Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-14 / 305. szám
bAcsmegyei naplő CIRKUSZ ©s e Bell ünneplése Az egyik: Na, hogy ez az Amerika! Na, hogy ez milyen... A másik: Mongyamár, mongyamár, mongyamár! Milyen ? Az egyik: Micsoda méretek! Micsoda gigászi arányok! Micsoda kolosszális hogyhivjáko'k! A másik: Mért van úgy oda? Minek áradozik? Mit föiengz? Az egyik: Mert még életemben nem olvastam ilyen grandiózus ünneplésről, mint ezé a szegény Bell-é. A másik: Az az izé, aki a telefont... Az egyik: Pont az. Alexander Graham Beik a világhírű angol fiziológus. Most volt halála harmadik évfordulója és Amerikában a hálás emberiség erre föl lelkesen ünnepelte. A másik: Na és? Az egyik: Áhitatosabban kérdezzen, atyámbátyám. Egy olyan igazi, tüzrőipattant amerikai stilusu lelkesedésről nem lehet csak úgy foghegyröl odavetni, hogy na és? Azt valahogy másképp kell megérdeklődni. A másik: Hogyan? Az egyik: Azt nem tudom. De biztos, hogy nem lehet ásítani közben. Vagy maga már látott hatmillió emberből álló deputációt? A másik: Nem. Az egyik: Na azért. Mert Bell özvegyét, aki Newyor'kban él, ekkora küldöttség köszöntötte fel. Igaz, hogy véletlenül rosszkor mentek, mert a Töpörtyű Mary — igy becézik az amerikaiak — épp el volt hazulról.., A másik: Bosszantó dolog. Az egyik: De mennyire. Képzelje csak ed, hogy hatmilMó ember egyszerre bosszankodik. Nálunk, Európában mindjárt forradalom lenne belőle. Ott ez semmi. Folytatták az ünneplést. Tudja, hogy' hány üdvözlőlevelet kapott az özvegy? Hatmiltiárdnégyszáznyolcvankétbillióháromszázötvenhárommiiliószáztizenkétezerhatszáztizenötöt. Sejti, hogy az mennyi? Különben -miért sejtené? Annyi, hogy be lehetne velük teríteni a volt osztrák-magyar monarchia egész területét. Vagy van fogalma arról, hogy ha az üdvözlő táviratok szalagjait öszszeragasztanák, mennyit tenne az ki? Talán hagyjuk a számot, elég, ha anynyit mondok, hogy háromszor körül lehetne velük keríteni az egyenlítő mentén földünket. El tudja képzelni, hogy hány cikket írtak a megboldogult Beilrölil ebből az alkalomból, hogy halála, évfordult, az amerikai lapok? Annyit, hogy az európai sajtóban a világháborúról sem jelent meg több. Mit világháború? Még Landruról, Léderer Gusztávról és Leirer Amáliáról együttvéve sem. A másik: Lehetetlen. Az egyik: Amerikában semmi sem lehetetlen. A jeles Bell fényképét felvetítették a felhőkre. Amerikában semmi sem lehetetlen. A Marsba szikratávíróval megsürgönyözték a nevezetes évfordulót. Amerikában semmi sem lehetetlen. A banketten felolvasták a Marslakók következő válaszsürgönyét: »az oere’g csibész fogadja szivboel joevoe uedvoezletemet stop weisz eilnoek.« Amerikában semmi sem lehetetlen. Az asztalfőn ülő özvegy hálás szavakkal köszönte meg a szomszéd bolygó népének gyöngéd megemlékezését, amikor belépett a terembe a tizenkét fehérruhás szűz. Igazi fehérruhás szüzek... A másik: Amerikában semmi sem lehetetlen. Az egyik: Pont éjfélkor az Egyesült Államok valamennyi rádiója rágyújtott az angol királyhimnuszra, Bell tiszteletére. A telefonközpont öt percre beszüntette a kapcsolást, ezzefl áldozott Bell emlékének. Coolidge kinevezte az elhunytat címzetes ezredesnek. A bélyeggyűjtők egyesülete megválasztotta tiszteletbeli bélyegnek. A cowboyok elnevezték róla a newyorki egyetemet Belifőiskolának. A másik: Miért éppen a cowboyok? Az egyik: Magának, ugylátszik, nem szimpatikusak a cowboyok. Mit akad fönn ezen? Mért ne adhatnának a szegény cowboyok is kifejezést valamilyen módon a nagy feltaláló iránt érzett kiváló tiszteletüknek és nagyrabecsülésüknek? A másik: Vagy úgy. De tudja, mondok valamit. Ahogy igy elbeszélte, valóban szép volt ez az egész ünnepség, nagystílű, grandiózus, amerikai méretű. Azonban van dunsztja magának arról, hegy mennyivel jobban ünnepelték volna ezt a Bellt, ha ... Az egyik: Elég! Hallgasson maga szentségtörő. Undorodom az ilyen örökké elégedetlen emberektől. Maga most azt akarja mondani, hogy mennyivel jobban ünnepelték volna Bellt, ha a mikrofont is. feltalálja, amivel később Edison tökéletesítette az ő készülékét. Vagy azt veszi tőle rossznéven, hogy elmulasztotta kiagyalni a maga kedvéért a beszélő filmet. Vagy azért sajnálja le, mert nem épített repülő bérkaszárnyá-Becskerekről jelentik: A Rélics-pör pénteki tárgyalásán az érdeklődés tetőpontra hágott. A közönség azt hitte, hogy a tanúkihallgatások már befejeződtek és a perbeszédekre kerül sor. A biróság azonban a tárgyalás megnyitása után újabb tanuk kihallgatását rendelte el. Az előre elkészített szemiedö Az újabban beidézett tanuk közül elsőnek Jovanovics Mládent, Rélics Milivoj volt iskolatársát hallgatta ki a biróság. Jovanovics elmondta, hogy Milivojt betegsége alatt meglátogatta és ekkor észrevette az előre elkészített szemfedőt. Az elnök: Biztos ez? Látta? A tanú: Igen. Meg is kérdeztem Rélicsnétől, hogy miért csináltatta meg előre, mire Rélicsné azt válaszolta: — Úgyis meg fog halni a beteg. A szembesítés alkalmával a tanú szemébe mondta ai vádlottnak az annak idején köztük lefolyt beszélgetést, a vádlott azonban tagadott. A biróság a tanút megeskette. A védő hamis tanuzássai vádolt egy tanút A biróság ezután elrendelte a még korábban kihallgatott Jeftics Milorád kereskedősegéd és Bene Leopoldina, Rélicsók volt alkalmazottjának szembesítését. A két tanú vallomása között ugyanis lényeges eltérés van, a szőnyegvásárlásra vonatkozólag. Jeftics azt vallotta, hogy Rélicsné tizennégyezer dinár értékű szőnyeget vásárolt, amit Rélics ki is fizetett, de emiatt feleségével összeveszett. Ezz'e! szemben Bene Leopoldina azt vallotta, hogy Rélicsók nem vásároltak oly nagy értékben szőnyeget. A szembesítés alkalmával mindkét tanú megmaradt korábbi állítása mellett. A biróság Benc Leopoldinát megeskette. Dr. Osztovics védő erre kérte a bíróságot, hogy Jeftics ellen hamis tanulásért indítson eljárást. Az ügyész ellenezte és azzal érvelt, hogy Jeftics vallomását igazolják a Grünbaum-cég üzleti könyvei, csupán az összegben van némi eltérés. A biróság a védő inditvákat. Mi? A másik: Szó sincs róla... Az első: Önkegyed, Zalatnai F. Mór negyvenhárom esztendős füzíakereskedő kevesli, amit Bell zsenije produkált és... A másik: De nem ezt akarom mondani... Az első (egyre jobban belejön): Hát mit kellett volna még, hogy feltaláljon magának Bell? A fejszámoíó padlófénymázt? Az önműködő gözpoloskát? A gyorstüzelő ruggyantát? A páncélos rakoncát? Legyen olyan szives, világosítson fel, mit mulasztott maga szerint el az a nyavalyás Bell, az a feledékeny állat, az a szórakozott vadgesztenye, mit? A másik: Nézze, én csak azt akartam mondani, hogy mennyivel lelkesebben és hálásabban ünnepelné most az emberiség Bellt, ha egy szerencsés véletlen következtében ... Az egyik (közbeszól): Ha egy szerencsés véletlen következtében feltalálja ... na mit? A másik:... ha egy szerencsés véletlen következtében nem találja fel a telefont. dió. nya felett még nem határozott. »Ez nem tárgyalás, . hanem cirkusz .,.« A védő ezután több uj tanú kihallgatását kérte, de a biróság a kérelmet elutasította, azonban az ügyész indítványára elrendelte a tárgyaláson meg nem jelent tanuk vallomási jegyzőkönyveinek a felolvasását, mire a vádlott izgatottan felugrott: — Kérem azért jöttünk, hogy cirkuszt tartsunk, vagy tanukifiaUgatásokat? Ez nem tárgyalás, hanem cirkusz! Az elnök rendreutasitotta a vádlottat. Az exhumálások jegyzőkönyvei A biróság — amint a vádlott megnyugodott, elrendelte a három áldozat exhumálásáról felvett jegyzőkönyvek' és a vegyvizsgáló intézet jelentéseinek felolvasását. A jegyzőkönyvek megállapítják, hogy mindhárom esetben mérgezés este forog fenn. Több távollevő tanú vallomásának felolvasása után a délelőtti tárgyalás véget ért . Életveszélyes tolongás belépőjegyekért A tárgyalás folytatását délután fél háromra tűzi ki az elnök. A törvényszéki tárgyalóterem környékén valóságos népcsődület van s szinte élet-halál harc folyik a terembe való belépésért. Becskerek izgalmas érdeklődése most a tárgyalás utolsó napjain nyilvánul meg a bünpör iránt. Mindenki ideges. A közönség már meghozta Ítéletét s ez az Ítélet nem kedvező a vádlottra. A délutáni tárgyalás azzal kezdődik, hogy megesketik Kurucski Ljubica tanút, aki kihallgatásakor nem tette le az esküt Ezzel az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja s átadja a szót a vádhatóság képviselőjének. Makszimovics Szvetiszláv kir. ügyész igen hatásosan felépített vádbeszédében hangoztatja, hogy ez a bünügy két esztendő óta izgalomban tartja a közönséget. Csoportosítja a tárgyaláson történteket s megállapítja, hogy szemtanút, a ki látta volna, hogy Rélicsné beadta a mérget az áldozatoknak, nem lehet ideállitani, azonban mérgezést nem szoktak tanuk előtt elkövetni. Kötéláltali halált kér az ügyész a méregkeverő asszonyra Elhangzottak a perbeszédek a becskereki biinpörben A gyilkos asszonynak a börtönben viszonya volt egy fogházorrel Kedden hirdeti ki az Ítéletet a biróság 1925. november 14. A gyilkos asszony a fogházban viszonyt kezdett egy fogházörre! összehasanlitjat Rélicsné bűnügyét a Carlier bűnüggyel és a Landru esettel. Rélicsné egy női Landru, akit ha idejében meg nem akadályoznak, ki tudja, hány életet pusztított volna el. A tárgyaláson kihallgatott tanuk s a vegyvizsgálat pozitív bizonyítékokat produkált. A negyven éves élni vágyó asszonynak a hatvan éves fáradt férfivel való házassága nem lehet szerencsés, különösen, ha az asszony olyan nagy természetű, mint a vádlott, aki a fogházban, ahol főbenjáró bűn gyanúja alatt le volt tartóztatva viszonyt kezdett egy Zlatkó Petrov nevű fogházorrel s ebben nem akadályozta meg a szigorú ellenőrzés és a becskereki fogház mintaszerű rendje. Megállapítást nyert, hogy Rélicsné közvetlenül férje halála után Novibecsé-: re utazott s uj frigyet akart kötni. A tanúvallomások igazolják, hogy mostohafiával szemben fennálló anyagi kötelezettségeitől akart szabadulni a vádlott azzal, hogy megmórgezte. Három em* bér halála terheli a vádlott lelkét, megölte a férjét Rélics Nikolát, a mostohafiát Rélics Millvojt és édes leányát Kegievics Zsófiát. Mind a három gyilkosságot előre megfontolt szándékkal, anyagi okokból követte el, kéri a bíróságot, hogy a Btk. 278. §-ának alkalmazásával, amely a gyilkost kötél általi halállal sújtja, hoz-: za meg Ítéletét A védőbeszéd A vádbeszéd elhangzása után dr. Osztovics Zlatkó védő közel másfélórás beszédben igyekszik bizonyítani a vádlott ártatlanságát. — Az ügyész — mondja többek közt — nem tudott produkálni bizonyítékokat sem a tárgyalás előtt, sem a tárgyaláson. A tanúvallomások kivétel nélkül pletykákon alapulnak és az újságok szenzációhajhászása' teremtett csak olyan hangulatot a vádlott asszony ellen, hogy ezeket a pletykákat sokan komolyan vették és mint igazságot adták elő a bíróságnak. Semmi pozitív bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy amennyiben valóban mérgezés következtében halt meg Rélics és fia Milivoj, a mérget Rélicsné adta be nekik. A tanuk legnagyobb része Rélicsék családi életéből kiragadott epizódokat színeztek ki terhelőén a vádlott ellen, de ezek a vallomások olyanok, hogy senki sem veheti lelkiásmerctére Rélicsné elítélését, aki teljesen ártatlanul került a vádlottak padjára). A biblia szavait idézem: ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Az ügyész egyik főérve volt, hogy a vádlott az elhunyt mostohafia számára nagy temetést rendezett, hogy ezzel a gyanút magáról elterelje. Ezt a körülményt a védelem is használhatja, mert lehetetlen, hogy valaki, aki pénzért öl, az áldozatra költse nagyrészét annak a pénznek, amit megszerzett. Remélem, a biróság felmenti Rélicsnét, mert: fiat justitia pereat mundus! Az elnök ezután megkérdi Rélicsnét, hogy van-e még valami mondanivalója. Rélicsné igent int és feláll: — Mindig az volt a célom — mondja — hogy mostohafiammal feledtessem azt, hogy apátían-anyátlan, mert én is voltam árva, tiz éves koromban elvesztettem a szüléimét. A kelleténél is enyhébben bántam Milivojjal, ha kért pénzt — és sűrűn kért — mindig adtam neki, vigyáztam rá, gondoskodtam róla, szerettem. Ha el akartam, volna tenni láb alól, ahogy vádolnak, akkor ezt megtehettem volna már egész kicsi korában, nem vártam volna vele, mig férfivá nő föl. Ártatlan vagyok és kérem a fölmentésemet. Az elnök ezután a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja és kihirdeti, hogy az ítéletet kedden reggel nyolc órakor fogja a bíróság kihirdetni.
