Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-21 / 312. szám
4. oldal CIRK USZ 01« Modern mesék Egyetlen kívánság Ebben a mesében arról a bizonyos jóságos tündérről van szó, aki a mesékben általában szerepel és három kívánságok szokott teljesíteni. Ma azonban már más idők járnak és a tündérek is legfeljebb csak egy kívánságot teljesíthetnek. Ez a mi tündérünk,is olyan egyfogatu tündér volt. Elment egy operettszínházhoz, terinészetesn öreg boszorka képében, mindjárt szerződtették is öltöztető nőnek. De nem a primadonnát öltöztette, csak egy segédszinésznőt, aki most került a színházhoz és csúf volt szegényke, mint az éjszaka. Természetesen a jóságos tündér-öltöztetőnő nem habozott sokat, hanem rögtön átváltozott igazi tündérré és kinyilatkoztatta, hogy hajlandó egy kívánságát teljesíteni. És kíváncsian leste, hogy mi lesz az az egytlen kívánság, amit a csúf kis segédszinésznő kívánni fog? Vájjon mi lehet ennek a kis békának szive vágya? A lány makacsul hallgatott. A jóságos tündér biztatta: — Nos, szólj lányom, mit kívánsz? A kis segédszinésznő ábrándosán hallgatott, aztán lesütötte a szemét és végre kibökte: — Azt kívánom, hogy a primadonna csúnyább legyen, mint én. Az öregasszony és a haiál Egy, töpörödött vén anyóka fát szedett az erdőben. Lassan összekeresgélte a lehullott galyakat,- csomóba kötötte, aztán sóhajtozva és nyögve fölvette a vállára: Majd leroskadt a nagy teher alatt, mert bizony sokat szedett össze, hegy minti több íütenivalója' legyen otthon. Öreg Vállai sajogtak a nagy teher alatt, tehát fáradtan letette a földre, közben arra gondolt, hogy számára csak szenvedést hozott eddig a sors, nem ér egy fabatkát sem az egész élet és legjobb volna meghalni. Föl is sóhajtott magában: —• Oh halál, jöjj már értem, hogy megszabadíts a terheimtől! Ebben a pillanatban megjelent előtte a halál. — Mit kívánsz tőlem, jó asszony? — kérdezte csöndes, de mégis félelmetes hangon. Az öreg asszony egy pillanatig habozott. Eszébe jutott, hogy neki most a régi mese szerint meg kellene gondolni a dolgot és csupán azt kellene kérni a haláltól, hogy segítse föl a vállára ezt a kis fát. De az öregasszony elszánt volt és makacs, mint egy komoly öngyilkoshoz illik. Tehát nyugodtan felelte: — Szabadíts meg, kérlek a terhemtől. — Jól van — mondta a halál — elviszlek magammal az én birodalmamba. Az öregasszony azonban gúnyosan fölkacagott. — Megbolondultál? — méltatlankodott rikácsolva — ne engem vigyél el, hanem a fát! Odaadom! Hatvan dinár métermázsája. A halál meghökkent egy pillanatra. Aztán eszébe jutott, hogy az öreg asszony megszegte a drágaságról szóló rendeletet. A közszükségleti cikk árát nem tüntette fel láthatóan s árdrágítást követett el. Feljelentette tehát a vén boszorkát. Óh, diplomácia! A szamár és az ökör egy istállóban voltak. Nagy barátsággal viseltettek egymás iránt és esténkint munka után elpanaszolták egymásnak ügyes-bajos dolgaikat. Az ökör igy szólt: — Borzasztó, hogy mennyit kell dolgozni! Egész nap huzom az igát és halottfáradt vagyok. Nem értem, hogy mig engem a gazda folyton dolgoztat, addig magát békében hagyják és nyugodtan pihenhet itt az istállóban. A szamár nevetett. RÁCSMEGYEI NAPÚ — Mindennek megvan az oka-módja. Az egész annyi, hogy én ügyesebben