Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-18 / 309. szám

6, oldal BÄCSMEGYEI NAPLÉ 1925. november 18. Képes Krónika • ® @ TÓDOR UR rossz viszonyban élt a feleségével, akit boros jókedvében néha télhői tra náspángolt ai nadrágszijával. Mert Tódor ur egyszerű gazdálkodó volt Topcsiderben, ahol sok a kocsma lés kevés a jövedelem. Az asszony na­gyon megunhatta ezt az áldatlan álla­potot. Egy szép napon Tódor ur meg­halt. ’Felesége megsiratta és csinos ko­porsót rendelt a számára. A halottkém azonban nem engedte eltemetni a holt­testét, ' amelyen mérgezési tünetek je­lentkeznek. Kivágták tehát a szivét, betették egy dunctosüvegbe és a gazda csajk úgy szívtelenül került a föld alá. Tódor ur szivéből nem nő fü, virág a temetőben, mint a többi rendes civil halottakéból; f elküldték a beogradi vegytani intézetbe, ahová ma érkezett meg- ;a dunctolt emberi szív. Messziről egy üveg ribizlilekvárnak gondolná az ember. Vörös és. véres. Három nappal ezelőtt még dobogott hevesen, fékezte, vagy tüzelte Tódor ur indulatait és ta­lán szerelem is tanyázott benne, félté­kenység és jóság. Vagy kemény, kőszí­vű ember volt? Fösvény és szőrösszí­vű? Ki láthat az ember szivébe? Ez a lágy, halott husdarab úgy bújik meg az üveg sarkában, mintha vajból lenne. Holott Tódor ur naponta elpáholta élete párját. Ó, a szív is hazudik. Sokszor nincs helyén az embernek a szive. És sóik embernek nincs is, vagy csak egy­szerű szivattyúi hatáskörrel rendelkezik az emberi szervezetben. Milyen nagy­szerű kifogása lesz majd a szívtelen embernek a másvilágon, a Mennyei Tör­vényszék előtt, hai számonkérik tőle: — Tódor hol a szived? rámondhatja sopánkodva: — Jaj volt, szép, nagy, jóságos és piros, de kivágták a doktor urak! * TIZENNÉGYÉVES POLGÁRMESTER­NŐT választott magának Kingstonne angliai nagyközség, Miol most zajlott ie a polgármesterválasztás. Hogy nő került a polgármesteri székbe, abban semmi különöset nem találtunk. Angliában és a többi modern nyugati államokban sok magas, fontos és előkelő pozíciót tölte­nek be női tisztviselők, de hogy a kis­lány, egy kis iskolaköteles tücsök igaz­gasson el egy nagy községet, ez mégis csak sok a jóból. Mit szólnak ehhez a falu vénei? A kupaktanács élén a kis kurtaszoknyás fruska, filmen ez igen kedves és mulatságos lenne, mondjuk Lenkeffy Icával, de a közigazgaltásban? Az angol lapok írják, hogy az újdonsült polgármesternő, akit Sylvia Deusham­­najc hívnak, csinos, szép kislány és fel­tűnően intelligens. Az édesanyjának tej­­hordó vállalata van és Sylviai úgyszól­ván a kis csacsis-kordé bakjáról ugrott át az elnöki székbe. Programját illetően kijelentette, hogy hive a modern esz­méknek, a haját etonra vágva hordja, de gyűlöli a községen át száguldó au­tóvá, mer,t .nagy poCt csapnak. — Volt-e már szerelmes? — kérdez­ték az indiszkrét újságírók. A pirinyó polgármesternő elpirult. — Igen — hangzott az őszinte vá­lasz — a szerelem úgy hozzátartozik a mai nőhöz, mint a bubifrizura... Ebből a kis cicából egész biztos mi­niszterelnök lesz mire eléri a nagykorú­ságot * KI NE ÖSMERNÉ Cesare Lombrosó nevét? Ma nyolcvankilenc éve, hogy megszületett a gonosztevők és bűnözök barátja, aki bebizonyí­totta: senkisem felelős önmagáért. A gyilkos nem tehet róla, ha öl. A bűn: születési hiba, amit a fiuk az apáktól és nagyapáktól örököl­tek tized és ezredizig­­ien. Minden emberi in­dulat biológiai okokra vezethető vissza. Ősapám, az Erdők Ré­me haragj ában megfőj tattá Vörös Kókuszt, a folyók urát. És mégis közbecsülésben és végelgyengülésben szédült le a pál­mafa tetejéről száztizenhárom éves ko­rában. Én tavaly minden ok nélkül has­­baszurté.im X. Ipszilont a sötét uccasar­­kon. Erre börtönbe vittek és hosszú, iz­galmas tárgyalás után felakasztottak. De jött Lombrosó, kikapart a síromból és csökönyösen kiabálta: T- Ez az ember ártatlan. — Miért? — kérdezték a bírák meg­döbbenve. — Mert az apja adta a kést a kezé­be. A dédapja. Az ükapja. A nagyany­jának az unokafivére —- és mikor nem akartak neki hinni, felkapott egy kala­pácsot és halántékon sújtotta veie az ősz elnökölt, aki holtan rogyott össze. — Látják uraim — mondta mosolyog­va a zseniális tudós — nagyapám szel­leme ma gyilkos kedvében van — és gondosan megtörölte véres kezeit. Aztán fölébredtem. (t. i.) — • ""....1 iitwKBMTIIMHII mini Református konferencia Szuboticán A kétnapos konferencia programja A szt'.'boticai református hitközség a vajdasági református hitközsége­ket konferenciára hívta össze, ame­lyet november hó 19. és 20-ikán fognak megtartani. A két napos konferencia programja a követ­kező: November 19. délután 6 órakor. Val­lásos összejövetel. 1. Közének: 37. dics. 1., 2. v. — 2. Ima. — 3. Bibliaolvasás. A gyermek az Ótestamentumban. — 4. Szólóének: »E szent hajlék«. Énekli: Nozdreviczky Árpádné. — Előadás: Mit kaptunk apáinktól? — 6. Vers: Var­ga Gyuláné. Győzelem. Elődja: Barsy írén. —- 7. Duett: »Megváltómnak ke­resztién. Éneklik: Kusztos Anna, Sza­­bó-Batancs Istvánná. — 8. Előadás: Mit adunk gyermekeinknek? — 9. Szóló­ének: Piger Zoltán pacsiri kántor. — 10. Ima. — 11. Közének: XC. zsol't. 1. v. — 12. Adakozás egyházunk céljaira. November 20. délelőtt 9 órakor. Lel­készt konferencia. Kizárólag a lelkészek részére, külön program szerint. November 20. délelőtt 9 órakor. Pap­nők konferenciája. Kizárólag a papnék ré­szére, külön program szerint. November 20. délután 2 órakor. Ifjú­sági konferencia. A középiskolások és iskolába már nem járó ifjak és leányok részére. Az érdeklődő szülőket is meg­hívjuk. November 20. délután 3 órakor. Pres­biterek konferenciája. A helybeli és vi­déki presbiterek részére. Szívesen lát­juk a gyülekezetek urvacsorázó tagjait is. November 20. délután 6 órakor. Val­lásos összejövetel. 1. Közének: CV. zsolt. 1., 2. — 2. Ima. — Bibliaolvasás. A gyermek az Ujtestamentumban. — 4. R. Scbuman; Träumerei. Csellón elő­adja harmonium' kísérettel: Lázár Leó zeneiskolai tanár. — 5. Előadás. A régi jelszó: A kicsiny a nagyot utánozza! — 6. Vers: Podmaniczky Pál: Az uj zsol­tár.. Elmondja: Szabadka Irén. — 7. Duett: »Szűkölködünk nagy mértékben«. Éneklik: Kusztos Anna és Szabó-Batancs Istvánná. — 8. Előadás. Az uj jelszó: A nagy hajoljon le a kicsinyhez! — 9. C. Saint Saéns: Ima. Csellón előadja harmonium kísérettel: Lázár Leó. — 10. Bezáró áhítat. — 11. Ima. — 12. Köz­ének: 179. dics. 10. v. — 13. Adakozás a feketicsi árvaház javára. Rabló bolgár menekültek ki akarlak fosztani egy retisovai földművest Becskerekről jelentik: Retisovabánáti községben rablótámadás történt. Sulja Simon gazdálkodót este az udvaron egy álarcos ember megtámadta és a földre teperte. A támadó és Sulja között küz­delem fejlődött ki, melynek során a gazda beleharapott az álarcos ismeret­len kezébe. A nagy fájdalomra a tá­madó feljajdult és segítségért kiáltott, mire két uj álarcos rabló jelent meg, akik Sulját összekötözték, bevitték az istállóba, azután behatoltak a lakásba, hogy pénz után kutassanak. Sulja fele­sége a rablók elő! kiugrott az ablakon az utcára és segítségért kiáltozott. Az álarcos rablók erre elmenekültek. A rablótámadás után Sulja nyomban jelentést tett a csendőrségnek és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy bolgár menekültek a tettesek. Vallo­mása alapján a vrsaci rendőrségei fogott egy Drágán nevű huszonhétéves bolgár menekültet, akinek kezén harapástól eredő sérülést találtak. Drágán beval­lotta, kogy a rablótámadást Cenov Balse és Derpalkov Boris bolgár menekültek­kel együtt követte el, mert mindenáron pénzhez akartak jutni, hogy nyomorú­ságukon enyhíthessenek. A toka] I tízezer aranymárkát követel a károsulttól Bécsből jelentik: A bécsi polgári tör­vényszék a napokban dönt annak a tíz­ezer aranymárkás követelésnek ügyé­ben, amelyet Glossen Sándor, az Eszter­­házy-féle családi ékszerek egyik sik­­kasztója támasztott herceg Eszterházy Pál ellen. Glassen annakidején tízezer aranymárka kártérítést fizetett a her­cegnek az ellene megindult bűnvádi el­járás megszüntetéséért és ezt az össze­get most azzal követeli vissza, hogy azt csak kényszerhelyzetben fizette. Az Eszterhúzy-ékszerek még 1919- ben, a kommün iegzavarosabb hónapjai­ban tűntek e! Bécsből. Eszterházy Wk­­lós hercegnél ebben az időben megjelent egy magát Heberle vezérkari százados­nak nevező katonatiszti egyenruhás férfi, aki előkelő összeköttetéseire hivat­kozva, elmondotta, hogy császári és ki­rályi tiszt, aki szolgálatára akar állani a hercegi családnak vagyona megőrzé­sében. Heberle annyira hatalmába kerí­tette a herceget, hogy nem sokkal ez­után elmentek a kapuvári közjegyzőhöz, ahol Eszterházy Miklós herceg közjegy­zői meghatttlmazást adott át a száza­dosnak, amelyben teljhatalommal bízza meg át a bécsi palota vagyonának meg­őrzésére. Heberle felutazott Bécsbe és otthonosan berendezkedett a palotában, ahol átvette az ügyek vezetését. Egy napon a bécsi palota egyik alkalmazott­ja riadtan szaladt a táviróhivatalba és a következő sürgönyt adta fel: — Heberle eltűnt és vele tűntek az ék­szerek is! Alig egy héttel ezután azonban He­berle egyszerre csak megjelent Észter­­házán. Előadta, hogy az ékszerek Svájc­ban vannak. — A safe kulcsa — mondotta — ná­lam van és a:zt át is adom. Mielőtt azonban ezt megtette volna* hivatkozott nagy költségeire, a tett szol­gálat jelentőségére és — mindezek fejé­ben egymillió korona kékpénzt kért ju­talmul a hercegtől. Az összeg nagysága megdöbbentette a herceget, aki nem mu­tatkozott hajlandónak arra, hogy kifi­zesse. A vezérkari százados erre azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapja meg az egymilliót, az egész ügyel feljelenti a soproni szovjetmegbizottnak. Erre ki­fizették. A kommün bukása után a hercegi csa­lád a safe-kulccsal Zürichbe küldötte megbízottait, hogy hozzák vissza a mil­liárdos értékű ékszereket. Itt azonban az ékszereknek csak hült helyére akad­tak. A herceg feljelentést tett Hebend, Westermann és ennek bűntársai ellen, akiknek egyike Glassen is. Heberlét nem találták meg, Westermannt és Glassent valamint ennek társát, Hoser Rudolfot az ellenük kibocsátott 'körözőlevelek alapján különböző helyeken elfogták. Westerrnann családja százezer svájci frank kártérítést ajánlott fel, Glassen famíliája pedig tízezer aranymárkát, amit ki is fizettek, mire a bűnvádi eljá­rást ellene meg is szüntették. Glassen azóta meggondolta a dolgot és tekintve, hogy az öreg Eszterházy Miklós herceg időközben meghalt, meg­próbálja most a tízezer aranymárkás fájdalomdijat visszaszerezni. Sakkvilágbqjnokból drámairó Lasker Emánuel darabot ir Berlinből jelentik: A napokban ér­dekes könyv került a könyvpiacra. A könyv cime: Az emberek története. Öt felvonásos dráma, szerzője dr. Lasker Emánuel, a világhírű sakk­mester. Laskerről még a legbizalmasabb barátai sem sejtették, hogy a sakk­elemzésen kivül drámairással is fog­lalkozik és ép ezért érthető feltűnést keltett a könyv. A darab nagy törté­netfilozófiai mü, amelyben a szerző az ősi időktől kezdve a jelenkorig mutatja be az emberiség történetét. Hír szerint Lasker hét éven keresztül dolgozott darabján. Az egyik berlini színház már tár­gyalásokat kezdett a darab megvá­sárlása iránt. Tábornokok tüntetése a lengyel hadügyminiszter ellen Eltiltották a tiszteket a politizálástól Varsóból jelentik: Nem mindennapi tüntetés folyt le Varsóban. Abból az alkalomból, hogy Piisudszki táborna­gyot, a volt köztársasági elnököt most hét éve választották az állam fejévé, a íábornagy lakása előtt huszonöt diszbe­öltözött tábornok vezetésével körülbelül ezer tiszt jelent meg. A tüntető tisztek nevében tábornokokból álló küldöttség ment Piisudszki marsailhoz, akit a kül­döttség szónoka úgy ünnepelt, mint gijőztes hadvezért és a köztársaság elnö­két, aki mögött még ma is tömören so­rakozik az egész hadsereg. Sikorszki hadügyminiszter a tüntetés­ről jelentést tett a minisztertanácsnak és miután a mostani kormány a lemon­dás következtében csak ideiglenesen vezeti az ügyeket, rábízták a hadügy­miniszterre, hogy belátása szerint járjon el. Sikorszki hadügyminiszter erre ren­deletet bocsátott ki, amelyben szigorúan meytittja, hogy tisztek bármiféle politikai ja legü gyűlésekben vagy tüntetésekben r észtvegyenek. A tábornokok tüntetése egyébként általános felfogás szerint Sikorszki had­ügyminiszter ellen irányult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom