Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-27 / 287. szám
2. oldat BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 27. Százötvenezer dinár vám egy orgonára Becsomagolva áll a szombori karmeliták orgonája a templomban Ssomborból jelentik: A szombori karmelita rend-templomának uj orgonájára még a tavasz folyamán gyűjtési akció indult a katolikus hivők körében. A gyűjtés szép eredménnyel végződött és negyed millió dinár gyűlt össze az uj orgona megvásárlására. Az orgonát Németországból meg is rendelték és a hangszer pár nappal előbb meg is érkezett Szomborba. Ekkor azonban kellemetlen meglepetés érte a szombori katolikusokat, ugyanis az orgonára, mint külföldről érkezett árura a vámhatóságok százötvenezer dinár vámot vetettek ki, ez az összeg, minthogy már a vételár is közadakozásból gyűlt össze, nem áll rendelkezésére az orgonát rendelő hívőknek és igy az orgona pár napon át a vámhivatalnál feküdt. A szombori katolikusok erre felkérték a szombori főispánt, Petrovics Milivojt arra, hogy interveniáljon a kormánynál a magas vám elengedése érdekétben. Petrovics főispán készséggel megpróbálkozott az ügy elintézésével, azonban olyan akadályok merültek fel, amelyek a gyors elintézést gátolják. Arról van szó ugyanis,^ hogy a vámtörvény csak ajándékokra mentesíti a vámot, már pedig az orgonát Szomborból rendelték és igy nem lehet a vámtörvény szerint a vámmentességet a szombori karmeliták uj orgonájára is vonatkoztatni Természetes, hogy a törvénymegszabta rendelkezések ellen Beogradban sincs orvosság, annyit azonban Petrovics főispán intervenciója mégis elért, hogy Beogradban Ígéretet tettek arra, hogy valami módot keresnek a törvény keretein belül a nagyösszegü vámdijak elengedésére. Miután pedig a szombori vámhi vatalnál nincs elegendő hely az orgona elhelyezésére, részben pedig a vámhivatalnál való elhelyezése következtében a drága hangszer esetleg megsérülne, dr. Tomics György, Szombor város polgármestere eljárt, hogy az orgonát adják ki a karmelita atyáknak, addig is míg a vámolás ügye valahogyan elintézést nyer. A polgármester intervenciója sikerrel járt és az orgonát már átvitték a karmelitákhoz és a templomban helyezik el, ahol az ügy elintézéséig becsomagolva fog állni. Radonics Jován megígérte közreműködését a Dettre-ügy reparálására Mikor Pastes munkatársa Magyarországon volt emigráns Dettre János népjogellenes kiuta-! sitása, amely a szerb lélek sérelme is, természetesen még mindig élénken foglalkoztatja a vajdasági közvéleményt. A budapesti kurzuslapokban egy aktiv és egy volt szubotiícai újságíró mocskoshangu támadást intéznek dr. Dettre ellen. A támadó cikkeknek kimondott célja, hogy a magyar hatóságokat arra birják, hogy eljárást indítsanak dr. Dettre ellen. Ezek az alantas cikkek kevésnek tartják azt, hogy dr. Dettrének éjnek idején el kellett hagynia otthonát, ott kellett hagynia exisztenciáját, azt állítják, hogy Dettre Jugoszláviában a kormány bizalmi embere volt. Amennyire visszataszitó az, hogy a budapesti kurzus sajtó helyt ad ezeknek a támadásoknak, annál vigasztalóbb, hogy a szerb közvélemény pártkülömbség nélkül elitéli, a mi dr. Dettre Jánossal történt. Vasárnap — mint lapunk más helyén megiijuk. — Adán beszámolót tartott dr. Sztrilics Béla, a szentai járás képviselője. A beszámolón jelen volt dr. Radonics Jován, a szuboticai kerület listavezetője és nagy számban voltak ott magyar választók is. A választók természetesen elhalmozták a képviselőket dr. Dettre János kiutasítására vonatkozó kérdésekkel. Erre vonatkozóan dr. Radonics többek jelenlétében a következő kijelentést tette s felhatalmazta a Rácsmegyei Napló munkatársát, hogy kijelentését publikálja: — Az egész affér — mondotta Radonics — a helyi hatóságok kezdeményezésére vezethető vissza. A magam részéről mindent megtettem, hogy a sajnálatos eset repárolható legyen. Számíthatnak támogatásomra abban a tekintetben, hogy a történteket jóvátegyük. őszintén sajnálom, hogy az újságírói kar kiváló tagját ilyen sérelem érte. Dr. Radonics Jován kijelentése nem egyedüláló s mi bizunk is abban, hogy ő és vele együtt azok, akik érzik a történtek súlyos igaztalanságát és sértően méltatlan voltát, meg is tesznek mindent a reparálásra s bizunk abban, hogy azok, akik minden igaz ok nélkül kezdeményezték s a törvények ellenére végrehajtották dr. Dettre János kiutasítását, nem állanak útjába annak, hogy ez az intézkedés a lelkek megbékülése érdekében reparáltassék. A véletlennek csodálatos játéka, hogy éppen most olvastuk Skerlics Jován hírneves szerb történetiró könyvét Markovics Szvetozár életéről. Markovics Szvetozár Pasics munkatársa volt s vele együtt alapította a radikálispártot. Skerlics könyvének 71—75. oldala íogkozik Markovics emigrációs működésével. Markovics 1871-ben kénytelen volt Beogradból Noviszadra emigrálni. Markovics Noviszadon belépett a Zasztava szerkesztőségébe, ahol Miatovics Győkával együtt vezércikkírója vdt a lapnak. A Zasztava szerkesztőségében ugyanakkor más szerbiai emigránsok is tevékeny működést fejtettek ki, igy Angyelovics Cvéta és Jóvics Vladimir is a lapnál dolgoztak. Markovics Szvetozár Noviszadon élénk irodalmi és agitációs tevékenységet fejtett ki. Megalakította! a Drustvo za Radinost cimü társulatot, amely az első szakszervezeti alakulat volt s itt több előadást tartott. A Drustvo za Radiflost tulajdonképpeni célja a magyar. országi szerbség kooperációja« volt Markovics Noviszadon irta meg nagy munkáját Szerbia történetéről s ugyanit Gías Zanatlia címen lapot alapított. Ebben az újságban is, de fökép uyüvános előadásaiban küzdött a magyarországi szerbek elmagyarositása eilen mgyarerszágon folytatta propagandaműködését a szerb radikálispárt érdekében. A gimnazista tanulók közt is igyekezett híveket szerezni. Az ő tapit\ánjai voltak Pacsu Lázár és Ruzsics Dcöroszláv, akik később a szerb intellektuellek vezérei és a magyarországi szerb radikálispárt alapítói lettek. Markovics folytathatta agitátora működését, anélkül, hogy a magyar kormány részéről bármi bántódásat történt volna, sőt olyan éleshangu könyveket is irt a magyar kormány ellen, hogy % Matica nem merte kiadni s ezek a; könyvek csak 1874-ben jelentek meg Beogradban. Markovics mint a szerb omladina tagja, Magyarországról intézte a propagandát Szerbiának Bosznia-Hercegovinával való egyesülése érdekében. Nem akarunk párhuzamot vonni, csupán annyit akarunk megállapítani, hogy Pasics barátját és munkatársát a magyar kormány nem adta ki Szerbiának, Markovics Szvetozár egy esztendei svájci tartózkodása után visszatért Noviszadra s ott maradt addig, amig alkalmasnak nem tartotta az időt arra, hogy Szerbiába menjen. Példák után azonban nem is kell soká kutatni. Szerbia történetében nem fordult elő még soha, hogy emigránst kiszolgáltattak volna. A varázsital Irta: Szomaházy István Az öreg bűbájos a katlanok körül for gotty mikor a fiatal suhanc belépett hozzá. A boszorkákonyhában mindenféleszinü tüzek égtek, egy sárgaszemü macska virrasztóit a tűzhelyen s madarak és egyéb ismeretlen állatok csontvázai állottak a sarokban. A kamasz, aki ilyesmit még sohasem látott, bátor legény létére még szóhoz sem birt volna jutni az ijedtségtől, ha a vén bo szorkánymester sárga fogaival rá nem vigyorog. — Mi jót hoztál, fiatal báránytolvaj? — kérdezte tőle bizalmasan, mig kiaszott kezével a vállára ütött. A gyerek még mindig félt, pedig nem volt valami anyámasszony katonája. A kocsmákban sok hányaveti legényt vert már véresre s egyszer fogadásból a temetőben aludta át az éjszakát. A bűbájos azonban mégis rémületbe ejtette: térdigérő szakálla félelmet keltett szivében s ő is tudta, amit mindenki tudott a környéken, hogy az aggastyán már túl van a háromszázadik életévén. — Miben iársz? — kérdezte most mégegyszer a halál cimborája. A suhanc a második kérdésre megemberelte magát, dacosan vállat vont s elkészülve arra, hogy a fekete macska rögtön beszáguld vele a pokolba, vad szemmel válaszolt a vén embernek. — Egy asszony miatt jöttem, akiért ő gyullad szerelemre irántad, minden porcikám lángban ég. Belepusztulok, ha a karjaimba nem foghatom, de ő kinevet és csufondároskodik. Vagy őt ölöm mpSj vagy raagamajt, de. nem bírom tovább. A bűbájos úgy kacagott, hogy az egész kövér teste rengett bele. — Miért akarnád megölni magadat, te fiatal hájasfejü, mikor bármelyik pillanatban a tied lehet? A boldogtalan szerelmesek patikájába jöttél, ahol minden nyavalya ellen megkapod a medicinát. Mirevaló ez a sok kiszáradt levél és gyökér, ha valami jó koktumot nem tudnék főzni számodra, mellyel minden asszonyt megbabonázhatsz? Októberhajnali, lehullott sárga levelet török porrá neked, összeelegyitem a béka kiszárajdt szivével és a harmathulláskor szedett sásvirággal: ha ez nem segít a bajodon, akikor megérdemlem, hogy kaszás cimborám eljöjjön értem. De öt körmöd aranyat Ítéli leszúrnod, hogy az orvosságot elkészítsem neked. A suhanc kibontotta a tüszőiét. — Itt van íiz! — mondta gőgösen. Az öreg boszorkánymester most hozzálátott a munkához: mozsárban törte a különböző arkánumekat, a tüzet piszkálta, rejtelmes mondatokat mormogott s végül átadott a legénynek egy barna üvegcsét. — Mindennap napkeltekor egy kanállal. Aztán négy hét múlva, mikor az első bcldog éjszakádat eltöltötted vele, megint keress föl a konyhámban. — De hogyan adjam be neki az orvosságot? — kérdezte kíváncsiskodva a fiatal szerelmes. — Lurkó, ki mondta, hogy neki add be? Te magad fogod bevenni s mégis A fiú elment, de — bár nagyon bízott a sokszázéves ember tudományában — nem igen értette meg, hogyan történhetik meg a változás? ö szedi az orvosságot s az asszony lesz szerelmessé bele? Kiment a rétre, csatangolt a patak mellett s a gázlónál nagyott húzott a barna üvegcséből. Az ital átborzongott a testén: olyan ize volt, mely a béka szagára emlékeztette. De hősiesen lenyelte, mert* az éjszakára gondolt, melynek ő lesz a hőse. Eleven nadályokat is lenyelt volna ez éjszaka reményében. Ettől fogva nap-nap után itta e bűbájos folyadékot s már egy hét is elmúlt, de a köszönő szavaira alig felelt valamit. A fiú néhány napig csakugyan úgy érezte, hogy meg fogja ölni a kacér teremtést s beáll az erdőbe a haramiák közé, de lassanként ugy vette észre, hogy a dühe lelohad, mérge elpárolog. Nagy meglepetésére azon kapta magát, hogy az asszony viselkedése nem bosszantja többé, hogy inkább elkerüli, semhogy kacérsága felingerelje, belekeveredett aj fiatalok közé, ahol szemrevaló lányok kezdtek ki vele s egyszer csak, ég alatti fekvőhelyére, dőlve, hálásan nézett a tündöklő csillaghegyekre, melyek a menny boltját ékesítették : — Nemcsak az az egy asszony van a világon! Szebb is, jobb is akad, aki bcldog lesz, ha a karjaimba szoríthatom ! Nem köszönt többé az asszonynak, teiőtől-talpig végigmérte, ha találkozott vele s megvetően fordította félre a fejét, ha az, csípőjét illegetve, elhaladt mellette. Egy lakodalmon, szilaj jókedvében minden asszonyt és lányt végigtáncoltatott de régi szerelmese fölött ugy elnézett, mintha levegő lett volna. Az asszony, aki közben vígan fecsegett széptevőivel, sunyi oidalpillantásokat vetett rá, s látatlanul az ajkát harapdálta.... Egy este a fiú elhaladt a vízimalom mellett, ahol az asszony lakott s gyertyafényt látott az egyik ablakban. Akaratlanul felnézett, mig tovább ment, de egy suttogó hang megszólította. — Te vagy, Bálint? — kérdezte egy lágy női hang. — Én vagyok, — felelte peckesen a suhanc. — Nem jönnél fel egy pohár forralt borra, ha nagyon hívnálak? A suhanc felszaladt a lépcsőkön és a faggyugyertya elaludt a malom szobájában . . . * A gyerek másnap beállított az öreg bűbájos boszorkánykonyhájába. — Itt van még tiz körmöd, megérdemled! A csodaitalod ugy megváltoztatta az asszony szivét, hogy késő hajnalban is alig akart elengedni a szobájából. A szakállas öreg ember belecsusztatta az aranyakat a bőrnadrágja zsebébe s arcának ezer ránca ravasz mosollyá torzult: — Ha igy van, öcskös, akkor megmondhatom neked az igazat: az ital nem az asszony szivét lobbantotta .lángra, hanem a te bolondos szerelmedet oltotta ki. Csak igy teljesülhetett az örök törvény: hogy aiz asszonyok futnak azok elől, akik szerelmesek beléjük s boldogan omlanak azok nyakába, akik hidegek hozzájuk. Nem az asszony lángját kellett felszítanom, hanem a tiédet elfujnom, hogy kívánatos légy neki. így volt ez ötezer év óta, igy lesz további ötezer alatt is, amig még halálcimborám kegyelméből' e földön maradok.
