Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-16 / 307. szám

2 oldal. Lex Mussolini Különleges törvény az olasz minisz­terelnök előjogainak biztosítás ra Rómából jelentik: A szombat esti minisztertanács elfogadta a mi­niszterelnök hatásköréről és előjo­gairól szóló törvényjavaslatot, vala­mint az állampolgárság módosítására vonatkozó törvénytervezetet. A lapok szerint a miniszterelnököt ezentúl is a király nevezi ki, ő is menti fel állásából és a királlyal szemben a miniszterelnök felelős kormányának általános irányaira nézve. A többi minisztert is a király nevezi ki és bocsátja el, de a mi­niszterek a királyon kívül a minisz­terelnököknek is felelősek. A mi­niszterelnök hozzájárulása né kül sem­miféle tárgy sem illeszthető a kama­ra napirendjére. A miniszterelnök megsértését ti­zenöt hónapig terjedő fogsággal, az élete ellen elkövetett merényletet pedig életfogytig tartó fegyházzal fogják sújtani. Az állampolgárságot úgy rnódo­­sitják, hogy a külföldön élő olasz emigránsokat a kormány megfoszt­hatja állampolgárságuktól. „La cour" Egy óra a hágai nemzetközi törvényszék tárgyalásán — La court — jelenti méltóságteljesen a szertartásmester. Hátul, a terem végén kinyílik egy ki­csiny ajtó és sorban belépnek a nemzet­közi törvényszék bírái: tizenegy cjsz vi­lághíré. Sorban elfoglalják helyeiket Hu­ber elnök (Svájc), Hammarskjöld jegyző (Svédország) és a szavazóbirák: Beich­­maii (Norvégia), Anzilotti (Olaszország), Nyholm (Dánia), Weiss (Franciaország), Loder (Hollandia), Lord Finlay (Anglia), Jovanovics (S. H. S.), Negulescu (Romá­nia) és de Bustamente (Kuba)... A te­rem zsúfolva van, az összes jelenlevők felállanak. A terem teljes diszben pompázik. Ezt a diszt nemcsak a pompás tölgyfa falbon­tás, a kristály-csillárok és a festett ab­laküvegek adják, hanem elsősorban a je­lenlevők, akik a világ legelőkelőbb sze­mélyiségei közé tartoznak. Az első sor első székén Nagybritannia meghatalma­zott minisztere és követe, Sir Douglas Hogg ül Sir Cecil Hurst és Mr. Alexan­der Fachiri, valamint négy titkárnőjének társaságában. Az angolok az első sor bal mezőjét foglalják igy el. Mellettük a törököknek kellene helyet foglalni, mive! a Mossul-kérdés van a napirenden, azon­ban az angorai kormány táviratot kül­dött a törvényszék jegyzőjének, hogy Törökországnak nincsen semmi oka ar­ra, hogy ez alkalommal képviseltesse magát és ezért a törökök helyei üresek maradnak. A terem végén azonban még­is felbukkan Mehmed Essad bey, Török­ország követe, és mint csendes hallgató, szorgtalmasan jegyez. Észrevétlenül jött he és később, mikor észreveszik, hirtelen távozik; Nem messze a török követtől ül az egyiptomi király meghatalmazott minisz­tere, aki mindig megjelenik, ha valami­lyen keleti ügy kerül tárgyalásra. A törökök, székei üresek. Ellenben az angolok hatalmas törvénykönyvekkel, szerződések és akták tömegével, az iraki határokra vonatkozó bizonyítékokkal fel­fegyverkezve jelentek meg. Nagybritannia meghatalmazott minisz­tere, Sir Douglas Hogg koronaügyész a szószékre lép és beszélni kezd ... A birák komolyan hallgatják, szorgal­masan jegyeznek és látni gondterhes ar­cukról, hogy csak egy akaratuk, egy cél­juk van: a népek kibékitése igazságos Ítéletekkel. Nem rajtuk mtdik, hogy. a RÁCSMEGYE! NAPLŐ 1D°5. november 16. népek békéje még mindig nem követke­zett be, nem ők az okai annak, hogy a Népszövetség államférfiai a legfontosabb problémákat nem merik a hágai világbi­­rák Ítélete alá bocsátani. A múltkor is egy fontos lengyel-német viszályban a hágai birák Németországnak adtak iga­zat és ki tudja, miként roppannának ösz­­sze a népek békéjét veszélyeztető külön­böző rendelkezések, ha a hágai törvény­széknek módjában lenne határozatainak végrehajtása fe'ől is gondoskodni. Sir Douglas Hogg angol szakszerűség­gel fejtegeti a londoni kormány állás­pontjának helyességét. A birák és a kö­zönség, a hágai ügyészség, az összes kö­vetségek, különböző nemzetközi testüle­tek tagjai, az előkelő társaság hölgyei, lélekzetüket visszafojtva figyelnek. A bíróság nem hoz ítéletet, a hágai vi­­iágböicsek nem hajolnak meg a hatalmas világbirodalom képviselői előtt, csak ak­kor fognak dönteni, ha megjelennek a törökök is és ezek szintén előadják állás­pontjukat, előterjesztik bizonyítékaikat és érveiket. A hágai világbirák nem tűrik a diktatúrát, még Nagybritannia részéről sem. Fuzionált két vajdasági na ybank A .szuboticai Köz azdasági Bank egyesült a Szombori Takarékpénztárral A vajdasági közgazdasági életben igen jelentős dátum a vasárnapi, ame­lyen forma szerint is megtörtént két nagy vajdasági pénzintézet fúziója. Va­sárnap délelőtt Szomborban a Szombo­­ri Takarékpénztár Részvénytársaság, délután pedig Szuboticán a Közgazda­sági Bank 'Részvénytársaság tartott közgyűlést, amely kimondta a két inté­zet egybeolvadását. Mindkét pénzintéze­tet, amelyek külön-külön is jelentős po­zíciót foglaltak el a Vajdaság közgazda­­sági életében, az a meggondolás vezet­te az egyesülésnél, hogy a tőke koncen­trálásával, azonkívül a személyi és dologi kiadások viszonylagos csökkentésével működésűket intenzivebbé tehetik és job­ban szolgálhatják a Vajdaság mezőgaz­dasági, ipari és kereskedelmi érdekeit. Az egyesülés folytán a Bácsmegyei Agrártakarékpénztár, amely eddig mint a Közgazdasági Bank szombori főinté­zete működött, beolvad a Szombori Ta­karékpénztárba s ez utóbbi »Szombori Takarékpénztár, a Közgazdasági Bank r.t. szombori föiatézete« név alatt mű­ködik tovább. A Szombori Takarékpénz­tár régi igazgatósági tagjai bekerülnek a szombor főintézet igazgatótanácsába. Ezzel a közel hatvan éve fennálló szom­bori intézet eddigi mintaszerű vezetését, szolid üzleti elveit s a nagy közönség körében élvezeti bizalmat honorálta a két intézet közgyűlése. Tüzetes és szakszerű vizsgálat álla­pította meg, hogy a kétszáz dinár név­értékű Szombori Takarékpénztár-rész­vények belértéke megfelel két darab száz dinár névértékű Közgazdasági Bank-részvény belértékének s az egye­sülés olyan alapon jött létre, hogy a részvényeseket semmi veszteség ne ér­je, amennyiben minden kétszáz dinár kibocsátású Szombori Takarék-részvény­ért két darab száz dinár névértékű Köz­­gazdasági Bank részvényt kapnak a részvényesek. Azoktól a szombori rész­vényesektől, akik nem az átcserélést vá­lasztják, részvényeiket 540 dináros áron egy erre a célra alakult szindikátus a jövő év január 31-ig átveszi. A Közgazdasági Bank tulajdonába mennek át a Szombori Takarékpénztár nevén' álló összes ingatlanok, miután a Közgazdasági Bank kötelezettséget vál­lalt, hogy a Szombori Takarékpénztár összes hitelezőit kielégíti. A Közgazdasági Bank rendkívüli köz­gyűlése elhatározta az intézet négy és félmillió dináros alaptőkéjének ötmillió dinárra való felemelését. Az alaptőke felemelése utján előálló ötezer darab részvényt fordítják a Szombori Taka­rékpénztár részvényeinek kicserélésére. A Közgazdasági Bank a fúzió folytán az eddiginél is nagyobb pozícióhoz jut. Megerősödésének egyik fokmérője, hogy az intézet betétállománya az év végére minden jel szerint eléri a nyolcvanöt­­milliót, vagyis a legnagyobb betétállo­mányt kezelő bankja lesz az ország­nak. Nem ismerte apját, de agyonlőtte Rejtélyes apagyilkosság Bécsben — Merényletet követett el fogorvosa ellen egy bankhivatalnok — A gyilkosról kide­rült, hogy fia az áldozatnak Bécsből 'jelentik: A wiedeni közkór­­házban vasárnap este meghalt Huemer József banktisztviselő, aki szombaton délután agyonlőtte fogorvosát, dr. Wolff Gábort a rendelőszobában, majd öngyil­kosságot követett el. Huemer halálával sirbavitte titkát, hogy tudta- e pzt, hogy fia az áldozatnak? A merénylő hónapok óta orvosi keze­lésre járt dr. Wolffhoz és szombaton volt nála utolsó alkalommal. Wolff a vizit után összeállította páciense számláját, amely százöt. shillinget tett ki összesen. A fogorvos asszisztensnőjének vallomá­sa szerint Huemer és Wolff közt izgal­mas szóváltás következett, de hogy min vesztek össze, azt az asszisztensnő nem hallotta a rendelőszobából. Egyszerre csak lövés dördült el, mire az asszisz­tensnő felszakitotta az ajtót és lerohant. Akkor már a szőnyegen elterülve feküdt Wblf fogorvos és mellette állott kezében füstölgő revolverrel a fiatalember. Ab­ban a pillanatban, mikor az asszisztens­­nő besietett, a gyilkos fiú maga ellen fordította a fegyvert és föbelőtte magát. A rendőrségnek e vallomás alapján az volt a véleménye, hogy Huemer és a fogorvos a számla fölött vesztek Össze és a páciens hirtelen felindulásában használta fegyverét; Ezt a feltevést azonban már kétségessé tette az a kö­­rümény, hogy Huemer nem a saját ne­vén kezeltette magát, hanem Wolff En­­gerlin Károly nevet használt. Erre vonat­kozólag kihallgatták a gyilkos fiatalem­ber édesanyját, aki meglepő vallomást tett. Elmondotta, hogy fia törvénytelen gyerek és pedig a meggyilkolt Wolff fog­orvosnak a fia. A meglepő fordulatot különöse érde­kessé teszi az a körülmény, hogy az anya vallomása szerint Huemer József tudta ugyan, hogy nem törvényes gye­rek, de apja nevét sohasem árulta el a fiúnak és azt Huemer a legutóbbi időkig nem is tudta. Az anyának mindamellett az a véleménye, hogy fia valamiképpen mégis tudomást szerzett születése tit­káról. Wolff ugyanis annakidején nem akart tudni törvénytelen gyermekéről és az elcsábított nőnek tartásdij és nevelési elmaradt járulékok miatt évek óta pö­­rösködnie kellett a fogorvossal. Nem le­hetetlen, hogy a fiú most valahol megta­lálta a pörirátokat és azokból megtud­ta, kicsoda az atyja és hol lakik. Végzetes tettének elkövetése előtt a fiú több levelet irt, amelyek most a rendőrségre kerültek, csak azt atz egy Írást nem foglaltai le a rendőrség, amely az anyának szól. Ebben Huemer József bocsánatot kér anyjától, elbúcsúzik tőle és mellékel 500 shillinget. Azt írja, hogy éveken át sikerült ezt a pénzt megtaka­rítania, most temetési költségekre hagyja és megköszöni anyjának minden gondos­kodását. A szegény asszony abban kere­si fia végzetes tettének magyarázatát, hogy a gyöngédleikü gyermek megtudta születésének titkát és nem volt képes elviselni a szégyent, hogy atyja megta­gadja őt, anyjának pedig küszködnie kell az élettel, mert atyja csak pörösködés árán juttat neki szegényes tartásdijat. A meggyilkolt fogorvos boldog házas­­életet élt és két gyermeknek — egy ti­zenhároméves kisleánynak és egy hét esztendős fiúnak.— volt az apia. ■■■■..... .......................... ' -------­Elégett hercegnő Ckika rom n hercegnő borzalmas tűzhalála Nagyváradról jelentik: Borza’mas ka­tasztrófa borította gyászba Románia egyik legelőkelőbb főúri családját. Ghika György herceg csodaszép fiatal fe esége, aki a román királyi csa'ád közvetlen környezetéhez tartozik, báükesztyüjét tisztította pénteken benzinnel. A her­cegnő munkaközben cigarettára gyújtott és az égő gyufát a benzines üveg mel­lett levő hamutartóba akarta dobni. A gyufa a henzines üyegbe esett, amely felrobbant. Hata’mas lángok csaptak fel, egy-kettőre tüzet fogott a hercegnő pongyolája. A hercegnő sikoltozni kezdett, kisza­ladt a szobiból. Elekor a lángok már fetőtől talpig elborították a fiatal nőt, aki eszméletlenül rogyott össze. Sikol­tozására elsőnek férje Ghika herceg, a test őrség kapitánya rohant ftozzá és a lakájok segítségével egy takaróval el­fojtotta a tüzet. A hercegnő még mi­előtt orvosi segélyben részesítették volna a legborzalmasabb kínok között pár pere leforgása alatt kiszenvedett. A tragédia megdöbbentette egész Nagyváradot. Ghika herceg felesége huszonkét éves volt. Orosz főúri család* bői származott, Rodova hercegi család sarja. Apja az orosz udvarnak szárny­segéde volt. A száműzött Radowa-család Odesszába menekült. Itt ismerkedett meg a hercegnő négy esztendővel ez­előtt Ghika Cyörgy herceggel, aki Ro­mánia katonai attaséja volt. A házasság után a hercegi pár Báiyokra költözött, ahol több mint három esztendő óta laknak. A hercegnő tetemét szombaton haza szállították Báiyokra, ahol a kastély templomában ravatalozták föl. Temetést vasárnap délután négy órakor volt. Megverte a rendőrt A szeníai táncmulatság vége Szentáról jelentik: A Keczeli-féle ven­déglőben szombaton este táncmulatság volt, amelyen igen sokan vettek részt. A táncmulatságra késő éjjel beállított Piszarov Vasza mészáros társával és a fiatalemberek minden ok nélkül garáz­dálkodni kezdtek. Piszarov először is Schnur táncmestert inzultálta, aztán Grosz Dávid kereskedőbe kötött bele, akit úgy összevert, hogy a szerencsétlen embert a vér elborította. A garázda mé­szárost Perin Milos rendőr megakarta fékezni, Piszarov azonban őt is megtá­madta és arcul ütötte. A rendőr miután túlerővel állt szemben, segítséget hivott a rendőrtaktanyából, ahonnan Mdzics Vojin rendörfogalmazó vezetésével nagy­számú rendőr vonult ki. A rendőrfogalmazó a táncterembe be­küldött két rendőrt, hogy Piszarov mé­szárost vezessék ki. A rendőri felszólí­tásnak Piszarov nem engedelmeskedett, mire az összes rendőrök benyomultak a terembe és hosszas dulakodás után a mé­szárost lefogták, majd beszállították a rendőrségre. Piszarovot kihallgatása után elbocsájtották, az eljárást azonban foly* tátják ellene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom