Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-29 / 320. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ nisziereln'ök néhányszor helyeslőleg bólintott, sőt a végén tapsolt is a horvdt parasztpárt vezérének. Radios István azzal kezdte a beszédét, hogy a szerb-horvát megegyezés határkő az ország életében. A megegyezés jelentősége : szociális és nemzeti tartalma, amely hosszú időre biztosítja a nemzet fejlődését. A horvát parasztpártot sok támadás és vád érte, a vádolóknak azonban nincs igazuk, mert a horvátok jelenlegi politikája mereven összefügg régebbi harcaival. Nem szabad elfelejteni, hogy más beszélni és más cselekedni. Pribicsevics Szvetozár: Mi van Moszkvával ? Radies: Ne legyen magának gondja Moszkvára. Eljön az ído, amikor még tisztelettel fogják Moszkvát emlegetni. Az orosz forradalom ma már nem az a mumus, ami négy évvel ezelőtt volt. Oroszország olyan fejlődésen ment keresztül, amelyből arra lehet következtetni, hogy hamarosan kialakul a parasztdemokrdeia. A francia forradalom kitűnő példa arra, hogy a forradalmak lassan megtalálják a realitások útját. Az európai szocialista-mozgalom mindenütt jelentős faktor, amivel a kormányok számolnak. Azt a vádat, hogy mi forradalmárok voltunk, könnyű megdönteni. A radikális párt is mindig forradalmi politikát folytatott. Markovié Szvetozár és Pasics Nikola szervezték meg annak idején a szerb nép forradalmát. Pasics liberális forradalmár volt, aki a népjogok kivíváséért harcolt, reakciós politikát csak akkor folytatott, mikor az állam megvédéséről volt szó. (Pasics helyeslőig bólini.) A horvát nép között huszonöt éve azon dolgozom, hogy a parasztságot szellemileg felemeljem. Azért dolgoztam, hogy harcba vigyem a horváiokat a Habsburgok ellen. Zsanlcs horvát föderelista: Te voltál a Habsburgok legfőbb támogatóra. Te énekelted a Habsbujghimnuszt. (Nagy zaj) Radios: Ez nem igaz, én nem éltettem soha a Habsburgokat, ellenben ti hallgattatok, amikor én harcoltam. Mindazért, amit tettem, vállalom a felelősséget. Különben nektek horvát föderalistáknak kötelességtek volna lemondani a mandátumaitokról, meri a horvát parasztság választott meg benneteket, az a parasztság, amely ma elitéli a ii politikátokat és a megegyezés mellett van. A megegyezés története Radics ezután a megegyezés történetét ismertette. A radikálisok mint egyenlő féllel tárgyal tak a horvát parasztpárttal, semmit sem követeltek, amikor leül tek a zöld asztalhoz. Úgy beszél tek egymással, mint testvér a testvérrel, de nem is lehetett másként, mert a két nép egyenlő A radikálisok dinasztiákat döntöttek meg a nép szabadsága érdekében s mi pedig egyedüliek voltunk, akik ezt kiáltottuk, hogy le a Habsburgokkal. (Pribicsevics felé fordulva) Maguk pedig akkor gyávák voltak! (Nagy zaj. Pasics mosolyog.) Pribicsevics: Mért beszéltek akkor a jugoszláv állam ellen í Radics: Mi nem beszéltünk az állam ellen, mi a programunk alapján élltunk. Egy hang:, Mi van a rejtekhellyel ? (Derültség). Radics: Az is volt, de kijöttem belőle egyenesen a miniszteri székbe. Pribicsevics: Miért rendelte el Makszimovics belügyminiszter az ön letartóztatását ? Radics: Nem tudom, de az állam nevében cselekedett. {Nagy taps, Pasics is tapsol.) Letartóztatásom akkor állami szükség volt, most pedig a megegyezés politikája állami szükség. Túl kell magunkat tennünk az apróságokon és hozzá kell fogni a konstruktiv munkához. Húsz évig eleget szenvedtem, húsz évig folytattam ellenzéki politikát, most pedig, ha Isten megengedi, húsz évig leszek kormányon. Ezután ismertette Radics a megegyezés történetét és hangsúlyozta, hogy a megegyezés által az ország úgy bel- mint külpolitikai tekintetben megerősödött. Olaszországról azt mondta Radics, hogy szüksége van Mussolinira. Ha Olaszországnak nem volna Mussolinija, ott olyan volna a helyzet, mint itt, ha az országnak nem volna Pesicsa. Idézte Radics Prerodovics egy költeményét, majd igy fejezte be beszédét: — Úgy érzem, Kraljevics Márkó, a szerbek romantikus nemzeti aőse vissza fog térni ekével a kezében, hogy ezt az országot a culture számára felszántsa. Hiszem, hogy sikerülni fog erős egységes államot teremtenünk. A kormányzópártok Radics első parlamenti beszédét zajosan megtapsolták. A képviselők odatódultak Radicshoz és melegen üdvözölték. Pasics is gratulált Radicsnak és a következőket mondotta : — Amit ön mondott, azt az egész nemzet átérzi. Trumbics és Pribicsevics válasza Trumbics Ante dr. szólalt fel ezután és ismertette a Zajednica és a Radics-párt különválásának okait. Visszautasította Radicsnak azt a kijelentését, hogy a Zajednica képviselőinek le kell mortdaniok mandátumukról. Pribicsevics személyes kérdésben kért szót és rámutatott arra, hos?y Radics nem volt mindig Habsburgellenes. Radics nem mondhatja rá, hogy gyáván visel kedett. A háború kitörésekor letartóztatták és Pestre vitték, ahol meg akarták mérgezni. Nem akarta felhánytorgatni a múltat, de a provokációra elárulja, hogy a megegyezés napján megmutatta Trifkovics Márkénak és Jovanovics Ljubénak a Dóm számait, amelyekben Radics Habsbtirg-dicsérö költeményei megjelentek. Radics már nem volt ekkor az ülésteremben és igy nem válaszolhatott Pribicsevicsnek. Kapetánovics Izmed bég muzulmán párti felszólalása után, aki a boszniai állapotok ismertetése kapcsán bírálta a költségvetési tizenketledeket, az elnök nyolc órakor bezárta az ülést és folytatását vasárnap délelőtt kilenc órára halasztotta. A szélhámos zagrebi bankár repülőgépes szökési kísérlete Bécsi kommunisták akarták kiszabadítani a hamburgi rabkórházból Hamburgból jelentik: Mikolji Vojkót, a szélhámos zagrebi bankárt, a kit — mint a Bácsmegyei Napló megírta — a hamburgi rendőrség letartóztatott, a hamburgi rabkórházból, ahová a rendőrségről betegsége miatt átszállították, meg, akarták szöktetni. Amint a rendőrség megállapította, Mikolji Vojkó bűntársai indulásra kész repülőgéppel várakoztak a kórházépület közelében arra a pillanatra, amikor a bankári kiszöktethetik a kórházból. A rendőrség azonban idejében tudomást szerzett a tervről és a szökést megakadályozta, a vállalkozó szellemű íogolyszöktetőket azonban nem sikerült kézrekeriteni, mert mielőtt elfoghatták volna őket, a repülőgépen elmenekültek. A nyomozás csak annyit tudott megállapítani, hogy az aeroplán, airaelynek segítségével a szökési tervet meg akarták valósítani, osztrák gyártmányú gép volt. A rendőrség széleskörű nyomozást indított és ismételten kihallgatta Mikolji Vojkót. A szélhámos bankár minden kérdésre válaszolt, de bűntársai kilétét nem volt hajlandó elárulni. A bűntársak helyett, hogy elterelje róluk a rendőrség figyelmét, sorra megnevezte azokat a bankokat, amelyekben pénzét elhelyezte és amelyekről eddig nem akart említést tenni. így többek között kiderült, hogy Mikolji Vojkó a Hamburger National Bankban tizennégyezerötszáz aranymárkát, az egyik rotterdami pénzintézetnél pedig háromezerötszáz dollárt és száz font sterlinget helyezett el. A szélhámos azt is beismerte, hogy még mielőtt a kétmillió dináros csekkcsalása kiderült volna, egy millió dinárt bécsi és berlini pénzintézeteknél helyezett el. Amikor bűntársai után érdeklődött a rendőrség, Mikolji Vojkó csak enynyit válaszolt: — Elég hülye voltam, hogy ennyit is bevallottam! A rendőrség ennek ellenére megállapította, hogy a megszökött bankár bécsi kommunistákkal áll összeköttetésben és a repülőgépes szökési tervet is a bécsi kommunista szervezet készítette elő a szélhámos számára. A nyomozás során az is kiderült, hógy a zagrebi bankár már régóta összeköttetésben volt a bécsi kommunista pártszervezettel és amikor szökése után Bécsbe került, kétszázezer dinárt adott át a pártszervezetnek propagandacélokra. Az adomány fejében Mikolji Vojkó kikötötte, hogy a kommunista pártszervezet minden lehetőt elkövet Csolákovícs Antun kommunista pártvezér kiszabadítására, aki tíz évi börtönbüntetését tölti ki a mitrovicai iegyházban. A rendőrség most tovább folytatja a nyomozást a nem mindennapi gondolkodású szélhámos bűnügyében. {DRÓTKÖTELEKET! I szigeteit és csupasz rézhuzalokat, S # ‘iéZÓláiupnzBÍ Húrokat, antenadrótokat, úlomká- É be'cket elsf'rönda minő égben, jutányos áron d szállít a Movisadi Kábelgyár (Radnicka ul. 2.) 