Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

26. oldal. BÄCSMESYES NAPLÓ 1925 december 25. zctfe vissza családfáját, aki már Szent Istvánnak hozott egy koronát. Amikor asztalunkhoz visszatértek, a darab kér­dése elintézett ügy volt. Uzsi bácsi ■ ennek örömére újabb pezsgőket reu- j deli, viszont ennek örömére niindnyá­­jan becsiptünk. Nálam ez főleg abban nyilvánult, hogy gőzerővel udvarolni kezdtem Bobó kisasszonynak és nem törődve Kuli felháborodásával. talárját kértem tőle. Az isteni nő nem utasított el kereken, hanem diszkrécióm iránt érdeklődött: —• Tud maga hallgatni? — kérdezte suttogva. — Hogyne, — nyugtattam meg bol­dogan —■ csak azt tudok. — Akkor hallgasson. Kuli arca. ameiv az imént még fel­tűnően borult volt, felderült, viszont az enyém, amely — mint beigazolódott, indokolatlanul bár. de — derült volt, elborult. Ezzel a jelenséggel, minthogy alapjában véve úgyis a meterológia kő-: rébe tartozik, nem foglalkozom bőveb- j ben, annál kevésbbé, mert. az előbbi ál­lapot csakitantar helytállóit. Kulinál j ugyanis sokkal veszélyesebb jelleget öl- j tött a bccsipés. Az első gyanús tüneti az volt, hogy poharával mindenáron j gólt akart lőni a szemközti nagytükör- i be. Erről a szándékáról a Patagónia-ká­­véház gazdája nagyneliezen lebeszél­te. Kuli erre módosította szándékát és tükörpogrom helyett hirtelen bele­csókolt Bobó nyakába. A kávés erről nem beszélte le. ellenben nyomban ka­pott érte egy erélyes pofont a lánytól. A pofon meglehetősen kijózanította az ifjút, aki ennélfogva ismét meg akarta 4 művésznőt csókolni. Bobó azonban komolyan haragudott: — Maga, úgy látszik, megfeledkezik arról, hogy én tisztességes nő vagyok, —- szólt rá Kulira sértődötten. Most már Kuli is belátta, hogy túl­lőtt a célon, bocsánatot kért. de hasz­talanul próbálta kién gisztelni Bobót, a lány szóba sem állt vele. Hátat for­dított neki és velem beszélgetett. A leg-' teljesebb mértékben meg voltain elé- j gedve ezzel a fordulattal, azonban örö-' a nőm csak rövid ideig tartott. Uzsi mester sasszemei előtt nem maradha­tott sokáig rejtve a kritikus duzzogá­­sa és csaknem erőszakkal kibékítette a primadonnát Kulivá!: — Ne veszekedjetek, gyerekek, nem szeretem az ilyesmit. Szcdte-vedte, azonnal csókoljátok még egymást! — ’proponálta. A csókból természetesen semmi sem lett. noha Kuli a béke érdekében haj­landó volt meghozni ezt az áldozatot 5.Š. ■ Hajnal Erzsinek nem mult cl a rossz kedve, nemsokára haza is ment. Én se­gítettem fel a kabátját, titokban az volt a szándékom, hogy felajánlom neki a kíséretemet hazáig, Áfonya azonban megelőzött: — Kuli, — intett egész - bizalmasan, — kísérd haza az Erzsit! Az öreg láthatólag protezsálta a kritikust és Kulinak nem kellett sok biztatás. Mi sem maradtunk már sokáig. Uzsi bácsi kiegyenlítette a számlát — egé­szen csinos összeget tett ki — és, ami pedig szokatlan volt nála. tisztességes borravalót is hagyott hátra az aszta­lon. Azt persze nem állhatta meg, hogy a fizetés után meg ne kérdezze a fő-; pincértől: — Csaltunk, csaltunk? — Részemről nem. — válaszolt a fi­zető, mély meghajlással. Elbúcsúztunk egymástól és ki ki ha­zafelé indult. Egyedid Csáringer nem mozdult a helyéről, nagyobb hások után sohasem ment haza, azt állította, hogy csak bifliárdaszfalon tudja igazán jól kialudni magát. Amikor otthon kényelmesen kinyúj­tottam ágyamban, mégegyszer eszem­be jutott az a jelenet, amikor Bobó