Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-06 / 268. szám
1925 október 6. BACSMEGYEI NAPLÖ 3. oldal r Kisebbségi Elei © m ® Az erdélyi magyar párt memorandumot intézett a román kormányhoz, melyben a községi választásokra, — az ostromállapot alatt tartott határvidékekre is — sajtószabadságot követel. »Azt hisszük —■ igy szól a memorandum — a miniszterelnök ur sem vonja kétségbe, hegy az a sajtó, amely részben cenzúra alatt áll, részben pedig közigazgatási utón bármikor beszüntethető, szabadnak nem tekinthető és véleményét saját meggyőződése szerint nem nyilváníthatja. Viszont azt a választást sem lehet szabad választó k tekinteni, amelyben az ország laki. iának olyan tekintélyes tömege, mini a magyar kisebbség, — sajtó utján a maga véleményét és kívánságait a hatalomtól függetlenül nem fejtheti ki. A választási aktustól eltekintve is semmi létjogosultsága nincs annak, hogy a magyar lapokkal szemben az impérium hetedik esztendejében kivételes hatalmi intézkedések legyenek érvényben. Az alkotmánytörvény a teljes sajtószabadságot garantálja és az alkotmány imperativ rendelkezésével szemben kivételes rendelkezéseknek békeidőben jogalapjuk nincs. A romániai magyar sajtó a törvény keretein belül szolgálja a magyar kisebbség érdekeit és amennyiben bármely törvényben ütköző cselekedettel gyanusittatnék, az országnak van független bírósága, amely mindenkit felelősségre vonhat, akit sajtó utján elkövetett cselekedetekben vétkesnek talál. Szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy sem Jugoszláviában, sem Csehszlovákiában nem létezik sem cenzúra, sem az a joga a kormányzatnak, vagy más katonai, vagy polgári hatóságoknak, hogy valamely lap megjelenését eltiltsa. Pozsony és Kassa városok Csehszlovákiában, Szabadka, Szenta és Zombor Jugoszláviában épp olyan közvetlenül magyar határ mellett feküsznek, mint nálunk Nagyvárad, Szatmár és Arad vártmfc És ezekben a városokban sem hadizóna, sem cenzúra, sem semmiféle kivételes állapot nincsen. A román kormány sem tekintheti magát, sem pedig az országot gyengébbnek, mint a jugoszláv és csehszlovák kormányok és nem adhat tápot annak a feltevésnek, hogy a cenzúra és kivételes intézkedések lennének az ország biztonságának feltételei és kellékei. Azt is fölösleges részletesebben kifejteni, hogy Románián kiviil a világ egyetlen alkotmányos államában sincs ma cenzúra«. * A csehszlovákiai német kisebbségek küzdelmeiről beszélt dr. Medinger képviselő Washingtonban egy amerikai újságíró előtt. »A német kisebbség — mondotta — jogait akarja biztosítani ,’csak Csehszlovákiában, azokat a jogokat, amelyek a nemzetközi szerződések értelmében megilletik. Kisebbségi autonómiát akarnak, de nem akarnak elszakadni a köztársaságtól«. Medinger külön hangsúlyozta azt is, hogy a csehszlovákiai németek közt egyáltalán nincs irredenta mozgalom. / * Háromezer ember megfelebbezett állampolgársági ügye vár elintézésre a kolozsvári ítélőtábla előtt. Ezt a horribilis számot részben az Actiunea Romana hangyaszorgalmú működése érte el, hetek óta szimatolva minden kisebbségi ember előéletét és nem kívánatos elemnek bélyegezve meg a legjámborabb polgárokat, — részben pedig a sziguranca óhajt egy pár magyart átteni a határon. Háromezer ember, háromezer magyar várja, hogy a kolozsvári Ítélőtábla döntése megadja-e az álampolgárságot, az életlehetőséget nekik és családjuknak. Hetedik évfordulója közeledik az uj országhatárok kialakulásának és még mindig kétségbeejtően nagy számmal vannak, ilyen és ehhez hasonló sérelmek. Vájjon mikor ér véget a háborúnak ez az aktákkal, iratokkal, bírói végzésekkel való csendes, kegyetlen folytatása? . . . * A prágai parlament legutóbbi ülésén Borovszky szociáldemokrata képviselő beszédet mondott, melyben a szlovenszkói kisebbségek mellett foglalt állást » Akisebbségek — mondotta — különösen a magyarok a lojalitás feltételeinek a legteljesebb mértékben megfelelnek, u kormány elleni küzdelmüket nem lehet illojalltásnak minősíteni. A nemzetiségek több lojalitással viseltetnek az állam bánt, mint amennyit a velük szemben való bánásmód után el lehet tőlük várni. A költségvetés öt millió koronát állít be a színházak támogatására, ebből a magyar szinészeet semmit sem kap. Olyan kerületi beosztást csináltak a magyar színészetnek, hogy létezésének anyagi aiapját ne mtudja biztosítani. A magyat színdarabokat cseh rendőrségi tisztviselővel cenzuráztatják. A magyar vonatkozású darabokat nem szabad stilszerii öltözékben eljátszani. Egy magyar huszárkapitányt például Kassán francia tiszti uniformisban kellett a színésznek alakítani. Ha a köztársaság olyan gyönge alap. non áll, hogy föl udja oontari egy magyar huszárruha, akkor itt kái minden mentési akció«. Összeesküvést terveztek Luther kancellár és Stresemann külügyminiszter elten Merényletet akartak elkövetni ellenük, hogy a biztonsági egyezményt nej Írhassák alá Berlinből jelentik: A Berliner Tag-1 meztették őket, hogy az, aki blatt hétfő esti számában kipattan- / alá akarja írni a biztonsági tóttá azt az eddig titokban tartott i egyezményt, nem juthat el élve tényt, hogy I Locamóba. Luther kancellár és Stresemann A merényletterv következtében a külügyminiszter ellen nagyarányú összeesküvést terveztek és el akarták őket tenni láb alól, mielőtt aláírják a biztonsági egyezményt. Az összeesküvés szervezői — a berlini jelentések szerint a német fajvédő-körök — a biztonsági paktumot a versaillesi békeszerződés újabb elismerésének tartják és ezt akarták a merénylettel meghiusitani. Az összeesküvést a berlini rendőrség fedezte fel. A két politikus már hosszabb ideje névtelen fenyegető leveleket kapott, amelyekben íigyelrendőrség a legszigorúbb óvintézkedéseket foganatosította. Már a német delegáció indulásakor teljesen elzárták a berlini pályaudvart, a delegáció vonatán egy egész detektivcsoport utazott és az utbaesö állomásokat mindenütt rendőrkordon zárta körül. E biztonsági intézkedések ellenére is Luther és Stresemann Bellinzona állomáson kiszálltak a német delegáció vonatából és bevárva aniig bealkonyodik, autón folytatták az utat Locamóba. Az összesküvés hire Berlinben óriási izgalmat kelt. Idáig több letartóztatás történt. Világ újságírói egyesüljetek a világbéke megteremtésére Chamberlain felhívása a külföldi sajtóhoz a locarnoi konferencia megnyitása alkalmából Locarnóból jelentik: Ragyogó napsütésben hemzseg a kiváncsiak tömege a Via della Palma-téren, az igazságügyi palotához vezető utón, ahol a külügyminiszterek konferenciáját tartják. Az első emeleten készen várja a terem a delegátusokat. Háromnegyedtizenegykor elsőnek Chamberlain angol külügyminiszter érkezik kabinetfőnökével és magántitkáraval, majd gyors egymásutánban a belgák, olaszok, azután Briand vezetésével a franciák jönnek. Tizenegy órakor Luther kancellárral és Stresemann külügyminiszterrel az élükön a németek vonulnak be. A konferenciát negyedtizenkettőkor Chamberlain nyitolta meg, majd Locarno polgármestere üdvözölte a delegátusokat, mire válaszképpen Chamberlain a konferencia köszönetét fejezte ki Locarno városának a vendéglátásért. A po'gármester eltávozott és a külügyminiszterek megkezdték a tanácskozásukat. A délelőtti ülés csak formális volt, a tulajdonképeni tárgyalásokat pedig délután kezdték meg. Három órakor a delegációk jogászai ültek össze konferenciára, négy órakor pedig a locarnói törvényszék nagytermében a kiküldöttek ülést tartottek, amelyen megbeszélték a tárgyalások programmját. A konferencia legközelebbi ülése kedden délelőtt féltizenegykor lesz, amikor a tulajdonképpeni tárgyalás megkezdődik. Chamberlain a sajtó támogatását kéri Hétfőn reggel, a konferencia megnyitása előtt Chamberlain fogadta a Locarnoban egybegyült külföldi újságírókat, akikhez a következő beszédet intézte: — Az itt megjelent újságírók nagy száma is azt igazolja, hogy az egész világ óriási érdeklődéssel néz a mostani konferencia elé. Minden túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy ennek a tanácskozásnak az eredménye az egész világ szempontjából végtelenül fontos. Ezidőszerint öt hatalom képviselői vannak itt, hogy kicseréljék eszméiket és keressék azt az eszközt, amely jobb megértésre vezet a népek között. Az egész világ szenved, minden ország, még azok is, amelyek nem vettek részt a háborúban, nyögik azokat a viszonyokat, amelyek a békekötés óta uralkodnak. Az országok, még az előbbi ellenségek is, napról-napra mindinkább eltávolodnak a gyűlölködés és a múltak keserűségének emlékétől, mert ismét őszinte barátok akarnak lenni. Svájc légköre rendkívül kedvezőnek látszik az ilyen nemzetközi konferenciák számára. Ebbe a tiszta légkörű országba menekült a béke és mi itt keressük a békét. Senki sem jött most ide követelésekkel és kényszerhelyzetben, mindenki teljes pgyenjogusággal fog hozzá a közös munkához, de veszedelmes volna tulsáosan vérmes reményeket táplálni a onferencia eredményei tekintetében. Az angol kormányt az az eltökélt szándék hozta Locarnoba, hogy igyekezni fog a múltak hibáit kiküszöbölni. Valamennyiünket szorosan összekapcsol a békevágy és a béke szüksége, senki sem fogja tehát megengedni, hogy a múltak zavaróan hassanak közre. Az a feladatunk, hogy megteremtsük az egész világ számára az igazi békét. Arra kérem minden ország sajtóját, hogy dolgozzék velünk a világ békéjének és a népek kiengesztelődésének mielőbbi megteremtésében. Lengyel Zoltán védi Rákosi Mátyást A volt népbiztos nyilatkozatot állított ki arról, hogy nem bántalmazták Budapestről jelentik : A kommunista összeesküvés ügyében ietartózla'olt negyvenkét egyénnek az ügyészségre való átszállítása vasárnap befejeződött. Rákosi Mátyást elszállítása előtt a rendőrségen felkereste nővére egy németül beszélő külföldi ur társaság ban, aki a család barátja és beszélgetési engedélyt kért. Ugyanakkor engedélyt kért Lengyel Zoltán ügyvéd irodatársa dr. Géczy József is. Mindhármán megkapták az engedélyt és a beszélgetés Hetényi Imre főkapitányhelyettes és Schweinitzer rendőrkapitány jelenlétében folyt le. Rákosi láthatólag megörült a látogatásnak és rég nem látott nővérét, akit budapesti tartózkodása alatt nem keresett fel, megcsókolta. — Most láthatjátok — mondotta — hogy nincs semmi bajom. Itt senki se bántott egy ujjal sem, nincs semmi panaszom. Félórás beszélgetés után Rákosival növere közölte, hogy Géczy ügyvéd azért jött vele, mert a család Lengyel Zoltánt kéri föl a védelemre. R í kosi Mátyás ebbe beleegyezett és mindjárt alá is irta aZ iigyví di meghatalmazást. Ugyanekkor Rákosi nyilatkozatot is állított ki, hogy egész rendőri fogsága alatt senki hozzá nem nyúlt, európai bánásmódban részesült és vallomását minden kényszer nélkül tette meg, E látogatás után Rákosi testvérhuga fölkereste dr. Lengyel Zoltán ügyvéd, volt országgyűlési képviselőt és fölkérte, vállalja el a volt népbiztos védelmét. Lengyel Zoltán Rákosi védelmét elvállalta. „Éjen Pasics, le Radicscsal!“ Az orjuuások megzavarták a rumai radikálisok gyűlését Rumáról jelentik: A szerémségi radikális pártszervezet vasárnapra gyűlést hivott össze Rumára. A gyűlésen majdnem véres összetűzésre került sor a gyűlés résztvevői és az orjunások között, akik mindenáron szét akarták zavarni a gyűlést. Verekedésre azonban nem került sor, mert a csendőrség idejében kivonult és eltávolitotta a fenyegető magatartást tanúsító orjunásokat. A pártszervezet vezetősége vasárnap délelőtt tiz órára tüzté ki a gyűlés megnyitását, amelyre mintegy öt-hatszáz ember gyűlt össze. A gyűlés szónokai voltak Koszics Cseda, a viroviticai kerület volt képviselője, Vilics Márkó novisadi iskolai főigazgató és dr. Miladinovics Zsárkó volt postaügyi miniszter. Nyomban a gyűlés megnyitása után megjelent a gyűlés színhelyén Jevgyevics Dobroszláv harminc orjunista kíséretében, akik „Éljen Pasics, le Radiccsal!“ kiáltásokkal zavarták a gyűlés lefolyását, majd oly fenyegetően léptek fel, hogy összetűzéstől lehetett tartani. Az orjunások felvonulásáról hamarosan tudomást szerzett a rumai főszolgabíró is, aki mozgósította a csendőrséget, a rendzavarok eltávolítására. Jevgyevics Dobroszláv látva, hogy a csendőrség kivonulása miatt nem sikerül a gyűlést szétzavarni, felkereste a főszolgabírót,akivel közölte, hogy az esetben, ha engedélyt ad az-orjunásoknak is gyűlés tartására, elvonulnak. A főszolgabíró az engedélyt megadta, mire az orjunások, jelentéktelen csoport kíséretében bementek egy szomszédes vendéglőbe és ott megtartották gyűlésüket. Ezekután mindkét gyűlés a legnagyobb rendben ért véget Ritka alkalom mindazoknak, kik bútort akarnak venni. Lásd az „Atlas“ d- d. Hovlsaä, šumaatjska m. 10. (a Haltérea tál) Hirdetését
