Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-14 / 305. szám

bAcsmegyei naplő CIRKUSZ ©s e Bell ünneplése Az egyik: Na, hogy ez az Amerika! Na, hogy ez milyen... A másik: Mongyamár, mongyamár, mongyamár! Milyen ? Az egyik: Micsoda méretek! Micsoda gigászi arányok! Micsoda kolosszális hogyhivjáko'k! A másik: Mért van úgy oda? Minek áradozik? Mit föiengz? Az egyik: Mert még életemben nem olvastam ilyen grandiózus ünneplésről, mint ezé a szegény Bell-é. A másik: Az az izé, aki a telefont... Az egyik: Pont az. Alexander Graham Beik a világhírű angol fiziológus. Most volt halála harmadik évfordulója és Amerikában a hálás emberiség erre föl lelkesen ünnepelte. A másik: Na és? Az egyik: Áhitatosabban kérdezzen, atyámbátyám. Egy olyan igazi, tüzrői­­pattant amerikai stilusu lelkesedésről nem lehet csak úgy foghegyröl oda­vetni, hogy na és? Azt valahogy más­képp kell megérdeklődni. A másik: Hogyan? Az egyik: Azt nem tudom. De biztos, hogy nem lehet ásítani közben. Vagy maga már látott hatmillió emberből álló deputációt? A másik: Nem. Az egyik: Na azért. Mert Bell öz­vegyét, aki Newyor'kban él, ekkora kül­döttség köszöntötte fel. Igaz, hogy vé­letlenül rosszkor mentek, mert a Töpör­tyű Mary — igy becézik az amerikaiak — épp el volt hazulról.., A másik: Bosszantó dolog. Az egyik: De mennyire. Képzelje csak ed, hogy hatmilMó ember egyszerre bosszankodik. Nálunk, Európában mind­járt forradalom lenne belőle. Ott ez semmi. Folytatták az ünneplést. Tudja, hogy' hány üdvözlőlevelet kapott az öz­vegy? Hatmiltiárdnégyszáznyolcvankét­­billióháromszázötvenhárommiiliószáztizen­­kétezerhatszáztizenötöt. Sejti, hogy az mennyi? Különben -miért sejtené? Annyi, hogy be lehetne velük teríteni a volt osztrák-magyar monarchia egész terü­letét. Vagy van fogalma arról, hogy ha az üdvözlő táviratok szalagjait ösz­­szeragasztanák, mennyit tenne az ki? Talán hagyjuk a számot, elég, ha any­­nyit mondok, hogy háromszor körül lehetne velük keríteni az egyenlítő men­tén földünket. El tudja képzelni, hogy hány cikket írtak a megboldogult Beil­­rölil ebből az alkalomból, hogy halála, évfordult, az amerikai lapok? Annyit, hogy az európai sajtóban a világháború­ról sem jelent meg több. Mit világhá­ború? Még Landruról, Léderer Gusz­távról és Leirer Amáliáról együttvéve sem. A másik: Lehetetlen. Az egyik: Amerikában semmi sem le­hetetlen. A jeles Bell fényképét felvetí­tették a felhőkre. Amerikában semmi sem lehetetlen. A Marsba szikratávíró­val megsürgönyözték a nevezetes év­fordulót. Amerikában semmi sem lehe­tetlen. A banketten felolvasták a Mars­lakók következő válaszsürgönyét: »az oere’g csibész fogadja szivboel joevoe uedvoezletemet stop weisz eilnoek.« Amerikában semmi sem lehetetlen. Az asztalfőn ülő özvegy hálás szavakkal köszönte meg a szomszéd bolygó népé­nek gyöngéd megemlékezését, amikor belépett a terembe a tizenkét fehérruhás szűz. Igazi fehérruhás szüzek... A másik: Amerikában semmi sem le­hetetlen. Az egyik: Pont éjfélkor az Egyesült Államok valamennyi rádiója rágyújtott az angol királyhimnuszra, Bell tisztele­tére. A telefonközpont öt percre beszün­tette a kapcsolást, ezzefl áldozott Bell emlékének. Coolidge kinevezte az el­hunytat címzetes ezredesnek. A bélyeg­gyűjtők egyesülete megválasztotta tisz­teletbeli bélyegnek. A cowboyok elne­vezték róla a newyorki egyetemet Beli­­főiskolának. A másik: Miért éppen a cowboyok? Az egyik: Magának, ugylátszik, nem szimpatikusak a cowboyok. Mit akad fönn ezen? Mért ne adhatnának a sze­gény cowboyok is kifejezést valamilyen módon a nagy feltaláló iránt érzett ki­váló tiszteletüknek és nagyrabecsülésük­nek? A másik: Vagy úgy. De tudja, mon­dok valamit. Ahogy igy elbeszélte, va­lóban szép volt ez az egész ünnepség, nagystílű, grandiózus, amerikai méretű. Azonban van dunsztja magának arról, hegy mennyivel jobban ünnepelték vol­na ezt a Bellt, ha ... Az egyik: Elég! Hallgasson maga szentségtörő. Undorodom az ilyen örök­ké elégedetlen emberektől. Maga most azt akarja mondani, hogy mennyivel jobban ünnepelték volna Bellt, ha a mi­krofont is. feltalálja, amivel később Edi­son tökéletesítette az ő készülékét. Vagy azt veszi tőle rossznéven, hogy elmu­lasztotta kiagyalni a maga kedvéért a beszélő filmet. Vagy azért sajnálja le, mert nem épített repülő bérkaszárnyá-Becskerekről jelentik: A Rélics-pör pénteki tárgyalásán az érdeklődés tető­pontra hágott. A közönség azt hitte, hogy a tanúkihallgatások már befeje­ződtek és a perbeszédekre kerül sor. A biróság azonban a tárgyalás megnyitá­sa után újabb tanuk kihallgatását ren­delte el. Az előre elkészített szemiedö Az újabban beidézett tanuk közül el­sőnek Jovanovics Mládent, Rélics Mili­­voj volt iskolatársát hallgatta ki a bi­róság. Jovanovics elmondta, hogy Mili­­vojt betegsége alatt meglátogatta és ek­kor észrevette az előre elkészített szem­fedőt. Az elnök: Biztos ez? Látta? A tanú: Igen. Meg is kérdeztem Ré­­licsnétől, hogy miért csináltatta meg előre, mire Rélicsné azt válaszolta: — Úgyis meg fog halni a beteg. A szembesítés alkalmával a tanú sze­mébe mondta ai vádlottnak az annak idején köztük lefolyt beszélgetést, a vád­lott azonban tagadott. A biróság a tanút megeskette. A védő hamis tanuzássai vádolt egy tanút A biróság ezután elrendelte a még korábban kihallgatott Jeftics Milorád kereskedősegéd és Bene Leopoldina, Rélicsók volt alkalmazottjának szembe­sítését. A két tanú vallomása között ugyanis lényeges eltérés van, a sző­nyegvásárlásra vonatkozólag. Jeftics azt vallotta, hogy Rélicsné tizennégy­ezer dinár értékű szőnyeget vásárolt, amit Rélics ki is fizetett, de emiatt fe­leségével összeveszett. Ezz'e! szemben Bene Leopoldina azt vallotta, hogy Ré­licsók nem vásároltak oly nagy érték­ben szőnyeget. A szembesítés alkalmá­val mindkét tanú megmaradt korábbi állítása mellett. A biróság Benc Leopol­­dinát megeskette. Dr. Osztovics védő erre kérte a bí­róságot, hogy Jeftics ellen hamis tanu­lásért indítson eljárást. Az ügyész elle­nezte és azzal érvelt, hogy Jeftics val­lomását igazolják a Grünbaum-cég üz­leti könyvei, csupán az összegben van némi eltérés. A biróság a védő inditvá­kat. Mi? A másik: Szó sincs róla... Az első: Önkegyed, Zalatnai F. Mór negyvenhárom esztendős füzíakereske­­dő kevesli, amit Bell zsenije produkált és... A másik: De nem ezt akarom monda­ni... Az