0 Teefontllt. 4413 El Brazíliába / Kivándorlási hajó fényképeit és valóságban S. S. Europa fedélzetén, 1925 november A délamerikai kivándorlókat íóképp az csábítja a tengeri útra, hogy a hajón nem kell viteldijat fizetniük. Utazási költségeiket \ brazíliai kormány előlegezi .és minden kivándorló ráér akkor kiegyenlíteni utiszámláiát ha az újvilágban már keresethez jutott. Ez a módszer a zsarolás legbiztosabb eszköze. Az egyszerű íöldmives ember, akinek csak az lebeg a szeme előtt, hogy hitelbe hajókázhat, könnyén léore megy és csak akkor jön . tudatára könnyelműségének, amikor nehéz munkája gyümölcsétől kíméletlenül megfosztják — a brazíliai kormány nevében. Brazília kietlen vidékeinek megművelésére nagy mennyiségben kell az emberanyag. A bennszülött vagy nem ért hozzá vagy lusta, kényszeríteni pedig nem lehet arra, hogy önként menjen rabszolgának a fazendákra. Idegenből kell tehát előteremteni a szakmunkásokat és ezért árasztják el az európai és afrikai államokat a brazíliai kormány emberei, akik mint jótékony kivándorlási ügynökök szerepelnek áldozataik előtt. Ahhoz azonban. hogy valaki a brazPial kormány pénzén érje el az ígéret földjét, elsősorban az szükséges, hogy legalább három családtagot magával hurcoljon. A család a kerékkötő, megnehezíti a mozgási szabadságot és kényszeríti a családfőt a letelepülésre. A család a garancia arra, hogy az utazás költségeit visszakapja a braziliai kormány. — Na és az a kényelmes utazás, azon a pompás hajón — vágják ki utolsó ütőkártyájukat a kivándorlás hiénái és nyomban eiőmutatnak néhány fényképfelvételt. Valamelyik luxushajóról készültek. Nézze ezt a pompás hálófülkét, mutassa hol szokott maga aludni.,, Na látja, nézze csak a különbséget... Nézze ezt a másikat. Hallott már maga jazzbandát (a kivándorlási ügynök igy mondja), táncolhat mellette... Evett már őzcombot? A hajón mindennap azt sütnek, meg malacot. Nézze csak a fényképet. Még az őz agancsai is láthatók. Mit ebédeltek ma? Krumplistésztát? Na, attól sírva vegyenek búcsút. Fényképen tehát úgy néz ki egy kivándorlási hajó. mint egy bálbakészülő selyemruhás szűz. Hogy hogyan fest a valóságban, arra most térek rá. A génuai kivándorlási ház egyik szál/ifmányávat indultam el Nápolyba, ahol az Europd-n helyeztek el bennünket. Az Europa tipikus kivándorlási hajó. Még csak második osztálya sincs. A legjobb osztály rajta az úgynevezett classe umca. azaz nem fedélköz. hanem apró fülkék. amelyekben bármennyire is kicsinyek. legalább három embert összepréselnek. — ha nagyon kelll a hely. A classe mica-nak van még külön ebédlője, dohányzója és társalgó-terme. Ezen az osztályon csak olyan kivándorló utazhat, aki kényelme érdekében kész anyagi áldozatot is hozni. A classe unica-tól még rosszabb a classe oconomlka. Valamivel piszkosabb is, csupán a kosztban nincs különbség, igaz. hogy az már nem is lehetne roszszabb. A brazíliai kormány erre sem előlegez — csak a fedéizetközre. Végeredményben tehát ez a kivándorlók lakosztálya. A hajófenéktől három emelet magasságban, vasállványokra kétezer szűk hálóhely van felszerelve. Hágcsókon, vaslétrákon lehet feljutni az ágyakhoz. Alvás előtt ajánlatos, ha az ember ágyához köti magát, mert könynyen a mélységbe zuhanhat arról a szűk fekvőhelyről. A levegő állandóan fülledt és azt már az olvasó fantáziájára bízom, hogy milyen a helyzet ebben a pokolban, ha kis vihar kerekedik és az ágyukon fekvő embereken erőt vesz a tengeri betegség... Az Európán indultam e! négyszáznyolcvan kivándorló társaságában Brazília felé. azzal a szándékkal, hogy a még otthoniak számára személyes tapasztalataim a'apján tárjam fel az igazi Kínok kertié-t L S. 1925. november 29.^
