Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-06 / 297. szám
BACSMEGYEf MAPLÖ 1925. november 6. akik szóvátették, hogy a tisztviselő-redukciót a kormány nem hajtja elég erélyesen végre. A felszólalók azt kívánták, hogy a miniszterek több figyelmet tanúsítsanak a képviselők — és igy közvetve a választók — kéréseivel szemben, különösen a tisztviselői kinevezések alkalmával. Szóbakerült a drágaság kérdése is, különösen a kenyér- és húsárak, valamint a jövedéki cikkek, igy a só drágaságának leszorítását követelték. A felszólalásokra Gyurisics Marko igazségügyminiszter válaszolt, aki örvendetesnek mondotta, hogy a képviselők nyiltan szóváteszik ezeket a kérdéseket, de szerinte mindamellett helyesebb lenne, ha a klub elnökéhez vagy pedig egyenesen a kormány tagjaihoz fordulnának kívánságaikkal. A hibák kiküszöbölésének ez a módja sokkal célravezetőbb, mint a klubüléseken való felszólalások. Sikkasztás vádja miatt letartóztattak egy baranyai jegyzőt Folyik a tisztogató munka Baranyában Szomborbói jelentik: A baranyai közállapotok orvoslása úgy látszik mintha mostanában komolyabb lendületet venne. Főszolgabíró és szolgabirák elbocsátása, kiskirályok hatalmának letörése után a baranyai nép most már reménykedni kezd, hogy valaha az országnak ebben az eddig legmostohábban kezelt részében is rend lesz. Most az egyik baranyai jegyző súlyos bűneit torolta meg felettes hatósága. Szigetlia Mladen beljei jegyző ellen napokkal ezelőtt feljelentések érkeztek az alispáni hivatalhoz, amelyben a panaszosok előadták, hogy érzékenyen megkárosították őket annak az összegnek a kiosztásánál, a melyet a jégkárosultak számára utaltak ki. Az ügy megvizsgálása végett Medákovics Gruja vármegyei főjegyző szállt ki a helyszínére és megállapította, hogy a jégkárosultak pénzéből húszezer dinár tűnt el Szigetlia jegyző kezén. Szigetlia Mladent letartóztatták és beszállították a szombori államügyészség fogházába. A szuboticai törvényszék Pavlovicstanácsa csütörtökön foglalkozott Tatalovics Nikola zobnaticai telepes ügyével, aki október 9-ikén revolverrel agyonlőtte Bdcstopoldn Malenics Tömő csendőrt. Tatalovics a tett elkövetése után jelentkezett a zsedniki csendőrségen, ahol letartóztatták és beszállították a szuboticai ügyészség fogházába. A csütörtöki tárgyalást Pavlovics István törvényszéki elnök vezette, a közvádat Gjeneró Márkó dr. áhamügyész képviselte, a védelmet pedig Dimitrijevics Drágó dr. ügyvéd látta el. A terem zsúfolva volt hallgatósággal, főleg a környékbeli telepesek jöttek el nagy számban. Haragosok, ha találkoznak Fegyveres börtönőr vezeti, be a vádlottat, aki ellen az ügyészség szándékos emberölés vádját emelte. Az elnök kérdésére a vádlott kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, majd részletesen elmondja a véres esemény előzményeit és lefolyását. A kritikus napon kocsival kukoricát szállított Topolára és amikor dolgát elvégezte, betért Dronyák Jován korcsmájába. Itt már nagyobb társaságot talált és a társaságban ott volt régi haragosa, Kossovac Bude is. Csakhamar szóváltás támadt köztük, majd Kossovac Bude előbb ököllel, azután boxerrel az arcába ütött a vádlottnak. A verekedés színhelyén jelen volt Malenics Tómó csendőr is. A vádlott, amikor Kossovac megütötte, fölállott és egyik kezében egy üveg sört, a másik kezében a zsebéből előhúzott revolvert tartva, a következőket mondotta: — Akinek nem kedves az élete, az jöjjön utánam. Aki élni akar, az maradjon bent. Alig ért ki az uccára, amikor Kossovac utána ment, Kossovac után pedig A tisztogató munka további során állásától elbocsájtották Vratan Boldizsár suzai jegyzőt s pénzbírsággal sújtottak egy segéd jegyzőt. A vizsgálat Baranya többi községében folyamatban van. többen a bentlevők közül, közöttük a csendőr. Kossovac itt — amint a vádlott védekezésében előadja — késsel ment neki és kétszer feléje szúrt, de nem sebesitette meg, hauem csak felsőkabátjának oldalát hasította fel. A kabátból ekkor kiesett a revolver, amit a vádlott fölemelt a földről. Dulakodás keletkezett az emberek között, a csendőr közbelépett és széjjel választotta a verekedőket. Kossovacot megragadta és egy kocsi alá dobta, amely pár lépésnyire a korcsma előtt állott. Közben a vádlott a kezében tartott revolvert a csendőr felé irányozva, lassan hátrálni kezdett. A csendőr, aki ekkor már szintén elővette revolverét, rákiáltott a vádlottra: — Állj! A vádlott azt mondja, hogy Kossovac is feléje tartott. Hogy a csendőrt és Kossovacot visszavonulásra bírja, revolverével egyszer a levegőbe lőtt. A lövés után a csendőr felszólította, hogy a törvény nevében adja át fegyverét, amit ő nem tett meg, hanem tovább hátrált, miközben a kezében tartott revolvert folyton a csendőrre fogta. A csendőrnek is revolver volt a kezében. Mindez nyílt uccán, délutáni egy óra tájban történt. Mintegy ötven lépésre juthatott a hátráló vádlott és az öt köveö csendőr, amikor a vádlót újból egy lövést tett, ezúttal a föld felé irányozva a fegyver csövét Ezt a lövést is riasztás céljából adta le. A lövés után tovább hátrált. A csendőr közben többször erélyesen felszólította, hogy adja át fegyverét. Körülbelül száz lépésnyire a Dronyák-féle korcsmától harmadszor dördült el a fegyver a vádlott kezében. A harmadik lövésnél a golyó a csendőr arcába fúródott, a jobb szem alatt és a nyakon jött ki, átütve a főütöerct és rögtöni halált okozott A harmadik lövés után a vádlott sietve távozott előbb a tanyájára, onnan Zsednikre ment és jelentkezett a csendőrségen. A tanuk A vádJott után nagyszámú tanút hallgatott ki a bíróság. Felvonultak a bíróság előtt mindazok, akik a csendőrhalállal végződő korcsmái összejövetelen résztvettek. A tanuk lényegileg egyformán adják elő a történteket. Dronyák Jován, akinek a vendéglőjében a társaság együtt volt, határozottan kijelenti — ellentétben más -tanukkal — hogy a csendőr nem volt ittas és minden igyekezetével azon volt. hogy a vádlottat íefegyverezze. Kossovac Bude azt mondja, hogy ő nem emlékszik a történtekre, mert ittas volt és csak másnap tudta meg, hogy mi történt. A tanuk kihallgatása után Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos terjeszti elő az orvosi szakvéleményt a megölt csendőr sérüléseiről. A perbeszédek Gjeneró Márkó dr. áliamügyész a fö-i tárgyaláson elhangzott tanúvallomásokból bizonyítva látja a vádat és kéri a bíróságot, hogy a vádlottat szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek. Dimitrijevics Drágó dr. védő kifejti, hogy a vádlott önvédelemből cselekedett, bár megengedi, hogy félelemből és ijedtségből átlépte a jogos önvédelem határát. Kéri a bíróságot, hogy ítéletében mondja ki fa jogos önvédelmet. Az esetben, ha a bíróság ezt nem mondaná ki, mondja ki azt, hogy a vádlott félelemből túllépte az önvédelem határát és ha ezt sem mondaná ki, állapítsa meg, hogy a vádlott a sértett kihívó és jogtalan viselkedése folytán előállott heves, felindulásban követte el az emberölést. Az Ítélet A bíróság ezután meghozta ítéletét, mely szerint vádlottat heves felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondatta ki bűnösnek és ez'ért négy évi fegyházra Ítélte. Egyben kimondotta a bíróság, hogy a vádlott az Ítélet jogerőre emelkedéséig vizsgálati fogságban marad. Az ügyész súlyosbításért a védő felmentésért felebbezett. Négy évi fegyházra: Ítélték a topolai csendorgyilkost Heves felindulásban elkövetett szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek a bíróság Fenn és lenn Irta : Színi Gyula Egy este, amikor a tikkasztó nyár megsárgult faleveleket és törtszárnyu molyokat, pillangókat pergetett kávéházi asztalomra, a meleg szél furcsa, vézna alakot sodort a mellettem tevő székre. Ezzel az emberrel mindig véletlenül találkoztam. Örökösen tele volt panaszszak Átkozta az életet és mégis élt, ha gyászosan és bénultan is. .Egy ember volt a milliók közül, akik a nyomorúság ezerféle változatán esnék keresztül, mintha a földön csak ezt a változatosságot ismernék. Egyetlen furcsasága volt, amiben különbözött minden más embertől: rohamosan tudott meghízni és ép oly rohamosan tudott lefogyni. Láttam már olyan kövérnek, mint a hordó és néhány hónap múlva alig ismertem rá: zörgött minden csontja é$ a ruhák amelyekben inegsoványodott, valósággal lötyögtek rajta. Már a következő ^kálómmal, amikor találkoztam vete, iwnét olyan kövér vök, mintha liizókarát tartott vohre. VaWsársajl játszott vele az étet. Hol felfújta, hol ioar^uctoSa. mint a játszó gyermek » fúvó hólyagot. Apály és dagály vő* az átofe, de a tenger nagyszerű viharai náksh Olyan volt. mint a hoM. hot ipstfraeyott, hol jnegte*. Egyszer vftaÉ»rtam is vele, hogy rrdva megismeri a soványság és kövérség előnyeit. De ö szomorúan lehorgasztotta fejét: — Uram. én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Sohase tudom például, milyen ruhát csináltassak, mert nem tudom, a következő héten nem fogok-e megint híznfw Épp ilyen bajom van az étkezéssel is. Amikor sovány vagyok, kitűnő étvágyam van, mindent lenyelek, mint a strucc és nem győzök elég kenyeret keresni. Viszont amikor meghízom, a legjobb falat is nehezen csúszik le torkomon. A keresetemmel pedig fordított arányban vagyok. Ha lesoványodom és étvágyam van, nem keresek semmit. Ha kövér vagyok és nincs étvágyam, akkor mindig van egy kis pénzem, ha másból nem, abból, hogy keveset költők ennivalóra. Még soliase volt úgy, hogy a jó keresetem összeesett volna jó étvágyammal, vagy fordítva: az étvágytalanságom a gyönge keresettel. Az én természetem egy milliárdosnak is sokba kerülne. — Menjen orvoshoz, — tanácsoltam neki. —Az orvosok — felelte — nem tudnak mit csinálni velem. Különben is makkegészségü ember vagyok, nincs kutyabajom se. Nem vagyok én beteg ember, csak a természetem furcsa. Az apály-dagály embere a következő széllé! már tovább repült asztalomtól. Csak ősz felé találkoztam vele újra. Meghízott, jómódú ruha feszült rajta fc-fü^ »É* Hl*4 ***** pedig vastag, hatalmas, illatos és drága szivar füstölgütt. — Mi történt magával? — kérdeztem tőle. Jókedvű, széles mosollyal felelte: — Egyszer csak eljött az én időm is! Mindenkinek eljön az ideje. Csak várni kell, nem szabad kétségbe esni és akkor egyszerre csak az emberre rámosolyog a szerencse. —• De hát micsoda szerencse érte? — kérdeztem. — A szerencsém lett az, ami eddig az átkom volt — felelte. — Nem vette-e észre, hogy minden szerencsétlenségben egyszersmind benne van valami a szerencséből is? Mint ahogy minden boldogság fenekén ott van az ürömesepp, a boldogtalanság is? — Lírám — magyarázta — én megfogadtam tanácsát és végre elmentem orvoshoz, hogy vizsgáljon meg. Megvallom, nagy félelemmel indultam el a doktorhoz, mert hátha valami halálos betegséget fedez fel bennem! Az orvos megvizsgált és fejét csóválta. Kijelentette, hogy csodálatos természetem van. Zsir-sejtjeim csodálatosan meg tudnak szaporodni és ez egyike a legritkább természeti tüneményeknek. Megköszöntem a szép felvilágosítást, de hozzátettem: »Tanár ur, ebből nem tudok r»Rg.élni!« De a tanár ezt felelte: »Mindenesetre cikket irok önrói orvosi szakiatokba és ön ezt dicsekedve mutogathatja unokáinak, mert olyas ember, mint ön, Kevés van a világon.« Önérzetesen nagyot fújt a hólyagember szivarja füstjéből és folytatta: — A tanár ur cikke megjelent az egyik orvosi folyóiratban. Nemsokára rá az egyik szantóriumból izgatottan kerestek engem. Alig tudtak rám akadni a Népszállóban, ahová nyomorom miatt menekültem. Nagy diadallal vittek a szanatóriumba. Az igazgatól-főorvols megtapogatott és szólt: »barátom, maga épp a legjobb bőrben van. Csontig aszott. Holnap maga beáll a szanatóriumba betegnek és egyéb dolga nem lesz, mint hogy meghízzék«. Azóta —felezte be elbeszélését a hólyagember — reklámbeteg vagyok a szanatóriumban. — De mi lesz magával, — kérdeztem — ha újra le fog fogyni? — Ezért imádkozom most, — felelte — mert már kezdenek rámunni a szanatóriumban. Nagyon sokat eszem és sokba kerülök. De amint lefogyok, más szanatóriumba megyek reklálmbe'tegnek és újra elölről kezdhetem a liizást. Reményt és bizalmat öntök majd a szegény betegekbe. Ez fokozza majd a szanatórium jövedelmét, használ a betegeknek és mellékesen nekem is. Higy*« meg, nemes hivatást töltök én be. És a hólyagember hozzátette: — Az élet a véletlenségek láncszemeiből áfl. Csak ki keil várni a szerencsés láncszemet. A hízásom csak látszat és iiUitió. Az élet sem más, mint látszat, csak ki kék tudni használni ezt a látszatot,
