Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-29 / 320. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ nisziereln'ök néhányszor helyeslőleg bólintott, sőt a végén tapsolt is a horvdt parasztpárt vezérének. Radios István azzal kezdte a beszédét, hogy a szerb-horvát megegyezés határkő az ország életében. A megegyezés jelentő­sége : szociális és nemzeti tartalma, amely hosszú időre biztosítja a nemzet fejlődését. A horvát pa­rasztpártot sok támadás és vád érte, a vádolóknak azonban nincs igazuk, mert a horvátok jelenlegi politikája mereven összefügg ré­gebbi harcaival. Nem szabad el­felejteni, hogy más beszélni és más cselekedni. Pribicsevics Szvetozár: Mi van Moszkvával ? Radies: Ne legyen magának gondja Moszkvára. Eljön az ído, amikor még tisztelettel fogják Moszkvát emlegetni. Az orosz forradalom ma már nem az a mu­mus, ami négy évvel ezelőtt volt. Oroszország olyan fejlődésen ment keresztül, amelyből arra lehet következtetni, hogy hamarosan kialakul a parasztdemokrdeia. A francia forradalom kitűnő példa arra, hogy a forradalmak lassan megtalálják a realitások útját. Az európai szocialista-mozgalom mindenütt jelentős faktor, amivel a kormányok számolnak. Azt a vádat, hogy mi forradalmárok vol­tunk, könnyű megdönteni. A ra­dikális párt is mindig forradalmi politikát folytatott. Markovié Szvetozár és Pasics Nikola szer­vezték meg annak idején a szerb nép forradalmát. Pasics liberális forradalmár volt, aki a népjogok kivíváséért harcolt, reakciós poli­tikát csak akkor folytatott, mikor az állam megvédéséről volt szó. (Pasics helyeslőig bólini.) A horvát nép között huszonöt éve azon dolgo­zom, hogy a parasztságot szelle­mileg felemeljem. Azért dolgoz­tam, hogy harcba vigyem a hor­­váiokat a Habsburgok ellen. Zsanlcs horvát föderelista: Te voltál a Habsburgok legfőbb támo­gatóra. Te énekelted a Habsbujg­­himnuszt. (Nagy zaj) Radios: Ez nem igaz, én nem éltettem soha a Habsburgokat, ellenben ti hallgattatok, amikor én harcoltam. Mindazért, amit tettem, vállalom a felelősséget. Különben nektek horvát föderalistáknak kö­­telességtek volna lemondani a mandátumaitokról, meri a hor­vát parasztság választott meg benneteket, az a parasztság, amely ma elitéli a ii politikátokat és a megegyezés mellett van. A megegyezés története Radics ezután a megegyezés történetét ismertette. A radikáli­sok mint egyenlő féllel tárgyal tak a horvát parasztpárttal, sem­mit sem követeltek, amikor leül tek a zöld asztalhoz. Úgy beszél tek egymással, mint testvér a testvérrel, de nem is lehetett másként, mert a két nép egyenlő A radikálisok dinasztiákat dön­töttek meg a nép szabadsága ér­dekében s mi pedig egyedüliek voltunk, akik ezt kiáltottuk, hogy le a Habsburgokkal. (Pribicsevics felé fordulva) Maguk pedig akkor gyávák voltak! (Nagy zaj. Pasics mosolyog.) Pribicsevics: Mért beszéltek ak­kor a jugoszláv állam ellen í Radics: Mi nem beszéltünk az állam ellen, mi a programunk alapján élltunk. Egy hang:, Mi van a rejtek­hellyel ? (Derültség). Radics: Az is volt, de kijöttem belőle egyenesen a miniszteri székbe. Pribicsevics: Miért rendelte el Makszimovics belügyminiszter az ön letartóztatását ? Radics: Nem tudom, de az állam nevében cselekedett. {Nagy taps, Pasics is tapsol.) Letartóztatásom akkor állami szükség volt, most pedig a megegyezés politikája állami szükség. Túl kell magunkat tennünk az apróságokon és hozzá kell fogni a konstruktiv munká­hoz. Húsz évig eleget szenvedtem, húsz évig folytattam ellenzéki poli­tikát, most pedig, ha Isten megen­gedi, húsz évig leszek kormányon. Ezután ismertette Radics a megegyezés történetét és hang­súlyozta, hogy a megegyezés által az ország úgy bel- mint külpoli­tikai tekintetben megerősödött. Olaszországról azt mondta Ra­dics, hogy szüksége van Musso­linira. Ha Olaszországnak nem volna Mussolinija, ott olyan volna a helyzet, mint itt, ha az ország­nak nem volna Pesicsa. Idézte Radics Prerodovics egy költeményét, majd igy fejezte be beszédét: — Úgy érzem, Kraljevics Márkó, a szerbek romantikus nemzeti aőse vissza fog térni ekével a kezében, hogy ezt az országot a culture számára felszántsa. Hi­szem, hogy sikerülni fog erős egységes államot teremtenünk. A kormányzópártok Radics első parlamenti beszédét zajosan meg­tapsolták. A képviselők odatódul­tak Radicshoz és melegen üdvö­zölték. Pasics is gratulált Radics­­nak és a következőket mondotta : — Amit ön mondott, azt az egész nemzet átérzi. Trumbics és Pribicsevics válasza Trumbics Ante dr. szólalt fel ezután és ismertette a Zajednica és a Radics-párt különválásának okait. Visszautasította Radicsnak azt a kijelentését, hogy a Zajed­nica képviselőinek le kell mortda­­niok mandátumukról. Pribicsevics személyes kérdés­ben kért szót és rámutatott arra, hos?y Radics nem volt mindig Habsburgellenes. Radics nem mondhatja rá, hogy gyáván visel kedett. A háború kitörésekor le­tartóztatták és Pestre vitték, ahol meg akarták mérgezni. Nem akarta felhánytorgatni a múltat, de a provokációra elárulja, hogy a meg­egyezés napján megmutatta Trif­­kovics Márkénak és Jovanovics Ljubénak a Dóm számait, ame­lyekben Radics Habsbtirg-dicsérö költeményei megjelentek. Radics már nem volt ekkor az ülésteremben és igy nem vála­szolhatott Pribicsevicsnek. Kapetánovics Izmed bég muzul­mán párti felszólalása után, aki a boszniai állapotok ismertetése kap­csán bírálta a költségvetési tizen­­ketledeket, az elnök nyolc órakor bezárta az ülést és folytatását vasárnap délelőtt kilenc órára ha­lasztotta. A szélhámos zagrebi bankár repülőgépes szökési kísérlete Bécsi kommunisták akarták kiszabadítani a hamburgi rabkórházból Hamburgból jelentik: Mikolji Voj­­kót, a szélhámos zagrebi bankárt, a kit — mint a Bácsmegyei Napló megírta — a hamburgi rendőrség le­tartóztatott, a hamburgi rabkórház­ból, ahová a rendőrségről betegsége miatt átszállították, meg, akarták szöktetni. Amint a rendőrség megállapította, Mikolji Vojkó bűntársai indulásra kész repülőgéppel várakoztak a kórházépület közelében arra a pillanatra, amikor a bankári ki­szöktethetik a kórházból. A rendőrség azonban idejében tudo­mást szerzett a tervről és a szökést megakadályozta, a vállalkozó szel­lemű íogolyszöktetőket azonban nem sikerült kézrekeriteni, mert mielőtt elfoghatták volna őket, a repülőgé­pen elmenekültek. A nyomozás csak annyit tudott megállapítani, hogy az aeroplán, airaelynek segítségével a szökési tervet meg akarták valósíta­ni, osztrák gyártmányú gép volt. A rendőrség széleskörű nyomo­zást indított és ismételten kihallgat­ta Mikolji Vojkót. A szélhámos ban­kár minden kérdésre válaszolt, de bűntársai kilétét nem volt hajlandó elárulni. A bűntársak helyett, hogy elterelje róluk a rendőrség figyel­mét, sorra megnevezte azokat a ban­kokat, amelyekben pénzét elhelyezte és amelyekről eddig nem akart em­lítést tenni. így többek között kide­rült, hogy Mikolji Vojkó a Hambur­ger National Bankban tizennégyezer­­ötszáz aranymárkát, az egyik rot­terdami pénzintézetnél pedig három­ezerötszáz dollárt és száz font ster­linget helyezett el. A szélhámos azt is beismerte, hogy még mielőtt a kétmillió dináros csekkcsalása kide­rült volna, egy millió dinárt bécsi és berlini pénzintézeteknél helyezett el. Amikor bűntársai után érdeklődött a rendőrség, Mikolji Vojkó csak eny­­nyit válaszolt: — Elég hülye voltam, hogy ennyit is bevallottam! A rendőrség ennek ellenére meg­állapította, hogy a megszökött ban­kár bécsi kommunistákkal áll össze­köttetésben és a repülőgépes szökési tervet is a bécsi kommunista szervezet készítette elő a szélhámos szá­mára. A nyomozás során az is kiderült, hógy a zagrebi bankár már régóta összeköttetésben volt a bécsi kom­munista pártszervezettel és amikor szökése után Bécsbe ke­rült, kétszázezer dinárt adott át a pártszervezetnek propaganda­célokra. Az adomány fejében Mikolji Voj­kó kikötötte, hogy a kommunista pártszervezet minden lehetőt elkö­vet Csolákovícs Antun kommunista pártvezér kiszabadítására, aki tíz évi börtönbüntetését tölti ki a mit­­rovicai iegyházban. A rendőrség most tovább folytatja a nyomozást a nem mindennapi gon­dolkodású szélhámos bűnügyében. {DRÓTKÖTELEKET! I szigeteit és csupasz rézhuzalokat, S # ‘iéZÓláiupnzBÍ Húrokat, antenadrótokat, úlomká- É be'cket elsf'rönda minő égben, jutányos áron d szállít a Movisadi Kábelgyár (Radnicka ul. 2.) 