Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-03 / 294. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 3. ziók szerint Pasics miniszterelnök kedden a szociálpolitikai tárcái fogja felajánlani Radicsnak, aki ezt el is fogadná. Ez esetben a Radics-párti miniszterek közül dr. Krajacs Iván válna ki a kormányból és Popovics Velja radikális képviselő venné ét a kereskedelmi minisztérium vezetését. Radikális körökben bizonyossággal számítanak arra, hogy Jovanovics Ljuba helyet kap a rekonstruált kabinetben, mert a párt többsége ezt határozottan kívánja. Radios végleg Beográdba költözik Zagrebi jelentés szerint Radios István azzal a tervvel foglalkozik, hogy eladja zagrebi könyvkereskedését, mert az a szándéka, hogy a kormányba való belépése után végleg Beogradba költözik. Á!Utólag az üzlet eladására vonatkozóan Radios mér tárgyalásokat kezdett Kohn Géza beogradi könyvkereskedővel. Minisztertanács lesz a király elnöklésével Kedden nagyfontosságu minisztertanács lesz a király elnöklésével, amelyen a kormány-rekonstrukció kérdésében végleges döntés várható. Ugyanez a minisztertanács foglalkozni fog az aktuális bel- és külpolitikai kér désekkel is. A hadügyminiszter és a külügyminiszter a királynál Trifunovics Dusán hadügyminiszter hétfőn délután felkeres-e Pasics miniszterelnököt, akivel hosszasan tanácskozott. Beavatottak szerint ezen a tanácskozáson a hadügyminiszter informálta a miniszterelnököt azokról az intézkedésekről, amelyeket az albán határon a kacsákok határmenli támadásai miatt el akar rendelni. Ez után a hadügyminiszter a király előtt jelent meg és reszort-kérdésekről referált az uralkodónak. Hétfőn délután Nincsics Momcsilló külügyminiszter volt kihallgatáson Alekszandar király előtt és beszámolt a görög—bolgár viszályban hozott népszövetségi határozatról és az ezáltal előállott külpolitikai helyzetről. Este hat órakor Lazarevics Brankó tiranai követ volt kihallgatáson az uralkodónál és az albániai vi-zonyokról referált. „Jugoszlávia hitele hetven százalékkal emelkedett külföldön“ Nesics Ljuba, aki — mint már jelentettük — vasárnap érkezett vissza Washingtonból, ahol résztveit az interparlamentáris unió konferenciáján, hétfőn újból meglátogatta Pasics miniszterelnököt, akinek referált az interparlamentáris unió üléséről. Nesics Ljuba az újságíróknak nem akart nyilatkozni, hanem kijelentette, hogy a jugoszláv delegáció vezetőjének J mkovics Veüzárnak hazaérkezése után együtt fogják informálni a sajtót és csak annyit volt hajlandó mondani, hogy nagyon meg van elégedve a jugoszláv delegációnak Washingtonban végzett mun kajával. Hangsúlyozta még Nesics Ljuba, hogy a szerb—horvát megegyezés folytán, ami mindenütt a legjobb benyomást tette, Jugoszlávia hitele külföldön hetven százalékkal emelkedett. A radikális párt népgyülést tart Zagrebban Zagrebból jelentik: Markovics Lázár dr. volt igazságügyminisz*■ r, a radikális párt vezető tagja hétfőn Zagrebbe érkezett, ahol fontos politikai ügyekben tanácskozik. Este hét órakor Markovics dr. a radikális párt helyi szervezetének vezetőivel konferenciát tartott, majd a párt helyiségében hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet. Hir szerint a radikális párt november 29-ikén nagyarányú népgyülést tart Zagrebban, az összes horvátországi szervezetek részvételével. A gyűlésnek előreláthatóan Pasics miniszterelnök lesz a főszónoka. Öngyilkos lett, mert leleplezték, hogy zsidó Ä debreceni polgármesteri titkár tragédiája Budapestről jelentik: Vasárnap délben dr. Felméri Ernő volt debreceni polgármesteri titkár, sokszorosan kitüntetett volt főhadnagy atyjának, Felsenfeld Ignác bélyegzögyárosnak Andrássy-ut 1. szám alatti lakásán öngyilkosságot követett el. A szobaleány szobájában eszméletlenül találta a pamlagon. A gyorsan előhívott mentők megállapították, hogy morfiummal mérgezte meg magát s az első segély nyújtása után a Rókus-kór házba szállították. Felméri öngyilkosságának nem mindennapi okai vannak. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy Felméri poleármesteri titkár a debreceni polgármester távollétében hirtelen öszszecsomagolt és minden búcsú nélkül eltávozott Debrecenből Másnap derült ki. hogy Felméri csúfos leleplezés elől menekült a hajduvárosből. Az egyik városi tanácsossal ugyanis lovagias afférje támadt és ennek során rábizonyították, hogy ő. aki az erdélyi Felméry-csaldd tagjának mondotta magát és dzsentriként viselkedett. a zsidó vallásit Felsenfeld Ignác budapesti bélyegzőgyáros fia. A debreceni fajvédő lap nagy gaudiummal leplezte le Felmérit s megállapították róla azt is, hogy bejelentőlapját hamisan állította ki. amenynyiben apja és anyja neve helyett költött neveket irt. Felméri akkor Budapestre jött. atyja Andrássy-ut 1. szám alatti lakására, itt elmondotta. hogy négy évvel ezelőtt, amikor mint városi tisztviselő Debrecenbe került, úgy látta, hogy alkalmazkodnia kell a kor szelleméhez és ha karriert akar csiruäni, meg kell tagadnia zsidó szüleit. A módszer majdnem bevált, dr. Felméri Ernő a dzsentri allűrökkel meteorszerü karriert futott, rövid idő alatt polgármesteri titkár s a polgármester és az előkelő családok kedvence lett. Leleplezése után egyidejűleg azt hitte, hogy még megmentheti! állását. Ezt a reményét élesztette az a körülmény, hogy Debrecen város tanácsa elutazása után egyelőre úgy tekintette, mintha szabadságon kapott volna. Utóbb azonban mégis beadta lemondását. Azonban remélte, hogy miután semmi hivatali mulasztást nem követett el s tehetségét mindenki elismerte, lemondását nem fogják elfogadni. Amióta visszatért szüleihez, körülbelül négy hete. teljesen elzárkózott a külvilágtól, szülei lakásáról ki sem lépett, valósággal buskomor lett. Az utóbbi napokban kínos nyugtalanság vett rajta erőt, kétségbeesett izgalommal várta a híreket Debrecenből. Szombaton kapta az értesítést, hogy Debrecen város tanácsa tudomásul vette lemondását. Az ambiciózus és tehetséges fiatalembert, akinek idegeit a megszégyenülés már teljesen felőrölte, ez végképp kétségbeejtette .és ezért követte el öngyilkosságát. Állapota rendkívül súlyos. Báli éjszaka Irta: Barabás Loránd Az ügyvéd (ideges, sovány ember, cvikkert visel, negyvenéves, de olyan blazirt, hogy hetven is lehetne): Végtelen boldog vagyok, hogy Így összekerültünk. A mérnök (pontoshn ugyanolyan, mint az ügyvéd, csak cvikker nélküli; Részemről a szerencse. Az ügyvéd: Nem hittük volna, hogy eljön az idő, amikor igy, szép csendesen, egymás mellett fogunk ülni és nyugodtan diskurálni. A mérnök: Én mindig arra gondoltam, milyen jó volna, ha ön meghalna. Az ügyvéd: Csókolom az őszinteségét. Én, látja, nem gyűlöltem magát, mert én már akkor is azt a helyes álláspontot foglaltam el, hogy egyikünk sem tehet róla. .4 mérnök: Hát ki? Az ügyvéd: Hát ki más, mint ő, aki egy kezdeményező, egy initiativ, egy tökéletesen aktiv teremtése volt ennek a felfordult, megtébolyodott világnak. A mérnök: A férje otthagyta. Az ügyvéd: Ez talán enyhítő körülmény, de nem befolyásolhat a dolgok megítélésénél. A mérnök: Itt állt egyedül a világon. Az ügyvéd: Már nem áHt egyedül. 'Akkor már én is mellette álltam. A mérnök: És én is. Az ügyvéd: Előbb én. A mérnök: Ezen lehetne vitatkozni. Az ügyvéd; Bocsássa meg. dátummal igazán nem fogok szolgálni. A mérnök: Én sem. (Kis szünet.) Az ügyvéd: Csak nem fogunk összeveszni? A mérnök: Ez valóban nem volna okos dolog. Az ügyvéd: Kissé időszerűtlen volna, hogy úgy mondjam, túlhaladott álláspont. (Nevetés, kis szünet.) A mérnök: Nézze, milyen szép az a frézruhás lány, aki azzal a monoklüssal táncol. Az ügyvéd: Az nem lány, hanem asszony. A monoklis az udvarlója. A mérnök: Kicsit hasonlít. Az ügyvéd: Az alakja. Igen. A mérnök: Jó ez a muzsika. Az ügyvéd: Valami bécsi operett. (Kis szünet.) A mérnök (köhécsel): Magát hagyta el? Az ügyvéd: Pardon! Engem nem hagyott el. Ez a mi dolgunk, hogy úgy mondjam, önmagától fejeződött be. Ö sem élt felebbezésseí, én sem. s igy jogerős lett. A mérnök: Nekem azt mondta, hogy már nem lehetett magával kibírni. Folyton zaklatta a féltékenységével, a kérdezősködéseivel és hogy az utolsó hónapokban már csak kényszerűségből találkoztak. Az ügyvéd: Hazudott. Éppúgy, mint nekem magáról. A mérnök (ilegesen): Mit mondott? Az ügyvéd: Hogy maga egy undok fráter, akit nem bir lerázni. A mérnök: Köszönöm. (Szünet.) Az ügyvéd: Kedves egy bestia volt. A mérnök: Nagyon raffinált. Az ügyvéd: Néha nagyon jó tudott lenni. Megértő. A mérnök: Igen. Néha. ( Szünet.) Az ügyvéd: önnek hegy megy? A mérnök: Bizony, alaposan megérezzük a gazdasági viszonyokat, de remélem, most megindulnak a középitkezések és javulni fog a helyzet. Az ügyvéd: Mi is várjuk a javulást. (Kis szünet.) A mérnök: Amikor utoljára nálam volt, azt mondta, hogy uj életet kezd. Hogy magával is végzett és most az a célja, hogy újból férjhez menjen. Azt mondta, hogy már van is valakije. Az ügyvéd: Nekem is azt mondta. De azt is monlta, hogy ön ebbe bizonyosan belehal. A mérnök: Nekem is azt mondta magáról. Ketten együtt (nevetve): És mégis élünk. Kis szünet.) Az ügyvéd: A frézruhás válófélben van. a monoklis elveszi. Nézze., egy pillanatra sem megy le a nyakáról. A mérnök: Kacér teremtés. Az ügyvéd: Ettől is el fog válni. A mérnök: Aztán majd az első férje és a monoklis össze fognak ülni és úgy fognak egymással diskurálnf, mint mi most. Az ügyvéd: Meg vagyok róla győződve, hogy engem nagyon szeretett. A mérnök: Én nem akarok kérkedni, de alaposan ismertem. A beszédjén, a mozdulatain, a nézésén mindent észrevettem, ön is. Az ügyvéd: Hogyhogy? A mérnök: Észrevettem, amikor jóban voltak és észrevettem, amikor haragban voltak. Az ügyvéd: Nem akarom lebecsülni, de ezt a művészetet én is tudtam. (Kis szünet.) A mérnök: Mi van most vele? Az ügyvéd: Utoljára tavaly kaptam róla hirt. Egészen elhízott, házias lett, Valami hivatalrisk vette el. Gyereke is van. A mérnök: Én egyszer beszéltem az anyjával, talán három év előtt. Azt mondta, hogy nagyon boldog. Azóta nem tudok felőle. Sehol sem látni. Bizonyosan egészen más világban él, más emberek között. Az ügyvéd: Szegény . . . A mérnök: Jó ez a valcer. Gyerünk táncolni. Az ügyvéd: Én nem táncolok. Visszamegyek a társaságomhoz — unatkozni. A mérnök: Végtelenül örvendtem a szerencsének. Az ügyvéd: Részemről a szerencse. Ketten egyszerre (nevetve): Ezt se mondtuk volna néhány évvel ezelőtt.
