fájó döbbenést érzett a szive táján. —• Utána megyek. Visszahozom! — mormogta. Csengetett. Tóni jött be.. — Befogni. A vasúthoz megyünk... Majd kilépett a verandára, felugrott a kocsi bakjára- és, a lovak közé csapott. A lovak galoppban vágtattak végig a kígyózó országúton, melynek szélén jegenyék hallgattak a néma tavaszi estében. Kis fénypontok villantak a hegyoldalon, a pásztortüzek... Az égen a csillagok ezrei reszketve sziporkáztak. S a hold sápadt fénye végigszántott a »Klastrom«-réten. Messze, a hegyek alján egy falu fehér háztömegei villantak elő. Borinszky se nem látott, se nem hallott. csak fogta a gyeplőt és daoolt nekikeseredetten: Páros csillag az ég alján. Egyik fényes, másik halvány.., Mindig csak azt a régi nótát. Észre sem vette, hogy a közelben valami sötét tömeg állja az utat. Az öreg Tóni kiáltott fel ijedten a hátulsó ülésről: — Tekintetes ur! Tessék vigyázni! Borinszky megrántotta a gyeplőt. A lovak tajtékzó szájjal, reszkető lábakkal álltak meg. Borinszkynak leesett a vadászkalap a fejéről az országút porába. Leugrott érte és odak-iátatt a másik, kocsinak. mert az volt, ami útinkat állta,; — No mi bai? A kocsis a fületövét vakarta^ — Eltörött, a kocsirudia. tekintetes ur- Nem mehetünk tovább. A kocsi ülésén egy nő húzta tri'eg magát. amint Borinszky ránézett nem látott mást csak két nagy Csodálkozó szemet. Udvariasan meghajolt,: — Lehetek valamivel szolgálatára? Maid a koesilámpa imbolygó fényénél meglátta az arcát is. amint a fátylon át clíehércdett és megremegett. A nő is elfegódva figyelte, de szó nem buggyant ki ajkán. Borinszky felkiáltott: — Mária! Ö volt. Az ő szép halk kacagásu aszszonya. Borinszky kezét nyújtotta és szinte karjaiban emelete át a másik kocsira, Az asszony nem ellenkezett, hanem remegve simult a férfi széles mellére. Borinszky lelkesülten mondotta: — Hát visszajöttél? Látod én is éppen érted mentem . . . Az asszonyka szomorkás mosollyal nézett az urára. Csak annyit mondott: —■ Igazán? Borinszky Iván a lova.k közé csapott és mialatt a kocsi visszafelé gördült a régi luvz felé, felnevetett szilái, jókedvvel: —■ Most tudom mi fájt nekem, amikor azt a két csillagot! nézem.!... S a régi nó'tára gondolva, magához ölelte, a késő tavaszi estét) hozzá visszatért asszonyát .
