Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-03 / 323. szám

J6. oldal. BÁCSMEGYEINAPLÖ 1925. december 3. Pech A harmadosztályú bocsi minden pad­ja megtelt nagydarab falusi emberek­kel és széles falusi asszonyokkal. Üde kaiarábé-ffiat lengte be a kupét. Az uta­sok teleSzájjal cíis'ktiráltak. Egy kövér, pufók gazda báránybekecsben terpesz­kedett a pádon és nyitott szemekkel aludt. Hortyogott. Hangosan. Jött egy íéMbu koldus a kislányával. Ez tulhar­­sogta lármás gajdolásával. — Szegény nyomorult ember vagyok — vallotta be őszintén az utasok előtt és a kislány ment sorra beinkasszálni a nyomor vámját. A bekecses felriadt és mulya mosollyal leszurkolt egy di­nárt. Aztán a cukorkaárus jött. A vö­­rösképü gazda turkálni kezdett a cuk­rok között. Úgy fontoskodott, úgy .mér­legelt, mintha pályaválasztás előtt álina. , — Ez savanyu cukor? — és meg­nyalta.-- Igen. — De hisz ez erős! — és undorral visszaköpte a kosárba. Végül is hosszas lelkitusa után kivá­lasztott egy diós rudat és gondosan be­csomagolva zsebredugta. Még mielőtt álomba szeuderiilhetett volna, megje­lent a fökalauz. Kérlelhetetlen arca volt. Borostás és ördögi álla. Kövér bácsi nem találja a jegyét. Fő­kalauz nézi szúrós szemekkel. Kalauz a háttérben drukkol. — Kérem volt neki jegye — bizonyít­ja a- mellette ülő éltes hölgy. De a főkalauz nem akceptálja a tanú­vallomásokat. >-A tények beszélnek«, gondolja és pihenj-állásban íixirozza az izzadót. A pufók arcú ember homloka verejtékes. Olyan kétségbeesetten gyá­moltalan, ml itt egy sötét erdőben elté­vedt kisfiú. Kotorász a zsebeiben, ki­rakja a. kulcsait, a piroskockás zseb­kendőjét, egy dugóhúzót, két darab kétdinárost, egy kenyérvéget és a kar­csú diósrudacskát. Aztán kifordítja a zsebeit, behatol a bélésbe is, önmotozást rendez a legintimebb ruhadarabjaiban is, de a jegy nincs sehol. A fökalauz ki­mondta a halálos Ítéletet: — Ön fizet... A bácsi elhülve közbevágott: , — De hiszen nekem volt jegyem! A fökalauz szigorúan mondta: — Ön fizet harminc dinárt. A kövér bácsi rémült ambícióval dúlt a zsebeiben. Az utasok mind részvéttel siettek segítségére. Valaki Így szólt: — Nem esett a földre? A peches ember erre lemászott a pad nlá és a fűtőtestek között bujkálva ke­reste az átkozott jegyet. Közben foly­ton mondogatta: — Pedig megvolt, esküszöm, hogy megvolt, csak nem képzeli, hogy be­ülök jegy nélkül, mint egy rabló! Ugye ■maga is látta a jegyemet? , Természetes, hogy én is letettem a főesküt. Ám a főkalóz ránk se hederi­­tett. Az utasok mind szegény, egyszerű emberek voltak és mélyen sajnálták a kárvallott embert. Az egész kocsi népe a. padlón csuszkáit és a jegyet keresték lázasan. — Hopp! — rikkantotta egy újonc baka boldogan — megfogtam a büdöst! És mig mindannyian rárohantunk, ki­húzott a pad alól egy csomó szörnyű­séges piszkot: öreg, elszáradt libacson­tokat, cigarettavége'ket és valami szür­ke, formátlan, büdös masszát, aminek a legbehatóbb vizsgálat mellett sem tudtuk meghatározni a minemüségét. ^Valakinek ez a pokoli ötlete támadt: < — Hátha a koldusnak adott pénzbe keveredett! ' Két legény léiékszafcadva rohan­­j^ászott végig a vonaton és pár pere fanrfva már hozták is diadallal a cson­ka férfiút. Halálosan meg volt Sértve: — Mit gondolnak, tolvaj vagyok én? és dühösen csapkodott a mankójá­ba*; . . v ^ Nagy nehezen megérttették vele, hogy miről van szó és ö megvetően ürítette ki tömött zsebei tartalmát. Ren­geteg egy-, fél- és ncgyeddinárosból ál­lott a vagyona. Tudom nem mondok na­gyot, ha azt áflítom, hogy lényegesen több pénze volt, mint nekem, de az uta­sok nyomban lekonstatálták, hogy a koldulás fényes egzisztencia. Ám a jegy nem került elő. Tán elnyelte a föld, vagy talán nem is váltott az öreg? — már kezdtük meggyanúsítani a hiába­való keresgélés feletti bosszúságunk­ban. A szomszédom direkt dühbe gu­rult az eredménytelen keresgélés miatt és csak akkor enyhült a haragja, mikor a pufiképü gazda leszurkolta a harminc dinárokat. A gyászszertartás nem le­het szomorúbb aktus. Mindenki szüksé­gesnek tartotta kifejezni a részvétét. A vonat ekkor állott meg egy állomás előtt. — Bajmok! — kiabálta a kalauz és utána rim-vicoesen: — kiszáüani maj­mok! — amin a nép jót röhögött. A peches utas a még friss műtét fájdal­maitól aléltan, szedelőzködött. — Isten megáldja magukat — kö­szönt vissza a lépcsőről illedelmesen és tettetett vidámsággal meglengette zsiros kalapját. És ekkor a kalap szalagja mellől ki­esett a barna, harmadosztályú vasúti jegy. (t. i.) Nagy drágaság Lengyelországban Katasztrófában zuhan a zloty Varsóból jelentik: A zloty árfo­lyamának zuhanása következtében — most 10 zloty egy dollár — nő a drágaság, az élelmiszerek és a legfontosabb életszükséglet! cikkek egy napon belül 33 százalékkal drá­gultak, mert a kereskedők dollár­­árfolyamon számították áruikat. A. varsói tőzsdén katasztrofális pánik uralkodott, amely csak a déli órák­ban enyhült, mert csak ekkor állt meg az árfolyamesés. Intervenciós vásárlásokkal sikerült a vesztesé­geidből huszonöt százalékot meg­menteni. Az intervenciós vásárlások láttára azok a spekulánsok, akik ja­nuár 1-re és február 1-re fedezetten vásárlásokat eszközöltek, siettek fe­dezni magukat és ezzel maguk is hozzájárultak a helyzet konszolidá­lásához. A zloty katasztrofális zuhanását a nemzetközi besszspekuláoiónak tulajdonítják. Kultúra és cipőfelsőrész Miről szabad a munkásoknak előadást tartani? — A budapesti törvényszék felmentett egy izgatással vádolt szocialista újságírót Budapestről jelentik: A törvényszék Publik-tanácsa szerdán tárgyalta Sza­kasics Árpádnak, a Népszava belső munkatársának izgatás! pőrét. Az ügyészség vádirata szerint Szakasics múlt év október 20-ikán a cipőfelső­rész-készítők szakszervezetében »A munkásság és a kultúra« cimmel tartott előadásában azt állította, hogy a papság butaságban tartja az országot. Szakasics, aki nemrégiben töltötte ki ugyancsak izgatásért rámért egyéves börtönbüntetését, tagadta, hogy a ter­hére rótt kijelentést megtette volna. Az elnök: Mi volt az ön beszédének a tartalma? , Szakasics: Arra igyekeztem felhívni a munkásságot, hogy az élet tarisznyá­ját, amellyel elindulnak, igyekezzenek tartalommal megtölteni. Rámutattam, hogy minden szervezkedés hiábavaló, ha a munkásság nem törekszik arra, hogy emelkedett lelki életet éljen. Az elnök: Tessék csak nézni, ha erre felhívta a munkásságot, azt hiszi, hogy a munkásság a felhívás után hazamegy és kezdi magát képezni, művelni? Szakasics: Azt hiszem. Az eredmé­nyek legalább ezt mutatják. Az elnök: Hát kérem, én azt hiszem, hogy a munkásság ezt nem teszi meg. Már az előadás keretében keltett volna nekik olyan dolgokat elmondani, ame­lyekből hasznot merítettek volna. Szakasics: Ez történt szóról-szóra. Az elnök: Nekik nincs is idejük, nincs is módjuk, hogy maguk is olvassanak. Az ilyen beszédek eredménye szerintem nulla. Szakasics: Én is munkás ember vol­tam, én is ilyen beszédek kapcsán jutot­tam közelebb a kultúrához. Az elnök: Önnek iskolázottsága van, de a munkások legnagyobb részének nincs. Ott kell mindjárt előadni olyan dolgokat, amelyek felemeüh az öntuda-. tukai, de nem elnyomottságukat, szo­morú helyzetüket keli feltüntetni, mint ahogy ön tette. Szakasics: Ez csak a vád. A tények nem ezek. A vádlott kihallgatása után Koszó Endre detektív tanúként! kihallgatását kezdték meg . Az elnök: Milyen iskolát végzett. A detektív: Felső kereskedelmit. Az elnök: Gyorsírással jegyezte a beszédet? A detektív: Nem tudok gyorsírást, csak slágvortokban vettem fel. Az elnök: Ha önök azért mennek el ezekre az előadásokra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak, miért nem küldenek ki olyan detektívet, aki az egész beszédet tudja jegyezni, aki gyorsírni tud? Szakasics (a tanúhoz): Ha maga sze­rint én megtettem az inkriminált kije­lentést, mért nem szólt közbe? Mért nem tiltakozott? A detektív: Féltem, hogy a munkások megvernek. A következő tanú Schenk Lajos, a ci­pőfelsőrészkészítők oktatásügyi bizott­ságának elnöke kijelentette, hogy nem hallotta Szakasicstól az inkriminált ki­fejezéseket. Az elnök: Hát nem többet emelt vol­na a maguk szakképzettségén, ha az előadó arról beszélt volna, hogyan kell csinálni a| fájós lábakra cipőt, hogy hány ize van a lábnak? Nem jobban emelné ez a maguk szaktudását? A tanú: Ilyen előadások is vannak. Az elnök: Látott ön már, mint cipő­­felsőrészkészitő, láb-csontvázat? A tanú: Láttam a szakegyesületben. Az elnök: Nos, akkor ez szép, de az már nem szép, hogy Szakasics állítólag ilyen hangon beszélt a papságról és az­után maguk a nyilvánosság előtt lapíta­nak és nem mondják meg az igazat. A tanú: Szakasics nem beszélt a pap­ságról, a katekizmusról sem volt szó. Az elnök: Hihetetlen, egy detektív volt' ott, egy hivatalos ember, akinek feljegyzései vannak. Hát mit gondol, ha­mis tanú ez? A tanú: Hiába hékliz elnök ur, ennek ■a kérdésnek nem ugrok be. Majd bolond leszek hatósági személy megrágalmazd­­sáért becsukatni magam. Az elnök rendreutasitja a tanút, majd kihallgatta Mihály Dezső magánhivatal­nokot, Bartos Fiára vegyészt, Schwartz Manó cipőfeisőrészkészitőt, aki mind eskü alatt vallotta, hogy Szakasics a détektiv-jelentésben foglalt kijelentése­ket nem tette meg. Az ügyész vádbeszéde után az elnök kihirdette a felmentő Ítéletet. Az indo­kolás szerint a gyorsírni nem tudó de­tektív feljegyzései nem fogadhatók el ót másik tanú vallomásával szemben abszolút megbízhatónak. Minthogy >.z ellentétes tanúvallomások folytán két­ség merült fel, a bíróság az inkább száz bűnös szabaduljon, mint egy ártatlan bűnhődjék elve alapján kénytelen volt a vádlottat felmenteni. Az ügyész felebbezést jelentett be. Lasker utolérte Bogoljubovot A moszkvai sakkverseny tizenötödik fordulója Moszkvából jelentik: A mesterverseny tizenötödik fordulóján az első helyen álló Bogoljubov játszmája Schämisch ellen függőben maradt. Az orosz mes­ter ennek ellenére sem került le még átmenetileg sem az első helyről, mert Tartakowérnék sikerült az obiigát remisjét kicsikarni Laskertől. A fiatal Torre eldöntetlenre végzett Rubinstein­­nei, Marsall pedig Griiníelddel. Függő­ben maradtak a Capablanca—Spielmann, Romanowszki — Lőwenfisch játszmák. Réti megverte Rabinovicsot, Dus-Choti­­mirszky pedig Y at est. Genevszky ve­reséget szenvedett Verlinszkitől. Boga­­tircsuk. szabadnapos volt. Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei Napló hétfői pél­dányát, amelyben a negyedik oldalon a sport rovatban az eredmények a kővet­kező változással jelentek meg: DFC—Jugoszlávia 11:0 (6:0) helyett 6:0 (11:0) Gradjanski—Hask 4:1 (2:0) helyett 2:0 (4: 1) megtalálta Knapecz Alajos fuszerkereskedö Subotica, Majšanski put akinek az 500 dináros nyereményt ma kifizettük. A Bácsmegyei Napló keddi példá­nyai közt két olyan lappéldány volt, amelyben a harmadik oldalon Csökkentik a Vajdaság adóját! cimü cikk a következő címváltozással jelent meg: Leszállították az adókat!? Akinek bármelyik ilyen példány birto­kába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. A mai lappéldányok közt szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől. Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásban, ame­lyen ötven értékes tárgy és 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremé­nyek kerülnek kisorsolásra. Hölgyeim ! Vig kedves és \odzó lesz az ott­hona, ha mindig és min­denkinek tetszeni fog. »1 ARG Ein (Creme Simon) rendszeres használata mosdás után, mig az arc­bőr nedves, tisztává, fldé­­vé és puhává teszi arcbő­rét, megs zünteti a'bői tiez íáíiansógot és az arcot eltűnő széppé teszi. Megszünteti az arcbőr ér­dességét, vörösségét és minden egyéb bőr­­tiszt átlanaá got. 9762(6 KAPHATÓ MTNDE.*TŰTT. SIMON CRÉM,PUDER és SZAPPAN Parfümerie Simon 59. Fg. St. Martin Paris

Next

/
Oldalképek
Tartalom