első (egyre jobban belejön): Hát mit kellett volna még, hogy feltaláljon magának Bell? A fejszámoíó padlófény­­mázt? Az önműködő gözpoloskát? A gyorstüzelő ruggyantát? A páncélos ra­­koncát? Legyen olyan szives, világosít­son fel, mit mulasztott maga szerint el az a nyavalyás Bell, az a feledékeny állat, az a szórakozott vadgesztenye, mit? A másik: Nézze, én csak azt akartam mondani, hogy mennyivel lelkesebben és hálásabban ünnepelné most az emberiség Bellt, ha egy szerencsés véletlen követ­keztében ... Az egyik (közbeszól): Ha egy szeren­csés véletlen következtében feltalálja ... na mit? A másik:... ha egy szerencsés vélet­len következtében nem találja fel a tele­font. dió. nya felett még nem határozott. »Ez nem tárgyalás, . hanem cirkusz .,.« A védő ezután több uj tanú kihallga­tását kérte, de a biróság a kérelmet el­utasította, azonban az ügyész indítvá­nyára elrendelte a tárgyaláson meg nem jelent tanuk vallomási jegyzőkönyvei­nek a felolvasását, mire a vádlott izga­tottan felugrott: — Kérem azért jöttünk, hogy cirkuszt tartsunk, vagy tanukifiaUgatásokat? Ez nem tárgyalás, hanem cirkusz! Az elnök rendreutasitotta a vádlottat. Az exhumálások jegyzőkönyvei A biróság — amint a vádlott megnyu­godott, elrendelte a három áldozat ex­humálásáról felvett jegyzőkönyvek' és a vegyvizsgáló intézet jelentéseinek fel­olvasását. A jegyzőkönyvek megálla­pítják, hogy mindhárom esetben mérge­zés este forog fenn. Több távollevő tanú vallomásának felolvasása után a délelőtti tárgyalás véget ért . Életveszélyes tolongás belépőjegyekért A tárgyalás folytatását délután fél háromra tűzi ki az elnök. A törvény­­széki tárgyalóterem környékén valósá­gos népcsődület van s szinte élet-halál harc folyik a terembe való belépésért. Becskerek izgalmas érdeklődése most a tárgyalás utolsó napjain nyilvánul meg a bünpör iránt. Mindenki ideges. A kö­zönség már meghozta Ítéletét s ez az Ítélet nem kedvező a vádlottra. A délutáni tárgyalás azzal kezdődik, hogy megesketik Kurucski Ljubica ta­nút, aki kihallgatásakor nem tette le az esküt Ezzel az elnök a bizonyítási eljá­rást befejezettnek nyilvánítja s átadja a szót a vádhatóság képviselőjének. Makszimovics Szvetiszláv kir. ügyész igen hatásosan felépített vádbeszédében hangoztatja, hogy ez a bünügy két esz­tendő óta izgalomban tartja a közönsé­get. Csoportosítja a tárgyaláson történ­teket s megállapítja, hogy szemtanút, a ki látta volna, hogy Rélicsné beadta a mérget az áldozatoknak, nem lehet ide­­állitani, azonban mérgezést nem szoktak tanuk előtt elkövetni. Kötéláltali halált kér az ügyész a méregkeverő asszonyra Elhangzottak a perbeszédek a becskereki biinpörben A gyilkos asszonynak a börtönben viszonya volt egy fogházorrel Kedden hirdeti ki az Ítéletet a biróság 1925. november 14. A gyilkos asszony a fogházban viszonyt kezdett egy fogházörre! összehasanlitjat Rélicsné bűnügyét a Carlier bűnüggyel és a Landru esettel. Rélicsné egy női Landru, akit ha idejé­ben meg nem akadályoznak, ki tudja, hány életet pusztított volna el. A tár­gyaláson kihallgatott tanuk s a vegy­­vizsgálat pozitív bizonyítékokat produ­kált. A negyven éves élni vágyó asszony­nak a hatvan éves fáradt férfivel való házassága nem lehet szerencsés, külö­nösen, ha az asszony olyan nagy ter­mészetű, mint a vádlott, aki a fogház­ban, ahol főbenjáró bűn gyanúja alatt le volt tartóztatva viszonyt kezdett egy Zlatkó Petrov nevű fogházorrel s ebben nem akadályozta meg a szi­gorú ellenőrzés és a becskereki fogház mintaszerű rendje. Megállapítást nyert, hogy Rélicsné közvetlenül férje halála után Novibecsé-: re utazott s uj frigyet akart kötni. A ta­núvallomások igazolják, hogy mostoha­­fiával szemben fennálló anyagi kötele­zettségeitől akart szabadulni a vádlott azzal, hogy megmórgezte. Három em* bér halála terheli a vádlott lelkét, megölte a férjét Rélics Nikolát, a mostohafiát Rélics Millvojt és édes leányát Kegievics Zsófiát. Mind a három gyilkosságot előre megfontolt szándékkal, anyagi okokból követte el, kéri a bíróságot, hogy a Btk. 278. §-ának alkalmazásával, amely a gyilkost kötél általi halállal sújtja, hoz-: za meg Ítéletét A védőbeszéd A vádbeszéd elhangzása után dr. Osz­tovics Zlatkó védő közel másfélórás be­szédben igyekszik bizonyítani a vádlott ártatlanságát. — Az ügyész — mondja többek közt — nem tudott produkálni bizonyítéko­kat sem a tárgyalás előtt, sem a tár­gyaláson. A tanúvallomások kivétel nél­kül pletykákon alapulnak és az újságok szenzációhajhászása' teremtett csak olyan hangulatot a vádlott asszony el­len, hogy ezeket a pletykákat sokan ko­molyan vették és mint igazságot adták elő a bíróságnak. Semmi pozitív bizo­nyíték nem merült fel arra nézve, hogy amennyiben valóban mérgezés követ­keztében halt meg Rélics és fia Milivoj, a mérget Rélicsné adta be nekik. A ta­nuk legnagyobb része Rélicsék családi életéből kiragadott epizódokat színeztek ki terhelőén a vádlott ellen, de ezek a vallomások olyanok, hogy senki sem veheti lelkiásmerctére Rélicsné elítélé­sét, aki teljesen ártatlanul került a vád­lottak padjára). A biblia szavait idézem: ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Az ügyész egyik főérve volt, hogy a vád­lott az elhunyt mostohafia számára nagy temetést rendezett, hogy ezzel a gyanút magáról elterelje. Ezt a körül­ményt a védelem is használhatja, mert lehetetlen, hogy valaki, aki pénzért öl, az áldozatra költse nagyrészét annak a pénznek, amit megszerzett. Remélem, a biróság felmenti Rélicsnét, mert: fiat justitia pereat mundus! Az elnök ezután megkérdi Rélicsnét, hogy van-e még valami mondanivalója. Rélicsné igent int és feláll: — Mindig az volt a célom — mondja — hogy mostohafiammal feledtessem azt, hogy apátían-anyátlan, mert én is voltam árva, tiz éves koromban elvesz­tettem a szüléimét. A kelleténél is eny­hébben bántam Milivojjal, ha kért pénzt — és sűrűn kért — mindig adtam neki, vigyáztam rá, gondoskodtam róla, sze­rettem. Ha el akartam, volna tenni láb alól, ahogy vádolnak, akkor ezt meg­tehettem volna már egész kicsi korá­ban, nem vártam volna vele, mig fér­fivá nő föl. Ártatlan vagyok és kérem a fölmentésemet. Az elnök ezután a tárgyalást befeje­zettnek nyilvánítja és kihirdeti, hogy az ítéletet kedden reggel nyolc órakor fog­ja a bíróság kihirdetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom