Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-01 / 292. szám
28 OLDAL • ARA 3 DINÁR Poštarina piséeaa? XXVI, évfolyam Szuhotica, VASÁRNAP 1925 november 1. 292. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Foaciére-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ui.l. (Lclbach-palcía) Széljegyzetek a genfi kisebbségi kongresszusról Irtat Prokopy Imre A vajdasági magyar sajtó aránylag feltünőan keveset foglalkozott ennek a kisebbségek szolidaritását és egymásrautaltságát elsőizben dokumentáló kongreszszusnak és az ezen hozott határozatoknak méltatásával, szöges ellentétben a német kisebbség hivatalos lapjával, mely a nagy hozzáértéssel megirt cikkek egész sorozatával és az ott elhangzott irányitó beszédek szószerinti közlésével kimeritöen tájékoztatta a közönséget a genfi összejövetel korszakos jelentőségéről. Nem osztom Deák Leó dr., magyar kiküldött azon véleményét, mely a kongresszus jelentőségét abban látja, hogy a kisebbségi kérdések komplexumát uj fórum: a világ közvéleménye elé vitte. Ennek lehet bizonyos fokig morális hatása, gyakorlati értéke azonban még jó hosszú idáig aligha lesz. Az orosz musik rezignóciója jut eszembe, aki inkább tűrt és szenvedett, mint hogy sérelmei orvoslását kereste volna, mivel a cár atyuska messze volt. Menynyivel nagyobb távolságban van tőlünk a világ közvéleménye [ A kongresszus kétségtelenül nagy fontosságát inkább azokban az elvi határozatokban és etikai értékű rezoluciókban látom, melyek alkalmasak arra, hogy a többség és kisebbség egymáshoz való viszonyát egészségesebb alapokra fektessék és a kölcsönös megértési elősegítsék. Ezekkel már csak azért is kívánok foglalkozni, hogy a szerb közvélemény lássa, hogy a genfi kongresszus nem a rombolást, hanem az építés müvét és a kibékités ügyét szolgálta. Talán hasznára válik a megértés és a politikai közeledés ügyének s talán megnyugtató hatással lesz az ok nélkül izguló szerb közvéleményre'is, ha rövid összefoglalásban ismertetem a kongresszus néhány határozatának és az elhangzott beszédekben kifejezésre jutott egységes fölfogásnak lényegét. A nemzeti többségek szempontjából talán legfontosabb az a körülmény, hogy a kongresszus nyíltan és teljes határozottsággal a békeszerződések által teremtett jogi alapra, a jelenlegi állami rend bázisára helyezkedett s még attól is tartózkodón, hogy a kisebbségek konkrét panaszainak és sérelmeinek tárgyalásával foglalkozzék. Ez a Ioyális magatartás beszédes tanúsága a kisebbségek megbizhatóságának és egyszersmind csattanó cáfolata a szélsőséges, soha meg nem békülő „hazaffyek" üres vádaskodásának. Az irredenta különben is alaptalan vádja a kisebbségek ezen ünnepélyes hitvallása és tanuságtétele után remélhetőleg végkép összeomlott. Egy másik nem kevésbé jelentős állásfoglalása abban a követelésben csúcsosodik, hogy a kisebbségi védelem kötelezettsége jogilag kivétel nélkül az összes államokra terjesztessék ki, tehát azokra is, amelyek ezt a védelmet, a maguk kikapcsolásával, a quonism sum leo elve alapján, vagyis tisztán az erősebb jogán, szerződésileg a legyőzött országokra és az utódállamokra egyszerűen rátukmálták. A kisebb államok és népek természetszerűleg megszégyenítőnek tartják n érzik ezt a kényszert s igy berileg némileg érthető, hogy “n\ immel-ámmal, tessék-iássék mouía teljesitik a rajuk erőszakolt kötelezettségeket, minek aztán minden esetben a kisebbségek vallják kárát. A türelmesség általános érvényű etikai elve és ami ezzel összefügg: az évszázadok folyamán kialakult nemzeti egyediség és kultúra tiszteletben tartása nem korlátozható egyes közületekre s e téren pozitív eredmény, az igazi emberiesség szellemében, csak az önként vállalt kötelezettség készséges teljesítésétől várható. Van némi pikantéria abban, hogy Nincsics külügyminiszter várat kínul ott akadt segítő csapatokra, ahol talán legkevésbé kereste őket, amennyiben éppen a kisebbségek kongresszusa volt az, mely ezt az ő határozottan helyes felfogását szankcionálta s ezzel — Kraft István dr. szavai szerint — „szabaddá tette az utat oly fejlődés számára, mely elől előbb vagy utóbb azok az államok sem zárkózhatnak el, ahol a kisebbségeknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy kívánságaik és sérelmeik feltárásánál, igényeik és követeléseik érvényesítésénél az állam szerződéses kötelességeire hivatkozzanak." Áll ez különösen a mintegy 500.000 főnyi olaszországi szláv kisebbségre, mely csodálafosképpen a nemzetiségi kisebbségeknek a kongresszuson megnyilvánult szolidaritásában találta meg első céltudatos védelmezőjét. Jellemző a kongresszus józan politikai belátására és bölcs önmérséklésére, hogy a hozott határozatoknál mellőzött minden hivatkozéstkényszerre és nemzetközi kötelmekre, abból az évek során szerzett tapasztalaton alapuló megismerésből indulván ki, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés kedvező és közmegnyugvást kellő megoldásának legegyszerűbb módja az, ha a többség és kisebbség egymásra ialál a megértés és kölcsönös megbecsülés szellemében, a gazdasági, kulturális és politikai egy nuisrautaltság tudatában, valamint a haza javára való szoros, testvéri együttműködés kötelességében, lévén a nemzeti türelmesség, a nemzeti és kulturális szabadság fenntartás nélküli és önkényes vagy önző megszorítástól mentes elismerése nemcsak a kisebbség, hanem legalább is ugyanolyan mértékben a többség vitális érdeke is. Érdekes jelenség, ogy a Somborska Recs október 23-iki számában megjelent „Hová mentek ?“ című rendkívül érdekes és jóindulatú cikk Írója nagyjából ugyanígy fogja föl a kisebbségi kérdés velejét és a többség és kisebbség kölcsönös megértésében látja a kisebbségi probléma megoldásának legfőbb biztosítékát. Sajna, a szerb sajtó a kisebbségek sorsával eddigelé nem igen törődött. Annál jobban esik nekünk a közeledésnek és megértésnek ez az első biztató jele. Vivat sequens í Ha a g nfi kongresszusnak csak annyi gyakorlati eredménye lesz, hogy . a többségek és sajtójuk ezentúl nagyobb jóindulatot és több megértést fognak tanúsítani a nemzeti kisebbségek sorsa és a jogegyenlőségért folytatott küzdelmei iránt, akkor az ott végzett munka valóban nem volt hiábavaló. Várják a kormányrekonstrukciót A királyi pár hazaérkezése után nevezik ki az uj minisztereket Beogradból jelentik: A parlament üléseinek elnapolása miatt a politikai élet teljesen eseménytelen. A képviselők legnagyobb része kerületébe utazott, a parlamenti klubok is majdnem tejesen üresek. A politikli érdeklődés' előterében — mint jelentettük már — a kormány rekonstrukciójának a kérdése áll. A rekonstrukció minden valószínűség szerint most már sokkal gyorsabban fog megtörténni, mint eddig hitték. A kormányhoz közelálló körök szerint a kormány-rekonstrukció elintézését két fontos körülmény sietteti. Egyrészt a Radics-pártban mutatkozik elégedetlenség a rekonstrukció halogatása miatt, másrészt pedig a radikálispártban is bizonyos türelmetlenséggel várják a kormány újjáalakítását, mert sokan szeretnének a radikálisok közül is bizonyos változásokat a kabinetben. Ezeknek a körülményeknek a hatása alatt Pasics miniszterelnök a király viszszaérkezése után két-három napon belül végre fogja hajtani a kormány rekonstrukcióját. Befejezett tény, hogy az uj kormányba Radics István belép és a radikálisok részéről Jovanovícs Ljuba és Zsivkovics Ljuba lesznek a kabinet uj tagjai. Szó van arról is, hogy bekerül a kormányba egy-két olyan radikális képviselő is, akik a párt fiatalabb generációját képviselik. Hogy ezek közül kik lesznek az uj miniszterek, arra nézve a legfantasztikusabb kombinációk vannak forgalomban, azonban az egész kérdés megoldása Pasics miniszterelnök kezében van.. A minisztertanács ülése A miniszterelnökségen szombaton hosszú minisztertanács volt Pasics elnöklésével. A minisztertanács elsősorban a vizierők kihasználásáról szóló törvényjavaslattal foglalkozott, amelynek tervezetét Miietics Krszta földmivelésügyi miniszter referátuma alapján elfogadták. A törvényjavaslat részletes kidolgozására a minisztertanács szükebb bizottságot küldött ki, amelynek Radics Pavle agrárreform, Miietics Krszta földmivelésügyi, Stojadinovics pénzügy, dr. Krajacs kereskedelmi, Radojcvics közlekedésügyi és Trifunovics hadügyminiszter a tagjai. Ezután a miniszteri autók használatáról szóló rendelettel foglalkozott a minisztertanács. Radojevics közlekedésügyi miniszter azt javasolta, hogy az összes állami autókat a közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe utalják és azokat közös garázsban helyezzék el. Erire a célra hitel megszavazását kérte, amihez a minisztertanács hozzájárult, Ennek a rendeletnek a kidolgozására is szükebb bizottságot küldtek ki, amelynek Vttkicsevics közoktatásügyi, Stojadinovics pénzügy, Trifunovics Misa vallásügyi, Radics Pavle agrár reform és Radojevics közlckdcsügyi miniszter a tagjai. A minisztertanács végül még jelentéktelenebb resszdrt-ügyekkel foglalkozott. A rokkanttörvény módosítása A parlament csütörtökön tartja legközelebbi ülését és a szünet alatt a szociálpolitikai1 minisztériumban a rokkanttörvény módosításain dolgoznak, amelyeket az általános vita során beterjesztett egyes javaslatok tesznek szükségessé és amely módosító javaslatokat a parlament á részletes vita során bizonyára meg is fog szavazni. . Tanácskozás az ipari hitelekről szóló törvényjavaslatról Dr. Krajacs Iván kereskedelmi miniszter szombaton fogadta a beogradi kereskedelmi- és iparkamara kiküldötteit, akik kérték, hogy az ipari hitelekről szóló törvényjavaslatnak azt a tervezetét terjessze a parlament elé, amelyet még Kojics volt kereskedelmi miniszter dolgozott ki. Ezen a javaslaton ugyanis Krajacs dr. bizonyos módosításokat eszközölt, amelyekkel a beogradi
