Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-22 / 313. szám

1925. november 22. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Az uj Dreyfus-pör Harcot hirdet az elitéit Leon Daudet Parisból jelentik: Leon Daudet, akit rr.int ismeretes, Bayot soffó’r rágalmazása miatt az ellene indított pörfcen öt havi fogházra Ítéltek, egy hirlapirónak a következőket mondta: — Nem átkozom az esküdteimet és nem akarom kommentálni a verdiktet, v^sak annyit mondhatok, logikusnak ta­lálom, hogy azok az esküdtek, akik olyan buzgón mentik fel a gyilkosokat, •litélnek egy olyan bátor apát, aki fiá­nak halála miatt siránkozik. Azzal sem sokat törődöm, hogy a bírák, akiket nem tudom miféle professzionista szó i­­daritás ösztökél, bosszúálló ítéletet mond­janak ki. A fogság megtiszteltetést je­lent az olyan apának, aki a fia emlé­kéért ül. Cellámban nem leszek egye­dül, mellettem lesz a fiam lelke, aki folyton em'ékeztetni fog szent köteles­ségemre : Bátorsár;, apám, folytasd! Igenis, a fogság édes lesz az apának, aki mindent el fog követni ezután is, hogy világosságot gyújtson ebben az ügyben. Uj Drcyfus-ügy kezdődik, de különös motívumok és feltételek mellett, mert egy szerencsétlen fiúról van szó és engem senki sem fog tudni feltar­tóztatni küzdelmemben. TINTA ® m © Tanulmány fő Ez a barátom eleven alak, ma él, nem rég letűnő századokban, itt mo­zog közöttünk az aszfalton. Szavai­ból, melyeket alább közlök, semmit el nem vettem, szavaihoz semmit hozzá nem tettem. Isten engem úgy segéljen. Barna, kopott zsakettet vi­sel, elefántcsont-fogantyus sétabotot. Figyelmes, pontos, jóindulatú. Arról nevezetes, hogy ő beszél a legkere­kebb mondatokban. Mi néha egy taglejtéssel, szájrán­­ditással válaszolunk, ő mindig úgy ejt! mondókáját, hogy beszéd közben is főitűnteti a kettőspontot^ és pon­tosvesszőt. Mi elmegyünk. Ő távozik. Ml eszünk. Ő táplálékot vesz magá­hoz. Sajnos, egyre kevesebbet, mert utóbb súlyos anyagi gondokkal küz­­ködik. ( De választékosságra törekvő modo­rát azért nem adta föl. Félmult, húsz év előtti kortesbeszédek szólamai bur­kolják tetőtől-talpig, mint papírszala­gok valami farsangi ünnepen. Szájá­ból egy elsárgult akta foszlányai lógnak. Ha villamosra akarok szállni: — Engedd meg, hogy üdvözöljelek azzal a ragaszkodással, amely ben­nünket úgyszólván gyerekkorunk óta összeköt és amelyre legalább én a magam részéről mindig kellemesen gondolok. Amint látom, kitűnő egész ségnek örvendesz, sokat dolgozol, most, férfikorod delén, testi és szel­lemi képességeid csorblttatlan birto­kában teljesíted kötelességed a ma­gad, kedves családod s az emberi­ség javára. Ezt a kerekdedséget sohasem veszti el. Még nem találkozhattam vele, hogy valami magvas, általános igaz­ságot ne hallottam volna tőle. Például betegen fekszem, panaszkodom, hogy egyre jobban fáj a fejem : — Szóval a fejfájásod emelkedő tendenciát mutat? De tekintve, hogy az ilyen meghűlés a világ összes or­vosai szerint kedvező lefolyású s a halálozás (mortalitás) százaléka vajmi csekély, csaknem semmi, tűrd meg­adással. Végre aki a főidőn él, nem menekedhet a szenvedéstől s az em­beri társadalom legmagasabb ranglét­rájától a legalacsonyabbig, a minisz­tertői kezdve az utolsó napszámosig mindenki ki van téve az ilyen múló jellegű kellemetlenségnek. Múltkor éjjel félháromkor rosszul lett valakim. Én kezemben a recept tel egy sötét mellékuccán az ügyele­tes patikát kerestem. Akkor csípett el : — A te hivatásod, barátom, gyö­nyörű, magasztos. Föltárod az embe­rek arcát, megmutatod korunk éré-Budapestről jelentik: A magyar kor­mány távirati irodája utján közhírré teszi, hogy az albrechtista-puccstervek­­kel kapcsolatban a szombat reggeli la­pokban megjelent félhivatalosnak jel­zett cáfolatot nem a kormány adta ki, hanem Albrecht főherceg jogtanácsosa, dr. Egry Aurél ügyvéd. A kormány — a távirati iroda közlése szerint — egy­általán nem foglalkozott és nem foglal­kozik Albrecht főherceg ügyeivel. A legitimistákat, akik már napok óta követelik, hogy Albrecht jelentse ki, hogy nincsenek trón-aspirációi, egyál­talán nem nyujtatja meg a főhercegi cáfolat. A legitimista politikusok egyik vezetője egyébként a következő nyilat­kozatot tette Albrecht főherceg régebbi szerepléséről a Bácsmegyei Napló mun­katársának: — Csak most látjuk, hogy mi volt Al­brecht főherceg szerepe IV. Károly első visszatérése alkalmával. Akkor történt, hogy Beniczky Ödön és Szmrecsányi György, akik tudtak arról, hogy IV. Károly repülőgépen Magyarországra érkezett, autón elébe indultak. A két le­gitimista politikus elindulása előtt a Nemzeti Kaszinóban közölte Albrecht­­tel, akit akkor IV. Károly hívének tar-Párisból jelentik: A kamara éjszakai ülést tartott, miután Painlevé francia miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy a tör­vényhozás lehetőleg azonnal sza­vazzon afölött: áttér-e a szanálási tervezet részletes tárgyalására. A délutáni ülésen, amely az esti órákig nyúlt el, tudvalevőleg válságos lett a helyzet a kormányra nézve, mert a szocialisták, Leon Blum vezetésé­vel, váratlanul Painlevé ellen fordul­tak és kötelező ígéretet követeltek, hogy a kormány a jövőben nem fog­ja túllépni a jegybanktól december 8-án esedékessé váló kincstári utal­ványok beváltására szükséges más­fél milliárd frank előleget. A minisz­terelnök kereken megtagadta ezt az ígéretet, mondván, hogy nem becsü­letes eljárás olyasvalamit kilátásba helyezni, aminek megtartására meg­van ugyan a szándék, de kénysze­rítő körülmények esetén megdőlhet az ígéret. A szocialisták már-már elfordul­tak a kormánytól és az a veszede­lem fenyegette Painlevét, hogy leg­jobb esetben nem szavaznak ellene, hanem tartózkodnak a szavazástól és akkor a jobboldal az első olva­sást lehetetlenné teszi, mert köny­­nyen többséget kaphat az az indít­vány, hogy a kamara nem kívánja a szatiáLási tervezetet részleteiben korunk hibáit, amennyiben vannak hibái és ezeket vagy dicséred vagy ostorozod, amint kell, abban a re­ményben, hogy működésedből áldás háramlik mindnyájunkra. Emellett nemcsak az eszmére vagy tekintettel, hanem a formára is, mely minden művészet zsinórmértéke. írásaidban épp azt kedvelem, hogy gondolataidat mindig tele tudod hinteni a legbájo­­sabb kis szóvirágokkal . . . Engem tehát becsül és szeret. Én is őt. tottak, hogy hova mennek. Albrecht a hírrel rögtön elszaladt Magasházy László ezredeshez, Horthy Miklós kor­mányzó szárnysegédéhez, akinek min­dent elmondott. Magasházy aztán intéz­kedett, hogy Beniczkyt és Szmrecsá­­nyit feltartóztassák. A képviselők im­­munitási sérelme a mentelmi bizottság elé került, ahol hosszú huzavona után Albrecht levelet intézett a bizottsághoz és abban IV. Károly hívének vallotta magát, de már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy kétszínű szereplésével ő já­rult legfőképpen hozzá a puccs meghiú­sításához. Az albrechtista mozgolódással kap­csolatban gróf Andrássy Gyula lapja, a Magyarság szombat reggeli számában azt irta, hogy Kánya Kálmán berlini magyar követ a magyar királykérdés bizonyos irányú megoldásának előké­szítése érdekében tárgyalásokat folytat. A külügyminisztérium ezzel szemben ki­jelenti, hogy ez a híresztelés merőben légből kapott valótlanság, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy a királykér­dés körül a legutóbbi napokban kifejlő­dött hirlapi vitákba valami uton-módon a hivatalos tényezőket is belekever­hesse. . tárgyalni. így állottak a dolgok, a mikor Herriot kamarai elnök esti hét óra után felfüggesztette az ülést, hogy a pártoknak alkalmat ad­jon a tanácskozásra. Az ülés folytatását az elnök éjjel tiz órára tűzte ki. Szünet alatt, miköz­ben a kariéiban tömörülő négy párt ülést tartott, Painlevé kijelentette, hogy bizalmatlansági szavazatnak tekintené és levonná belőle a végső következtetést, ha a többség a rész­letes tárgyalás ellen döntene. Nyomban az éjszakai ülés megnyi­tása után Herriot elnök elrendelte a szavazást és a kamara 294 szavazattal 250 ellen úgy határozott, hogy át­tér a részletes tárgyalásra. A kartel pártjai a kormány mel­lett, a jobboldali pártok és a kom­munisták ellene szavaztak. Az ered­mény kihirdetését a baloldalon nagy tetszéssel fogadták. Az ellenzékről azt az indítványt nyújtották be, hogy a kamara halassza el a rész­letes tárgyalást, mire Herriot meg­szavaztatta a házat. 287 szavazat esett a jobboldali indítvány ellen, 267 mellette és igy a többség kimondta, hogy foly­tatja az ülést és nem napolja el a részetes vitát. A szocialisták parlamenti frakció­ja a hevenyészett pártkonferencián — miként Leon Blum azt bejlentette Painlevének — 38 szóval 14 ellen határozta el, hogy a részletes tár­gyalás megkezdését kivánják, de ki­kötik, hogy ez az elhatározásuk csupán a szanálási javasatok jelenlegi szövegére szói. Painlevé miniszterelnök azt vála­szolta, hogy már elég sokáig tartott a huzavona s végre-valahára át kell térni a részletek érdemleges megvi­tatására. Biztosította afelől a szo­cialistákat, hogy nem gondol a nem­zetközi védelmi bonok kényszerkon­verziójára. Ez megnyugtatóig hatott és igy elkerülte a Pc/níevd-kormány a fenyegető válságot. Öngyilkos lett egy suboticai városi tisztviselő Halva találták a vasúti síneken A szontbori ygna! mentén, a 125, szá-. mu őrház közelében 3 vasúti pv szom­baton reggel egy szétroncsoit holttestet talált a síneken. Nyomban értesítette a rendőrséget, ahonnan Pesics Vladimír főkapilányhelyettes, a bűnügyi osztály vezetője és dr. Gyurics.'cs Mileta rend­őrorvos a helyszínére mentek. A holttest a sínpár szélén feküdt, a vonat mindkét lábát letépte. Az orvosi vizsgálat fo’yamán megállapították, hogy öngyilkosság esete forog fenn és a ha­lált elvérzés okozta. A rendőrség em­berei ezután átkutatták a holttest ruhá t és az ott talált okmányokból kiderült, hogy Vidákovics József szuboticai városi tisztviselő, aki a mérnöki hivatalban dolgozott. Időközben értesült a történtekről Vi­dákovics családja is, amely intézkedett a holttest elszállításáról. A sakterkés-porben megkezdték az újabb tanú­kihallgatást Az elitéit Löbl emberiszonyban szőrivé a Budapestről jelentik: A budapesti táb­la, mint ismeretes, a bizonyítás kiegé­szítését rendelte el Löbl József bűnügyé­ben, akit Tremmel Mátyás honvéd meg­gyilkolásával vádolnak. Az újabb tanú­kihallgatásokat szombaton kezdte meg Messik Lajos törvényszéki bíró. A tár­gyalásra elővezették Löbl Józsefet is, aki a teremben rosszal leit és össze­esett, úgy, hogy mentőket kellett hozzá hivni. Amikor a mentőorvosok életrekel­­tették, Löbl arról panaszkodott, hogy emberiszonyban szenved: ha embereket Iát, nem tud uralkodni magán, rettene­tes főfájás fogja el, a szive elszorul és nem tudja, hogy mi történik vele. A törvényszéki biró elsőnek Griff Jó­zsef pé'ksegédet hallgatta ki, aki elmon­dotta, hogy a katonák kezdték a vere­kedést, ők támadtak rá a kávéház zsidó vendégeire. Deutsch Dezsőné, aki részt­­vett a kávéházi ünnepélyen, azt vallotta, hogy kint az uccán négy katona lecsa­tolt bajonettszijjal verte azokat, akik a kávéházból kimenekültek. Pongrácz Mária tanúvallomásában el­mondotta, hogy három katona és Löbl József csendesen vitatkoztak az uccán, Löbl távozásra szólította fel a katoná­kat. Egyszerre csak egy negyedik kato­na, valószínűleg Tremmel rohant ki a kávéházból, magasra emeli derékszíjjal és a csendesen vitatkozók közé rohant. Eöldváry Imre fogtechnikus elmon­dotta, hogy amikor a tumultus után ki­lépőit a kávéházból, szembetalálkozott egy borotvállarcu férfivel, aki ezt mo­rogta maga elé: — Az anyja Istenit, eggyel kevesebb van. Ezután még kéí-bárom tanút hallga­tott ki a bíró, akik azonban lényegeseb­bet nem tudtak mondani. Kosztolányi Dezső, Albrecht főherceg hiúsította meg az első Károly-puccsot A magyar kormány nem foglalkozik az albrechtisták készülődésével A francia kamara megszavazta a kormány pénzügyi javaslatait Painlevé megmeneküli a bukástól

Next

/
Oldalképek
Tartalom