oly királynői hatighordozással intette le Ku­lit: — Maga, úgy látszik, megfeledkezik arról, hogy én tisztességes nő vagyok. Nem tehetek róla. de ebben a perc­ben igen elégedett voltam. Bizonyára nem lettem volna az. ha véletlenül tu­dom, hogy Bobó — csaknem ugyan­­abban a pillanatban, amelyben rá gon­doltam — fényesen berendezett háló­szobája mélyén szintén beleesett a tolakodó kritikus hibájába, tudniillik Kuli biztatására maga is megfeledkezett arról, hogy ő tisztességes nő. 9. Bobó iránt érzett rövid, de amiál vi­harosabb szcre’mem történetének lapjai ennél a pontnál körülbelül le is záród­tak. A direktor pezsgős vacsoráját kö­vető napok eseményei ugyanis mind­nyájunkat meggyőztek arról, hogy Bo­bó és Kuli meleg barátságának magya­rázatát nem a szinésznő és kritikus ért­hető viszonya szolgáltatja, hanem a szokásos mükifejezéssel élve: szere­lem van jelen. Aggasztó jelenségek kö­vetkeztek. Bobót és Kulit úgy sülve, mint főve folyton együtt lehetett látni. Kuli naponta borotválkozott és uj nyak­kendőket vásárolt, sőt egy szavahihető zugbuki tanúsága szerint több Ízben meg is fürdőit a Rudasban. Elkísérte a színésznőt a délelőtti próbákra, együtt ebédeltek, megvárta előadás után, együtt vacsoráztak valamelyik budai kis korcs­mában. ahonnan szinte kettesben távoz­tak Bobó szivuccai. de ezzel szemben négy szobás lakására. Minél több időt szentelt Bobó Kulinak, annál keveseb­bet . a közismert budapesti nagyiparos­nak. Előrelátható volt. hogy ha Kuli nem is, de a közismert budapesti nagy­iparos végeredményében meg fogja un­ni a dolgok ilyetén való körű!állását és Bobó mhidczideig nyugodalmas életében kilcerüihetettetek lesznek a legsúlyosabb bonyodalmak. Előre sejtettük ezt, elő­re tudtuk és mindnyájan aggódtunk mi­atta. Éppen csak Bobó nem törődött az egésszel semmit. A szerelem teljesen elvette az eszét és csaknem kiprovokáí­­ta a szakítást, amelynek ilyen körül­mények között okvetlen be kellett kö­vetkezni, aminthogy bo is következett. A közismert budapesti nagyiparos egy mérsékelten szép napon megjelent Bo­­b.ó lakásán és komoly szemrehányáso­kat tett a leánynak Kűli miatt. ' Rop­pant udvariasan, tapintatosan Viselke­dett és kérte a lányt, hogy szakítson a kritikussal. — Még ha valami huszártiszt lenne, — mondta kedvesen. — de így, egy skribler... Ez nem fér össze á társa­j dalmí állásommal. I Bobó hallgatott. — Egy szót se szól? v- Ne haragudjon, — tört ki a lány I zokogva, — de nagyon szeretem... A közismert budapesti nagyiparos ! odalépett hozzá és megsimogatta a ha- i iát. — Az más, — mondta ellágyulva, — I akkor nem erőszakolom. A szerelem az szent dolog. Azzal nem lehet tré­fálni. Jó azoknak, akik szeretnek és... és akiket szeretnek. Látja, engem még senki sem szeretett... A leány' tiltakozni próbált: — Ne legyen hálátlan. — Maga engem... hogy' úgy muud­­jam. csak becsült. —- Nem becsültem, —; durcáskodott Bobó, — hanem szerettem. — Rendben van, szeretett. De nem úgy, mint ezt a... ezt a ... Nem akarta kimondani, hogy skrib­­lert. Hiába, rendkívül jöineveüt ember volt, A zsebéből selyempapivosba bur­kolt kis csomagot vett elő. — Csak arra az egyre kérem, fo­gadja el ezt tőlem, emlékéül annak a.» ha nem is viharos, de nekem oly ked­ves ... j A derék nagyiparos egészen beleza­varodott mondókájába, miközben zseb­kendőjévé! egyrészt a verejtéket töröl­­getíe homlokáról, másrészt lecsúszni készülő hajfürtjeit terelte