Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
1925. december 25. 47. oldal. BACSMEGYEI NAP' * TIHAMÉR Babácska a szeméi nyitja-zárla. KORNÉLIA S a babának lesz egy kis babája. .TIHAMÉR . Ne sírj te bolond, hisz ez csak játék! KORNÉLIA ismeretien ártól Ms ajándék! 'EGYÜTT Oh. be jó gyereknek tenni, Kis babát karjába venni. Tente csak kis baba. ■ Mindjárt jön a dada. Addis cšak tessék csöndbe .lentit Ok. be jó gyereknek lenni. 'Bolondozni, halakor 'De szép a játék. De jó a játék, , Gyereknek lenni be jó! TIHAMÉR Nini... Ott már jön a publikum!... KORNÉLIA Menjünk öltözni! (el). TIHAMÉR Első csengetés! Mindjárt kezdődik az előadás! ( ét). (Julis és Sanyi civakodva bejön.) Párja nem volt e világon. Oly nagy volt a boldogságom, Zimbi-zumbi-zambirárom. Nem is volt csak egy híja: A nőmnek nem volt fia! Zimbi-zumbi-zambira! Ezen nyögtem télen-nyáron. Ki tesz király én utánam, Zimbi-zumbi-zambirárom. Gyászolt Bergengócia, Királyának nincs fia. ZimU-zambi-gambWa. Hát airiint a fiút várom, Született egy szép kis lányom, Zimbi-zumbi-zambirárom. Barna fürtös kis baba. Majna pír a mosolya, Zimbi-zumbi-zambira. Kente-fente harminc frájjom, Feihizla tani marclpányon, Zimbi-zumbi-zambirárom. SANYI • Lyányok, lyányok, boszorkányok! JULIS . Fiuk, fiuk, mđkvirđgoH SANYI Boszorkányok-JULIS Mákvirágok! . EGYÜTT Nem tennék én egy tapodtat sem utóitok! SANYI Uyányok, lyányok, nyálas szájuk! UAJNYOK, 'LÁNYOK. BOSZORKÁNYOK* (KETTŐS) &r.s} N’agg Endrr. tme. Lányi Viktor. Allegro funbondo JULIS . Fmk, fiuk, bamba bábuk! SANYI Nyálas szdiuk! JULIS Bamba bábuk-EGYÜTT Hál’ istenek, nem szorultam én reájuk- SANYI Lyányok, lyányok, kócos-kontyos! JUWS Fiuk, fiuk; ringyes-rongyos! SANYI Kócos-kontyos! JULIS Ringyes-rongyos! EGYÜTT Aki mégis házasodik, mind bolondos! JULIS Most legalább látom, hogy milyen vagy! SANYI Milyen vagyok? JULIS Olyan! SANYI Én olyan vagyok? Nahát!... Te vagy olyan! JULIS Éu vagyok olyan? Én? Tatán bizony én járkálok a kocsmába? SANYI Fogok is járni! Igenis! Most már csak azért Is! Minden vasárnap elmegyek! JULIS Tőlem most már hétköznap is elmehetsz! Megái' j csak! Megállj! Csak jöjjön haza a szüle, én megmondom neki. hogy... SANYI Én is megmondom! JULIS Itt a mézeskalács-óra. akit a-vásárba vettél... Nesze!... Most már megeheíed! SANYI Itt a tarka keszkenyő, amit adtál... Nesze! ... Most már puccölhatod magadat vele! Visszaadom! JULIS Itt a rózsa, akit reggel hoztál... Nesze! Most már száguld magad! Visszaadom! SANYI (vak dühvei) És itt a csókod, amit a tornácon adtál! Nesze... vissza a... nem adom vissza! JULIS Nekem ne is! (elfordul). SANYI Akad majd. akinek visszaadjam! (elfordul). TIHAMÉR (öreg király, hossza, fehér szakáll, kardjára 'támaszkodva) Hé! Van itt valaki? Jó emberek! JULIS A király! 'TIHAMÉR Megismertél? Pedig direkt inkognitóba öltözködtem és a hétköznapi arány koronát tettem a fejemre a gyémánt korona helyett, csakhogy meg ne -ismerjenek! JULIS A mesés könyvembe megvan a képe. De akkurat olyan! Bergengócia kirá’ya! TIHAMÉR Ha már úgyis megismerték lilába is tiltakoznám... Hadd mondom hát eV az én nagy ke: séfvas töfíéttefeíhct ami árra késztet, hogy igy országrói-országra vándorolják. Zimbi-zUmbi-zambirárom., Az életemet kitárom, Zimbi-zumbi-zambira. Rántás, egy Mstóri-a! Vert arany kis kocsija Gyémántból az ablaka. Zimbi-zumbi-zambira, S egyszer egy vén boszorkányom Kivallotta betegágyon, Zumbi-zumbl-zambirárom. Hogy a kislányt ő maga Cserélte ki éjszaka. Zumbi-zumbi-zambira. S most a nagyvilágot járom, Mig a lyányom megtalálom, Zimbi-zumbi-zambirárom. Barna fürtös kis baba, Hajnalpir a mosolya. Zímbi-zumbi-zambiru. TIHAMÉR Úgy bizony! Megkérdeztem az udvari csillagjósomat, hogy most aztán mit csináljak. Ö a csillagokból kiolvasta, hogy mi a teendő. Üljek automobi llá a mostoha lyányommal és addig menjek hét országon keresztül, mig egyszer az automobil magától meg nem áll. Ott aztán nézzek körűi, ott találok egy fehérre meszelt kis házat... JULIS És itt állott meg a kocsi? SANYI ■ (ijedten) Csak nem ette meg a fene? TIHAMÉR Mondd... Van a te balváiladon egy eperalaku anyajegy? JULIS (csalódottan) Nincs. TIHAMÉR És a bal mejjed alatt van-e egy lencse? SANYI Nincs! TIHAMÉR (karját kitárja) Leányom! Erről rádismerek! (megöleli). JULIS Azér mondta a szüle mindig, mikor a paszulyievest nem akartam megenni, hogv olyan kényes ez a lyány, mint egy királykisasszony! SANYI Na Julis.. tnosf aztán felvitte Isten a dógod! JULIS Fogsz-e még kocsmába járni? SANYI Fojpk hát! És ha százszor kiráiylyány vagy j is akkor is fogok! } JULIS Akkor maradt magadnak' Büdös paraszt! TIHAMÉR Ki ez a legény? JULIS A vőlegényem vótt. TIHAMÉR Királyfiak fognak versenyezni a ‘kezedért! JULIS Hallod? SANYI Hallom! Hogy henceg, hogy most 'kiráiylyány, lett! TIHAMÉR (kiszól) Cordélia! Mostoha leányom! KORNÉLJA (koronával palástban bejön) Várom a felség parancsszavát. TIHAMÉR Parancsolom s ezennel kívánom, Add koronád a lyányomnak át. KORNÉLIA (zokogva átadja a koronát) így ér véget hát a dicsőségem! Oh, mi bánat! Oh, mi szörnyű szégyent JULIS Mü, de jó! Királylyány lettem! SANYI Beborult az ég feléltem! TIHAMÉR Menj el világgá! Ne lássalak többé! KORNÉLIA Árva lettem! Édes Istenem! Országúton kóborlók örökké S csupasz köre hajthatom fejem! JULIS Atyám, adjunk egy vármegyét néki. Egy vármegye nekünk meg se kottyan! TIHAMÉR Lányom, e tett a szivedet dicséri! Adhatsz neki, neked úgyis sok várd KORNÉLIA Nem. bitorló! Nem keli ajándékod! Árva lettem, de nem tartok még ott! Elindulok uttalan utamra. Mint a gyönge vándorló madár. Nyári hőbe, 'téli dermedt fagyba, S enyhe otthon rám sehol se vár! Fekhelyem lesz harmatlepte páston, Nem takar be szép bibor-palástom. Hej iilaló, tilaló. tilátó. — Van-e szív. amely rajiam megessen? Hej tilaíó, tilaló, tilaló. — Van-e legény, aki engem szeressen? SANYI Nézd a könnyem nem hamis. Árva tettem magam is! Egy kis kunyhó az országom, Szolgakenyér királyságom. Szívesen megosztom véled. Jer szivemre, árva lélek! KORNÉLIA Szivrepesve megyek véled. Drága lélek, Két karodban királysággal nem cserélek! SANYI Jobb asszony már nem is kéne! TIHAMÉR Jer ősz atyád keblére! (félre) Legalább ennyi haszuom legyen a dologból! (össze-vissza csókolja). TIHAMÉR Cordélia! Az autó meg van reparálva! Mehetünk! Á mesének vége. SANYI Akár mese. akár való élet, Férfi s nő közt egyformán. ér végéi Hull az édes könnyek árja S párját kiki megtalálja. EGYÜTT Gyümölcsként hull a lány a legény ölébe, Mesének, életnek mindig ez a vége! ( Ölelkezés.) KORNÉLIA (se hall, se lát. ölelkezés). TIHAMÉR Tyüh! Ez komolyan belémelegedett! Kornélia! Vége a mesének! KORNÉLIA Gyümölcsként hull a lány a legény ölébe, EGYÜTT Mesének, éleinek műidig ez a vége. JULIS Elég! Ezt tovább tűrni nem lehelt E céda clcsalja vőlegényemet! TIHAMÉR .4 korona néked nem elég-e? Vőlegényed add oda cserébe! JULIS Nem kell nékem hermelin-palást. Nem kell nékem arany korona! Ékesítsen a korona mást. Vőlegényein nem adom oda, népi adom oda! SANYI És vasárnap? JULIS t Es. vasárnap... \ Rendes férjek kocsmába eljárnak! SANYI (nagylelkűen) Mondjuk minden második vasárnap. JULIS Jobb, ha minden vasárnap eljárnak! SANYI Julis szentem! Julis ,-;v : Sanyi szentem! (Kornéliához. Koronád vedd vissza menten!.., (Autótülkölés.) TIHAMÉR Gyerünk■ gyerünk! A mesének vége már!
