Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

26. oldal.

BÄCSMESYES NAPLÓ

1925 december 25.

zctfe vissza családfáját, aki már Szent Istvánnak hozott egy koronát. Amikor asztalunkhoz visszatértek, a darab kérdése elintézett ügy volt. Uzsi bácsi ■ ennek örömére újabb pezsgőket reu- j deli, viszont ennek örömére niindnyájan becsiptünk. Nálam ez főleg abban nyilvánult, hogy gőzerővel udvarolni kezdtem Bobó kisasszonynak és nem törődve Kuli felháborodásával. talárját kértem tőle. Az isteni nő nem utasított el kereken, hanem diszkrécióm iránt érdeklődött:

—• Tud maga hallgatni? — kérdezte suttogva.

— Hogyne, — nyugtattam meg boldogan —■ csak azt tudok.

— Akkor hallgasson.

Kuli arca. ameiv az imént még feltűnően borult volt, felderült, viszont az enyém, amely — mint beigazolódott, indokolatlanul bár. de — derült volt, elborult. Ezzel a jelenséggel, minthogy alapjában véve úgyis a meterológia kő-: rébe tartozik, nem foglalkozom bőveb- j ben, annál kevésbbé, mert. az előbbi állapot csakitantar helytállóit. Kulinál j ugyanis sokkal veszélyesebb jelleget öl- j tött a bccsipés. Az első gyanús tüneti az volt, hogy poharával mindenáron j gólt akart lőni a szemközti nagytükör- i be. Erről a szándékáról a Patagónia-kávéház gazdája nagyneliezen lebeszélte. Kuli erre módosította szándékát és tükörpogrom helyett hirtelen belecsókolt Bobó nyakába. A kávés erről nem beszélte le. ellenben nyomban kapott érte egy erélyes pofont a lánytól.

A pofon meglehetősen kijózanította az ifjút, aki ennélfogva ismét meg akarta 4 művésznőt csókolni. Bobó azonban komolyan haragudott:

— Maga, úgy látszik, megfeledkezik arról, hogy én tisztességes nő vagyok,

—- szólt rá Kulira sértődötten.

Most már Kuli is belátta, hogy túllőtt a célon, bocsánatot kért. de hasztalanul próbálta kién gisztelni Bobót, a lány szóba sem állt vele. Hátat fordított neki és velem beszélgetett. A leg-' teljesebb mértékben meg voltain elé- j gedve ezzel a fordulattal, azonban örö-' a nőm csak rövid ideig tartott. Uzsi mester sasszemei előtt nem maradhatott sokáig rejtve a kritikus duzzogása és csaknem erőszakkal kibékítette a primadonnát Kulivá!:

— Ne veszekedjetek, gyerekek, nem szeretem az ilyesmit. Szcdte-vedte, azonnal csókoljátok még egymást! — ’proponálta.

A csókból természetesen semmi sem lett. noha Kuli a béke érdekében hajlandó volt meghozni ezt az áldozatot 5.Š. ■

Hajnal Erzsinek nem mult cl a rossz kedve, nemsokára haza is ment. Én segítettem fel a kabátját, titokban az volt a szándékom, hogy felajánlom neki a kíséretemet hazáig, Áfonya azonban megelőzött:

— Kuli, — intett egész - bizalmasan, — kísérd haza az Erzsit!

Az öreg láthatólag protezsálta a kritikust és Kulinak nem kellett sok biztatás.

Mi sem maradtunk már sokáig. Uzsi bácsi kiegyenlítette a számlát — egészen csinos összeget tett ki — és, ami pedig szokatlan volt nála. tisztességes borravalót is hagyott hátra az asztalon. Azt persze nem állhatta meg, hogy a fizetés után meg ne kérdezze a fő-; pincértől:

— Csaltunk, csaltunk?

— Részemről nem. — válaszolt a fizető, mély meghajlással.

Elbúcsúztunk egymástól és ki ki hazafelé indult. Egyedid Csáringer nem mozdult a helyéről, nagyobb hások után sohasem ment haza, azt állította, hogy csak bifliárdaszfalon tudja igazán jól kialudni magát.

Amikor otthon kényelmesen kinyújtottam ágyamban, mégegyszer eszembe jutott az a jelenet, amikor Bobó oly királynői hatighordozással intette le Kulit:

— Maga, úgy látszik, megfeledkezik arról, hogy én tisztességes nő vagyok.

Nem tehetek róla. de ebben a percben igen elégedett voltam. Bizonyára nem lettem volna az. ha véletlenül tudom, hogy Bobó — csaknem ugyanabban a pillanatban, amelyben rá gondoltam — fényesen berendezett hálószobája mélyén szintén beleesett a tolakodó kritikus hibájába, tudniillik

Kuli biztatására maga is megfeledkezett arról, hogy ő tisztességes nő.

9.

Bobó iránt érzett rövid, de amiál viharosabb szcre’mem történetének lapjai ennél a pontnál körülbelül le is záródtak. A direktor pezsgős vacsoráját követő napok eseményei ugyanis mindnyájunkat meggyőztek arról, hogy Bobó és Kuli meleg barátságának magyarázatát nem a szinésznő és kritikus érthető viszonya szolgáltatja, hanem a szokásos mükifejezéssel élve: szerelem van jelen. Aggasztó jelenségek következtek. Bobót és Kulit úgy sülve, mint főve folyton együtt lehetett látni. Kuli naponta borotválkozott és uj nyakkendőket vásárolt, sőt egy szavahihető zugbuki tanúsága szerint több Ízben meg is fürdőit a Rudasban. Elkísérte a színésznőt a délelőtti próbákra, együtt ebédeltek, megvárta előadás után, együtt vacsoráztak valamelyik budai kis korcsmában. ahonnan szinte kettesben távoztak Bobó szivuccai. de ezzel szemben négy szobás lakására. Minél több időt szentelt Bobó Kulinak, annál kevesebbet . a közismert budapesti nagyiparosnak. Előrelátható volt. hogy ha Kuli nem is, de a közismert budapesti nagyiparos végeredményében meg fogja unni a dolgok ilyetén való körű!állását és Bobó mhidczideig nyugodalmas életében kilcerüihetettetek lesznek a legsúlyosabb bonyodalmak. Előre sejtettük ezt, előre tudtuk és mindnyájan aggódtunk miatta. Éppen csak Bobó nem törődött az egésszel semmit. A szerelem teljesen elvette az eszét és csaknem kiprovokáíta a szakítást, amelynek ilyen körülmények között okvetlen be kellett következni, aminthogy bo is következett.

A közismert budapesti nagyiparos egy mérsékelten szép napon megjelent Bob.ó lakásán és komoly szemrehányásokat tett a leánynak Kűli miatt. ' Roppant udvariasan, tapintatosan Viselkedett és kérte a lányt, hogy szakítson a kritikussal.

— Még ha valami huszártiszt lenne, — mondta kedvesen. — de így, egy skribler... Ez nem fér össze á társaj dalmí állásommal.

I Bobó hallgatott.

— Egy szót se szól?

v- Ne haragudjon, — tört ki a lány I zokogva, — de nagyon szeretem...

A közismert budapesti nagyiparos ! odalépett hozzá és megsimogatta a ha- i iát.

— Az más, — mondta ellágyulva, —

I akkor nem erőszakolom. A szerelem

az szent dolog. Azzal nem lehet tréfálni. Jó azoknak, akik szeretnek és... és akiket szeretnek. Látja, engem még senki sem szeretett...

A leány' tiltakozni próbált:

— Ne legyen hálátlan.

— Maga engem... hogy' úgy muudjam. csak becsült.

—- Nem becsültem, —; durcáskodott Bobó, — hanem szerettem.

— Rendben van, szeretett. De nem úgy, mint ezt a... ezt a ...

Nem akarta kimondani, hogy skriblert. Hiába, rendkívül jöineveüt ember volt, A zsebéből selyempapivosba burkolt kis csomagot vett elő.

— Csak arra az egyre kérem, fogadja el ezt tőlem, emlékéül annak a.» ha nem is viharos, de nekem oly kedves ...

j A derék nagyiparos egészen belezavarodott mondókájába, miközben zsebkendőjévé! egyrészt a verejtéket törölgetíe homlokáról, másrészt lecsúszni készülő hajfürtjeit terelte vissza gyakorlott kézmozdulattal helyükre, A je-.

les közéleti férfiú ugyanis azok közé az idősebb szeladonok közé tartozott, akiknek már nem a gondviselés ad hajat, hanem a hajviseíés ad gondot. Szabadon maradt kezével ezalatt Bobó ölébe ejtette a szakitási ajándékot és szinte észrevétlenül távozott.

Erzsi még csak becsületesen szemügyre sem vehette az ékszert. — a régóhajtott collier volt — amikor berontott Kuli. Az előszobában találkozott a nagyiparossal és a féltékenység szikrákban pattant elő minden porcikájábó]. Bobó gyorsan leszerelte:

■— Szakítottunk, — jelentette be a nagy eseményt.

A fiú levetette magát az egyik karosszékbe és hallgatott.

— Ezt az embert szeretted. — törte meg végre a csöndet önkinzó dühhel.

— Téged szeretlek. — csillapította a lány.

— De ezt szeretted.

— Nem szerettem. — durcáskodott Bobó, — csak becsültem.

— Becsülted?

Bobó lesütött szemmel elnevette magát:-■ Persze, te csacsi, legalább három millióra becsültem.

10.

A szakításról különben már csak külföldi tartózkodásom alatt értesültem Radonovác doktor leveléből. A várost, a}iol külföldileg tartózkodtam, ezúttal Berlin képviselte, azért utaztam oda, hogy megírandó örökbecsű regényemhez impressziókat gyűjtsék. Eredetileg hat hónapig akartam szerencséltetni a német birodalom fővárosát jelenlétemmel. de már két hét múlva vissza kellett térnem, nem nehéz kitalálni, hogy miért: az a kétszáz korona, amit magammal hurcoltam, elfogyott és nem tudtam újabb összegeket harácsolni. Gyors és legkevésbbé sem dicsteljes visszavonulásom azzal a sajnálatos következménnyel járt. hogy halhatatlanságom alapjául szolgáló regényem megírását el kellett hálasztanom. Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy berlini útammai kapcsolatban ha, halhatatlanságom nem is. de élhetetlenségem annál alaposabban kiderült

Radonovác doktor levelét már az Unter den Linden-en olvastam végig, a konflisban, amely a* pályaudvar felé röpített mérsékelt sebességgel. A levél egyes részleteit egyébként ide iktatom, mert a doktor zamatos stílusának közvetlenségét úgysem tudnám visszaadni:

» ... Kuli és Bobó, azóta, bogi' megtörtént *a szakítás a leány barátjával, egészen agyba-föjjp beíeőrültek egymásba. A nőé (— ezt a szót a Patagónla-kávéház beltagjai a távirat-ábécé alapján közmegegyezéssel uő-nek olvasták —-) felajánlotta Kulinak, hogy hozzá költözik, a fiú azonban kijelentette, hogy erről szó sem lehet addig, amig meg nem esküsznek. Erre egymás nyakába boru'tak és miudakettőnek viz jött1 a szeméből, -aztán este beállítottak a kaffába. ahol örömtől ragyogó arccal bejelentették, hogy jegyesek egymás ellen. Csáringert roppantul felháborította a dolog, rögtön kijelentette, hogy egy- eljegyzést nem lehet ilyen statáriális módon elintézni és hogy annak, ha már kikerülhetetlen, akkor legalább mégis bizonyos ünnepi fénnyel kell végbemennie. Épp ezért indítványozta, hogy a már megtörtént .eljegyzést a felek vonják vissza és másnap mé’tó ünnepség keretében tartsák meg' Kuli lakásán. Bobó rögtön beleegyezett, örült- hogy menyasszemysäga mégis komolyabb színezetet nyer, Kuli azonban ordítva tiltakozott a terv dien. Végre félrehúzta Csáringert és -kérte, hogy ne csináljon marhaságot, összes vagyona negyvenkét krajcár és egy hatíilléres postabélyeg, mely őszszegből kissé bajos egy előkelőbb eljegyzési lakoma költségeit fedezni. Csárir.gernek ezek az érvek nem mentek a szivére; megnyugtatta Kulit, hogy neki van több hid- és alagutpénzl leszámítva egy forint és huszonhárom, vasa. ezzel a némileg tekintélyesebb összeggel már lehet valamit kezdeni.

A pénzszerzési lehetőségek, mint mindig. ezuttai is két módozat között oszlottak tneg:

1) kölcsön. .

2) zálogkölcsön.

Az első módozatot rövid habozás után

feltűnően vérző szívvel el kellett vetni. mert semmi kilátás sem volt arra, hogy Középeurőpában akadjon még olyan mindenre elszánt pénzember, aki újabb személyi hitelt nyújtson a magyar hlrlapirás két hiú. de máris többször végrehajtott kitűnőségének. A második módozat sokkal lelkesebb pártolásban részesült mindkét részről, mert Csáringer azt hitte Kuliról. Kuli pedig Csáringerrői, hogy a másik rendelkezik még bizonyos értéktárgyakkal, amelyek adott esetben, mégpedig zálogba adott esetben Illő kamat mellett fedezetül szolgálhatnának nagyobb kölcsönösszegre. Amikor azonban ez a fö'tevés kölcsönösen (persze nem zálogkölcsön nősen, hanem csak átvitt értelemben) túlságosan merésznek, illetve teljesen alaptalannak bizonyuk, Csáringer áW tért a reálisabb pénzszerzési mödozá* tok megbeszélésére. Ezek szintén két részro oszlottak:

a) kártya,

b) lóverseny.

Minthogy a lóversenyhez szükséges alap egyelőre hiányzott. Csáringer leült két ismeretlen úrral kártyázni, hogy kinyerje.

— Gyere kibicetaí. — intette magihoz KuJ.it, azzal kezébe vette a kártyát és feltűnő buzgalommal keverni kezdett.

A másik kettő ezalatt betett öt-5t koronát a bankba és várták, hogy

Csáringer is követ! majd példájukat; Csáringer azonban teljesen megfeledkezett erről. A partnerek végre is, hogy eszébo juttassák, célozgatni kezdtek;

—• Hohó, — mondta az egyik, —■ a bankban csak fiz korona van, vaíaki nem tett be.

— Én betettem. — mondta a másik, — talán te nem tettél be.

— Dehogynem. — tiltakozott az első. ~~ a leghatározottabban emlékszem, hogy . betettem öt koronát.

— Én is.

Erre Csáringer is megszólalt:

— Ha maguk itt veszekedni kezdenek rongyos öt korona miatt egymással, akkor én nem játszom.

Azzal előkelő mozdulattal kivette az egyik öt koronást a bankból és távozott.« ; , V *

11.

Radonovác doktor levele ezen a ponton fejeződött be; a továbbiakról már személyesen értesültem.

Csáringer és Kuli ezzel az öt koronával. meg az egy forint és huszonhárom vas. továbbá a negyvenkét krajcár társaságában kivonultak az ügetörc, ahol az első futamban rávágták az egész pénzt egy autszájderre, amely — mit tesz isten — bejött elsőnek és huszonháromszoros pénzt fizetett. Kuli rögtön vissza akart vonulni a nyereséggel, de Csáringer leíerrorizália azzal. hogy ö szerezte a pénzt és úgy gyümölcsözted, ahogy akarja. A gyümöfesöztetés, tar Ián mondani sem kell, nem végződött a legjobban. A második, harmadik, negyedik tét sorra elúszott.

— Gyerünk. —• indítványozta Kuli mirjden versenyszám után. — még van nyolcvan (hatvan, negyven) koronánk, mentsük, ami menthető.

. .— Az nem. pénz. — intette le Csáringer, -r- ne légy olvmn ki állhatatlan peszszimista. A következő futamban megforgatom ezt a pénzecskét és egyszerre kint leszünk az össztüzekből, j A pénzecskék forgatása nem hozta meg.a kívánt eredményt és az utolsó futamban már az utolsó huszkoronásí tette-fel Csáringer. Ez a versenyszám, I lamely á programmbán »Vigaszverseny« ' néven szerepelt, nagyszabású anyagi