Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-04 / 266. szám

Í6. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 4. delemmel erről a kérdésről és én hí-; szem, hogyha Mihály fejedelmet nem I ölik meg, akkor az egyesülés megtör-! tént volna. Mijalovics Csedonnr amikor visszatért i Szerbiába, azonnal jelentést tett ezek- j röl a kijelentésekről Risztics Jován mi­niszterelnöknek, sőt akkor már és most' is azt a következtetést vonja le, hogy j meg lehetett volna egyezni a bosnyák' •kérdésben, ha Mihály fejedelem nem esik gyilkosok áldozatául. Ettől az időtől fogva Mijatovicsnak; íötörekvése lett a magyar barátságot j kiméiyiteni, amelyet a sajtóban, a poll- j tikai életben egyformán hangoztatott s i nem rajta múlott, hogy nem valósult I meg, ,A történelmi erők azután Andrássy Gyula álláspontját megváltoztatták, a berlini konferencia Boszniát a monar­chiának Ítélte. A külpolitika misztikus erői mást akartak, a Balkánon olyan megoldást teremtettek, amelyek a vi­lágháborúra vezettek. A bécsi titkos levéltár okmányai ad­nak felvilágosítást arra, hogy osztrák j rövidlátás s Ausztria államféjrfiainak irigysége a más nemzetek szabadsága iránt, akadályozta meg Szerbia és ] Bosznia egyesülését. G. D. Megbukott az angol revü, éljen a francia London, szeptember végén Tegnap elmentem London legfrissebb újdonságának, a »London Revue«-nck premierjére. Láttam ezt is, mint ahogy megnéztem London összes revüit és ne tessék meglepődni, ha azt mondom, hogy az angol revü a »real engiish« el­vesztette népszerűségét, beszéljünk ma­gyarán: megbukott. Hiába mondják, hogy ja de a Punch Bowle, amelyet nemrég vettek le a műsorról, ötszáz előadást ért meg, hogy az One with the Dance citnü táncos revünek milyen sikere van. Ezek a revük is csak azt bizonyítják, hogy az igazi* az eredeti, már elvesztette népszerűségét. Megun­ták őket a türelmes angolok. A revü-!áz, a showgirl imádat akkor érte el Londonban a tetőfokát, amikor a Hoífinan-girlek, ezek a csudaszép akrobaták, a Winter gardenben ját­szottak. A pompás kaliforniai hölg5rek nemsokára azonban áthaióztak a csa­tornán, a párisi Moulin Rouge-ban kezd­ték meg vendégszereplésüket és Lon­donban most már az angol girlek él­vezték a Hotfman-lányok népszerűsé­gét. Nem mutattak semmi újat. Minden revüben ugyanazt produkálták. Hatvan­­hetven lány nagyszerű kosztümben, a jazz-el rokon muzsika hangjára táncolt, görlösen lóbálták kezüket, szaladgáltak fel-alá. Lassankint már annyira kiis­merték a londoniak ezeket a görl-irük­­köket, hogy a muzsika hangjaira a né­zők néha előbb hajlongtak, mint a lá­nyok. A Londoni Revue-ben már alig van szerepük a showgirl-eknek. Pearl Whi­­te-t és Jack Hylton nagyszerű ban­dáját hirdetik a plakátok. Jack Hyl­ton bandája szenzációs, de Pearl Whi­te bizony nem érdemli meg a hatszáz­­fontos heti, közel egymilliárdos havi fizetést. Nagyon ügyetlenül mozog sze­gényke a színpadon, a néző mindig úgy érzi: oda parancsolta a rendező, tehát ott van. A rivalda vakító fényében lát­ni, hogy nem mai gyerek már White kisasszony. Az utcán sportkosztiimben sokkal jobban fest, mint estélyi ruhá­ban a színpadon. Egypár film-trükkjét mutatja be és a közönség bizony egy­hangúan azt mondja, kár volt a filmtől a revühöz pártolni. Az angolok halálra Ítélték a londoni revüt, de lelkesednek a párisiért. A csa­tornán. túl még nem unták meg a re­vüt, mert állandóan ni szenzációkkal lepik meg a közönséget. Nézzük a Fo- Iles Bergére uj revüjét. A nagyszerű néger színész, Benglia játéka sokáig felejthetetlen marad a nézőknek. A meztelen női test csodás revüjétől el­szédül a nézők szeme. Londonban Ali­ce Deíysia, a gyengén éneklő, rosszul táncoló színésznő a legnagyobb sláger. A párizsi revü primadonnája, Chrysis csudaszép, nagyszerűen táncoló, a szín­padon állandóan félmeztelenül mutatko­zó fiatal hölgy. A londoni revüben csak hajladoznak, mint a nád a viharban, a kedves angol lányok. Parisban a kórus is félmeztelen és kosztümjük fényben, pompában, ízlésben össze sem hason­lítható a londonival Páris nem unja a revüt. Nemcsak a franciáknak, de az Érdekes misztikus alakja volt mindig a régi Torontáliak Harnoncourt Félix gróf Écskán. Vakmerő oroszlánvadász, aki az emberekkel is szeretett volna olyan biztonsággal elbánni, mint a si­vatag vadjaival. Csakhogy ez egy kis­sé nehezebben ment, amiként azt éppen harminc évvel ezelőtt tapasztalhatta. Nagyiából érintettem már egyszer a históriáját, most elmondom bővebben. Écskai Lázár Zsgmond császári és királyi, tábornok aki szintén bevándo­rolt örmény családból származott és 26.000 hold ura volt, 1868-ban kelt vég­rendeletében úgy intézkedett, hogy amennyiben ‘nejével, gyoíoki Edelspa­­eher Viktóriánál való házasságából fiú­gyermekek is születnek, minden vagyo­na elsőszülött fiáé. Ha ez meghalna, ak­kor másodszülötteé. Csak ennek halála esetén Marianne leányáé. Viszont ha Marjaiménak nem lennének leszármazol, minden ingója és ingatlanja visszaszáll a feleségére. Mikor Lázár generális 1870 május 10-én meghalt, csak Marianne nevű leánya maradt, szemmelláthatólag ki­tűnő parthie. Nemsokára el is vette Harnoncourt gróf, habár nem szívesen adták hozzá. Az a fő azonban, hogy a házasságból gyermekek származtak. Harnoncourtnó aztán 1887-ben olyan szerződést kötött édesanyjával, aki idő­közben férjhez ment Thurn-Taxis Egon herceghez, hogy az anyja félmillió fo­rint lefizetése ellenében átadja neki az egész hagyatékot, amelynek eddig ha­szonélvezetében volt Ez meg is történt, még pedig oly módon, hogy az eziránt létrejött szerződésben édesapja vég­rendeletét, mely őt hLtbizomámyi he­lyettesítés létesítésével, a hagyaték iránti végrendelkezéstől, leszármazók létében, eltiltotta, — magára nézve tel­jes tartalmával kötelezőnek ismerte el. Ennek a végrendeletnek alapján, te­hát az elismerése mellett, vette át Harnoncourtnó az apai hagyatékot, 1892-ben mégis úgy végrendelkezett, hogy a vagyont felerészben az ura örökli, másik felét három gyermeke. Ez­zel ellene cselekedett Lázár generális azon akaratának, amely leányát, ha ieszármazói volnának, eltiltja a végren­delkezéstől. Hogy nem a saját ötlete volt, azt tisz­tán érezte mindenki. Egy év múlva meg is halt a sokat szenvedett, boldog­talan asszony. Torontálvármegye árva­széke azonban visszapörölte a kiskorúak részére a vagyont, kizárólagos örökö­söknek jelentve ki őket. Ez a por. és főleg a vele együttjáró sok mendemonda, természetesen nem segítette elő Harnocourt népszerűségét. Alig barátkozott vele valaki a várme­gyében, — annál jobban belekapaszko­dott a régi katonatársába, Ferenc Fér­­dincindba, akit több ízben hivott meg vadászatra. Másik barátja Bourbon Jaime királyi herceg volt aki szintén töltött nála hosszabb időket, a harmadik pedig Wahrmann Ernő, • a hires Wahrmann Mór egzotikus életű fia. Amint látnivaló, társaságát meglehetősen rapszodikusan állította össze. Ez a Wahrmann Ernő egyébként anglomániájáról volt hires, sokat járt Angliában, igen jó társasá­gokban fordult meg s kultúrára nézve volt legalább is olyan előkelő*, mint Harnoncourt. Egyszer 1?.02; nyarán i épp egy­idegeneknek is első vágyuk és óhajuk revüt látni Párisban. Lehet, hogy Lon­donban újra feltámad majd a revü, de ez már nem lesz angol. Florenz Ziegfeld, a világhírű amerikai revükirály akarja télen visszahódítani Londont, a táncos revü hazáját az eredeti, a »real en­­glish« revünek. Áthajózik majd beau­­teuaoval és egész biztos, hogy Amerika legszebb lányai meghódítják Londont. Korda Tibor szerre vendégeskedett Ecskán a Bour­bon herceggel. Kicsiny román falu ez, a világon semmi szórakozást nem nyújt, mit ehettek volna mást, mint hogy kár­tyáztad Berendelték a szerb meg a katho­­likus papot, továbbá Messinger dr. kör­orvost s megszervezte velük Wahr­­mann a tarokk-pártit. Egy-egy játszma után, amint az már szokás, megvitatták, hogyan kellett volna játszani, ki hivott rosszul. A megbeszélésből vita lett, aztán ingerült­ség, erős kifejezések röpködtek, már kiabáltak. A lármára bejött a szobába Harnon­­courítal a herceg, hogy mi történik itt? De VVahrtnann nem türtőztette magát s tovább tratlizta Messingert. — Kikérem magamnak, méltatlanko­dott a doktor, nyomban bement Becske­rekre s Szekesán János megyei szám­vevő ésTasnécly Endre árvaszéki ül­nök — ismert vivóbajnokok — utján provokjltatta a félnadrág Wahrmannt. Az angolimádót erre ellepte a flegma, — Tizennyolc párbajom volt eddig, senki sem foghatja rám, hogy gyáva vagyok. Ragaszkodom, az angol szoká­sokhoz, amelyek szerint a sértett a bí­róságtól kér elégtételt. Egyébként a kifejezéseimet, amiket egy gentleman sértőnek vehet, visszavonom, kivéve a trotilt. Ez nem becsületsértés. Ha mégis úgy érzi, hogy igen, — azért még nem verekszem. ítéljen a biró. A két szekundáns erről levélben ér­tesítette a felét, a lovagias ügy meg­akadt, de folytatást kapott másfele. Bourban hereeg és Harnoncourt úgy találták, hogy Wahrmann meghátrált a doktor előtt s nem késtek erre vonat­kozó megjegyzéseiket a barátjuk szemé­be vágni. A hercegnek külön alkalom volt az arra, hogy elmondja vélemé­nyét a zsidókról, — habár később az­zal mosakodott, hogy Messíngerre ér­tette amit mondott. Fel se tételezte volna, hogy Wahrmann is zsidó szárma­zású. A vita ánnyira fajult, hogy Wahrmaun végül kitört. — Nem törődöm vele mit ittak a se­gédek, a dolog úgy áll, ahogy én mon­dom, aki pedig ebben kételkedik, az gazember. Harnoncourt felemelt ököllel rohant, az azonban rászegezte a revolverét. Orditás, lárma, összefut az egész ház, Wahrmann elmegy a kastélyból, a gróf pedig kihozatja Becskerekről Dániel Ferenc főszolgabírót. — Tartóztassa le ezt a zsidót! Dániel nem tartozott a lángelmék kö­zé, annyit mégis tudott, hogy nyomban elcsapják, be is zárják, ha ilyen bolond kívánságot teljesít Hát beállt inkább bé­kítőnek, de hiába. Wahrmann aztán levelezésbe fogott. Sértő sorokat irt a hercegnek, a gróf­nak, Szekesánnak, Tasnádynak. A két utóbbival nyomban megverekedett, meg­sebesült, aztán visszament Pestre. Ott tárgyalták le a másik két lovagias ügyet. Wahrmann segédei Melczer Ist­ván dr. és Andreánszky Jenő dr., az el­múlt évtizedek egyik legnevezetesebb krakélerjei voltak, a hercegé és a grófé Dellimenics Lajos akkori alispán és Pap Géza, a miniszter-képviselő. A herceg kijelentette, hogy nem akar­ta Wahrmannt megbántani és sajnálja, hogy ilyen tendenciát tulajdonítanak neki. Wahrmann erre. a Bourbon her­ceghez irott sértő levelet egész terje­delmében