Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-22 / 313. szám

XXVI. évfolyam

§zubot£ca, VASÁRNAP 1925 november 22.

313. szám

fiLegjeleaik minden reggel, ünnep után és hétfőn dóiban ^ rrr% , . , . . Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rassia Fonciére-paiota)

Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 £iorizetési ..r nejrj tdévre ISO d. l. Kiadóhivatal: Subotica,Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota)

A jogok utján

Amikor Radics Istvánnak a beogradi sajtó képviselői előtt tartott miniszteri székfoglaló beszédét ismertettük, rámutattunk a beszéd rendkívül érdekes és eredeti eszmemenetének arra a hiányosságára, hogy nem terjeszkedik ki a nemzeti kisebbségek tanügyi és egyéb kulturális sérelmeire. Azonban biztató tünetként emeltük ki, hogy R idics kiélezetten nacionális és nem nacionalista szellem érvényesítését hangoztatta. Aki enynyire súlyt vet a két fogalom pontos ellíülömböztetésére, arról nem szabad föltenni, hogy mereven elzárkózik a nemzetiségek indokolt panaszainak orvoslása elől. Mint a Bácsmegyei Napló mai számában olvasható és a hitelesítés minden retortájáh átszűrt Radics-interjuból kiderül, ebben a bizakodásunkban nem csalatkoztunk. Radics a beográdi újságíróknak csak azokról a kérdésekről nyilatkozott, amelyek a szláv közvélemény közvetlen érdeklődésének körébe esnek. Mihelyt a kisebbségek részéről fordultak hozzá véleménynyilvánításért, nyomban megragadta az alkalmat, hogy erre vonatkozó álláspontját is kifejtse és olyan kijelentéseket tett, a melyek az ország nemzetiségeit a legnagyobb megnyugvással töltik el. Es lehet-e a nacionális szellemnek szebb dísze, termékenyítőbb diadala, mint hogy a nemzeti kisebbségeket a bizalom láncnál erősebb seiyemszálaival fűzi magához és jogaik elismerésével állítja őket az állam, a faji többség nemzeti, kulturális és gazdasági érdekeinek szolgálatába?

Zárjuk be fülünket a pesszimizmus huhogása elől s ne hallgassunk arra az ünneprontó aforizmára, hogy a program ígéretek vetése, amelyet az aratásig elpusztít a valóság jégverése. Most az a dolgunk, hogy teljes jelen tősége szerint méltassuk a közoktatásügyi miniszter nyilatkozatát, amely a kisebbségek éveken át feisorakožlaiott érveit a hivatalos tanügyi politika irányelvei közé iktatja be. Amilyen fájdalmas szükség parancsolta ránk a magyar kisebbség sebeinek feltárását, olyan örvendetes kötelességünk följegyezni, hogy Radics uj igék hirdetésével uj éra kapuját nyitogatja a méltányosságra, megértésre, igazságra és harmóniára sóvárgó nemzeti kisebbségek elé. A szerb-horvát megegyezésnek a nemzetiségekre gyakorolt jóté kony befolyását tanúsítja már magában véve az a tény is, hogy Radics, aki nemcsak resszortminiszter, hanem egyszersmind Pastes mán a kormány politikájának legilletákesebb útmutatója, felelőssége tudatában és a szerb nép

többségét reprezentáló radikális párttal konszenzusban állást foglal a kisebbségek jogai mellett.

— Minthogy a kisebbségek is áliitanak katonákat és fizetik az adókat, megkövetelhetik, hogy az állam az ő kulturális szükségleteikkel is törődjék — mondja Radies. A kisebbségi lopok, amelyek ennek az elvitázhatatlan igazságnak kifejezést adtak, a bajkeverő követelőzés, a konkolyhintés és óllamelienesség vádját vonták magukra. Radics részéröl, aki saji.t tapasztalatai alapján tudja lemérni az éllamellenesség vádjának értékét, ez a megállapítás a nacionális világnézlet tér mészeíes megnyilvánulása és egyben szembehelyezkedés a vádaskodást hazafias cselekedetté avató sovinizmussal. A kisebbségek, kulturális szabadsága szervesen? beleilleszkedik az ország nemzeti kultúrájának érdekszférájába ési

az a türelmetlenség, amely a kisebbségek kulturális jogait csorbítja, a saját kultúrája egyetemes érdekeit is a politika efemer szempontjainak rendeli alá.

Ez a magasabbrendü koncepció csendül ki Radics nyilatkozatából, amely a magyar nemzetiséget érintő kulturkérdéseket öleli fel. Az államnak az a feladata, hogy az állameszmét és a kultúrát minden polgárával megszerettesse. A nemzetiségekkel szemben ennek a gondoskodásnak az a módja, hogy meg keb hagyni őket anyanyelvűk és kultúrájuk birtokálloményában. A magyar kisebbségnek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén élvezhessen szinielőadásokat és joga van ahhoz, hogy gyermekeit anyanyelvükön taníttassa. Azok a nemzetiségi tanulók, akiket áz elemi iskolában nem anyanyel“ v'ikön oktatnak, sem a maguk,

III nnMii ■! in 1mi1 'i'ra

sem az állam nyelvét nem tanulják meg rendesen és az államnak nem lehet érdeke, hogy az ország magyar népének magas kultúráját destruálja. A nemzetiségi jelleg meghatározása pedig nem jogi, hanem lelkiismereti probléma, amelynek megoldása csakis a szülőkre tartozik.

A nemzetiségi kérdés kulturális vonatkozásait igy Ítéli meg az uj közoktatásügyi miniszter s elveit expozészerüen bocsátja nyilvánosságra, amivel azt dokumentálja, hogy nem egy politikus egyéni n zeieil, vagy egy párt mentalitásúi, haném a szerb-horvát megegyezés kormányának kullurpolilikáját hirdeti.

Akármilyen nagy a távolság a program szavai és a megvalósítás tettei között, az ország magyar kisebbsége a miniszteri kijelentésektől felvillanyozott reménységgel néz a jövő elé. *

*----Radics nyilatkozata a nemzetiségi kérdésről

Az uj közoktatásügyi miniszter a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt fejtette ki programját a kisebbségi oktatásról — Mindenkinek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon! — Az államnak támogatni kell a nemzetiségi kultúrái — Nem szabad a magyar műkedvelő-társaságok működését akadályozni

Miniszteri kritika a névvegyelemzésről

Beogredból jelentik: Radics István hosszú nyilatkozatában, a melyet félórával miniszteri eskütétele után a beográdi sajtó képviselői előtt programmjára vonatkozólag tett, nem nyilatkozott a nemzetiségi iskolák kérdéséről. A kisebbségi lapok jelenvolt munkatársainak ott, a Paris-vendéglőben nem nyílt rá alkalmuk, hogy az ui közoktatásügyi miniszter véleményét a magyar iskolák sorsa ról azon melegében megtudakolják, de bizonyosra vettem már akkor is, hogy Radics — ha kérdést intéznek hozzá — nem fogja erről sem véka alá rejteni véleményét. Csak a kedvező alkalomra vártam, hogy úgy találkozzam vele, amikor nem ölti karját Radics Pavle, vagy valamely más párthivének karjába, akik féltékenyen távoltartják itt B ogradban az „elnök"-töt az újságírókat. Tegnap délelőtt azután, amikor egyedü távozott a minisztertanács üléséfői, egy német újságíró kíséretében odaléptem hozzá és megkérdeztem, mikor volna hajlandó e kérdésről nyilatkozni.

— Jöjjenek el délután négy órára a minisztériumba — felelte Radics — szívesen nyilatkozom a kisebbségi lapoknak.

Minthogy ekkor már tudtam, bogy a minisztertanácsot délután öt órára hívták össze, nem nagyon tetszett ez az időpont. Tekintve azt a demokratikus szokást, hogy a miniszterekhez bárki bejut minden protekció nélkül is, a miniszteri előszobák úgy tele vannak mindig várakozókkal, hogy órákig is eltart, amíg az ember bekerül a miniszterhez. Attól tartottam, hogy Radics elfelejti kiadni az utasítást, hogy soronkivül bocsássanak be bennünket és elesünk a kihallgatástól. Ezúttal azonban alaptalan volt az aggodalmam. A kabinetfőnök négy órakor bevitte névjegyeinket Radicshoz és bár az előszoba tényleg zsúfolásig tele volt, néhány másodperc múlva már közölte velünk, hogy a miniszter ur vár bennünket.

Radics a tágas miniszteri fogadószoba közepén álló nagy asztalnál kínált meg hellyel ben nünket. Amikor leültünk, újból egészen közel emelte rövidlátó szemeihez névjegyeinket, majd szokatlan közvetlenséggel pillantva ránk, várta kérdéseinket. Röviden elmondtam, hogy miről szeretnénk vele beszélni. Gondolkodás nélkül kezdett a válaszba. Előbb kissé lassabban, de már a harmadik mondatnál megtalálta megszokott beszédritmusát és bár egészen halkan, de mégis rendkívüli élénkséggel szinte ömlött belőle a sző. Látszott rajta, hogy tudja előre, mit kell mondania, de szinte minden egyes szava uj gondolatokat termel agyában, amelyeket szintén azonnal közölni akar. Ezért hat sokszor olyan rapszodikusan nyilatkozata. Szinte erőszakkal fojtja vissza magéba a túláradó gondolatokat és tér vissza eredeti vezérfonalához. Horvátul beszélt és én magyarul csináltam gyorsírói jegyzeteimet. Szinte lehetetlen híven követni minden szavát. Radics réme a horvát gyorsíróknak is, olyan gyorsan beszél. Bármilyen gyorsan beszél is, mégis érezhető, kogy mennyire óvatosan mérlegeli minden egyes szavát. Rádiósnak, a népvezérnek régen kialakult programmja van a kisebbségi jogok demokratikus kezeléséről, de most Radics nem mint népvezér, hanem mint felelős miniszter beszélt épen arról a kérdésről, amely a kisebbségi jogok legsarkalatosabb pontja. És Radics megtalálta azt a hangot, amely áthidalja a népvezér és a miniszter közti távolságot. Nem Ígért semmit, de elvi megállapításokat telt anyanyelvről, államnyelvről, a kisebbségek államellenességének kérdéséről, színházról, műkedvelőkről, né v v egy elem zésről. Megállapításai találóak, világosak, egyértelműek. Es minthogy kimondta őket őszintén, nyíltan és melegséggel, cselekvésre köteleznek.

Pontosan tizenkét percig tartott a beszélgetés. Ezalatt többet mon. dott, mint más két óra alatt. Bu

I