Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
28. oldal 8ÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. december 25. az éleiben meg nem bocsátók neked, amiért igv beiéin rúgtál. De figyelmeztetlek. hogy ezt nem viszed el szárazon. Kuli nem felelt, csak a tekintetével érdeklődött, hősi v mit nem visz el szárazon. Démon nem titkolta boszutervét. — Tudom, hogy szerelmes vagy az Erzsibe — mondta — hát legyezd meg. ha addig élek is. de ezt a nőt el fogom ütni a kezedről. Kuli kezdte magát rosszul érezni. Démon Ernő nem volt csúnya fiú, viszont Bobóról tudta, hogy amilyen önfejű és hirtelen, mindenre képes haragjában. Démon különben a fenyegetés után nyomban faképnél hagyta. Kuli visszafeküdt a divánra és esitig mélyen aludt. Annak, hogy ilyen lelki állapotban mélyen tudott a'udni, legtöbb magyarázata. hogy szuterénban lakott. Este^ azután kiment a színházhoz és Bobót ke- i este, a lány azonban kKizente ölitözísiöltőjével, hogy nem ér rá. A szerelmes kritikus egész este Ott kóválygott a színház kiskapuja körül s félszemmei egyre leste. Bobó hátha meggondolja a do'goí és kijön érte. Bobó _ azonban nem jött lei. Set az előadás végén sem tudta elcsípni, a leány •alkalmasint megtudta a portástól, hogy Kuli killt várja és ezért a főbejáratom távozott. Másnap ismétlődőit ez a ' játék. Harmadnap Kuli belopózou a második felvonás közepén Bobó Öltözőjébe. Félórát lebzselt ott. amíg a lány végre megjelent. Ahogy meglátta Kulit, vissza akart fordulni, de a kritikus elállta a kijárást: -- Hallgas meg! • Mit akar? — kérdezte a nő ellenséges hangon. — Bocsáss meg. mem tehetek róía, őrült voltam. Bobó végignézett rajta: — Fiam, itt nincs mit megbocsátani, — mondta, végül egész nyugodtan. — Te a véleményedet írtad meg rólam, az őszinte véleményedet és ha most talán mást is állítasz, a véleményed az volt és az marad rólam, hogy rossz színésznő vagyok. Igaz? A kritikus nem tudott hazudni. — Igaz. — felelte lehajtott fejjel — Na látod! — De... do nem lehet minden köteléket, amely bennünket összefűz, széttépni, amiért én ... amiért én nem tartalak Sarah Bernhardnak. — Értsd meg, — feledte Bobó, — hogy ez széttép minden köteléket. Nem az. hogy te engem nem tartasz Sarah Bernhardnak, Iranern az, hogy nem vagyok Sarah Bernhard. A te fizetésed tiem elég arra. hogy belőle agy megéljünk, ahogy én élni akarok. Nagyon idillikus dolog egy kis kunyhóban elrejtőzve egész nnp a csókok cuppogását . hallgatni, amint mennyei harmóniába olvad össze a gyomrok korgásával de igen helyesen jegyzi meg a négy filozófus. hogy ahoi koplalnak, ott először is a szeretem hal éhen. — De koplalásról szó sincs. Eddig is nagyon szépen megéltünk. — Nekem ez nem élet. Igen ... igen. amíg azt hittem, hogy javulhat a helyzetem. hogy idővel jobb szerződést kaphatok, nagy gázsit... amíg azt hittem. hogy igenis Sarah Bernhard lesz befő lem, addig 'ebben a reményben tűrtem ... azzal vigasztaltam magam, hogy ez csak átmeneti idő és még boldog is tudtam {enni: a jövő megszépítette a jelent. De Így... — Hogy? — Így, hogy tudom, hogy tehetségtelenebb vagyok, mint ez az asztal... így .nincs értelme, hogy várjak .., Szakítunk! — Miért? — Nekem sok pénz kell. Százezrek. Egy miliő. Ha a művészetemmel nem tudom megszerezni, meg fogom máskép. Keresek egy gazdag barátot. Áfonya bedugta fejét az ajtón. Úgy tett. mintha Kulit észre se venné és igy szólt Bobóhoz: — üyero be, kértek, az irodába. Betette az ajtót. A lány felált. — És én? — kérdezte Kuk, — velem mi lesz? — Magával? Szerezzen egy milliót, akkor a barátom lehet — Egy milliót? — Azon nihil egy krajcárral sem ... 16. Amikor Kuli befejezte a szakítás törnének elbeszélését, Csáringer, akt már javában sajnálta és megbocsátott nokj mindent, megvakarta fejét: — Súlyos ügy!. — Ez a helyes kifejezés. — mondta Kuli. — csakugyan súlyos ügy. — Egy milliót kér? — Annyit, — Nem lehet, hogy csak meg akar téged ijeszteni? — Akkor nem ismered Bobót. Amit ö egyszer a fejébe vesz ... — Szóvá! te azt Íriszed, hogy ez az utoűsó szava? — Azt. Te nem? — Ami azt illeti —■ jelentette ki Csáringer vontatottan. — én äs azt hiszem. — Na ugye! Kuli lehergasztotta fejét. — Ezen segíteni kell! — tört Ki végre Csáringer. — De hogy? A beszélgetés megszakadt egy pillanatra, mert Bobó belépett a kávéházba. Kuli fel akart ugrani helyéről, hogy odarohaujan hozzá, de Csáringer viszszatartott’B. A művésznő háta mögött feltűnt ugyanis a közismert budapesti nagyiparos némi túlzással arisztokratikusnak' nevezhető alakja. Kuli egyszeriben visszasíippedt foteljébe, inig Bcbó kísérőiével együtt leült , az egyik sarokasztalhoz és vacsorát rendeltek. — Nincs semmi baj, — súgta Csáringer Kulinak. Szegény fiú csaknem sirt. — Hát nem látod, kivel ül? — súgta vissza. — Szamár! Arra megy ki az egész, hogy téged felhúzzon. — De... de .., — Mi az? — Én ezt nem birom ki. — mondta Kuli sápadtan. Csáringer hátradőlt székében és öklével ugv rácsapott a márványasztalra, hogy csaknem ketté repedt — Meg kell szerezni a milliót, ha másképp nem megy, — jelentette ki elszántan. — Megőrültél? — Miért? , — Honnan a csudából szerezzek egy milliót? — Mon man? Mi t tudom én honnan. Az nem fontos. Ha van egy milliód, akkor nem fogod kérdezni, hogy honnan van. Vau és stusz, — De nincs. — Lesz. — Te szerzed? — Én. — Hogyan? — Ebben a pillanatban még nem tudom. Fogalmam sincs róla. De meg szerzem, ha addig élek is. A sarokasz tatnál a közismert budai I pesti nagyiparos szorongatni kezdte I Bobó kezét. Kuli látta ezt és sóhajtott — Ne törődj vele, — vigasztalta 1 Csáringer — meg Tesz a millió. Nem hiszed? ■ — Nem. — Hát mem szereztem pénzt neked már elégszer? — De. — A múltkor is kétszáz koronát. — De... — Hát okkor mit akarsz? — De kétszáz korona és egy millió... — Egyformán fantasztikus összegek, — szegezte le a tényállást Csáringer. 17. Négy napa.1 később Csáringer betoppant Kuli lakására. A fiú éppen hatvamnegyedik órája hogy a díványon hevert és azóta nem hunyta be szemét, a piaion! bámulta és Bobó járt az eszében, akivel annyi gyönyörű órát töltöttek együtt a kis legénylakás Ízléstelen képekkel teleaggatott falai között. — Mit csinálsz? —- kérdezte a látogató. — Momentán éppen haldoklóm válaszolta Kuli egykedvűen — hivathatod a mentőket, Csáringer afq.riszt.ikus kedvében volt — Többe! ér — mondotta — öt mentőegyletnél egy mentöötlet. Jó újságot tudóik. Kuli felült és megragadta karját: — Bobó hajlandó kibékülni? — Nem. — I1át? — kérdezte Kuli csalódottan — Megvan a millió. — Megbolondultál? — Nenn —- Akkor minek beszélsz ilyen marhaságokat? — Nem marhaság. Figyelj csak Ide! Keresgélni kezdett zsebeiben, amíg az egyikből nagynehezen e’őkotort végre egy kivágott újság,közleményt. A papirost, amely annyira össze volt gyűrve és szót volt rongyolódva. hogy alig lehetett kibeliizni, oda adta Kulinak, aki a következőket olvasta le róla:- Kókay professzor találmánya. Orvosi karunk egyik legnagyobb büszkesége, dr. Kókay Zebulon egyetemi tanár szenzációs és nagyjelentőségű orvosi találmánnyal lepte meg nemcsak a szakköröket, hanem az egész emberiséget. Kókay professzor feltalált egy szert, amely a férfit is képessé teszi az anyaságra. A találmánynak — amely világszerte óriási feltűnést fog kelteni — különösen az «a jelentősége, hogy olyan családok sem lesznek kénytelenek a jövőben a gyermekáldást nélkülözni, amelyekben a női házasíárs szervezeti okokból képtelen arra. hogy utódokat hozzon világra. A kitűnő professzor az március elején Budapesten összeülő orvoskongresszusem fogja érdekes találmányát bemutatni. Kuli visszaadta a tépett cédulát Csáringernek. — Na és — kérdezte — ml van ezzel az izével? Csáringer ünnepélyes arcot vágott: — Tudod, mi fekszik ebben az izében? — Mi? — Egy millió. — Nem értem. — Mert ostoba vagy. Kuli megsértődött. — Mi közöm nekem ehez az egész históriához? — Tudod te, hogy mi az az angoldíj? — Nem. —■ Vagy más néven Rotschld-dij? — Nem. ■ És ez az ember újságírónak nevezi magát! A Rotschild-dij egymillió «korona, éppen «annyi, amennyire neked szükséged van. Egyébként a világ nyolcadik természeti csodája számára van kitűzve. • Mi az a nyolcadik csoda? • Az a férfi, aki mint mama világra hoz egy csecsemőt. — Na és? —« Hogy lehet itt azt kérdezni, hogy na és? Ujjongj, vagy ordíts föl az örömtől vagy járj kánkánt négykézláb! Ezt a dijat te fogod megkapni.- Én? Talán Kókay professzor?- Te. A jámbor Kókay csak március elején veszi be a szert, az orvoskongresszus tagjainak ellenörzéso mellett. Neked több, mint öt havi előnyöd van. — Nekem? — TudJiillik el fogjuk lopni a szert. Te beveszed és megnyered a Rotschilddijat. Kuli elkezdett torkaszakadtából nevetni. — Azt hiszed, hogy belemegyek ebbe az őrültségbe? Csáringer vállat vont. — Rajtad nem lehet segíteni. Itt volna végre az alkalom, «amikor meg lehet szerezni a milliót és akkor habozol — De... — Itt nincs de. Vagy megszerződ a milliót, vagy lemondasz Bobóról. —• Bobóról soha. — Akkor nincs más hátra. — Csakhogy ha meg is szerzem igy, a milliót. Erzsi mégsem fog velem szóbaálfni. Örökre nevetségessé teszem magam ezzel a díjjal. Csáringer leintette: —- Fiam. akinek van egy milliója, az sohasem nevetséges. Most csak az a fontos, hogy ellopjuk a szert. neki és A Betörő is mormolt valami érthetetlen szófoszlányt: — Ruxostíltmxmt. — Mintha már hallottam volna ezt a nevet. — udvariaskodott Kuli. — Lehet, — szerénykedett A Betörő — párszor már szerepeltem a nyilvánosság előtt de csa«k kisebb jelentőségű ügyekben. Hanem térjünk a tárgyra. Aliról is van szó tulajdonképpen? — El kell... — kezdte Csáringer, de aztán kijavította magát, — ki kell sajátítani egy orvossá gos üveget amit Kókay egyetemi tanár Nagy János-uccai villájának első emeleti dolgozószobájában őriz. A Betörő megvakarta fejét: — Orvosságot lopni, — hümmögött — nem érdemes. Tetszik tudni, nagy a kockázat és nem fizetödik ki. Hanem, ha akarják, elhozom az egész ezüstnemüt Csáringer félbeszakította: •— Értse meg, nekünk erre van szűkig. Alásnap este egyik Szondy-ucca.i kis kávémérés piszkos márványasztala mellett hárman ültek: Kuli. Csáringer és A Betörő. A Betörőt, akire fontos szerep háramüott a Kókay-féle szer megszerzése körű!, Csáringer hozta magával Egyáltalában nem volt valami féjehnctes külsejű apacs-figura, ellenkezőleg, j ólszitu ált bnnícíiunak látszott, aki némi bohémhajíandóságokból nem vágatja rendesen a haját. Csáringer a törvényszéken szedte fel. Kuli a megis, merke d esnél előírásosan bemutatkozott „ . „ ., forró csókokkal baritolta ef“ ségirnk. erre az orvosságra. A kollegám súlyos beteg és neki kell — Kérem, védő ur. — juhászodon meg A Betörő — hiszen tudja, hogy önért mindent megteszek. — Tehát hajlandó részt venni ebben a kirándulásban? — Minden bizonnyal mint a régebbi színmüvekben mondják, — nevetett a titokzatos férfiú. Fizettek és elvonultak A Betörő bünbarlangj-a felé. Kuli kissé remegve lépett be a derék ifjú lakosztályának ajtaján, izgatottsága azonban fölöslegesnek bizonyult. A szoba éppoly polgári külsejű volt, mint A Betörő maga, közönséges hónaposszobának látszott, legfeljebb a normálisnál nagyobb rendetlenség tűnt fel az embernek. A Betörő egyenesen a szoba sarkában álló szekrényhez lépett, amelynek mélyéből mindenféle- lim-lotnot huzigált elő és átadta azokat Csáringernek. Mindenekelőtt három fekete álarcot, amelyeket arcukra erősítettek, azután revolvereket.. késeket s egyéb hasónlö életveszélyes szerszámokat. Zsebét telerakta fúrókkal reszelökkel áikulcs-kötegekkel, majd egy kisebb üveget kotort élő valahonnan és nagyot húzott belőle. — Kloroform, — magyarázta Kulinak —■ ezzel altatom el az áldozatot. Esetleg örökre. Kuli borzadva kérdezte: — De hiszen most ön Is... — Csak megkóstoltam, hogy elég erös-e? Az áldozatnak sakkal t öbbet kell inni belő'e, legalább egy félitert muszáj észrevétlenül beletölteni... Csáringert ezek a műhelytitkok már nem lepték meg, otthonosan mozgott a szobában és láthatólag keresett valamit: — Hát a repü’őgépo hol van? — kérdezte végül — azon mehetnénk. — Az is van önnek? — csodálkozott Kttl!. — Hogyne, — felelt A Betörő könynyedén — de csak kettő. Most vétefleoitil mindakettőt kikölcsönöztem barátaimnak. Repülőgép hiányában az expedíció autóba ült. amely a ház előtt várakozott. Egyenesen Kókav tanár villája elé hajttattak. nem kis feltűnést keltve mindenütt. amerre fekete álarcaikkal végigrobogtak. Amikor Csáringer megállította a gópet, Kuli szive, amelyet az eddigi
