Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-28 / 319. szám

1925 november 28. Kisebbségi Élet ©&• Az erdélyi magyar párt, mint megírtuk, paktumtárgyalásokat kezdett a kormány párttal, mely bizonyos en­gedmények fejében azt kívánja, hogy Erdély magyarsága a községi válasz­tásokon a liberálisok listájára adja le szavazatát. A paktumtárgyalásokkal kapcsolatban aZ erdélyi magyar sajtó­ban élénk polémia indult meg, a veze­tő szerepet a kolozsvári Keleti Újság viszi, amely a leghatározottabban a kormánnyal való megegyezés mellett foglal állást. »A magyar párt elnöki tanácsának legutóbbi ülése — Írja a lap — a községi választások tekintetében úgy határozott, hogy egyik román párt mellé sem köti le magát egyelőre, ha­nem a tagozatokat felhívja önálló harci készülődésre. A határozat azonban ko­rántsem akarta útját vágni a román pártok egvikével vagy másikával kö­tendő szöveségnek. Az elnöki tanács nyilván azt akarja megvárni, hogy me­lyik román pár esélyei szaporodnak és melyik tud több garanciát adni arra nézve, hogy a magyarság sérelmeit or­vosolni fogja. Mondjuk ki kertelés nélkül, hogy a magyar párt nem zárkózott el ama oppor­tunista megfontolások elöl, amelyek a szász politikát is vezetik és tudni kíván­ta, hogy melyik párt fog kormányra kerülni. Azzal ugyanis eleve számolnia kellett a pártnak, hogy bármelyik ro­mán párthoz csatlakozik, a többiek ré­széről súlyos támadásokban lesz része. Különösen a nemzeti párt, amelyhez mégis csak legtöbb érzelmi közösség fűzi a gyulafehérvári pontokért joggal lelkesedő magyarságot, ismét fel fogja hozni azt a gyakran hangoztatott vád­ját, hogy a magyar párt meghosszabi­­tani segíti a reakciós, kisebbségellenes kormányzat életét, ahelyet, hogy a de­mokratikus pártokat, támogatnál. Az opportunizmusnak ez a vádja azonban csak akkor volna komolyan értékelhető, ha a baloldali román pártok nem fagnák fél ugyanilyen opportunista módon a magyarság problémáját. Ha a nemzeti párt az ellenzéki fronton vállalná pél­dául a magyarsággal való közösséget és nem törődne vele, hogy emiatt milyen támadásokban részesül a kormánypárt és Cuzáé'k részéről, akkor minden esetre súlyosan esnék latba panasza a ma­gyarsággal szemben, amely a csúcsai paktum után most a liberálisokkal tárgyal megegyezésről. Sajnos azon­ban, azt kell látnunk, hogy a nemzeti párt vezetősége nem tartja magára nézve kötelezőnek ebben a kérdésben azt az intranzgenciát, amelyet a ma­­magyarságtól elvárhatna. Amikor Las­­cu Demeter nemzetipárti képviselő áll fel a kamarában, hogy a liberális-párti külügyminiszterrel szemben ő hirdesse a nemzeti türelmetlenséget, ő tiltakoz­zék a népszövetségi panaszjog ellen és ahelyett, hogy Anghelescu ' mi­niszter javaslatát a magyarsággal együtt elitélné, még lovat ad alája, — akkor a nemzeti párt vezetőitől azt kellene hallanunk, hogy nem helyesük Lascu Demeter kirohanását«. * A paktumtárgyalásokról egyébként a magyar párt vezetősége kommünikét tett közzé, amelyben a következőket jelenti ki: — Bernády György azzal a kéréssé! fordult a párt elnökségéhez hogy ha­talmazza fel a pártközpont arra, hogy a párt nevében az egész magyarság érdekében vegye beható tárgyalás alá azokat a sérelmeket, amelyek már nem helyi, hanem országos jellegűek. A párt nem látott fennforogni semmi okot ár­ra, hogy Bernády intervencióját ne fo­gadja szívesen és ezért megadta a fel­hatalmazást, direktívákat azonban nem jelölt ki részére, miután Bernády mint a magyar párt elnöki tanácsának tagja, a párt progrr.mmja alapján tárgyalhat csak a kormánnyal és mint részese an-8ÁDSMEGYEI NAPLÓ nak a felelősségnek, amellyel ez a bizal­mi állás együtt jár, személyileg nem kötheti le a pártot semmiféle irányban. Teljes jogcíme van azonban a magyar­ságot érdeklő és igy a legaktuálisabb politikai kérdést érintő községi válasz­tások ügyét is újabb tárgyalás alá ven­ni. Bernády György tárgyalásainak eredményeirő be fog számolni a ma­gyar párt elnökségének, amely csak örömmel honorálhatja azokat a prak­tikus eredményeket, amelyeket a párt törekvéseivel és a magyarság általános érdekeivel összhangban elérhet Berná­dy a kormánnyal folytatott tárgyaláso­kon. * Rózsahegyi Kálmán huszonötévé színészi jubileumát a közel jövőben ünnepük meg Budapesten. A jubileum ünnepségekről a csehszlovákiai magyar ság sem akar elmaradni, már csak az ért sem, mert Rózsahegyi szlovenszké származású és fiatal színész korába’. A Briand-kormáay harci kabinet lesz Óriásid nem tárgyal a szocialistákkal Párisból jeentik: Briand elsősor­ban a Painlevé-kormány tagjaival tárgyal a kabinetalakitásról és va­lószínű, hogy ezek tártját fognak vállalni az uj kabinetben. A nacio­nalista párt és Briand között nincs érintkezés. Beavatottak úgy tudják, hogy ha a nacionalisták éles ellenzéki álláspontot foglalnának el, ak­kor a Briand-kormány harci ka­binetté alakulna át, amely vagy a jobboldal mérsékelt elemeivel fogna össze, vagy kiírná a vá­sok kedves estével ajándékozta meg az ottani magyarokat. A szlovenszkói ma­gyarok nevében a napokban levelet küldtek Rózsahegyinek, amelyben beje­lentik, hogy a jubileumát Szlovenszkó is meg fogja ünnepelni. A levél igy hangzik: »Huszonötéves művészi jubi­leumának megünneplésében részt ki­van venni a szlovenszkói magyarság is. Nemrégiben egy bizottság alakult, amely elé két terv került. Az egyik, hogy a gyűjtött összeget a budapesti­hez csatoljuk, a másik pedig, amely­nek itt igen erős a visszhangja, mert egy kis lokálpariotizmus is vegyül bele, az, hogy a Magas Tátrában veszünk egy szép kis villát és azt, mint a szlo­­venszkói magyarság ajándékát, önnek diuk. A mozgalomban felekezeti és 'íji különbség nélkül, amint ez nálunk másként el sem képzelhető, mindenki •észt vesz, hogy dokumentálja azt a zellemi kapcsolatot, amely CsehszÜo ákia minden magyar nemzetiségű pol­gárát az ön művészetéhez fűzi«. lasztásokat. Briand évtizedek óta valóságos specialistája a szocialisták elleni harcnak és hir szernt a kabinetalakitással nem pilla­natnyi kötelességének tesz ele­get, hanem a helyzet gyökeres orvoslását ambicionálja. A Briand-kormánynak első dolga lesz a locamói szerződések ratifi­kálása és csak azután fog sor ke­rülni a heves harcokat. Nem lehe­tetlen. hogy a kamarában nagy át­csoportosulások fognak történni. Cslcserin éket akar verni Anglia és Franciaország közé Az orosz külügyi népbiztos párisi tárgyalásai Párisból jelentik: Csicserin orosz külügyi népbiztos csütörtök este Pá­risból Dél-Franctaországba utazott enyhe éghajlat alá, hogy gyógyu­lást keressen. Elutazása előtt dél­után Painlevé-ve 1, Herript-val. De Monzie-vel és Da'biez-ve\. az állam­­adósságok bizottságának elnökével, végül Briand külügyminiszterrel ta­nácskozott. Ennek az utóbbi konfe­renciának a párisi sajtó különösen nagy jelentőséget tulajdonit, noha a tárgyalások nem voltak hivatalo­sak. Két hét múlva visszatér Csicse­­rin s akkor folytatja megbeszélé­seit. Pertinax az Echo de Paris-ban ezeknek a konferenciáknak jelentő­ségéről azt Írja, hogy Csicserin uj irányt akar adni a szovjetpolitiká­nak. Az a célja, hogy Szovjetorosz­­országot Eurápában fedezze, mint azt a Lengyelországhoz történt kö­zeledés is bizonyítja és aztán annál szabadabb kézzel dolgozhassék Ázsiában az ott érdekelt nagyhatal­mak ellen. Nyilvánvaló az a szándé­ka, hogy éket verjen az Ázsiában érdekelt nagyhatalmak közé s azért jött Párisba. hogy orosz-francia vi­szontbiztosítási szerződést kössön, amely lehetővé tegye Franciaor­szágnak, hogy keresztezze Anglia terveit a kontinensen, másrészről a locarnói szerződések veszedelmes következményeit letompitsa. Ujabh adóengedményeket követelnek a vajdasági radikális képviselők Pasics minisztere nök és három miniszter vett részt a vajdasági radikálisok értekezletén Beogradból jelentik: A vajdasági radikális képviselők pénteken foly­tatták csütörtökön megkezdett ta­nácskozásukat a radikálispárt el­nökségének helyiségében a vajda­sági adóterhek könnyítése ügyé­ben. Az értekezleten a kormány tagjai közül résztvett maga Pasics miniszterelnök is, valamint Stojadi­­novics pénzügyminiszter, Nincsics külügyminiszter és Miletics Szlav­­kó egészségügyminiszter. A vajda­sági radikális képviselők közül a következők voltak jelen az értekez­leten: a szuboticai kerületből dr. Radonics Jován, Juries Márkó, Sztrilics Béla és ' Murkusey Milán, a szomtbori kerületből dr. Lalose­­vics és Gavrilovics, a noviszadi ke­rületből Bugarszki, Popovicki, Katies és Siasics, a bánáti kerületekből Stankovics, Suvakovics, Zsivkovics és Dimics, a szerémségi és szlavó­niai kerületekből: Radivoljevics, Csudics, Bingulac, Zsivojnovics és Popovics képviselők. Az értekezleten S(ojadinovics Mi­lán pénzügyminiszter ismertette azokat az okokat, amelyek lehetet­lenné teszik, hogy további enged­ményeket tegyen a vajdasági adóz­tatásban. A pénzügyminiszter sze­rint három oka van a vajdasági adómizéfiáknak. Elsősorban z ma­gyar egyenesadók rendszere kom­plikálja az adóztatást, miért is mi­előbb uj adórendszert kell bevezetni, amelynek alapján a Vajdaságban is ugyanazok az adótörvények fognak életbelépni, mint a többi tartomá­nyokban. Az adóegységesitő javas­lat már a minisztertanács előtt van és igy az hamarosan életbe fog lép­ni. A másik baj a pénzügyminiszter szerint az, hogy súlyos adóhátralé­kok vannak a Vajdaságban. Ezen fizetés-könnyítéseket, a vagyon­adónak és pótlékainak megszünte­tésével és a késedelmi kamatnak 12 százalékról 8 százalékra való leszál­lításával már segített. Végül erősen súlyosbítják a Vajdaság adóterheit a magas önkormányzati pótadók, a melyeken a kormány úgy szándé­kozik segiteni, hogy ott, ahol szük­ségesnek mutatkozik, ellenőrzés alá fogják venni az önkormányzatok pénzügyi gazdálkodásál. A miniszter beszéde után hosszú vita fejlődött, amelyben a képvise­lők nagyrésze résztvett. A vajdasá­gi képviselők követelték a további adó-könnyitéseket és kerületeikből vett példákkal bizonyították, hogy az adóterhek elviselhetetlenek és a hátralékos adók behajtása súlyos válságba sodorja a Vajdaságot. Az értekezleten megegyezést nem sikerült létrehozni, miért is a ta­nácskozást szombaton folytatják. ----------- I »»umtawagu»»«—.............. TisztviseJőkongresszus Beográdban Az áHamhlvatalnokoU tl’takoznak a nyugdíjjogosultság megszorítása elleti Béőgradbó! jelentik: Most folyik Beogradban az állami tisztviselők kon­gresszusa, amelyen kétezer állami tiszt­viselő vesz részt. A kongresszust dr. Jovánovics-Mihály szövetségi elnök nyitotta meg és beszé­dében az; uj pénzügyi törvénynek a tisztviselőket érintő szakaszaival fog­lalkozott. A pénzügyi törvény 31. sza­kasza szerint ugyanis a tisztviselők nem tíz, hátiéin tizenöt évi szolgálat után tarthatnak igényt nyugdíjra. A felszólalók a kongresszuson erélye­sen tiltakoztak a törvényszakasz ellen. Több felszólaló kikelt az ellen, hogy a kormány egy szentesített törvényt ideig­lenes, egy évre szóló törvénnyel mó­dosítson. A kongresszus második pontja a tisztviselőknek a kormányhoz intézett kérelme volt, amelyben kérik, hogy ka­rácsonyra fizessék ki a tisztviselők el­maradt fizctéskülönbözctét, amit 1923 május 1-től 1924 január 31-ig költség­­vetés hiányában nem utaltak ki. Ezután áttértek az indítványokra. ObrádovicS Obrád délszerbiai tisztvi­selő indítványozta, hogy a kongresszus tiltakozzék a kormánynál a tisztviselők áthelyezése ellen. A folytonos áthelye­zések anyagi megterhelést, jelentenek az államra, másrészt nem méltányos, hogy hivatalnokokat minden fegyelmi vizsgá­lat nélkül áthelyezzenek. Denies Mirkó zagrebi kiküldött azt kérte, hogy a koronában megállapított nyugdijakat dinárban utalják ki. A kongresszus elhatározta, hogy me­morandumot intéz a kormányhoz. A memorandumban a tisztviselők kérik: 1. A készülő pénzügyi törvény 31. szakaszának törlését. 2. A fizetéskülönbözetek azonnali ki­­utalványozását. 3. A tisztviselőlakások kérdésének a már beterjesztett tervezet alapján való megoldását. 4. A koronában megállapított nyugdi­jak dinárban va'ö kifizetését. 5. Zagreb, Noviszad. Skoplje, Split, Dubrovnik és Ljubljana városok beso­­rozását az első drágasági osztályba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom