Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-08 / 299. szám
4. oldal. TINTA • Be Az ősz néger meg én A grenoblei néger falu általában hasonlított a kiállított, néprajzi falvakhoz, melyeket gyorsan ábdálnak össze, a tömeg mulattatására. Alacsony kalyibák előtt gyékényen kuporogtak a négerek, bemutatva a gyarmati ipart. Az asztalos fűrészelt, a papucsos szögezett, a takács szőtt. Ki-ki maga mesterségét folytatta. Túl a kézmiveseken egy néger ül dögéit a földön, ki fogfájás ellen apróra vagdalt, puha ágacskákat árult. Afrikában ezekkel szokás birizgálni, dörzsölni, nyomogatni a sajgó int. Mutatta is, miként. Megálltam előtte, bámultam egész séges, fehér fogazatát; Akkor vettem észre, hogy ősz. Nyírt szakállát zúzmarával porozta az idő. Egészen olyan szakálla volt, mint a nagyapámnak. En még nem láttam ősz négert, csak fiatal négereket, az orfeumban, daliás portásokat, egyenruhában, az orfeum előtt. Tudtam, hogy a négerek is megcfteülnek, elméletileg. De most, mikor láttam, megdöbbentem. Ennnélfogva még sem tudtam egészen. — Öreg — szóltam oda — adjon azokból a fácskákból egy tucatot. — Tessék, próbálja meg előbb — biztatott, felém nyújtva egyet. — Nem, majd otthon — szabadkoztam. — Mondja, hány éves? — Ötvenöt — szólt s mint valami kirakati tárgy, melyet megérintenek, hirtelen összerezzent. — Hány gyermeke van? — Három — a messzeségbe nézett — nyolc meghalt. Köröttünk gyermekek zsinatoztak. Anyák szoptatták a csecsemőiket fekete mellükből, melyből — úgy rémlett —• feketekávé szivárgott. Cepelték- megszámlálhatatlan magzatjaikat, kézen, karon, vagy a hátukra kötött vászonzsákban, mely a kenguru bőrzacskójára emlékeztet, pipáztak, táncoltak, fadobok, éles, fejhangu furulyák zsivajában, tenyerükkel ütögetve ágyékukat, oly mozdulattal, melyet nálunk trágárnak neveznének. Növendék porontyaik viharosan koldultak. Egy hároméves kisfiú szájába vette az aranyozott frankot s anyjának csak üggyel-bajjal sikerült kihalásznia piros nyelve alól. Itt tanultam meg, hogy a cigánypurdék milyen tartózkodóak. Közben az ősz néger becsomagolta a tizenkét ágacskát. A törzsfőnöknő, ki egy cifra selyem párnára könyökölt, egyes alattvalóinak engedélyt adott, hogy miután egész nap a gyarmati életet játszották, lefeküdjenek és az alvást játsszák. Egy-egy gyertya égett a kunyhókban. A közönség félrevonta az ajtók függönyét, betekintett, akár a tigris-ketrecbe, megnézni, hogy alusznak a négerek. Csalódottan állapította meg, hogy a négerek ép úgy alusznak, mint mi. Hátukra fekszenek, lélekzésük lassul, szemük lecsukódik. Ez nem volt érdekes. Én átvettem árumat, kifizettem, de még mindig nem tudtam tovább menni. Az öreg szakállát néztem. Nyilván csodálkoztam valamin. Azon, hogy milyen gyarló a képzeletünk. Hiába tanuljuk az iskolában, hogy mi, kik születünk és meghalunk, lélekben egyenlőek vagyunk, hiába érezzük ezt egyre jobban és mélyebben, egy féléletnek kell elmúlnia, mig igazán átértjük, véletlenül egy deres Szakállt kell megpillantanunk, mely jrasonlit a nagyfánkéra. BÁCSMEGYEI NAPLÚ Elköszöntem az ősz négertől, de most meg ő nem engedett. Ő is figyelte az én fehér arcomat. Nem úgy, mint a többi vevőjáét. Talán sejtett valamit abból, ami fejemben járt és szivemben. Beszélgetni akart. — Önnek is van gyermeke ? — Egy, itt ni — és rámutattam a fiamra. — Á — szólt mosolyogva — Jó estét urfl, Jó estét kis férfi — majd hozzám fordult. — Ön ide való ? — Nem. — Párisi? — Nem — mondtam és fejem ráztam. — Idegen, mint ön. Erre nem felelt. De hálásan nézett rám. Olyan tekintettel, melyet sohasem fogok elfelejteni. Kosztolányi Dezső. Mi lesz a községi autonómiával? A Davidovics-párí vajdasági képviselőinek interpellációja a belügyminiszterhez Beogradból jelentik: A Davidovics-párt vajdasági képviselői dr. Setyerov Szlávkó, Groi Milán, dr. Pleszkovics Lukács, Mihajlovics Ljuba és Pecsics Dragutin aláírással a belügyminiszterhez Írásbeli interpellációt intéztek, amelyben a községi önkormányzat sürgős életbeléptetését követelik. 'Az interpelláció főbb részei igy hangzanak: — Az alkotmány 90. §-a a községeknek, járásoknak és kerületeknek önkormányzatot biztosit. Noha az alkotmányt már 1921 június 28-án megalkották és szentesítették, az önkormányzat ennek dacára a Bácskában, Bánátban és Baranyában mindmáig nem lépett életbe. A községi alkalmazottakat és községi elöljárókat ma sem választják, hanem azokat a (belügyminiszter az alkotmány rendelkezése ellenére kinevezi. A Bácska, Bánát és Baranyában a községek helyzete az elöljárók és alkalmazottak folytonos gyors leváltása folytán kétségbeejtő. A községek élén pártemberek állanak és mindez a lakosság akarata ellenére történik. A szüntelen változó és külömben sem megfelelő községi hivatalnokok és elöljárók a Vajdaság legtöbb városát és községét kaotikus helyzetbe sodorták és vonatkozik ez különösen a községek pénzügyi helyzetére. A községi pótadók hatalmas arányt öltöttek és ezek a lakosság gazdasági elégedetlenségének legfőbb okai. Felesleges külön kiemelni, hogy ez a helyzet a rossz közigazgatás következménye. Legfőbb ideje, hpgy a közigazgatás önkormányzata az alkotmány rendelkezéseinek megfelelőleg életbelépjen, ami annál inkább megvalósítható, mert az 1922-ben Szlovénia számára alkotott és a községi elöljáróság választását elrendelő törvény 60. §-a ezt a törvényt a Bácska, Bánát és Baranyára is kiterjesztette. A törvényalkotó bizottság második szekciója már annakidején keresztülvitte a szükséges változásokat és ez a törvény dr. Timotievics L. Koszta akkori belügyminiszter hozzájárulásával hozatott, aki azt ennek jeléül alá is irta. Ezt a törvényt mindmáig nem hirdették ki, noha minden mértékadó fórumon keresztülment. Ezért bátorkodunk a következő sürgős interpellációt a belügyminiszter úrhoz intézni: 1. Miért nem tétetett még közzé a Bácska, Bánát és Baranyára vonatkozó törvény? 2. Gondol-e a belügyminiszter ur e törvény sürgős közzétételére? 3. uondol-e a belügyminiszter ur a községi önkormányzat életbeléptetésére és mikor rendeli azt el? A pancsevói pénzügyigazgatóság sikkasztó! a feiebbviteli bíróság előtt Újabb tanuk kihallgatása végett a tárgyalást hétfőre halasztották A noviszadi feiebbviteli bíróság kedden tárgyalta a pancsevói pénzügyigazgatóság sikkasztóinak bűnügyét Dragicsevics Lázár, a paincsevói pénzügyigazgatóság volt pénztárnoka 748.684.19 dinárt sikkasztott állami pénzekből, azonfelül többektől adófizetéseket fogadott el, azonban a felvett pénzeket nem fizette be az adópénztárba, hanem a saját céljaira fordította. Dragicsevics Lázár az elsikkasztott pénzeket Zsán Száva pancsevói kereskedőnek adta kölcsön és a vád szerint neki Zsármak tudnia kellett, hogy Dragicsevics Lázárnak, a szegény hivatalnoknak nem lehet 750.000 dinár kölcsönadni való pénze és igy tettestársa és orgazdája volt Dragicsevicsnek. A pancsevói államügyészség ezenkívül vádat emelt Risztics Vláda, a pancsevói kerületi pénzügyigazgatóság vezetője, Petrovics Brankó, a pancsevói helyi ellenőrző hivatal vezetője, Zsivanovics Nikola pénzügy igazgatósági ellenőr és Schwarzenberger Lajos pénzügyigazgatósági segédkönyvelő ellen, a kiket a köteles ellenőrzés elmulasztásával vádol. A pancsevói kerületi törvényszék több napon át tárgyalta a bűnügyet, amelynek tárgyalása folyamán megállapítást nyert, hogy Dragicsevics Lázár 1923 április—szeptember közti Időben 748.684 dinár 19 para hivatali pénzt sikkasztott el ás. hivatalos icavzöküny veí vett fel. hogy a pénztár rendben van. Beigazolódott továbbá, hogy Dragicsevics Lázár Boskovics Arszától 225, 800 és 300 dinárt, Alekszics. és fia cégtől 1325 dinárt, Palics Mitától 125 és 325 dinárt és Flór Istvántól örökösödési adó fejében 2547 dinárt átvett azzal, hogy az összegeket az állampénztárba befizeti, de a pénzeket a saját céljaira forditota. A pancsevói kerületi törvényszék Dragicsevics Lázárt hivatali sikkasztásért két évi börtönre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogainak elvesztésére, végül a felektől átvett pénzek visszafizetésére Ítélte. Zsán Szávát a törvényszék orgazdaság miatt másfél évi iegyházra és három évre a politikai jogok elvesztésére ítélte. A többi vádlottat a törvényszék felmentette és a két elítéltet szabadlábrahélyezte. A feiebbviteli bíróság szombati tárgyalásán Aranicki Sztankó tanácselnök elnökölt, a tanács tagjai: Maries Raffó és Trojanovics Bozsidar felebbvitéli bírák voltak. A közvádat dr. Joczics Milorád főálismiügyész képviselte, Dragicsevics védelmét dr. Aradszki Mita noviszadi, Zsán védelmét dr. Stanojevics Brankó pancsevói Risztics védelmét pedig dr. Bednaics Davorin látta el. A vádlottak padján csak Risztics Vlada, Petrovics Nikola. Zsivanovics Nikola és Scbwarzanberger Lajos üli, miután az üía-p-sz felmentő ítéletüket inegfelebbezte, Dragicsevics Lázár és Zsán Száva a hallgatóság soraiban foglaltak helyet Először a pénzügyigazgatóság főnökét Risztics Vládát hallgatta ki a bíróság. Risztics kijelenti, hogy nem tudott Dragicsevicsék üzelmeiről. Mikor a pénzt átnézte, mindent rendben talált Ugyanezt állítja a többi vádlott is, de kijelentik, hogy a pénztár átvizsgálása alkalmával az aprópénzt Risztics határozott utasítására nem számolták meg-. Az államügyész kérésére ezután Dragicsevicset és Zsánt hallgatta ki a bíróság. Dragicsevics kijelenti, hogy Zsán tudott az állami pénz felhasználásáról. Kijelenti, hogy Risztics tudott arról, hogy Zsánnak az állami pénzből kölcsönzött és ezt el is tűrte, amiért néhány ízben 5—10.000 dinárt kapott A többi vádlottról nem állítja, hogy tudtak a dologról. Zsán Száva kijelenti, hogy nem tudta azt, hogy Dragicsevicstől állami pénzt kapott kölcsönbe. Dragicsevics több kereskedőnek is adott nagyobb hiteleket és mint vagyonos ember volt .ismeretes. Tagadja, hogy Risztics erről tudott és ő a hallgatásért pénzt adott neki. Dr. Aradszki Mita ügyvéd indítványára ezután a bíróság úgy határozott, hogy kihallgatja a pancsevói pénzügyigazgatóság több tisztviselőjét és ezért a tárgyalást hétfőre halasztotta. 1925. november 8. Véres ára ötszáz Elárverezték Csaruga hagyatékát Őszijeiről jelentik: Az oszijeki törvényszéken szombaton árverezték el a rablógyilkosságok miatt kivégzett Csaruga Jován hagyatékát. Néhány értéktelen holmiból, ócska ruhadarabokból állt a haramia-vezér hátramaradt vagyona, azonban ennek ellenére is óriási érdeklődés mellett folyt le az árverés. A viseltes ruhadarabokon kívül, amelyek alig néhány dinárért cseréltek gazdát, egy volt osztrák-magyar tisztikard is dobszóra került, a kardlapon még most is meg vannak a vérnyomok. Ez a kard volt a hagyaték legérdekesebb darabja. Az árverezők kézrőlkézre adták, a teremben hordozták a véres kardot, mint Magyarotszágon a tatárok betörésekor. Ötszáz dinárért kelt el, dr. Buichar Albert ügyvéd, a haramiavezér egykori védője vásárolta meg emlékbe. Orosz bárónő botránya a közlekedésügyi minisztériumba» Inznltálta a miniszter titkára , mert nem jelentette be a miniszternek Beogradból jelentik: Szokatlan botrány játszódott le pénteken este a közlekedésügyi minisztériumban. E«te kilenc órakor megjelent a közlekedésügyi miniszter kabinetjében Tauber bárónő, egy a beogradi előkelő társaságokban jó! ismert menekült orosz hölgv, leánya társaságában és arra kérte Csacsevics miniszteri titkárt, hogy jelentse be Radojevics miniszternek, akivel azonnal beszélnie kell. A titkár udvarias hangon azt válaszolta a bárónőnek, hogy a miniszter ebben a szokatlan időpontban nem fogad senkit és különben is nagyon el van foglalva, mire Tauber bárónő esernyőjével néhányszor végigvágott a miniszter titkárján, majd teljes erejéből ütlegelni kezdte a meglepett tisztviselőt. A zajra elősietett a minisztérium több tisztviselője és szolgája, akiknek csak nehezen sikerült a titkárt kiszabadítani a feldühödt orosz bárónő kezei közül és Tauber bárónőt eltávolítani a minisztériumból. A közlekedésügyi miniszter szombaton felhatalmazást adott Csacsevics titkárnak, hogy tegyen feljelentést Tauber bárónő ellen testi sértés miatt.
