Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
1925. december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 39. oldala Rőalékok a suboticai piktura történetéhez Közli: fílagyary Domokos Tíz év testvérek között is sok idő. gálj és végeredményben vagy el sokíak. Az agrárretorm tehát nem érte el célját: a kisgazda tűzhelyek alapítását, sőt ehelyett gondokkal küzdő, földönfutó és nyomorba taszított állampolgárokat produkált. Legilletékesebb helyről elhangzott ilyen kijelentés után ne akarjunk pápábbak lenni az agrárreformügyek miniszterénél, aki tudja azt igen bölcsen, hogy a telepes megélhetését a kapott föld legfeljebb ötven százalékban képes biztotani és arról is meggyőződött hogy a kisajátított földön az uj tulajdonosnak most katasztrúlis holdanként harminc vagy negyven százaléka terein annak mint amennyit a régi tulajdonos tudott termelni. Több termelés! —- ez volt a jelszó — kevesebb termelés — ez az eredmény. A tejgazdaságok, mezőgazdasági ipar, fajállatok tenyésztése, a mintagazdaság, ina már csak a múltak emléke, amelyből talán mutatóban van egy-kettő. A vajdasági magyarságra azért is súlyosan hat ez az agrárreform, mert a magyar zsellérek számára elveszett a megélhetés lehetősége, mert eltűntek azok a nagybirtokok, amelyeken megélhetésük, ha kétségtelenül nagyon szerény keretek közt is, de mégis hozzávetőlegesen bi’zitositottnak látszott, s mert a majgyar nincsetlen csak kivételesen ju(fott földhöz. A háromezer holdas, báró Bothmer, háromezer holdas báró Vojnics, hatvanezer holdas Igróf Széchenyi Mária, harmincezer holdas báró Dániel és közel liuszoní öteger holdas gróf Csekonics-féle ; birtokok teljesen tönkrementek. Ezeken a birtokokon nem maradt esetlen felszerelési tárgy, ép épüket, még csak egy rozsdás eke sem. |A Széchenyi Emil , Ungár, Schulpe, Maídéckheirn grófi és Tallián bárói nagybirtokokból valami csekély ‘maximumot még meghagytak. Ez fazonban mind nem segített. A Leihadi, Dmgyerszki. Latinovics, Lallosevics, Szemző birtokok kisajátítása mind csak arra volt jó, hogy kivándorlásra kényszerítse a- vajdasági szegény zselléreket. Ezeknek a kisembereknek a hátán csattant elsősorban az az ostor, amelyet a zöldasztal mellett ülő idealisták agrárreformnak szántak. A virágzó és fejlődő vajdasági városok és hajdan gazdagságukról hires bácskai és bánáti községek megnyomoritása szintén példa nélkül álló eseteket idézett elő. Nagyközségekben. ahol ismeretlen fogalom volt a pótadó, ma öt. nyolc, sőt külencszáz százalékos pótadót kell ja lakosságnak kiizzadni. Középületek leromlanak', iskolák düledeznek mialatt községi földek szétziillvp, parlagon, kihasználatlan állapotban taeredeznekí és várják a miegvál'íáist Statisztikai kimutatásokkal igazolható, hogy a1 vajdasági agráfreform folytán huszonötezer magyar vándorolt ki, A vajdasági agrárreform reviziójjának nyiladozó hajnalán nem lehet 'érdektelen huszonötezer magyar sorsa, akik síró reménnyel és vig ígyászindulóvai masíroztak ki uj hazáinkból. amelyhez hűek voltak és amely száraz kenyeret sem biztosított a számukra. legszebb MODELLKAIAROK „VULKA N" BRAJER és MÖLLER NŐS KALAPGVARBAN SUBOTICA, HALPIAC. 10877 Elég arra, hogy egy város átalakuljon a modern kor igényeinek megfelelően. Ami az átalakítási munkálatok sikerét illeti, örömmel állapíthatjuk meg. hogy ml szuboticaiak sem maradtunk el a világtól, futólépésben fejlődtünk, aminek bizonyságául ime: ma már tanítják az iskolák— Ma már tanítják az iskolában ban, hogy ha útlevelet akarunk szerezni, milyen sorrendben kell járnunk a városháza valamennyi hivatalát, ma már a mentők évkönyvei autóelgázolásokról is megemlékeznek, ma már Sztipics Lázár nem a Vas Ádámnál, hanem a városi közgyűléseken értékesíti kitűnő ékesszólását, ma már nem mond vicceket Műnk doktor (ámbár igaz, hogy Radó Imre még mond), a képtárlatokat ma már nem a kirakatokban rendezik... # Mert éppen erről van sző. Tiz évvel ezelőtt a sžuboticai! festők még nem alakítottak egyesületet és nem növesztettek kalapjuk alá kecskeszakállt, viszont jobban kerestek, noha többen voltak, mint manapság. Abban is különböztek a mai festőktől, hogy szabad idejüket is a munkának, áldozták és épp oly jártasságot árultak el mellékesen a toliforgatásban, vagy a villanyszerelésben, mint az ecset kezelésében Tárlataikat a főtéri üzletek kirakataiban rendezték. A kirakatok pótolták a Műcsarnokot, a Nemzeti Szalont és a Szépművészeti Múzeumot, a helybéli festőművészet nagyságai a Lőwynél, az Englernél meg a Heumanná] állítottak ki. Remekbe készült műalkotások itt kötöttek ismeretséget az auzlágban, a müértőkkel. A képekhez útbaigazításul azok számára, akik netalán hajlandóságot mutattak volna a mü megvásárlására, cédulát mellékeltek, amelyen a művész kaligrafált neve, pontos lakcíme, azonkívül a kép ára szerepeltek. Hogy a képek hogyan készültek, arról később, a cédula ilyenformán számolt be: Tavaszi Álom A lila folt a bal sarokban kissé furcsán hat, de a levelezőlapon is ilyen A kép eladó Bárki megveheti Már József helybeli festőművésztől. Vasutigazgatóság. Félemelet 56. Ára 90 korona. A kiállított kép azután rendszerint hetekig a kirakat díszéül szolkelt, vagy nem, de a legtöbb esetben igen. Ha nem vásárolta meg senki, a művész nem dőlt kétségbeesésében pemzlijébe. : hanem haza vitte a képet, otthon levakarta a festéket és a vásznat ismét telefestette egy halasabb témájú levelezőlap nyomán. * Azok a piktorok, akik kevésbbé biztat tehetségükben, a képhez csak a cédulát mellékelték, akik azonban bravurozni akartak, azok a cédulán kívül a képhez biggyesztették azt a levelezőlapot is, amely az ihletet szolgáltatta. Az érdeklődőknek azután igy alkalmuk volt pontos összehasonlításokat tenni a műalkotás és a képeslevelezőlap között. Ha a kettő közötti hasonlat tökéletesnek bizonyult, a festő egyszeribe megalapozta szerencséjét. — Na né, hogy tud ez festeni. — álmélkpdtak a kirakat előtt és a kép egy-kettőre gazdát cserélt: a műremek megmenekült a vakarás elől és fennmaradt az utókor számára. Szubotica mai festői már annyira vitték, hogy levelezőlapnak nézik az egész világot, de tiz évvel ezelőtt szigorúan ahhoz a levelezőlaphoz ragaszkodtak a piktorok, amelyet a Krécsinél, vagy a Vig Zsigmondnál hoztak forgalomba. A legnagyobb kereslet természetesen a Ripl-Rónai tájképekben volt. de vásároltak Munkácsi-, Rembrandt-, Li-Mona Lisát követelték. geti-reprodukciókat is. sőt akadtak olyanok, akik, ha sokan voltak az üzletben, egyenesen Leonardo da Vinci Mona Lisá-ját követelték. Minthogy a festöpalettát mindig a hónuk alatt cipelték, már az első pillanatban mindenki tisztában volt azzal, hogy milyen célra kell a bűbájos Gioconda-kép. * Vojt idő a háború alatt, amikor a lifcazsircsempészet kitűnő foglalkozásnak bizonyult. A minden hájjal megkent szárnyasokon megtollásodott polgárok kivetkőztek hétköznapiasságukbót. időt szakítottak az irodalomnak is, megrendelték Gonda Béla: Jó modor, jó társaság című épületes munkáját, amely kötelező olvasmánnyá nőtte ki magát a családban, előfizettek a Tolnai Világlapjára, sőt tovább mentek, lakásukat uj bútorokkal látták el és szalonjaikat megnyitották ismerőseik előtt. A szalonokba képek kelleitek. Ha nem voltak kéznél, magukhoz hitvatták valamelyik festőt. Mit tett ilyenkor a meghívott művész? Ha mellékesen irodába járt, ledobta a tollat, ha asztalosműhelyben töltötte szabad idejét, abbahagyta a gyalulást. zsebébe sülyesztett vagy pár száz darab képesíevelezőíapot és elrobogott a megrendelőhöz. Félórai! válogatási után rendszerint létrejött a megegyezés. Kiválasztották a mindkettőjüknek legjobban tetsző levelezőlapokat, amelyekről készülőtök kellett a képeknek, azután megállapodtak a nagyságban és az árban. Az ár mindig a nagyságtól függött, meg attól is, hogy hány alak van a kiszemelt mintán. A kép leszállításának határidejét nem kellett külön kikötni. Akik ennek az ellenkezőjét gondolják, nem ismerték az akkori szuboticai piktorok pénzviszonyait. Ha kellett, két nap alatt az Utolsó vacsorát is elintézték. A megegyezés után a festő hazament és nyomban hozzáfogott a munkához. Elővett egy darab Hardtmuth 2-es ceruzát, azzal megvonalazta a levelezőlapot úgy, hogy a A többi már gyerekjáték volt vonalak egyforma nagyságú kockákat alkottak, majd elővette a már kifeszitett vásznat és azt ugyanúgy megkockázta. Ez volt az egyetlen kockázat a piktorok üzletében. Amikor már a levelezőlap és a vászon úgy nézett ki, mint valami készülő keresztrejtvény, következett a vázolás. Ez a munka már nagy, türelmet igényelt. Amilyen vonalak a levelezőlap kockáiba estek, ugyanolyan vonalakat kellett a vászon megfelelő kockáiba rajzolni, A festék felrakása már gyerekjáték volt. Ha munkaközben leáldozott a nap. a beállott sötétség, nem hozta zavarba a piktort. Lám pát gyújtott és tovább festett. Végül, a kész re csinált szinvegyület balsarkába gondosan odaníázolta a nevét. írásszakértők szeriüt ezek a legolvashatóbb aláírások. v # Amikor már oly sok festőt nevelt fel a Város, hogy a belvárosi üzletek valamennyi kirakata kevésnek bizonyult, akkor történt az első nagyjelentőségül lépés, a szubotícaf festőművészet történetében. A kirakatokból kiszorult piktorok kezdeményezésére megrendezték az első kollektív tárlatot a Hungária— Hol a levelezőlap ? vendéglő tánctermében. Róna Árpád four védnöksége alatt Hónapokig tartó előkészületek után nyolcvankét festő és mázoló összesen hatszázkilencvenkilenc képet küldött be a vasutigazgatóságon