0 Teefontllt. 4413 El Brazíliába / Kivándorlási hajó fényképeit és valóságban S. S. Europa fedélzetén, 1925 november A délamerikai kivándorlókat íóképp az csábítja a tengeri útra, hogy a ha­jón nem kell viteldijat fizetniük. Uta­zási költségeiket \ brazíliai kormány előlegezi .és minden kivándorló ráér ak­kor kiegyenlíteni utiszámláiát ha az újvilágban már keresethez jutott. Ez a módszer a zsarolás legbiztosabb esz­köze. Az egyszerű íöldmives ember, akinek csak az lebeg a szeme előtt, hogy hitelbe hajókázhat, könnyén léore megy és csak akkor jön . tudatára könnyelmű­ségének, amikor nehéz munkája gyü­mölcsétől kíméletlenül megfosztják — a brazíliai kormány nevében. Brazília ki­etlen vidékeinek megművelésére nagy mennyiségben kell az emberanyag. A bennszülött vagy nem ért hozzá vagy lusta, kényszeríteni pedig nem lehet ar­ra, hogy önként menjen rabszolgának a fazendákra. Idegenből kell tehát elő­teremteni a szakmunkásokat és ezért árasztják el az európai és afrikai álla­mokat a brazíliai kormány emberei, akik mint jótékony kivándorlási ügynö­kök szerepelnek áldozataik előtt. Ah­hoz azonban. hogy valaki a brazPial kormány pénzén érje el az ígéret föld­jét, elsősorban az szükséges, hogy leg­alább három családtagot magával hur­coljon. A család a kerékkötő, megnehe­zíti a mozgási szabadságot és kénysze­ríti a családfőt a letelepülésre. A csa­lád a garancia arra, hogy az utazás költségeit visszakapja a braziliai kor­mány. — Na és az a kényelmes utazás, azon a pompás hajón — vágják ki utolsó ütő­kártyájukat a kivándorlás hiénái és nyomban eiőmutatnak néhány fénykép­­felvételt. Valamelyik luxushajóról ké­szültek. Nézze ezt a pompás hálófülkét, mutassa hol szokott maga aludni.,, Na látja, nézze csak a különbséget... Nézze ezt a másikat. Hallott már ma­ga jazzbandát (a kivándorlási ügynök igy mondja), táncolhat mellette... Evett már őzcombot? A hajón min­dennap azt sütnek, meg malacot. Nézze csak a fényképet. Még az őz agancsai is láthatók. Mit ebédeltek ma? Krumplis­­tésztát? Na, attól sírva vegyenek bú­csút. Fényképen tehát úgy néz ki egy ki­vándorlási hajó. mint egy bálbakészülő selyemruhás szűz. Hogy hogyan fest a valóságban, arra most térek rá. A génuai kivándorlási ház egyik szál­­/ifmányávat indultam el Nápolyba, ahol az Europd-n helyeztek el bennünket. Az Europa tipikus kivándorlási hajó. Még csak második osztálya sincs. A legjobb osztály rajta az úgynevezett classe um­­ca. azaz nem fedélköz. hanem apró fül­kék. amelyekben bármennyire is kicsi­nyek. legalább három embert össze­préselnek. — ha nagyon kelll a hely. A classe mica-nak van még külön ebéd­lője, dohányzója és társalgó-terme. Ezen az osztályon csak olyan kivándorló utazhat, aki kényelme érdekében kész anyagi áldozatot is hozni. A classe unica-tól még rosszabb a classe oconomlka. Valamivel piszkosabb is, csupán a kosztban nincs különbség, igaz. hogy az már nem is lehetne rosz­­szabb. A brazíliai kormány erre sem előlegez — csak a fedéizetközre. Vég­eredményben tehát ez a kivándorlók lakosztálya. A hajófenéktől három emelet magasságban, vasállványokra kétezer szűk hálóhely van felszerelve. Hágcsókon, vaslétrákon lehet feljutni az ágyakhoz. Alvás előtt ajánlatos, ha az ember ágyához köti magát, mert köny­­nyen a mélységbe zuhanhat arról a szűk fekvőhelyről. A levegő állandóan fülledt és azt már az olvasó fantáziájá­ra bízom, hogy milyen a helyzet ebben a pokolban, ha kis vihar kerekedik és az ágyukon fekvő embereken erőt vesz a tengeri betegség... Az Európán indultam e! négyszáz­nyolcvan kivándorló társaságában Bra­zília felé. azzal a szándékkal, hogy a még otthoniak számára személyes ta­pasztalataim a'apján tárjam fel az igazi Kínok kertié-t L S. 1925. november 29.^

Next

/
Oldalképek
Tartalom