Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-03 / 323. szám
J6. oldal. BÁCSMEGYEINAPLÖ 1925. december 3. Pech A harmadosztályú bocsi minden padja megtelt nagydarab falusi emberekkel és széles falusi asszonyokkal. Üde kaiarábé-ffiat lengte be a kupét. Az utasok teleSzájjal cíis'ktiráltak. Egy kövér, pufók gazda báránybekecsben terpeszkedett a pádon és nyitott szemekkel aludt. Hortyogott. Hangosan. Jött egy íéMbu koldus a kislányával. Ez tulharsogta lármás gajdolásával. — Szegény nyomorult ember vagyok — vallotta be őszintén az utasok előtt és a kislány ment sorra beinkasszálni a nyomor vámját. A bekecses felriadt és mulya mosollyal leszurkolt egy dinárt. Aztán a cukorkaárus jött. A vörösképü gazda turkálni kezdett a cukrok között. Úgy fontoskodott, úgy .mérlegelt, mintha pályaválasztás előtt álina. , — Ez savanyu cukor? — és megnyalta.-- Igen. — De hisz ez erős! — és undorral visszaköpte a kosárba. Végül is hosszas lelkitusa után kiválasztott egy diós rudat és gondosan becsomagolva zsebredugta. Még mielőtt álomba szeuderiilhetett volna, megjelent a fökalauz. Kérlelhetetlen arca volt. Borostás és ördögi álla. Kövér bácsi nem találja a jegyét. Főkalauz nézi szúrós szemekkel. Kalauz a háttérben drukkol. — Kérem volt neki jegye — bizonyítja a- mellette ülő éltes hölgy. De a főkalauz nem akceptálja a tanúvallomásokat. >-A tények beszélnek«, gondolja és pihenj-állásban íixirozza az izzadót. A pufók arcú ember homloka verejtékes. Olyan kétségbeesetten gyámoltalan, ml itt egy sötét erdőben eltévedt kisfiú. Kotorász a zsebeiben, kirakja a. kulcsait, a piroskockás zsebkendőjét, egy dugóhúzót, két darab kétdinárost, egy kenyérvéget és a karcsú diósrudacskát. Aztán kifordítja a zsebeit, behatol a bélésbe is, önmotozást rendez a legintimebb ruhadarabjaiban is, de a jegy nincs sehol. A fökalauz kimondta a halálos Ítéletet: — Ön fizet... A bácsi elhülve közbevágott: , — De hiszen nekem volt jegyem! A fökalauz szigorúan mondta: — Ön fizet harminc dinárt. A kövér bácsi rémült ambícióval dúlt a zsebeiben. Az utasok mind részvéttel siettek segítségére. Valaki Így szólt: — Nem esett a földre? A peches ember erre lemászott a pad nlá és a fűtőtestek között bujkálva kereste az átkozott jegyet. Közben folyton mondogatta: — Pedig megvolt, esküszöm, hogy megvolt, csak nem képzeli, hogy beülök jegy nélkül, mint egy rabló! Ugye ■maga is látta a jegyemet? , Természetes, hogy én is letettem a főesküt. Ám a főkalóz ránk se hederitett. Az utasok mind szegény, egyszerű emberek voltak és mélyen sajnálták a kárvallott embert. Az egész kocsi népe a. padlón csuszkáit és a jegyet keresték lázasan. — Hopp! — rikkantotta egy újonc baka boldogan — megfogtam a büdöst! És mig mindannyian rárohantunk, kihúzott a pad alól egy csomó szörnyűséges piszkot: öreg, elszáradt libacsontokat, cigarettavége'ket és valami szürke, formátlan, büdös masszát, aminek a legbehatóbb vizsgálat mellett sem tudtuk meghatározni a minemüségét. ^Valakinek ez a pokoli ötlete támadt: < — Hátha a koldusnak adott pénzbe keveredett! ' Két legény léiékszafcadva rohanj^ászott végig a vonaton és pár pere fanrfva már hozták is diadallal a csonka férfiút. Halálosan meg volt Sértve: — Mit gondolnak, tolvaj vagyok én? és dühösen csapkodott a mankójába*; . . v ^ Nagy nehezen megérttették vele, hogy miről van szó és ö megvetően ürítette ki tömött zsebei tartalmát. Rengeteg egy-, fél- és ncgyeddinárosból állott a vagyona. Tudom nem mondok nagyot, ha azt áflítom, hogy lényegesen több pénze volt, mint nekem, de az utasok nyomban lekonstatálták, hogy a koldulás fényes egzisztencia. Ám a jegy nem került elő. Tán elnyelte a föld, vagy talán nem is váltott az öreg? — már kezdtük meggyanúsítani a hiábavaló keresgélés feletti bosszúságunkban. A szomszédom direkt dühbe gurult az eredménytelen keresgélés miatt és csak akkor enyhült a haragja, mikor a pufiképü gazda leszurkolta a harminc dinárokat. A gyászszertartás nem lehet szomorúbb aktus. Mindenki szükségesnek tartotta kifejezni a részvétét. A vonat ekkor állott meg egy állomás előtt. — Bajmok! — kiabálta a kalauz és utána rim-vicoesen: — kiszáüani majmok! — amin a nép jót röhögött. A peches utas a még friss műtét fájdalmaitól aléltan, szedelőzködött. — Isten megáldja magukat — köszönt vissza a lépcsőről illedelmesen és tettetett vidámsággal meglengette zsiros kalapját. És ekkor a kalap szalagja mellől kiesett a barna, harmadosztályú vasúti jegy. (t. i.) Nagy drágaság Lengyelországban Katasztrófában zuhan a zloty Varsóból jelentik: A zloty árfolyamának zuhanása következtében — most 10 zloty egy dollár — nő a drágaság, az élelmiszerek és a legfontosabb életszükséglet! cikkek egy napon belül 33 százalékkal drágultak, mert a kereskedők dollárárfolyamon számították áruikat. A. varsói tőzsdén katasztrofális pánik uralkodott, amely csak a déli órákban enyhült, mert csak ekkor állt meg az árfolyamesés. Intervenciós vásárlásokkal sikerült a veszteségeidből huszonöt százalékot megmenteni. Az intervenciós vásárlások láttára azok a spekulánsok, akik január 1-re és február 1-re fedezetten vásárlásokat eszközöltek, siettek fedezni magukat és ezzel maguk is hozzájárultak a helyzet konszolidálásához. A zloty katasztrofális zuhanását a nemzetközi besszspekuláoiónak tulajdonítják. Kultúra és cipőfelsőrész Miről szabad a munkásoknak előadást tartani? — A budapesti törvényszék felmentett egy izgatással vádolt szocialista újságírót Budapestről jelentik: A törvényszék Publik-tanácsa szerdán tárgyalta Szakasics Árpádnak, a Népszava belső munkatársának izgatás! pőrét. Az ügyészség vádirata szerint Szakasics múlt év október 20-ikán a cipőfelsőrész-készítők szakszervezetében »A munkásság és a kultúra« cimmel tartott előadásában azt állította, hogy a papság butaságban tartja az országot. Szakasics, aki nemrégiben töltötte ki ugyancsak izgatásért rámért egyéves börtönbüntetését, tagadta, hogy a terhére rótt kijelentést megtette volna. Az elnök: Mi volt az ön beszédének a tartalma? , Szakasics: Arra igyekeztem felhívni a munkásságot, hogy az élet tarisznyáját, amellyel elindulnak, igyekezzenek tartalommal megtölteni. Rámutattam, hogy minden szervezkedés hiábavaló, ha a munkásság nem törekszik arra, hogy emelkedett lelki életet éljen. Az elnök: Tessék csak nézni, ha erre felhívta a munkásságot, azt hiszi, hogy a munkásság a felhívás után hazamegy és kezdi magát képezni, művelni? Szakasics: Azt hiszem. Az eredmények legalább ezt mutatják. Az elnök: Hát kérem, én azt hiszem, hogy a munkásság ezt nem teszi meg. Már az előadás keretében keltett volna nekik olyan dolgokat elmondani, amelyekből hasznot merítettek volna. Szakasics: Ez történt szóról-szóra. Az elnök: Nekik nincs is idejük, nincs is módjuk, hogy maguk is olvassanak. Az ilyen beszédek eredménye szerintem nulla. Szakasics: Én is munkás ember voltam, én is ilyen beszédek kapcsán jutottam közelebb a kultúrához. Az elnök: Önnek iskolázottsága van, de a munkások legnagyobb részének nincs. Ott kell mindjárt előadni olyan dolgokat, amelyek felemeüh az öntuda-. tukai, de nem elnyomottságukat, szomorú helyzetüket keli feltüntetni, mint ahogy ön tette. Szakasics: Ez csak a vád. A tények nem ezek. A vádlott kihallgatása után Koszó Endre detektív tanúként! kihallgatását kezdték meg . Az elnök: Milyen iskolát végzett. A detektív: Felső kereskedelmit. Az elnök: Gyorsírással jegyezte a beszédet? A detektív: Nem tudok gyorsírást, csak slágvortokban vettem fel. Az elnök: Ha önök azért mennek el ezekre az előadásokra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak, miért nem küldenek ki olyan detektívet, aki az egész beszédet tudja jegyezni, aki gyorsírni tud? Szakasics (a tanúhoz): Ha maga szerint én megtettem az inkriminált kijelentést, mért nem szólt közbe? Mért nem tiltakozott? A detektív: Féltem, hogy a munkások megvernek. A következő tanú Schenk Lajos, a cipőfelsőrészkészítők oktatásügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy nem hallotta Szakasicstól az inkriminált kifejezéseket. Az elnök: Hát nem többet emelt volna a maguk szakképzettségén, ha az előadó arról beszélt volna, hogyan kell csinálni a| fájós lábakra cipőt, hogy hány ize van a lábnak? Nem jobban emelné ez a maguk szaktudását? A tanú: Ilyen előadások is vannak. Az elnök: Látott ön már, mint cipőfelsőrészkészitő, láb-csontvázat? A tanú: Láttam a szakegyesületben. Az elnök: Nos, akkor ez szép, de az már nem szép, hogy Szakasics állítólag ilyen hangon beszélt a papságról és azután maguk a nyilvánosság előtt lapítanak és nem mondják meg az igazat. A tanú: Szakasics nem beszélt a papságról, a katekizmusról sem volt szó. Az elnök: Hihetetlen, egy detektív volt' ott, egy hivatalos ember, akinek feljegyzései vannak. Hát mit gondol, hamis tanú ez? A tanú: Hiába hékliz elnök ur, ennek ■a kérdésnek nem ugrok be. Majd bolond leszek hatósági személy megrágalmazdsáért becsukatni magam. Az elnök rendreutasitja a tanút, majd kihallgatta Mihály Dezső magánhivatalnokot, Bartos Fiára vegyészt, Schwartz Manó cipőfeisőrészkészitőt, aki mind eskü alatt vallotta, hogy Szakasics a détektiv-jelentésben foglalt kijelentéseket nem tette meg. Az ügyész vádbeszéde után az elnök kihirdette a felmentő Ítéletet. Az indokolás szerint a gyorsírni nem tudó detektív feljegyzései nem fogadhatók el ót másik tanú vallomásával szemben abszolút megbízhatónak. Minthogy >.z ellentétes tanúvallomások folytán kétség merült fel, a bíróság az inkább száz bűnös szabaduljon, mint egy ártatlan bűnhődjék elve alapján kénytelen volt a vádlottat felmenteni. Az ügyész felebbezést jelentett be. Lasker utolérte Bogoljubovot A moszkvai sakkverseny tizenötödik fordulója Moszkvából jelentik: A mesterverseny tizenötödik fordulóján az első helyen álló Bogoljubov játszmája Schämisch ellen függőben maradt. Az orosz mester ennek ellenére sem került le még átmenetileg sem az első helyről, mert Tartakowérnék sikerült az obiigát remisjét kicsikarni Laskertől. A fiatal Torre eldöntetlenre végzett Rubinsteinnei, Marsall pedig Griiníelddel. Függőben maradtak a Capablanca—Spielmann, Romanowszki — Lőwenfisch játszmák. Réti megverte Rabinovicsot, Dus-Chotimirszky pedig Y at est. Genevszky vereséget szenvedett Verlinszkitől. Bogatircsuk. szabadnapos volt. Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei Napló hétfői példányát, amelyben a negyedik oldalon a sport rovatban az eredmények a kővetkező változással jelentek meg: DFC—Jugoszlávia 11:0 (6:0) helyett 6:0 (11:0) Gradjanski—Hask 4:1 (2:0) helyett 2:0 (4: 1) megtalálta Knapecz Alajos fuszerkereskedö Subotica, Majšanski put akinek az 500 dináros nyereményt ma kifizettük. A Bácsmegyei Napló keddi példányai közt két olyan lappéldány volt, amelyben a harmadik oldalon Csökkentik a Vajdaság adóját! cimü cikk a következő címváltozással jelent meg: Leszállították az adókat!? Akinek bármelyik ilyen példány birtokába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. A mai lappéldányok közt szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől. Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásban, amelyen ötven értékes tárgy és 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremények kerülnek kisorsolásra. Hölgyeim ! Vig kedves és \odzó lesz az otthona, ha mindig és mindenkinek tetszeni fog. »1 ARG Ein (Creme Simon) rendszeres használata mosdás után, mig az arcbőr nedves, tisztává, fldévé és puhává teszi arcbőrét, megs zünteti a'bői tiez íáíiansógot és az arcot eltűnő széppé teszi. Megszünteti az arcbőr érdességét, vörösségét és minden egyéb bőrtiszt átlanaá got. 9762(6 KAPHATÓ MTNDE.*TŰTT. SIMON CRÉM,PUDER és SZAPPAN Parfümerie Simon 59. Fg. St. Martin Paris
