Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-03 / 294. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 3. ziók szerint Pasics miniszterelnök kedden a szociálpolitikai tárcái fogja felajánlani Radicsnak, aki ezt el is fogadná. Ez esetben a Radics-párti miniszterek közül dr. Krajacs Iván válna ki a kormány­ból és Popovics Velja radikális képviselő venné ét a kereske­delmi minisztérium vezetését. Ra­dikális körökben bizonyossággal számítanak arra, hogy Jovanovics Ljuba helyet kap a rekonstruált kabinetben, mert a párt többsége ezt határozottan kívánja. Radios végleg Beográdba költözik Zagrebi jelentés szerint Radios István azzal a tervvel foglalkozik, hogy eladja zagrebi könyvkereske­dését, mert az a szándéka, hogy a kormányba való belépése után vég­leg Beogradba költözik. Á!Utólag az üzlet eladására vonatkozóan Radios mér tárgyalásokat kez­dett Kohn Géza beogradi könyv­­kereskedővel. Minisztertanács lesz a király elnöklésével Kedden nagyfontosságu minisz­tertanács lesz a király elnöklésé­vel, amelyen a kormány-rekon­strukció kérdésében végleges döntés várható. Ugyanez a mi­nisztertanács foglalkozni fog az aktuális bel- és külpolitikai kér désekkel is. A hadügyminiszter és a külügyminiszter a királynál Trifunovics Dusán hadügymi­niszter hétfőn délután felkeres-e Pasics miniszterelnököt, akivel hosszasan tanácskozott. Beava­tottak szerint ezen a tanácskozá­son a hadügyminiszter informálta a miniszterelnököt azokról az in­tézkedésekről, amelyeket az albán határon a kacsákok határmenli tá­madásai miatt el akar rendelni. Ez után a hadügyminiszter a király előtt jelent meg és reszort-kérdé­sekről referált az uralkodónak. Hétfőn délután Nincsics Mom­­csilló külügyminiszter volt kihall­gatáson Alekszandar király előtt és beszámolt a görög—bolgár viszályban hozott népszövetségi ha­tározatról és az ezáltal előállott külpolitikai helyzetről. Este hat órakor Lazarevics Brankó tiranai követ volt kihallgatáson az ural­kodónál és az albániai vi-zonyok­­ról referált. „Jugoszlávia hitele hetven százalékkal emelkedett kül­földön“ Nesics Ljuba, aki — mint már jelentettük — vasárnap érkezett vissza Washingtonból, ahol részt­­veit az interparlamentáris unió konferenciáján, hétfőn újból meg­látogatta Pasics miniszterelnököt, akinek referált az interparlamen­táris unió üléséről. Nesics Ljuba az újságíróknak nem akart nyilat­kozni, hanem kijelentette, hogy a jugoszláv delegáció vezetőjének J mkovics Veüzárnak hazaérkezése után együtt fogják informálni a sajtót és csak annyit volt hajlandó mondani, hogy nagyon meg van elégedve a jugoszláv delegáció­nak Washingtonban végzett mun kajával. Hangsúlyozta még Ne­sics Ljuba, hogy a szerb—horvát megegyezés folytán, ami minde­nütt a legjobb benyomást tette, Jugoszlávia hitele külföldön het­ven százalékkal emelkedett. A radikális párt népgyülést tart Zagrebban Zagrebból jelentik: Markovics Lázár dr. volt igazságügyminisz­­*■ r, a radikális párt vezető tagja hétfőn Zagrebbe érkezett, ahol fontos politikai ügyekben tanács­kozik. Este hét órakor Marko­vics dr. a radikális párt helyi szervezetének vezetőivel konfe­renciát tartott, majd a párt helyi­ségében hosszabb beszédben is­mertette a politikai helyzetet. Hir szerint a radikális párt no­vember 29-ikén nagyarányú nép­gyülést tart Zagrebban, az összes horvátországi szervezetek részvéte­lével. A gyűlésnek előreláthatóan Pa­sics miniszterelnök lesz a főszó­noka. Öngyilkos lett, mert leleplezték, hogy zsidó Ä debreceni polgármesteri titkár tragédiája Budapestről jelentik: Vasárnap délben dr. Felméri Ernő volt debre­ceni polgármesteri titkár, sokszoro­san kitüntetett volt főhadnagy atyjá­nak, Felsenfeld Ignác bélyegzögyáros­­nak Andrássy-ut 1. szám alatti laká­sán öngyilkosságot követett el. A szobaleány szobájában eszméletlenül találta a pamlagon. A gyorsan elő­hívott mentők megállapították, hogy morfiummal mérgezte meg magát s az első segély nyújtása után a Ró­kus-kór házba szállították. Felméri öngyilkosságának nem mindennapi okai vannak. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy Felméri poleármesteri titkár a debreceni pol­gármester távollétében hirtelen ösz­­szecsomagolt és minden búcsú nél­kül eltávozott Debrecenből Másnap derült ki. hogy Felméri csúfos lelep­lezés elől menekült a hajduvárosből. Az egyik városi tanácsossal ugyanis lovagias afférje támadt és ennek so­rán rábizonyították, hogy ő. aki az erdélyi Felméry-csaldd tagjának mondotta magát és dzsentriként vi­selkedett. a zsidó vallásit Felsenfeld Ignác budapesti bélyegzőgyáros fia. A debreceni fajvédő lap nagy gaudi­­ummal leplezte le Felmérit s megál­lapították róla azt is, hogy bejelen­tőlapját hamisan állította ki. ameny­­nyiben apja és anyja neve helyett költött neveket irt. Felméri akkor Budapestre jött. atyja Andrássy-ut 1. szám alatti lakására, itt elmondot­ta. hogy négy évvel ezelőtt, amikor mint városi tisztviselő Debrecenbe került, úgy látta, hogy alkalmazkod­nia kell a kor szelleméhez és ha karriert akar csiruäni, meg kell ta­gadnia zsidó szüleit. A módszer majdnem bevált, dr. Felméri Ernő a dzsentri allűrökkel meteorszerü karriert futott, rövid idő alatt pol­gármesteri titkár s a polgármester és az előkelő családok kedvence lett. Leleplezése után egyidejűleg azt hitte, hogy még megmentheti! ál­lását. Ezt a reményét élesztette az a körülmény, hogy Debrecen város tanácsa elutazása után egyelőre úgy tekintette, mintha szabadságon kapott volna. Utóbb azonban mégis beadta lemondását. Azonban remél­te, hogy miután semmi hivatali mu­lasztást nem követett el s tehetségét mindenki elismerte, lemondását nem fogják elfogadni. Amióta visszatért szüleihez, kö­rülbelül négy hete. teljesen elzárkó­zott a külvilágtól, szülei lakásáról ki sem lépett, valósággal buskomor lett. Az utóbbi napokban kínos nyug­talanság vett rajta erőt, kétségbe­esett izgalommal várta a híreket Debrecenből. Szombaton kapta az értesítést, hogy Debrecen város ta­nácsa tudomásul vette lemondását. Az ambiciózus és tehetséges fia­talembert, akinek idegeit a megszé­­gyenülés már teljesen felőrölte, ez végképp kétségbeejtette .és ezért kö­vette el öngyilkosságát. Állapota rendkívül súlyos. Báli éjszaka Irta: Barabás Loránd Az ügyvéd (ideges, sovány ember, cvikkert visel, negyvenéves, de olyan blazirt, hogy hetven is lehetne): Végtelen boldog vagyok, hogy Így összekerültünk. A mérnök (pontoshn ugyanolyan, mint az ügyvéd, csak cvikker nél­küli; Részemről a szerencse. Az ügyvéd: Nem hittük volna, hogy eljön az idő, amikor igy, szép csendesen, egymás mellett fogunk ülni és nyugodtan diskurálni. A mérnök: Én mindig arra gon­doltam, milyen jó volna, ha ön meg­halna. Az ügyvéd: Csókolom az őszin­teségét. Én, látja, nem gyűlöltem magát, mert én már akkor is azt a helyes álláspontot foglaltam el, hogy egyikünk sem tehet róla. .4 mérnök: Hát ki? Az ügyvéd: Hát ki más, mint ő, aki egy kezdeményező, egy initia­tiv, egy tökéletesen aktiv teremté­se volt ennek a felfordult, megté­­bolyodott világnak. A mérnök: A férje otthagyta. Az ügyvéd: Ez talán enyhítő kö­rülmény, de nem befolyásolhat a dolgok megítélésénél. A mérnök: Itt állt egyedül a vilá­gon. Az ügyvéd: Már nem áHt egyedül. 'Akkor már én is mellette álltam. A mérnök: És én is. Az ügyvéd: Előbb én. A mérnök: Ezen lehetne vitatkoz­ni. Az ügyvéd; Bocsássa meg. dá­tummal igazán nem fogok szolgálni. A mérnök: Én sem. (Kis szünet.) Az ügyvéd: Csak nem fogunk összeveszni? A mérnök: Ez valóban nem volna okos dolog. Az ügyvéd: Kissé időszerűtlen volna, hogy úgy mondjam, túlhala­dott álláspont. (Nevetés, kis szünet.) A mérnök: Nézze, milyen szép az a frézruhás lány, aki azzal a mo­­noklüssal táncol. Az ügyvéd: Az nem lány, hanem asszony. A monoklis az udvarlója. A mérnök: Kicsit hasonlít. Az ügyvéd: Az alakja. Igen. A mérnök: Jó ez a muzsika. Az ügyvéd: Valami bécsi operett. (Kis szünet.) A mérnök (köhécsel): Magát hagyta el? Az ügyvéd: Pardon! Engem nem hagyott el. Ez a mi dolgunk, hogy úgy mondjam, önmagától fe­jeződött be. Ö sem élt felebbezés­­seí, én sem. s igy jogerős lett. A mérnök: Nekem azt mondta, hogy már nem lehetett magával kibírni. Folyton zaklatta a félté­kenységével, a kérdezősködéseivel és hogy az utolsó hónapokban már csak kényszerűségből találkoztak. Az ügyvéd: Hazudott. Éppúgy, mint nekem magáról. A mérnök (ilegesen): Mit mon­dott? Az ügyvéd: Hogy maga egy un­dok fráter, akit nem bir lerázni. A mérnök: Köszönöm. (Szünet.) Az ügyvéd: Kedves egy bestia volt. A mérnök: Nagyon raffinált. Az ügyvéd: Néha nagyon jó tu­dott lenni. Megértő. A mérnök: Igen. Néha. ( Szünet.) Az ügyvéd: önnek hegy megy? A mérnök: Bizony, alaposan megérezzük a gazdasági viszonyo­kat, de remélem, most megindul­nak a középitkezések és javulni fog a helyzet. Az ügyvéd: Mi is várjuk a ja­vulást. (Kis szünet.) A mérnök: Amikor utoljára ná­lam volt, azt mondta, hogy uj éle­tet kezd. Hogy magával is végzett és most az a célja, hogy újból férjhez menjen. Azt mondta, hogy már van is valakije. Az ügyvéd: Nekem is azt mond­ta. De azt is monlta, hogy ön ebbe bizonyosan belehal. A mérnök: Nekem is azt mondta magáról. Ketten együtt (nevetve): És mégis élünk. Kis szünet.) Az ügyvéd: A frézruhás váló­félben van. a monoklis elveszi. Nézze., egy pillanatra sem megy le a nyakáról. A mérnök: Kacér teremtés. Az ügyvéd: Ettől is el fog válni. A mérnök: Aztán majd az első férje és a monoklis össze fognak ülni és úgy fognak egymással dis­­kurálnf, mint mi most. Az ügyvéd: Meg vagyok róla győződve, hogy engem nagyon sze­retett. A mérnök: Én nem akarok kér­kedni, de alaposan ismertem. A be­szédjén, a mozdulatain, a nézésén mindent észrevettem, ön is. Az ügyvéd: Hogyhogy? A mérnök: Észrevettem, amikor jóban voltak és észrevettem, ami­kor haragban voltak. Az ügyvéd: Nem akarom lebe­csülni, de ezt a művészetet én is tudtam. (Kis szünet.) A mérnök: Mi van most vele? Az ügyvéd: Utoljára tavaly kap­tam róla hirt. Egészen elhízott, há­zias lett, Valami hivatalrisk vette el. Gyereke is van. A mérnök: Én egyszer beszéltem az anyjával, talán három év előtt. Azt mondta, hogy nagyon boldog. Azóta nem tudok felőle. Sehol sem látni. Bizonyosan egészen más világ­ban él, más emberek között. Az ügyvéd: Szegény . . . A mérnök: Jó ez a valcer. Gye­rünk táncolni. Az ügyvéd: Én nem táncolok. Visszamegyek a társaságomhoz — unatkozni. A mérnök: Végtelenül örvend­tem a szerencsének. Az ügyvéd: Részemről a sze­rencse. Ketten egyszerre (nevetve): Ezt se mondtuk volna néhány évvel ez­előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom