Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

I 44. olđa! lakomákra, amikor a lugasban téri- i tettek és apáin, aki sohasem ivott j két ujjnyinál többet, az egri bikavér-: adta nemes mámorról tósztozott. És j \iacsoraiu tán,mikor azegész társaság j fölvonult a dolgozószobába, a zengő- j rához, ?egy bus muzsikára!« A zon­goránál, a lámpa lényében apánk lelkes szeme, fiatalos arca, körülötte mi, gyermekei s a szoba félhományá­­ban elszórva üldögélő, áhítattal hallgató,, vagy velünk éneklő vendé­gek — ezt a kedves képet hány vál­tozatban, hány környezetben idézi fel az emlékezetem, amint városról­­városra, lakásról-lakásra vándorolta család. A kép ugyanaz, csak a ven­­dégkoszoru változott és a nóták sza­porodtak az évek során. Hogyan termettek a Lányi-dalok? Sokszor ott előttünk, a szemünk lát­tára ragadta el apámat az ihlet, egy jó könyv hatása alatt, séta vagy utazás után, vagy ha épp jó szöveg került a kezébe. Olykor hirtelen le­ült a. zongorához — még le se ült, a keze már a billentyűkön volt — és eljátszott egy motívumot, egy sort. Szemét összehunyoritva, halk füttyre csücsörített szájjal, a székén hátra­­dülve, vagy — mint a cigány a hege­­düre — szinte a billentyűzetre hajtva a fülét, — ott előttünk építette föl. a dali. S ha nagyjából kialakult, min­ket kérdezett: Szép ez? Nem hason­lít valamire? Mi — többnyire elra­gadtatva — hozzá szóltunk, vele énekeltünk. Emlékszem, ilyenkor hir­telen elkomolyodoitt és kiküldött minket a szobából. — Most tűnjetek el, dolgozni fo­gok. És hallottuk kintről, amikor el­kezdte a munka nehezebbik, komo­lyabbik részét; <az inspiráció-szülte •ötlet művészi megrostálását, a dal­lamvonal kialakítását, a dal gondos és választékos kidolgozását. Az egri ház, a »Lányi-kastély« öt éven át volt a miénk. Mielőtt Mis­kolcra költöztünk volna, apám el­adta a házat és egy esztendeig még »lakók« voltunk a belső város egy régimódi emeletes házában. Miskol­con nem voltunk ugyan háziurak, de az egri idill után egy darab furcsa romantika következett. A városi ze­neiskola épületében kaptunk igaz­gatói lakást és ez a zeneiskola kü­lönös egy fogolyvár volt. Nemesi udvarház a régi jobb időkben — ha jól emlékszem: Fáy-kuria —. ódon terebélyes sarokház, ölnyü vastag kőfalakkal, óriás bolthajtásos ter­mekkel, visszhangos sötét folyosók­kal és — kii’rthatatlan karból-szag­­gal. Ugyanis mielőtt zeneiskolát csináltak belőle, évtizedeken át vá­rosi közkórház volt. A zongorák helyén valaha kórágyak voltak, skálák és Beethowen-szonáták hang­jai helyett betegek nyöszörgése töl­tötte be azelőtt a szobákat S a múlt számos emléke kísértett. A hosszú folyosó legvégén primitív operációs terem volt. közepe felé lejtősödé cementpadozattal. Ez lett az élés­kamránk. Volt a nagy, liárslombos udvarban egy melléképület, amely­ben vasajtós, kukucskáló-ablakos cellák sorakoztak. Itt őrizték vala­mikor a tébolyultakat. De még e inogott kezdődött az igazi Wild­west: elvadult, csalános, bojtorjános ker,t, sarkában az egykori hullaház­zal, amelyet fürdőszobának hasz­náltunk. mert huzókut állt benne Nád-tetős, hatalmas jégverem is állt itt, dohos szalmájában — noha tilos volt — sokat ugrándoztunk. A kert omladozó fala a .piszkos Pece­­árok mentén húzódott a fal tövé­ben dúsan termő vén eperfa volt, kényelmes ülést kínáló ágaival ked­venc nyári tanyánk. Lakásunk uccai frontja a szem­közti minorita-klastromra s a föld­szintes, .ócska katholikus gimnázi­RÄHSMEGYEI NAPLÓ 1925 december 25. umra nézett. De volt ott a templom mellett egy kis befási’tott tér is, a »Kis népkert.« Tavaszi é.s nyári es­téken ott korzóztunk, hancuroztunk, míg a »nagyok« valamelyik lócán pihentek, diskuráltak. Nappal a nagy ház késő estig zengett a zongora-, hegedű- és énekszótól. A város úri kisasszonyainak csipogásától, szok­nyasuhogásától volt fülledt a leve­gő, az udvarba nyitó diákszoba rá­csos ablaka előtt fürtös fejek, ham­vas arcocskák villantak el, mindun­talan. Ebben a muzsikás, leánykaca­­jos atmoszférában nekünk, kama­szodó fiuknak bizony nem igen fűlt a fogunk a komoly tanuláshoz. Apáin volt a feje, vezére, parancs­noka ennek a zsibongó hangyaboly­­életnek. Igazgatói irodáját. — ahol állandóan művészi rendetlenség ho­nolt. —• a mi szobánktól a zeneisko­la tágas előszobája választotta el. Naphosszat áthaifatszott érces, tem­peramentumos szava, amint a jó Bech stein-zongorán játszó tanítvá­nyait — a legtehetségesebbeket, leg­­haladottabbakat —■ korrigálta, oktat­ta. Ha ő ült le a zongorához, hogy mutasson valamit, külön gyönyörű­ség volt — ezer közül megismertük volna színes bíllentését, egyéni, köl­tői frazírozását. Bennünket gyer­mekeit nem igen tanított szcmé'ye­­sen, én mindössze egy évig voltam a keze alatt, mint zongorista. Csak az elméleti órákra, meg a karpró­bákra jártunk be rendszeresen s ott persze brillíroznunk kellett Az első ideálom igen tehetséges, de fusta lány volt. akinek maid egy even át óráró’-órára elkészítettéin — lovagi hódolatból — az összhangzattan-föl­­adványalt. Úgyszintén két barátnő­jének, akik tele voltok avatva a ti­tokba, — hogy el ne áruljanak. így ment ez, amis apám rá nem jött a turpisságra és becsületes lelkének exaltált felháborodásával szét nem ütött köztünk. De én legalább ez­alatt alaposon megtanultam az össz­hangzattant. Az ódon zeneiskola helyén uj két­emeletes palota épült azóta, valami takarékpénztár vagy ilyesmi. Mikor tavaly — húsz év múltán — Mis­kolcon jártam, már csak az udvar hatalmas, szép barokk-kapuját ta­láltam a helyén, meg a Pece-parti vén eperfát De a ház körül — ta­lán csak képzelődés — megcsap: az orromat a régi, jellegzetes kar­­bólszag. És még valami másfajta il­lat ... Miskolcról kerültünk Szabadká­ra, ahova azonban én már — mint pesti nagy diák és író-süvplvény — csak vendégeskedni jártam haza, igaz. hogy kiadósán prolongált va­kációkra. A Bácska fővárosában is­mét háziúr lett egy időre a sokat vándorolt. szegény magyar mu­zsikus. A Halasi-uíon vett egy fur­csa kis házikót, amelyet némi jó­akarattal emeletesnek is lehetett ne­vezni. amennyiben a kaou alól voyv tíz lépcsőn kellett fölmenni a szűk kis lakásba. Sőt az üveges verandá­ról ismét keskeny garádics vitt föl az ő lakó- és dolgozó-szobájábo, amelyben az ágyán és a zongoráján kivü! alig fért el még valami. »De legalább a magunkéban lakunk«. — büszkélkedett szerény kis birtoká­val, ha esténként — mindig korán­fekvő volt — az ágva köré te'ened­­tünk, vagy ha a az udvaron tákolt vadszőlős fi’agóniában egy-két jó­­barátiával diskurált. Igen. a magáé­ban lakott Lányt Ernő négy éven át Szabadkán, mint ahogy a magáé­ban lakk most fs, azon a hatalmas ingyenteiken. ahol mindenkinek, a legszegényebbnek, a leghaiszoitabb­­nak is jut végül egy koporsónyi par­cella. Lányi Viktor Ahol az aprópén Látogatás a poissy-i pénzverdében A lerongyolódott egész, fél és ne­gyed dinárok lassan-lassan eltűn­nek s helyüket elfoglalja a sokkal praktikusabb ércpénz. Az uj 50 párás, egy és két diná­ros ércpénz külföldön készül. A megrendelt mennyiség egy részét PárSsban, illetve Párrstól alig 30 km-nyíre fekvő Poissy-ban a »So­­ciete Francaise de Monnayage« ké­szíti másik részét Brüsszelben a »Monnaise Royale de Belgique« ké­szíti. A francia pénzverde, melynek húsz évig az állam volt a tulajdo­nosa, ma magántársaságé, de Fran­ciaország ércpénze is itt készül, mig a belga pénzverde állami tulajdon. A külföldi pénzverdékben az SHS királyság aprópénze egy öt tagból álló pénzügyi delegáció ellenőrzése alatt készül. A delegáció tagjai: Zukity elnök, Leonovits titkár, To­mit s, a beográdi egyetem kémia-ta­nára és két kémikus: Profits és Mr­­senievits. A bizottság állandóan Pa­risban tartózkodik, kivéve Hrsenie­­vits delegátust, aki Brüsszelben vég­zi az ellenőrzést, azonban az onnan történő szállítmányok elindítása is csak a bizottság felülvizsgálata után történhetik meg. Az SHS királyság kétszáz mrlVó dinár értékű ércnénzt készíttet. Még pedig 50 millió darab 50 pá­rást, 75 millió darab 1 dinárost és 50 millió darab 2 dinárost A pénz készítését 1925 július elején kezdték el, egy id őben mindkét pénzverdé­ben és 1926 január 15-rc te kell fe­jezni a pénzgyártást. A két dünárosok már mind elké­szültek és forgatómba fs kerültek, mié az egy dinárosokbói eddig 28.700.000 darabot, az 50 párásból 26.600.000 darabot szállítottak ha­za. Összesen hét transport indult el hétszáz tonna súlyban. Készen van még háromszáz tonna — harminc vagon —, melynek egyrésze a kö­zeli napokban indul Belgiumból. Miután a pénzügyi delegáció el­nöke ezeket az .adatokat rendelke­zésemre bocsájtotta, Poissyba utaz­tam. A »Gar St. Lazar«-ról egy nyir­kos, esős reggelen indultam el. hogy megtekintsem azt a helyet, ahol a legnagyobb földi hatalmat: a Pénzt készítik. Poissyba érve a »Societe Fran­caise de Monnayage« irodájába mentem, ahoi az üzem igazgatójá­nak mutatkoztam be és közöltem vele jövetelem célját. Az igazgató, mint minden francia, »nagyon el voít ragadtatva« az is­meretségtől, de a legkedvesebb mo­dorban megtagadta az engedélyt ar­ra. hogy az üzemet megtekintsem. Hiába erősítettem, hogy nem akarok konkurenciát csinálni a vállalatnak és nem direktívát kérek egy hasonló üzem létesítéséhez, csak annyit mon­dott. how az igazgatóság határo­zata szerint a megtekintés nem le­hetséges. de ismeretségünk fölött is­mételten a legnagyobb elragadtatá­sának adott kifejezést, amit én nem viszonoztam. Zukity és Leonovits delegátusok kevésbbé voltak zárkózottak s a következőket mondták eb Az ércnénzt ládákba, illetőleg zsá­kokba csomagolják, öt zsákot, mely összesen 10.000 dinár névértékű ércpénzt tartalmaz, helyeznek el egy ládában, miután minden zsákot SHS jelzésű plombával látnak el. Egy­­egv küldemény 2,000 ládából áll, te­hát minden alkalommal 20 millió di­nár értéket küldenek haza. Miután a két dináros darabonkínt 10 gramm, az egy dináros 5 gramm és az 50 párás 2.5 gramm, az ellenőrzés mérlegelés utján történik. Alexandar kirájy képét az érc­­pénzekre Patcy. Franciaország egyik legkiválóbb rézmetszője mintázta. Mutatványpéldányokat azonban a delegáció nem bocsátott a sajtó ren­delkezésére. Pedig egy kis ládlkát én is szívesen hazavittem volna. Msen ilt VIKTÓRIA ur-fmaion és 'emezáruh»E Állandó hangverseny Paje Kujandžireva u. 4' (Mir vendég'ő 1 me’iptí.) 10729 ASSZONYOM! POUDRE . Toílet’jét kiegészíti: MONPARFÜM“ „BOTIi JÓI »-PARIS* D?. HEISZLER SZ s H VTÓRIUM ÉS FÜRDŐ SUBOTICA, SOKOLSKA ULICA Minden kamfo t al bere dezett GYÓGYINTÉZET Az összes saráéra GYÓuYTÉNYEZŰXKEL FELSZERELVE ELFOGAD s Bel-, sebészi, saS tyógyászati és gyer­mekbe! egeket, valamint sziüöaőiet MÉRSÉKELT ÁRAK ÁLLANDÓ ORVOSI FELÜGYELET BAL TIC RADIO »0754 A KORSZERŰ KARÁCSONYI AJÁNDÉK ŠVEDSKI RADIO SALON ZAGREB, BOŠ.iOVĆEe'A 46 PATKÁMN PATH AN Yl RT Ó SZER d boza 15 dinár, kapható minds» gyógyszertárban és drogériában to­vábbá n Torontáli Agrárbankoál Vé­lik i-B {kereken, toi’6 i MEINL TEA UJ TERMÉS FIÓKOK: SUBDTICA: Sbossmayerova al. 22. (Halpiac) SOMBOR: Kra’la Alekssr.dra aiisa 11039 (FS-uccs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom