Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
4. oldal 1925. december 25. BÁCSMEGYE! NAFIÖ „Kellemes ünnepeket...“ Bácskai katonafick karácsonyi üdvözlete A délszerbiai kaszárnyák magyar nemzetiségű katonái küldenek az itthon levőknek karácsonyi üdvözletét. A bácskai síkságtól ezer kilométerekre. Délszerbia hólepte sziklafalai között szo'gáló katonák hő vágyódással az otthon után. jövőbe vetett reményekkel készülnek megünnepelni a krisztusi ünnepet. Csak meleghangú üdvözlő sorok helyettesítik itthon őket az itthoniak szent ünnepén. A Bácsmegyei Napió szerkesztőségébe naponként hoz a posta katona-leveleket, karácsonyi és újévi üdvözleteket, hogy juttassuk el azokat a messzi útról jött jókívánságokat az itthonlevőkhöz. A katonai',eveleket a következők Írták alá: Csábi Illés, Maczankó János. Céruaji Imre. Szaulity János. Brindza István. Kovács Sztrikó Antal. Óvári István, Varga Ferenc, Szlitkó Mihály. Cserneíics Lajos. Pinczel Máté. Gvöre János. Vajda Gábor. Graun Ludvig. Behtelin János. Kovács József, Fehér Sándor, Kazinczi József. Vörösbaranyi János, Kazinci József, Vörösbaranyi János, Rosenfeld Árpád, Fekete Lajos. Sziget Mihály, Juhász István Baconad! János. Ááor Sándor, Szabó Antal, Jázó József, Gulyás István, Hegedűs Ferenc, Mo'nár Antal, Pósa István. Engi Szilveszter, Berényi István. Bácsi Mihály, Bus Szilveszter, Apró Antal, Berta Ignác. Rothauser Andor. Tóth János. Halasy Sándor. László Dezső. Stojkov Simon, Tyiptyov Mátyás, Precsam'ca György. Májó András, Stojkov Daniló, Kovács József, Pintér Miklós. Siha József. Kornsíein Miksa. Tikvicki József, Trenka Lajos. Maiijeviíy Ivan.’' Dorozsmai Sándor szuboticaiak; Barna Sándor, Kecskés József, Csikós József, Újházi István szentaiak; Erdély! László. Erdélyi Mihá'y. Pataki András. Nagy Kálmán horgosiak; Epstein Sándor. Kiss Pál. Furmann Vilmos szrbobrániak; József Sándor. Sípos Péter kulai és Beherer Jaksi ma’iidjosiak. Krszth Henrik vrbászi. Weisz Béta. Vastag János, Lichtíer Rudolf. Kralievacskl János, Szakács István. Skerlec János. Kurbatiincski András noviszádiak. Ternyi István zsedniki, Szarvaics Péter, Báics Antal, Meng Antal becskerekiek. „Fel a bakra“ A magyar kisebbségi sors regénye A kisebbségi sorsba jutóit magyarság regényét meg kell inti és ezt a regényt nem írhatja meg más iró, csak aki maga is osztályosa a kisebbségi sorsnak. Ligeti Ernő most megjelent könyve több a kísérletnél. Benne megvan minden kvalitás, hogy ezt a várva-várt regényt megírja. írói képességeit nem kell már felfedezni s eddigi sikerei révén már a dicséreteken is tűi van. Dús invenció, költői képzeltet egyesül benne nagyszerű írói készséggel. A költő Ligeti Ernő, aki valamikor a kis cselédlányok mindennapos buját és baját tudta költőileg érzékeltetni, valóban hivatott arra. hogy a román impérium alatt élő, kenyerétől és pozíciójától megfosztott magyar közíiszívise’ö tragédiájáról könyvet írjon. Föl a bakra -— ez a regény cime és Elekes Péter esküt nem tett alügyész egyszerű életét írja meg benne. A volt kolozsvári alügyész az impériumváltozás folytán s amiatt, hogy a románoknak nem tette le a hüségesküt. kizökkent abból a világból, amelyben élt. Foglalkozás nélkül maradt, nyomorba jutott, gyermekei proletársorsba kerültek, felesége, a társaságbeli szép asszony, nem volt elég erős, hogy kitartson a férje mellett, a kötutyüvérü csinos nők sorsát választotta — művésznő lett, aki szépségéből él. Es Elekes Péter, aki valamikor fent ült a bakon, nem talált más megoldást, mint azt, hogy bérkocsissegéd lett abban a városban, ame'yben valamikor irigyelt pozíciót töltött be, s amelytől nem tud elszakadni. Ez a regény rövid tartatni«. A »Föl a bakra« az első regény, amely az uj uralmi viszonyok közzé került magyarság sorsával foglalkozik. Komolyan, szinte hűvös higgadtsággal tárja fel egy emberi élet tragédiáját. Nincsenek benne gyűlölködő szólamok a románok ellen s nincsenek tartalmatlan irredenta iáiakaddsok. Az élet igaz fotográfiája ez a könyv s ezért érdekes mindenki számárai Az egyetlen, amitől nem tud megszabadulni a magyar kisebbségi sors első regénye, hogy gyakran átcsap leírás és jellemzés helyett — a vezércikkbe. Ezek a részek is mindenkor nemesen szépek, filozófiájuk igaz és okos, csak mint regényrész’etek nem mindig érdekesek. Bár b8 kell vallanunk, hogy ezeket a részleteket az ilyen irányregényaél nagyon nehéz elkerülni. Ligeti Ernő minden esetre hasznos munkát végzett s könyve igaz értéke a magyar irodalomnak. Az érdekes regény Kolozsváron az Erdélyi Szépmives céh kiadásában, jelent meg s méltó arra, hogy széles körök érdeklődését keltse fői. Csicserin semlegesség! szerződést kötött a törökökkel A szerződés három évig marad érvényben Moszkvából jelentik: Csicserin és Téviik Rusdi bej török külügyminiszter között Párisban szerződés jött létre, amelynek értelmében mind a két ál am semlegességre kötelezi magát, ha egyikük vagy másikuk fegyveres konfliktusba jut egy harmadik hatalommal. Kimondja továbbá a szerződés, hogy a szerződő felek egyike sem köthet olyan politikai vagy katonai természetű egyezményt, amely a másik szerződő fél ellen irányul. A megkötött szerződés három évig marad érvényben és két függeléke is van, amelyek külömböző gazdásági természetű intézkedéseket tartalmaznak. fíleguÉÖEimezem a századomat illetve éljen a bűnös kor, amely szült! A galamblelkünek mondott öregemberek szeretnek mindig párhuzamot vonni a múlt és a jelen között, lemérni rőffe! azt a kü’önbséget, ami bennünket, fiatalokat, tőlük elválaszt, hogy hjaj, a mi időnkben! és jönnek kivénü't elveikkel, kifakult bátorságukkal lehangolt izmaikkal és föld alatt pihenő kedvesükkel. »Mi voltunk a dicsőséges, emberséges korszak — mondják — ti impotens és szívtelen rablók vagytok«. Rab'ókról lévén szó. nézzük csak meg közelebbről őseink gyönyörűséges múltját. A hajdani zslváhyöfc lesbeálltak az erdő mélyén és sokszor hetekig ott kuksoltak, virrasztotíak és tüdőgyuPadást kaptak, míg végre befutott néhány kuncsaft, akit kifoszthattak. Nehéz és ver ej tőkés kenyér volt a zsiványélet. Ma? A rabló kényelmes, elegáns hotefportás, pincér, pikkoló, vagy liftboy, vagy cipöpucoló, vagy esetleg köszönő ember, aki a vendég után üvö’ti, hogy: kezicsókolom naccságos ur! Hisz a jogcim itt te’jesen mellékes, fő, hogy az áldozat fizessen, mint a köles. A kést csak a végső esetben szegzik a torkára, de erre csak ritkán kerül sor. mert a pasas önként és búcsúlevéllel lövi magát főbe. Na és az a minősíthetetlen őrület, hogy két derék fiatalember páncélosán és paripásan kiás a placcra az Imádott Rózsikáért, az egyik a Rózsika rózsaszínű harisnyacsatiját tűzte a gomblyukába, a másik a piros bugyogóját, aztán hajrá! egymásra uszították a telivéreket és aki előbb kiszúrta a másik szemét, az elnyerte a delnő szivét. A mai Rózsikák szemét azonban nem lehet ilyen könnyen kiszúrni ... A temniszparti, amely szintén életre-haláíra megy, sokkal körülményesebb módja annak: hogy kell kiütni a konkurrenst a nyeregből. No és hol vannak a mai nők gyönyörű ősanyáinktól? A dicsőségért is sokkal érdemesebb sikraszállnl ezerkifencszázhuszonötben, míg a készlet tart. mert nemsokára itt az uj esztendő. A hőst teljes bandázzsal és üdvrivalgással fogadták hajdan és bedugták egy jó zsíros kis várba, amely alatt sok kifosztásra érdemes kereskedő szokott eivonu'ni. De mi ez a véres dicsőség a zsoké hírnevéhez képest, akiért tombol a tribün, akinek megkoszorúzzák a lovát, sőt kifogják alóla és az istállótuíajdonos hátán üget be a célba a nagy férfiú? Nem, valóban, a legöregebb és legeifogultabh olvasó sem mondhatja, hogy nem aranykorszakban élünk. A művészetek is mérföldes csizmával haladnak előre. A régi költőnek, aki egyúttal zeneszerző is volt, csekély, mondhatni szánalmas publikum állott a rendelkezésére. Olyan üres házak előtt játszott, akár a szuboticaí műkedvelők. Rendszerint a mecénás várur pereputtyát szórakoztatta: klssámllt raktak a lúdtalpa a*á és saját lantklsérettel elbömbölte ódáját a várur ragyogó szőke hitveséhez. Mert a várurak nejei mindig szigorúan szőkék voltak. A mai költő járhatatlan. De azért kasszasikerei vannak, ö rádióba szavalja a verseit és rádióba énekli a bánatát. Legalább félmillió ember hallgatja egyszerre, külföldön, belt’ö'dön egész Európában. A félvilág költője, beleértve a nőket is. A lírai fakereskedő beül a foteljébe és élvezi a kö teményt. Szegény Tinódi Lantos Sebestyén mert-e áimodini valaha ilyet? Na és végső tromful, tekintettel a szezonra, hadd álljon itt a vadász méla lesben. Jó dédöregapám lándzsával irtotta a medvét, a mely, ilyenkor karácsony táján, még a faluba is bemerészkedett. Veszélyes sport volt ez, mert ha nem talált bele a medve szügyébe, a mackó ur falta fel őt szügyöstül-bőröstül. A mi vadászunknak tehát gyöngyélete van, sőt patyolat, mert hol található manapság duvad, vagy csak egyszerű, Szimpla vadacska? A vérszomjas vadászok konzorciumot alakítanak és részvénytársasági alapon vásárolnak egy nyulat. Ezt a szabad mezőn egy fához kötözik, mérsékelten hosszú spárgával és ráljesztenek, hogy: bu! bu! mire a nyúl, akit a szerződése kötelez erre, nagy bakugrásokkal nekiiramodik, erre sortüzet adnak le rá és aki a legtöbbször lőtt a nyuszi mellé, azé les? a farkincája. Az esetben, ha nem akad élő nyúl, a játékkercskedésböl Szereznek be preparált mű-vadat, amely, ha felhúzzák, mozgatja a fiilétfarkát és szalad a kerekein. Ha pedig a szerencsés Nimród eltalálja, a nyuszi cigánykereket hány, majd két lábra áll és hangosan ezt mondja: »nyusz-nyusz isten éltesse ont az aranylakodalmáig!« Tamás István A török külügyminiszter Beogradban Helyreáll a baráti vistony Törökországgal Beogradból jelentik: Rusdi bej török külügyminiszter csütörtökön megérkezett Beogradba. A török külügyminiszter Géniből van hazatérőben és kíséretében van Gevad basa, Törökország katonai szakértője a Népszövetségnél, valamint Sukri bej külügyminiszteri kabinetfőnök. A pályaudvaron a külügyminisztérium részéről Zsivkovics Traján konstantinápolyi jugoszláv delegátus. dr. Vukcsevics külügyminiszteri kabinetfőnök és Novakovics Iván külügyi osztályfőnök fogadták a török külügyminiszert és kíséretét, a kik péntek délig maradnak Beogradban, ahol Nincsics külügyminiszter az Exceisior-szállodábarr ebédet ad tiszteletükre. A beogradi lapok rámutatnak a török külügyminiszter látogatásának fontosságára, mert a háború óta ez az első eset, hogy török államférfi hivatalos látogatást tesz Beogradban.