vissza gya­korlott kézmozdulattal helyükre, A je-. les közéleti férfiú ugyanis azok közé az idősebb szeladonok közé tartozott, akiknek már nem a gondviselés ad ha­jat, hanem a hajviseíés ad gondot. Szabadon maradt kezével ezalatt Bobó ölébe ejtette a szakitási ajándékot és szinte észrevétlenül távozott. Erzsi még csak becsületesen szem­­ügyre sem vehette az ékszert. — a rég­óhajtott collier volt — amikor beron­tott Kuli. Az előszobában találkozott a nagyiparossal és a féltékenység szik­rákban pattant elő minden porcikájá­­bó]. Bobó gyorsan leszerelte: ■— Szakítottunk, — jelentette be a nagy eseményt. A fiú levetette magát az egyik ka­rosszékbe és hallgatott. — Ezt az embert szeretted. — tör­te meg végre a csöndet önkinzó dühhel. — Téged szeretlek. — csillapította a lány. — De ezt szeretted. — Nem szerettem. — durcáskodott Bobó, — csak becsültem. — Becsülted? Bobó lesütött szemmel elnevette ma­gát:-■ Persze, te csacsi, legalább három millióra becsültem. 10. A szakításról különben már csak kül­földi tartózkodásom alatt értesültem Radonovác doktor leveléből. A várost, a}iol külföldileg tartózkodtam, ezúttal Berlin képviselte, azért utaztam oda, hogy megírandó örökbecsű regényem­hez impressziókat gyűjtsék. Eredetileg hat hónapig akartam szerencséltetni a német birodalom fővárosát jelenlétem­mel. de már két hét múlva vissza kel­lett térnem, nem nehéz kitalálni, hogy miért: az a kétszáz korona, amit ma­gammal hurcoltam, elfogyott és nem tud­tam újabb összegeket harácsolni. Gyors és legkevésbbé sem dicsteljes vissza­vonulásom azzal a sajnálatos következ­ménnyel járt. hogy halhatatlanságom alapjául szolgáló regényem megírását el kellett hálasztanom. Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy berlini útam­­mai kapcsolatban ha, halhatatlanságom nem is. de élhetetlenségem annál ala­posabban kiderült Radonovác doktor levelét már az Un­ter den Linden-en olvastam végig, a konflisban, amely a* pályaudvar felé röpített mérsékelt sebességgel. A levél egyes részleteit egyébként ide iktatom, mert a doktor zamatos stílusának köz­vetlenségét úgysem tudnám visszaad­ni: » ... Kuli és Bobó, azóta, bogi' meg­történt *a szakítás a leány barátjával, egészen agyba-föjjp beíeőrültek egy­másba. A nőé (— ezt a szót a Pata­­gónla-kávéház beltagjai a távirat-ábécé alapján közmegegyezéssel uő-nek ol­vasták —-) felajánlotta Kulinak, hogy hozzá költözik, a fiú azonban kijelen­tette, hogy erről szó sem lehet addig, amig meg nem esküsznek. Erre egy­más nyakába boru'tak és miudakettőnek viz jött1 a szeméből, -aztán este beállí­tottak a kaffába. ahol örömtől ragyogó arccal bejelentették, hogy jegyesek egymás ellen. Csáringert roppantul felháborította a dolog, rögtön kijelen­tette, hogy egy- eljegyzést nem lehet ilyen statáriális módon elintézni és hogy annak, ha már kikerülhetetlen, ak­kor legalább mégis bizonyos ünnepi fénnyel kell végbemennie. Épp ezért indítványozta, hogy a már megtörtént .eljegyzést a felek vonják vissza és más­nap mé’tó ünnepség keretében tartsák meg' Kuli lakásán. Bobó rögtön bele­egyezett, örült- hogy menyasszemysä­ga mégis komolyabb színezetet nyer, Kuli azonban ordítva tiltakozott a terv dien. Végre félrehúzta Csáringert és -kérte, hogy ne csináljon marhaságot, összes vagyona negyvenkét krajcár és egy hatíilléres postabélyeg, mely ősz­­szegből kissé bajos egy előkelőbb el­jegyzési lakoma költségeit fedezni. Csárir.gernek ezek az érvek nem men­tek a szivére; megnyugtatta Kulit, hogy neki van több hid- és alagutpénzl leszámítva egy forint és huszonhárom, vasa. ezzel a némileg tekintélyesebb összeggel már lehet valamit kezdeni. A pénzszerzési lehetőségek, mint min­dig. ezuttai is két módozat között osz­lottak tneg: 1) kölcsön. . 