Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-29 / 320. szám

;

T4. oTđa!

BACSMEGYO NAPLÓ

1925 november 29.

asszony szemei csordultig voltak iszonnyal és Kálmán tudta, világosan, menthetetlenül: Marianne, aki mindigaz ö makulátlan, stramm, daliás arát imádta, soha többé nem fogja szeretni. Eszébe jutott az a jelenet, mikor még legényember korában bemutatták neki a főuccai könyvkereskedő fiát és Marienne önző derültséggel mondta: »süket, mint az ágyú!«

Hirtelen megcsendült a jobb füle, Megpróbálta a kisujjával elhallgattatok mintha félne, hogy odabennt is meghallhatják. De az annál hangosabban csengett. Kálmán segítséget keresőn nézett körül. A kis asztalkán megpillantotta a felesége kalaptüjét. Először csak a végét dugta be a fülébe. És ekkor harsány, éles kiáltás hallott. Földöntúli izgalom borította el. mint aki valami csudát miivel és lázasan, ügyetlenül az egész tüt benyomta a fülébe, hogy csak a piros, kis borostyángombfej állott ki, akár egy egzotikus disz. És ekkor min den hang. ami fél év óta benrekedt a füleiben, egyszerre zúgva, pöröive, tolakodva nekiindult. Hallott csudálatos énekeket. hárfákat, sirást. hegedűt, autóbugást és a felesége kacagását. Elöntötték, elárasztották, leteperték a hangok, rátérdeltek a mellére és csiklandozták, hogy nevetnie kellett irtózatosan.

— Na ne — mondta röhögve és gyöngéden kiemelt kettőt a hóna alól. De a helyükbe még többen jöttek, ezren, százezren és Kálmán felpüffedt a sok nevetéstől, akár a disznótoros ebédek után.

Az asszony ugv vetette rá magát a vértócsában fekvő férfire, mint aki fejest ugrik.

— Édes, édes uram! — jajveszékeite holtraváltan és Kálmán mindent tudó mosollyal hunyta be a szemét.

Ez a hang, amit hosszú idő óta elő szőr hallott a feleségétől, fagyott meg utolsónak a lelkében. Mint egy fotográfia, amit sikerült átmentenie a másvilágra, ^ *

* V , < -Itt most véget ér a novella. Ve mivel tudom, hogy széplelkü olvasóim közül sokan elégedetlenek lesznek a tragikus befejezéssel, számukra irtom egy másik fejezetet is. amelyben minden jóra fordul. A nyájas olvasó belátására bízom a hős sorsát és a költői igazságszolgáltatást. Mindenki úgy fejezze be a történetet, ahogy szájíze szerint valóbb. Mélióztassék tehát visszafdradni eddig a mondatig:

...és levette kalapját a fogasról.

*

Bódultán kószált az uceákon. Minden összeomlott benne, mint földrengéskor a hegyek, völgyek, városok. »Uj életet kezdeni« — gondolta és úgy dobolt a szive, mint alázatos ajtókopogtatás. De hogy kezdhet ő? —- kínozta magát — a süket? A sikkasztó, az igen. A gyilkosnak is vannak még reményei. a haldoklónak is. minden nyo morult nációnak csak neki nem.

Valaki beléje ütközött.

— Hoppá — dadogta Kálmán ijedt bocsánatkérőn a felesleges ember alázatával és felnézett. Feje fölött egy orvosi cimtábla aranybettii ragyogtak, mint izzó szemek.

— ... fül és gégeorvos — olvasta szórakozottan, azán sikoltva: fiil és gége — és már rohant is felfelé a lépcsőkön.

— Dobhártyainfekció. — mondta az orvos.

Tíz percig tartott a műtét. Mikor felkelt az operációs székből, halálrayáltan kérdezte:

— Remélhetek?

És olyan jó volt. olyan ünnep volt hallani az orvos harsány, tüsszögö nevetését:

— Ezért volt ugv megijedve?

Nagy bakugrásokkal rohant haza. Útközben _ feldöntött egy bámészkodó csibészt. És olyan boldog öröm volt hallani a káromkodását:

— A fene egye meg, nem tud vigyázni!

Otthon, a folyosón kellemes ételszag fogadta és a konyhából menyecskésen bekötött fejjel sietett eléje a felesége.

— Jó töltött káposztát csináltam, —

újságolta hizeleeve.

Kálmán csak úgy szokásból újra kérdezte:

— Mit?

— Töltött káposztát! — mondta a felesége emeltebb hangon, mire Kálmán felháborodott, nyakoncsókolva tiltakozott:

— Mért kiabálsz, úgy? nem vagyok én sähet!

Adyt fordítja szerbre

a közoktatási minisztérium egy költő-hivatalnoka

Nikolics-Raszinszky költő, tisztviselő és előadóművész előadássorozata a vajdasági középiskolákban

Bozontos, nagy haja merészen áll az égnek, kemény gallérja a múlt században lehetett divatos, kézelője nagyon 3s »régi és mindezekhez az obiigát »rossz zsakett« és előttünk van a költő, szinte iorsriftmässzig előállítva Murger »Bohémek«-jéből, vagy valamelyik nagyon romantikus Jókai regényéből. Egy csésze tejet rendel a kávéházban és ir folytonfolyvást ir csodálatosan szép, szinte cizelláltan finom betűkkel rímes verssorokat elegáns miniszter-papírra a márványasztalon. — A becskereki középiskolákban a művészetekről és a művészi beszédmódról tartott eőadást Nikolics-Raszinszki Miladfi, aki a közoktatásügyi minisztérium megbízásából járja be most a Vajdaság városait, Raszinszki előadásait szavalással fűszerezi, hogy igy a művészi előadást nyomban érzékeltesse is az ifjúsággal. A minisztériumi előadóművész több ma ból fordított verset is szavalt az iskolákban, sőt saját Ady-forditásaiból is volt néhány vers műsoron. Mindez épen elég volt ahhoz, hogy Raszinszki Miladinra felhívja a magvar újságíró figyelmét annál is inkább, mert ő maga is kifejezte azt a---ticágát, hogy szeretne összeköttetésbe jutni a jugoszláviai magyar saitőval.

A csésze tej és a rengeteg miniszter-papir mellett M. Raszinszki közvetlenül, örömmel beszél. Elmondja, személyi adatait és mellékel hozzá egy névjegyet, amelyen teljes neve és címe ilyenképen szerepel:

Miladin K. Nikolics-Rasinski knyizsevnik

öinovnik min. prosvete, umétniéfá recitator

Adresa: Hotel »Takovo«, Beograd.

Magyar fordításban igy hangzik Nikolics-Raszinszki terjedelms foglalkozása: »irodalmár, tisztviselő a közoktatásügyi minisztériumban, művészi előadó«. Hozzátartozik még a naciönáléhoz, hogy Raszinszki csak írói álnév. Nikolics ur a szépirásu, rendszerető miniszteri tisztviselő és Raszinski, a nagyhaju, bohém költő kerültek össze egy érdekes és egészen eredeti egyéniségben, amelyben, hol az egyik, hol a másk rész uralkodik, cselekszik ésbeszél másik fél énjét maga alá gyűrve.

A hivatalnok-költő nyelvismerete szerben kívül csak a tört németig terjed és a beszélgetés azon indul, hogy miképen fordíthatott Nikolics- Raszinszki Ady-verseket szerbre, amikor egy szót sem tud magyarul, így mondja:

—A »Matica Srpska« kiadásában megjelenő Letopis 1913-ild évfolyamában Manojlovtcs Tódor irt egy tanulmányt »Magyar lírikusok —

Ady Endre« cimmel és ugyanabban az évfolyamban jelent meg Maletin Markénak egy cikke is, amelynek »Ady — magyar hős« a cime. Ez a két tanulmány ismertette meg velem Adyt, akit abból a néhány versből is, amelyet főként nyers fordításban olvashattam, a világirodalom egyik legeslegnagyobb egyéniségének tartok, olyannak, akhez hasonlót Franciaországtól keletre egyetlen ország sem mondhat magáénak. Azokat a verseket, amelyekhez igy közvetve jutottam, átültettem szerbre. Lefordítottam: A Hortobágy poétája (Pesnik sa tiortobadja), Soha többet (Nikad vise), A Szajna partján (Na obali Sene), Vén faun üdvözlete (Pozdrav starog fauna), Léda a hajón (Léda na ladji), Temetés a tengeren (Pogreb na moru), Máriától és Veronikáig (Marija i Veronika), Vér és arany (Zlato i krv), A szivárvány halála (Dugina smrt), Mi urunk a pénz (Naš gospodar novae), Élet és karnevál (2ivot i karnevál), A halál rokona (Rodjak smrti) és a Szeretném, ha szeret-, nének (Voleo bih, da me volej című verseket. Mostani túra befejezése után még néhány Ady-verset szándékozom szerbre átültetni az 1913 után megjeent lkötetéből és azután kiadok egy szerb-nyelvü Ady-antológiát.

— Jelenlegi utazásom célja hogy elméletben és gyakorlatban megismertessem a tanulóifjúságot a szép és teljes beszéd művészetével, mert szerbül nagyon kevés ember tud helyesen beszélni. A példákat előadásaimban a legkiválóbb szerbhorvát költők müvéből és a világirodalom legszebb remekeiből veszem: Goethe, Schiller, Schland, Heine-forditások németből, néhány modernebb francia, és magyarból Petőfi: Öriiit-ie és az Apostol — előbbi Jovan Jovanovics Zmaj, az utóbbi Blagoje Brandes fordítása —• Arany Toldi-iából részletek (fordította J. J. Zmaj), végül a saját Ady-forditásaim.

— Utazásaimat Szlavóniában kezdtem, onnan jöttem a Vojvodinába, ahol Szuboticán, Szomborban, Vrsacon, Belacrkván, Velikikikindán és Velkibecskereken tartottam előadást, innen Novibecsejre, Szentára, azután Noviszadra és Szremszki- Karlovcira megyek, mindenütt előadást tartok valamennyi közép- és polgáriiskolában, államnyelvi* és nemzetiségi tagozatokban egyaránt

— Én szerb vagyok — teszi hozzá — és patrióta, de, ha művészetről van szó, nem ismerek különbséget semmiféle nemzet között. A művészi értéket minden nemzet számára élvezhetővé kell tenni.

Megkérdezem, hogy ezek az elvek kifejezésre jutnak-é előadásában a különböző nemzetekből öszszeállitott szavalási programmon felül. Erre a kérdésre nem kapok egészen határozott feleletet, de annál határozottabban és nagyobb örömmel.adja át a közlésre két Adyfordtását és ismételten kifejezi’ örömét, hogy végre összeköttetésbe juthatott magyar újsággal és magyar közönséggel.

Itt adjuk az egyik verset eredetiben és Raszinszki fordításában.

Eredetiben igy hangzik:

Breton parton sújt maid az álom.

S alszunk fehéren és halotton Tengeres, téli szürke tájon. r

Jönnek erős, breton legények S tejkötős komoly, szűz leányok S fölzeng egy bus, istenes ének. Köd és zsolozsma. Zug a tengeren, Vörös bárkára visznek minket Könnyel, virággal, félelemmel.

S téli orkán vad szele dobban Vörös bárkánk tengerre vágtat S futunk fehéren és holtan,

A fordítás szövege a következő:

Zimt, a morskom sivom kraju Gde dršće prozirna tama,

Oboríie nđs san u va]u,

Tu, na bretonskim obalama,

I s tagom što nas od sveg' deli, Kao hol spavaćemo: mrtvl i beli

I snažna bretonska momead te stiói,

1 s njima odvažne devojke i lepő Sa velovima belim, i svečanim mirom Sa jekom tuina Pesma ée se difi,

I pobožno će orili se Sírom,.,

/ dók u magli psalmi ječaju bőni,

A s njima glasa sve more zaji, bruji, Na barkama ervenim odneće nasoni Sa strahom, cvećem suzama mnogim, Ne sluteć da idu u susret olüji; —<

/ zaoriée zimski orkán bnrni —<

I dók se valovi divljom snagom boré, ü tóm £asu, kroz táj haos tmumi, Naša ervena barka jurnuće u more,

I dók nas lom talasa od sveg' na Is vet u deli,

Mi éemo broditi kao bol: mrtvii beli.

A beszélgtés, de főleg a közlésre szánt versek kaligrafikus leirása nagyon sokáig tartót ős Miladin N. Raszinszki csésze teje tökéletesen kihűlt. A költő nem jött zavarba, hozatott hozzá forró feketét. Gondoltam, hogy összeöntve langyos kapucinert fog készíteni, azonban Raszinszki ur úgy látszik az étkezésben is önálló egyéniség: először kiitta a hideg tejet és nyomban utána a meleg feketét . . ,

f k. m.

Figyelmeztetjük!

hogy 1 pár „Kulcs“ jeggyel ellátott harisnya (vörös, kék vagy arany Jeggyel) annyi ideig tart, mint 4 másik pár. Próbára vegyen 1 párt és Ön is megyőződik erről.

Harisnyák „KULCS“ nélkü1 hamisítottak. ioi

62—2

VÉDJEGY:

VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZJVA

Az előkelő és müveit világ csak és kizárólag

~}tmaie (Oodoane (9\i$éna/ Q^aenüáe

& gyártmányt használ //

VÉDJEGY:

VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA

KAPHATÓ EREDETI GYÁRI ÁRON MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN ••••••••••••