csináltam. Adok magának egy jó tanácsot. Tegyen maga is úgy, mint én. Egyen kevesebbet, mintha nem lenne étvágya, tetesse magát betegnek, akkor magát se fogják dolgoztatni. — Köszönöm a jó tanácsot — felelte az ökör és álomra hajtotta szelíd fejét. Másnap csakugyan — amint a gazda bejött az istállóba — az ökör busán bőgött egyet, lehorgasztotta a fejét és mindenképpen betegnek látszott. Erre a gazda befogta a szamarat. A szamár keservesen dolgozott egész nap, miközben elkeseredve bőgte magában: — Micsoda szamárságot csináltam! Most jó lenne helyrehozni valahogy... Végre mentő ötlete támadt. Esté, mikor találkozott az ökörrel, titokzatosan igy szólt hozzá: — Kolléga ur, nagy baj van! — Igazán? — kérdezte az ökör ijedten. — Bizony. A gazda ugyanis, miután azt hiszi magáról, hogy beteg, elhatározta, hogy le fogja vágni. — Hát mit csináljak, az istenért? — Tetesse magát egészségesnek! — Ügy fogok tenni. Köszönöm, köszönöm — hálálkodott az ökör. Másnap, mikor a gazda bejött az istállóba, az ökör vigan ugrott föl a szalmáról, mire természetesen rögtön befogták a munkába. A szamár pedig, ottmaradván az istállóban, vigan dörmögte: — Valamit el kell rontani előbb, hogy az ember, illetve a szamár újra visszacsinálhassa. Egy kis diplomácia az egész... Diplomata leszek! Az isten is nekünk teremtette ezt a pályát... — gá. — Négyszázezer szláv é! Olaszországban A vá osokhan erősen csökkeni a szláv lakosság Az olasz statisztikai vezérigazgatóság az 1921 december elsején tartott álta- 1 nos népsz: m’álás adatait csak most hozta nyilvánosságra. A hivatalos kiadás harmadik köteteként most megjelent a Venezia Giu'ia nevű tartomány sta iszíikája, amely felöleli a monarchiától O aszországhoz csatolt területek népességének statisztikáját. Venezia Giuíiában, ide számítva Zára daimáciai várost és Lastovo dalmáciai szigetet — Fiúmét nem, mert ez még 1921-ben független állam volt D’Annunzio uralna alatt — összesen 531.824 o!a,s? (59 százalék), 258.944 (29-2) szlovén, 92.800 (10'5) horvát és 4185 (0-5 százalék) német lakik. A statisztika oszszehasonlitja adatait az 1910. évi osztrák népszámlálás adataival és ebbő! kitűnik, hogy az olasz iakosr-'g ar nyszáma tizenegy év alatt ' ;6-róI 59*8 százalékra emelkedett, mig a szlovéneké 37 százalékról 29-2 százalékra, a horvátoké pedig 16*7 százalékról 10*5 százalékra szállt alá. A két statisztika közötti különbség annál feltűnőbb, mert a két népszámlálás közötti tizenegy év alatt az összlakosság száma 948’525-ről 919‘987-re — tehát három százalékkal — esett. Az impériumváltozás miatt sok, Olaszország alá került szláv Jugoszlávi ba telepedett ugyan át, ezeknek száma azonban még tízezerre! is magasan van kontemplálva, százezerről pedig, amennyi a statisztika különbsége, szó sem lehet. Jugoszláv források hamisitottnak minősítik az olasz, statisztikát és félmillióra teszik az olaszországi szláv lakosság számát, valój ban azonban a két számítás közötti differencia közepén lesz az igazság, amely szerint 400.000 szlovén és horvát él ma o'asz fenhatóság alatt. A legkompaktabb volt a szláv lakosság 1910-ben Gorica (G rz) városban és környékén, ahol 80.829 szlovén élt s aho' az olaszok most is kimutattak 68.873-at. Az olaszok legkompaktabb telepe Trieszt város vo't, ahol 1910-ben 118.959, az uj statisztika szerint pedig 202.382 olasz él. A trieszti szí v lakossá - száma tizenegy év áat> 56.916-rói 18.150-re csökkent. A dalmáciai Zára városban, amely minden „hinterland“ nélkül O’aszország fenha: ósága alá került, 12.238 olasz él 2.538 horvátta! szemben. Az olasz lakosság térfog'alása egyelőre csak a tengerparti városokban ölt nagyobb méreteket, mig pé d úl Gorica (Görz), Sežanj, Tolmin (Tóiméin), Idria, Postojna (Posthumia), Pazin, Volosko (Volosca), Opatija (Abbázia) még mindig nagy szláv többséget mutatnak fel. A fazendák rabszolgái Fizetés nélkül dolgoztatják a kivándorlókat a brazíliai kávéültetvényeken Számtalanszor irtunk már azokról a súlyos szenvedésekről, amelyek Brazíliában várnak az ügynökök által odacsalogatott kivándorlókra. Főleg az utódállamok földnélküli magyar földmunkásai vannak kitéve a kivándorlási hiénák aranyhegyeket csillogtató csábításainak, amelyeknek a nyomorúság a leghálásabb talajuk. A brazíliai kivándorlók siralmas állapotáról szóló cikkeink Braziliába is eljutottak és ezekre való hivatkozással felkeresett bennünket egy visszaérkezett kivándorló és elmondta, hogy a Brazíliában olvasott cikkeink igazságát ő odakint a saját bőrén érezte meg igen keservesen. A sokat próbált ember elmondta, hogy Gnantl Istvánnak hivják, nagykárolyi földmunkás és másfél évet töltött a brazíliai San Paolóban. Átutazóban szállt ki Szuboticán, lekéste a csatlakozást Románia felé és ezt az alkalmat megragadta arra, hogy feljöjjön a szerkesztőségbe és a kivándorolni szándékozók elrettentésére beszámoljon brazíliai tapasztalatairól. A hiénák karmaiban — Másfél évvel ezelőtt — adta elő Guanó István — egy Heller nevű nagyváradi ügynök vett rá, hogy kivándoroljak. Füt-íát Ígért, biztosított, hogy .egy fillérembe sem fog kerülni a kiutazás és olyan keresetem lesz odakint, hogy néhány év alatt vagyont takaríthatok meg. Amim volt, kocsit, lovat, gazdasági eszközöket pénzzé tettem, negyvenezer leit kaptam értük, aztán feleségemmel és két kis gyerekemmel elindultam. — Amikor a csehszlovák határhoz, Halmihoz értünk, már csak hatezer leiem volt, a többit az ügynökök kicsalták tőlem. A holland hajón, amelyen a tengeri utat megtettük, elég jól megvoltunk. Szantoszban szálltunk partra, ahol már egy egész ügynökhad várt bennünket, azonnal bevagoniroztak és elszállítottak San Paolóba. Mintegy hetven romániai családból állt a szállítmány. Este érkeztünk meg San Paolóba, ahol rizsből, babból és káposztából álló keveréket kaptunk vacsorára. Másnap jelentkeznünk kellett az irodában, ahol azt mondták, hogy el kell mennünk a fazendákra. Aki nem hajlandó a fazendákra elmenni, azt kidobják az uccára. Éppen azért fontos az ügynököknek, hogy a kivándorlók pénz nélkül érkezzenek meg, mert igy könnyebb a szerencsétleneket a kávéültetvényekre kényszeríteni. Az ügynökök minden családfő után, akit a fazendákra szállítanak, száz millreiszt (körülbelül hétszáz dinár) kapnak és igy érthető, hogy minden kivándorlót oda akarnak juttatni. 1925 november 21. Zimmermann, a Délamerikai Magyar Újság szerkesztője, akit a kivándorlók »kapitány ur«-nak szólítanak, szintén nagyon buzgólkodik, hogy minden kivándorló a fazendákra kerüljön. Fegyencsors a iazendákou — Én azonban szóba elegyedtem az emberekkel és alaposan kikérdeztem azokat, akik már voltak a kávéültetvényeken, hogy milyen élet folyik ott. Megtudtam, hogy a fazendák munkásainak valóságos fegyencsorsuk van. Ha fiz évig dolgoznak, akkor sem látnak pénzt, csak utalványt kapnak, amivel elszámolásra vásárolhatnak a fazendák boltjaiban. Valahányszor azonban el akarnak számolni, mindannyiszor kiderül, hogy adósságuk van. Benszülött őrök vigyáznak, hogy a kivándorlók meg ne szökjenek és ha valakit szökésen érnek, félholtra verik. — Ném akartam kimenni a fazendákra, ezért kidobtak az irodából. Ott álltam idegen földön pénz, munka és mindennemű segítség nélkül. Szerencsére hamarosan kaptam munkát egy gyárban, mint zsákoló és napi ötven dinárnak megfelelő összeget kerestem. Később egy olaj gyárban dolgoztam és nagy kinnal, koplalással össze tudtam kuporgatni a hajójegy árát. Amikor Génuában partra szálltam, teljesen kifogyott a pénzem. A román konzulátus tette lehetővé, hogy tovább utazzam. Most megyek haza uj életet kezdem. A Brazíliából visszatért kivándorló élményeinek közlésével az a célunk, hogy a kivándorlás gondolatával foglalkozó magyar földnélküliek figyelmét felhívjuk a szomorú valóságra, amelyet a lelketlen ügynökök kanaáni állapotnak tüntetnek föl. Betörés — szerelemből A beográdi strandfürdő téli lakéi Beográdból jelentik: Beogradban az utóbbi időben nagyon megszaporodott a betörések száma. Egy ismeretlen betörő szervezet Beográd legforgalmasabb helyein a betörések egész sorozatát követte el. A rendőrségnek eddig nem sikerült elfogni a betörőket. Néhány nappal ezelőtt detektívek felfedezték a betörők tanyáját és tiz rovottmultu embert letartóztattak. A rendőrséghez szerdán névtelen feljelentés érkezett, mely szerint a dunai strandfürdőben az utóbbi napokban esténkint gyanús alakok gyülekeznek. A rendőrség nyomban lesbe állt és szerdán este hilenc órakor behatolt a strandfürdő kabinjaiba. Itt egész sereg embert találtak, akik egy láda tartalmán osztozkodtak. A meglepett társaság tagjai a rendőrségi közegek láttára felugrottak, néhányan a Dunába akartak ugrani, de a rendőrség körülfogta a strandot s a téli strandolókat megláncolva bekísérte. A rendőrségen kiderült, hogy a betörőbanda feje Lies Mihajlo volt film-operatőr, aki a moziban szerzett tapasztalatai hasznosításával szervezte meg a betörőbandát, amelynek tagjai úgy látszik edzett emberek voltak, mert a novemberi hideg dacára a strandon laktak, sőt-olyan is akadt köztük, aki minden nap megfürdött a Dunában. A strandfürdőben a rendőrség rengeteg rablott holmit talált. A fürdőkabinokban őrzött áru értéke meghaladja a kétszázezer dinárt. A letartóztatott betörők valamennyien beismerték, hogy számos betörést követtek el és hogy a strandfürdőben talált áruk lopásból erednek. Azt azonban tagadták, hogy cinkosaik is lennének. A rendőrség tovább folytatta a nyomozást abban a feltevésben, hogy a bandának olyan tagjai is vannak, akik nem voltak szerdán este a strandfürdőben büntanyán. Csütörtökön este tiz órakor a strand bejáratánál a detektívek le is tartóztatták Pilár András, Kabilyo Bevuicion, Krsztics Milutin és Martinkovics Pavle munkanélküli csavargókat. Martinkovics Pav'e, aki Szuboticán és Noviszadon detektív volt, tagadja, hogy része volna