2) zálogkölcsön. Az első módozatot rövid habozás után feltűnően vérző szívvel el kellett vet­ni. mert semmi kilátás sem volt arra, hogy Középeurőpában akadjon még olyan mindenre elszánt pénzember, aki újabb személyi hitelt nyújtson a ma­gyar hlrlapirás két hiú. de máris több­ször végrehajtott kitűnőségének. A má­sodik módozat sokkal lelkesebb párto­lásban részesült mindkét részről, mert Csáringer azt hitte Kuliról. Kuli pedig Csáringerrői, hogy a másik rendelkezik még bizonyos értéktárgyakkal, ame­lyek adott esetben, mégpedig zálogba adott esetben Illő kamat mellett fede­zetül szolgálhatnának nagyobb kölcsön­összegre. Amikor azonban ez a fö'tevés kölcsönösen (persze nem zálogkölcsön nősen, hanem csak átvitt értelemben) túlságosan merésznek, illetve teljesen alaptalannak bizonyuk, Csáringer áW tért a reálisabb pénzszerzési mödozá* tok megbeszélésére. Ezek szintén két részro oszlottak: a) kártya, b) lóverseny. Minthogy a lóversenyhez szükséges alap egyelőre hiányzott. Csáringer le­ült két ismeretlen úrral kártyázni, hogy kinyerje. — Gyere kibicetaí. — intette magi­hoz KuJ.it, azzal kezébe vette a kár­tyát és feltűnő buzgalommal keverni kezdett. A másik kettő ezalatt betett öt-5t koronát a bankba és várták, hogy Csáringer is követ! majd példájukat; Csáringer azonban teljesen megfeledke­zett erről. A partnerek végre is, hogy eszébo juttassák, célozgatni kezdtek; —• Hohó, — mondta az egyik, —■ a bankban csak fiz korona van, vaíaki nem tett be. — Én betettem. — mondta a másik, — talán te nem tettél be. — Dehogynem. — tiltakozott az el­ső. ~~ a leghatározottabban emlékszem, hogy . betettem öt koronát. — Én is. Erre Csáringer is megszólalt: — Ha maguk itt veszekedni kezde­nek rongyos öt korona miatt egymás­sal, akkor én nem játszom. Azzal előkelő mozdulattal kivette az egyik öt koronást a bankból és távo­zott.« ; , V * 11. Radonovác doktor levele ezen a pon­ton fejeződött be; a továbbiakról már személyesen értesültem. Csáringer és Kuli ezzel az öt koro­nával. meg az egy forint és huszonhá­rom vas. továbbá a negyvenkét krajcár társaságában kivonultak az ügetörc, ahol az első futamban rávágták az egész pénzt egy autszájderre, amely — mit tesz isten — bejött elsőnek és huszon­háromszoros pénzt fizetett. Kuli rögtön vissza akart vonulni a nyereséggel, de Csáringer leíerrorizália azzal. hogy ö szerezte a pénzt és úgy gyümölcsözted, ahogy akarja. A gyümöfesöztetés, tar Ián mondani sem kell, nem végződött a legjobban. A második, harmadik, ne­gyedik tét sorra elúszott. — Gyerünk. —• indítványozta Kuli mirjden versenyszám után. — még van nyolcvan (hatvan, negyven) koronánk, mentsük, ami menthető. . .— Az nem. pénz. — intette le Csárin­ger, -r- ne légy olvmn ki állhatatlan pesz­­szimista. A következő futamban meg­forgatom ezt a pénzecskét és egyszerre kint leszünk az össztüzekből, j A pénzecskék forgatása nem hozta meg.a kívánt eredményt és az utolsó futamban már az utolsó huszkoronásí tette-fel Csáringer. Ez a versenyszám, I lamely á programmbán »Vigaszverseny« ' néven szerepelt, nagyszabású anyagi

Next

/
Oldalképek
Tartalom