Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-14 / 305. szám
XXVLfr évfolyam 12 oldal • Ara r/2 dinár ^ziaöotica, BOMBÁT 1925 november 14. Poštarina plaćena! 305. szám Megjelenik minden reggel, ünnep utón és hétfőn délben _ Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség! Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-paloU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) „A háborús atrocitásokért nem lehet a vajdasági magyarságot okolni“ . . . Dr. Velicskovics Miladin nyilatkozata A Bácsmegyei Napló csütörtöki hívatlan és felelőtlen elemek, akik az számában dr. Rafajlovics Miilos tollából kikerült vezércikk a háború számlájára írja a magyarság ellen megnyilatkozott és még ma is, talán tompított mértékben fennálló bizalmatlanságot. Tomics Jása, a régi magyarországi szerb radikálisok vezére harminc évvel ezíelött a régi Újvidéken elsőnek hirdette a magyarság és szerbség testvéri megértésének szükségességét s bár Becsben elejétől fogva nagyfokú bizalmatlansággal, idegenkedéssel és ellenérzéssel fogadták az egymásrautalt két testvérnép kézfogását. Tomics Jása eszmél kitűnő talajra találtak a magyarság szivében, úgy, hogy az elhintett magból terebélyes fa nőtt ki, amely alatt a testvériességben! együttérző két nép — még a világháború alatt is, —• megértésben élt. Tomics Jása rohamosan népszerűvé vált eszméit a világháború után a magyarsággal szemben nagyfokú bizalmatlanság váltotta fel és mint dr. Rafajlovics Milos vezércikkében maga beismeri ez a bizalmatlan Ság, ha enyhült is, még el nem oszlott. Felkerestük dr. Velicskovics Miladint, a noviszádi államit kórház főorvosát, volt nemzetgyűlési képviselőt és a vajdasági radikális párt volt elnökét, Tomics Jása eszméinek egyik letéteményesét és megkértük, hogy a halott vezér helyett ő mondja el, vájjon a vajdasági magyarság megérdemli-e a ma is fennálló bizalmatlanságot, megérdemli-e. hogy becsületes szándékkal a szerbség felé nyújtott baráti jobbját a szerbek még el nem fogadták? Dr. Velicskovics Miladin ezeket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának : — Amióta a jugoszláv állam megalakult, régi elvbarátaim és én állandóan arra törekedtünk, hogy senkivel szemben semmiféle bosszudllás ne történjék. Meg vagyunk győződve, hogy ha a háború alatt elkövetett atrocitásokért valakin bosszút akarnánk állani, az semmiesetre sem érné a bűnösöket, hanem ártatlanokat sújtana. Mi, akik évtizedeken át jó testvéri viszonyban éltünk a magyarokkal és németekkel, akikkel nem egyszer politikailag együtt is működtünk, mindig és folyton azt valljuk, hogy meg kell találnunk azt a legrövidebb és leggyorsabb utat-módoí, hogy a mi vajdasági honfitársaink számára tisztességes és senkinek érzelmeit nem bántó légkört és állapotokat ^teremtsünk, mert\ tudjuk, hogy szeretettel, és jó bánásmóddal sokkal többet lehet elérni, mint' bármilyen szigorú intézkedéssel vágj'- zavaros paragrafusokkal. — Mindjárt az r.j állam megalakulása után követeltük a. vezérszerepet betöltő politikusainktól, hogy különösen itt a Vajdaságban ne tűrjék, hogy illetéktelen, itteni viszonyokat nem ismerik, a nemzetiségi kérdést bolygassák és rossz útra tereljék. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy csak mi, akik itt a magyarokkal és németekkel együttéltünk és élünk, tudjuk, hol és milyen módszert kell alkalmazni és nyíltan hangoztattuk, hogy kár minden egyes emberért, aki kénytelen, akármilyen sérelem miatt vagy mert itt nem tud megélni, elhagyni ezt a földet, mert mi jól ismerjük a magyarság és németség konstruktiv tehetségét, szorgalmát és rendszereidét és ennélfogva módot kell nyújtani mindenkinek, aki szereti ezt a földet és aki köztünk és velünk jó viszonyban akar élni, — itt is maradhasson. Ez különösen az agráreform keresztülvitelénél történt különféle ügyetlen kísérletezésekre vonatkozik. — Ami pedig a »Somborska Reč« cikkei körül megindult eszmecserét illeti, annak a megáilapitására, hogy tulajdonképpen ki a hibás abban, hogy a szerbség és a vajdasági nemzetiségek közt miért nem lehetett mindeddig megértést elérni, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy dr. Rafajlovics Milosnak a Bácsmegyei Naplóban megjelent vezércikkének az az állítása, mintha a világháború alatt történt atrocitásokért a vajdasági magyarságot lehetne okolni és most, hét év után, felelősségre vonni, túlzott és téves, mert úgy én, mint sok más szerb tapasztalatból tudjuk, hogy nemcsak Újvidéken, amely akkoriban nemcsak katonai, de a politikai életnek is egyik központja volt, de másutt is a Vajdaságban, igenis volt nagyon sok tekintélyes és tiszteletreméltó magyar, aki nemcsak a legélesebben elítélte az akkor történteket, de azonfelül is nagy tevékenységet fejtett ki, hogy mindenféle igazságtalanságot megakadályozzon, üldözést lehetetlenné tegyen, amelyet az akkori katonai hatóságok a szerbekkel szemben alkalmaztak. Elég egy pár nevet a sok közül kiragadni: Matkovich Béla, báró Tallián Béla, dr. Szlezák Lajos, Balaton Gyula és sok más ismert és ismeretlenül maradt pártfogója a szerbeknek, akik akkoriban nem egyszer exponálták magukat a legkényesebb politikai kérdésekben és ellenünk emelt hazaárulási vádakban. — Bizonyos, hogy sok szerben súlyos sérelem esett, de létezett-e valamikor olyan háború, amelyben ne történt meg volna igazságtalanság és meg nem érdemelt üldözés? C’est la guerre... Ez a háború... — Tekintetbe kell azonban azt is vennem, hogy szerény véleményem szerint nem egy bűnt írtak a magyarság terhére, holott tudjuk, hogy a magyarok mellett más nemzetiségű katonák is szolgáltak a monarchia hadseregében, akik éppúgy sok atrocitást követtek - el azokkal a szerencsétlen szerbekkel szemben, akiknek küszöbe előtt folyt le a háború. —• Nem akarok senkinek hívatlan védője lenni, de merem állítani, hogy úgy számtalan hadifogolytól, akik Magyarországon hadifogságban voltak, vaiairiint számtalan szerb csa'ládtpl, amelyek akkor megszállott Szerbiában voltak, hallottam, hogy a magyarok a hadifoglyaikkal és a megszállott területen lakott szerbekkel szemben mindig tisztességesen és emberségesen viselkedtek. -Ha történt is néha elvétve atrocitás, azt nem a magyar faj bűnéül rovom fel, hanem úgyszólván minden nemzetnél a háború folytán tapasztalt elállatiaskodásnak terhére írom. — őszinte és igaz örömmel kisérem úgy a vajdasági szerbségnek és az ittélő nemzetiségeknek azt a törekvését, hogy ki akarnak küszöbölni minden bizalmatlanságot, hogy testvéri megértést teremtsenek. — Még egy példát akarok a magyar lovaglás gondolkodásra felhozni. 1915. óta, a galíciai fronton szolgáltam és egy ideig egy magyar népfelkelő ezerednél voltam beosztva. Sok esetben történt, hogy akkoriban, amikor Szerbia teljesen meg volt szállva, egyik-másik a szerbséget sértő, tapintatlan megjegyzéstől sodromból kijőve, a közös tiszti ‘ étkezőben összes feljebbvalóim és- elöljáróim jelenlétében a hadvezetöséggeh és a háborúval szemben olyan ^erélyes' visszautasító és tiltakozó - ' ijfifejezesekgt használtam, hog^most is, tíz . év múf-* tán is csodálkozom azon, hogy tízszeres akasztófát nem kaptam érte. És még sem akadt egyetlen magyar liszt sem, aki emiatt feljelentett volna. Most is emlékszem az áldott lelkű, jóságos magyar ezredesemre: Csóka ezredesre, aki iiyen esetekben atyai jósággal és gyengédséggel csillapított, amikor mondotta: — Édes fiam, mi tudjuk, mennyire fáj neked a te nemzeted szerencsétlensége, de ne feledd el, hogy te osztrák-magyar katona vagy és előttünk nyugodtan adhatsz érzéseidnek hamisítatlanul han-. got, de, vigyázz fiam, ezt ne tedd mások előtt, mert a fejeddel játszol. — Azt hiszem, ennél jobb, beszédesebb bizonyíték -nem kell ahhoz, hogy a háború alatt is nagyon sok becsületes és tisztességes magyar volt. aki nem lelte örömét mások, szerencsétlenségében és atrocitások provokálásában. Keddig elnapolták a parlamentet t A parlament megszavazta a rokkanttörvényt — A független demokraták éles harcot hirdetnek Pribicsevics kizárása miatt Beogradból jelentik: A politikai élet előterében a közoktatásügyi miniszter lemondásának ténye áll. Pasics miniszterelnök még nem döntött, hogy elfogadja-e Vukicsevics Velja lemondását, amellyel kapcsolatban politikai körökben a legkülönbözőbb kombinációk merültek fel. Egyes hirek szerint a radikálispárt egyrésze azért viseltetik bizalmatlanul a közoktatásügyi miniszterrel szemben, mert Vukicsevics Jovanovics Ljubának legbizalmasabb embere és tudvalevőleg ez a csoport, amelyet mélyreható ellentétek választanak el a párt másik részétől, a radikális párton belül most a vezetőszerep átvételére törekszik. Mások Vukicsevics lemondása mögött más okokat is keresnek, sőt egyes hirek szerint az sincs kizárva, hogy a közoktatásügyi miniszter lemondása mögött Pasics taktikai lépése rejlik. Bizonyos politikai körökben arról is beszélnek, hogy Vukicsevics közoktatásügyi miniszter lemondása általános kormányválságot is előidézhet. Tisztán látni nem lehet az ügyben, mert egyik csoport részéről sem történt olyan nyilatkozat, amelyből meg lehetne állapítani, hogy mik a voltaképpeni okai a lemondásnak. Tény az, hogy Jovanovics Ljuba csoportja, amelyhez Vukicsevics Velja is tartozik, a Radics-plirttal való további fegyverbarátságot kívánja, mig a radikális pártnak egyrésze még mindig bizalmatlan Rádióséit iránt. Bizonyos, hogy a jelenlegi helyzetet a radikális párt állásfoglalása fogja jobbra vagy balra eldönteni. Beavatottak szerint a helyzet .wombaton tisztázódni fog. A minisztertanács ülése A minisztertanács péntek délután négytől nyolcig ülést tartott. Pasics miniszterelnök bejelentette, hogy Vukicsevics Velja közoktatásügyi miniszter lemondott. Ezzel kapcsolatban hosszabb megbeszélést tartott a kormány az általános politikai helyzetről, anélkül azonban, hogy döntést hozott volna. A közoktatásügyi miniszter lemondását a minisztertanács nem fogadta el véglegesen. Foglalkozott a minisztertanács Radios Pavle agrárreformminiszter előterjesztése alapján a dalméciai agrárkérdéssel is. Valószínű, hogy ezt a kérdési ideiglenes törvénynyel fogják megoldani. Hirek a kormány lemondásáról Politikai körökben az a hir terjedt el, hogy a kormány benyújtja lemondását. Az e körül támadt kombinációkat élesztette az a hir is, hogy Balugdzsics berlini követ e napokban Beogradba érkezik. A politikai közvélemény ugyanis hozzá van szokva ahhoz, hogy Balugdzsics Beogradba érkezését kormányválsággal Kozza kapcsolatba. Kiderült azonban, nogy Balugdzsics csak tizenötnapi szabadságidejét fogja Beogradban tölteni és útja semmi összefüggésben sincs a politikai helyzettel. A kormány lemondásáról szóló hir nem bizonyult valónak. A parlament ülése A parlament pénteki ülésén befejezték a rokkanttörvény vitáját.