visszavonta, sajnálatát fejez­ve ki, hogy megírta. Komplikáltabb volt a második ügy, amelyet hosszas tárgyalások után pár­bajjal intéztek el. Harnoncourt segédei 25 lépésről, kétszeri golyóváltással kí­vánták szembeállítani a feleket, Wahr­­man segédei háromszori golyóváltást proponáltak húsz lépésről. Ddlimanicsék erre kijelentették: — Mind a két urat ismerjük közel­ről s tudjuk, hogy heves vérmérsékle­tű, ideges emberek. Ismerjük a közöt­tük fennforgó viszonyokat is, követ­kezőleg mi vagyunk hivatottabbak az ügy elbírálására. Ezért elég a kétszeri golyóváltás. Végül is szavaztak és Dellimanicsék a maguk részére nyerték meg Melczert. A párbaj az üllői-uti honvédlovassági laktanya lovardájában történt meg, a felek sokáig céloztak, a golyók — ahogy mondani szokás — a fülük mellett sü­vítettek el. A párbaj külsőségei is ennek á régi időnek feleltek meg, a leghíresebb két orvos volt azon jeleit: Farkas László és Kosztka Emil. A felek nem békültek ki. nem is ta­lálkoztak soha többé. Wahrmann az­tán tragikus körülmények között fejezte be-életét,-do a Messinger testvérrel. való dolgát sost-jn intézte cl. öreg riporter. Divatlevél Paris, 1925 szeptember végén Az. első őszi lóversenyekre teljes pom­pájában vonult föl a téli divat, meg­­j mutatva a női öltözködés minden raffi­­nériáját. A divatrevük összes kápráza­­ta, a világ női divatjait irányító nagy cégek hónapokon keresztül nagy gond­dal készített és féltve őrzött modelljei versenyeznek az elsőségért és a párisi nő, ez a csupa chic teremtés a saját j ötletével, egy csekélységgel, mint pl. I a kabát ujiában hordott kis kutyával j egészíti ki ezt teljes egésszé. Az idei téli divat a színek tarkaságát j hozta, a meleg halvány vörösbe hajló I árnyalat a borvörösig, a beige (pezsgő- I szín) a barnáig, a bleu pervenete, ez a finom kék, >a. pastell és buzakék közötti árnyalat, a komoly elegáns fekete, arany, ezüst dominálnak a sötétkék, re­zedazöld és lila mellett. Formára az ősz lényeges változást nem hozott. A mindenkinek előnyös cső, vagyis egyenes vonal és a harang meg­maradt. Egyes nagy cégek, különösen Lucien Lelong és Philippe et Gaston próbálkoztak egy uj, az úgynevezett hordóforma behozásával, de a párisi nő csak úgy egyezik bele az újításba, ha az előnyös. A legfőbb újítása a téti divatnak, hogy eltérően a múlt év di­vatjától, nem elől, hanem minder, gar­nitúrát hátul alkalmaznak és valamivel rövidebb a derék. * Az elegáns női öltözködés apróságai a toilette kiegészítő részei épp .oly fon­tosak, mint maga a ruha. szólok ezek­ről elsősorban, részletesen. Fehérnemű anyaga az egész finom batiszt, vagy crep de chine écru színű csipke brallitásokkal, színe a ruha szi­liével meggyező. Harisnya mindenkor selyem, testszinü, vagy estélyi toilettek­­hez szivárványszínű, arany ezüst, strass­­gyönggyel, tolla! diszitett harisnyákat is visel az elegáns párisi nő. Frizura leginkább pubi vagy Eton, vagy estélyi ruhákhoz annak színével megegyező müselyem paróka. Arcszine sárgás, mintha valamennyinek kezdő­dő sárgasága volna, ebből elővillan az élénk piros száj és a mély feketére, sö­tétkékre vagy zöldre festett szem. * A cipődivat épp úgy, mint a ruhák a színek tarkaságát mutatja. Uccára, délutáni theára főleg chevreaux bőr, beige és barna színben, de színes ci­pők kék, piros, zöld stb. még mindig lát­hatók, sőt itt-ott lakk cipővel is talál­kozunk. Forma kerek orr. Bruck Imre------- I 1 Becsületsértésbe a trotil?

Next

/
Oldalképek
Tartalom