Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-04 / 266. szám

14 oldat

BÁCSMEGYEI NAPLÖ

1925. október 4,

céről, még most is fájón nélkülözöm, s ha megjelent volna, nem sajnálnám érte Calmann Lévy-től vagy Charpentier-től a hat frank hetvenöt centimeS-et, amibe kerülne.

Nagy kár az is, hogy Rousseau, aki másfél évig élt itt mint Franciaország velencei követének, Montégu urnák a titkára, alig irt valamit a dogék városáról. Vallomásaiban (II. rész. 7. könyv) szóvá teszi ugyan itteni tartózkodását, de a máskülönben elég bőbeszédű Írónak nincs mondanivalója a benyomásról, amelyet a város gyakorolt rá. Pedig érdekes volna olvasni, hogy ez a forradalmi iró, aki divatba hozta a természetet és megindította annak szentimentális imádatát, mit és mint érzett, amikor e sajátságos müvárosban lakott, amelyben a természet állandó oppoziciót folytat az építőmesterrel szemben s mindent megtesz, hogy annak munkáját megnehezítse. Jcan Jaques bizony az énségének tőle megszokott kultuszával itt is csak a maga, mindenesetre érdekes és jelentékeny és Jules Lemaitre szerint már akkor is bolondos személyével foglalkozik. E halhatatlan emlékiratokban semmit se ir az egyetlen város bájairól s az ottani élet különlegességeiről, s megelégszik annak a fontos ténynek a teszögezésével, hogy Franciaország követe egy minden tehetség nélkül szűkölködő szürke, kis figura, amely sajnálatos ténykörülményt csak az teszi elviselhetővé, hogy a titkára szerencsére egy igen-nagyon talentumos férfiú. E megállapításon túl aztán megörökíti néhány kalandját, amelyek tarkították a napjai egyformaságát, egy pár stiklijét, amiket elkövetett, az ebédeket, amelyeket végigevett, — csupa nem jellemző és nem reprezentatív dolog. ,ami megeshetett volna bárhol a széles világon, de Veneziáról, a bübáj e (fővárosáról a regényesség és művésziesség e halhatatlan márványmonunrentumáról mélységesen hallgat. Ellenben ösmert őszinteségével, amely néha közel járt. a cinizmushoz és az amorális életfelfogáshoz, az életrajzának olyan részletéről is beszámol, amelyet mindenki más még önmaga előtt is eltitkolna, ha lehetne és elfelejteni iparkodna, Velencében akkor nagy és jelentős szerepet játszottak a courtisane-ok, s a társadalmi osztály, amelyhez tartoztak, nem volt épp utolsó. E »hölgyek« kevésbbé resíellté'ic a horizontális foglalkozásukat, mint a illemtaniak, s azt nemcsak mesterségnek, de hivatásnak is tekintették. Hogy Rousseau nem tagadja le, hogy társaságban találkozott s hogy négyszemközt érintkezett e. kellemes nőkkel, azon nincs mit csodálkozni. Fegyelmezettebb tollak Is bizonyos tisztelettel írtak róluk annak idejében s elismerték, hogy »ein éppen elegáns mesterségüket bámulatos eleganciával űzik. De ahogy az Émile meg a Társadalmi Szerződés szerzője egy coriigiana-vsX való esetét leírja, az még a rousseau-i őszinteségnek is hatalmas túlzása. A saját föl jegyzése szerint egy ily szépséges leány, akivel ■szemben a szerelmi kettős forró perceiben nem tudott kellő sikert elérni, ezt a lehangoló tanácsot adta neki: 2anéilto, lascia le donna e stadia la matematica! (Jean Jaques, hagyd te a nőket és tanuld a matematikát!) Nincs még egy iró, és nincs még egy ember, aki egy ehhez hasonló »kaland«-ját leírná olyan nyelven, amelyet közel százmillió ember megért. Ez a különös mentalitású férfiú szívesebben közölte az olvasóival e ránézve éppen nem dicsőséges esetet, mint azt, hogy mily szenzációkat ébresztett benne a tenger Rómájának különleges élete és csodás művészete.

Szerencsére mások kifejezést adtak az elragadtatásuknak, -amelyet bennük Velence és a velenceiek keitettek.

DRÓTKÖTELEKET:

szigetelt és csupasz rézhuzalokat,

! i zzólárap a~ ain6rókaí, antmindrótokaf, ólomkAho; leket elsőrendű minőségben, jutányos áron I szállít a Novisadi Kíbcl^yir (&adnicka ti!. 2) Telefon 12t 443

TERE-FERE

Tessék friss anyatej! Uj és teljesen meglepő ipar: az anyatej ipar.

Hocber, amerikai doktor miután a különböző anyák tejeit gondosan megvizsgálta s látta, hogy egyik anyának rendkívül sok teje van, mellyel két, sőt három csecsemőt is táplálhatna, a másik anyának egyáltalán nincs teje, a kérdést azzal vélte megoldani, hogy a tejei, melyet a természet nem egyenlően oszt el, maga a tudomány osztja el igazságosan.

Az amerikai orvos eszméje megvalósult az újításokhoz annyira hozzászokott hazájában. Amint a NewyOrk Magaziné írja, a fölfedezés nyomán orvosi felügyelet alatt jóléti intézet alakult, mely ezt az emberies eSzitiét a legapróbb részletekig kidolgozta és testté váltotta.

Azok az anyák, kiknek orvosaik véleménye szerint bőséges tejük van, jelentkeznek ebben az intézetben. Egy elmés vi 11 arncsmiiszérreI azonnal kiszívják mellükből a tejet, melyet palackokba zárnak aztán lepecsételnek. Akik gazdagok, ajándékul adják anyatejüket a szegény gyermekeknek, szegény anyák megfizettetik tejüket.

Ez a tej a csecsemőknek jut, kiknek az anyja nem adhat elegendő tejet. A vagyonos osztályok nagyon drága pénzen vásárolják a természet e nedűjét, úgy a fizetett Összegből az intézet a szegény anyák gyermekeit is elláthatja, ingyen. Beszélnek egy tenyeres-talpas, tagbaszakadt parasztnőről, ki tejével már rengeteg dollárt szerzett.

A palackolt anyatej kizárólag orvosi rendeletre szolgálható ki. Dupla habbal, föllel, vágj' kávéval vegyítve nem kapható.

Hogy él a mai orosz iró ? Vörös Ooroszország kezdettől fogva fontosnak tartotta, hogy szinleg gyámolitsa az irodalmat és külföldön hirt verjen az ottani irók boldogulásáról, az irodalom eldorádói fejlődéséről. Annak idején Lunacsarszki népbiztos buzgólkodott ezen a téren, irodalmi vonatokat indíttatott el, melyeknek fölvirágozott kocsijaikban irók ültek, kiknek azonban csak az volt a kötelességük, hogy a kommunizmus mellett prédikáljanak.

A Mer eure de Frangéban most egy terjedelmes elfogulatlannak látszó cikkben az orosz állapotok alapos ismerője

J. W. Bienstock föltárja, hogy virágzik a szabadnak hirdetett Oroszországban az irodalom. A propaganda csak arra szolgál, hogy elvakitsa az idegeneket. Goethe azt mondotta, hogy aki meg akarja érteni a költőket, annak a költők hazájába kel! menni. Aki meg akarja tudni, hogy ebben a pillanatból mi az irodalom és művészet helyzete Oroszországban .annak Oroszországba kei! mennie, meg kell kérdeznie az ottani Írókat és művészeket. Ha pedig nem tud eljutni oda, akkor a bolseviki újságok is fölvilágosíthatják őt erről, a cenzúra minden szigora ellenére, elegendő elolvasni pár hírlapot, hogy számot adhas sunk a mai orosz irók és művészek helyzetéről.

Veressajev, egy régóta működő, nálunk is ismert iró, ki az Orvos naplóját irta, Oroszországban rekedt s anélkül, hogy politikailag szint vallott volna, tovább dolgozik. Most a Právdában cikksorozatot ir a Szövi etköztársaság íróinak helyzetéről.

— A művészet munkásait — mondja Veressajev -- gazdasági szempontból szabadfoglalkozást űző emberek osztályába helyezték s mint ilyeneket teljesen máskép kezelik mint a testi munkásokat, vagy a szovjet hivatalnokokat. Egy hivatalnok például, ki havonta 50 rubelt keres 50 kopeket fizet lakása minden két J métere után. Ellenben az iró, ki ugyan■ csak 50 rubelt keres havonta, már 2 rubelt tartozik fizetni ugyanazért a lakásrészért Egy állami hivatalnok, ki havonta 150 rubelt kap, minden évnegyedben 15 rubel adót tartozik fizetni. Az iró ugyanezen jövedelem után 45 rubelt és 25 kopeket fizet, aztán progresszív adóként 29 rubelt, összesen 71 rubelt és 25 kopeket. Nyilvánvaló — jegyzi meg az iró — hogy a művészi munkást sokkal kevesebbre értékelik, mint egy bankhivatainok, vagy egy villamoskalauz munkáját.

*

Mata-Hari a fátyolatlan táncosnő.

Évek óta Párishati él már Gomnez Carillo spanyol iró, aki a francia földben egészen meggyökeresedett, nemcsak franciául ir, de forog az ottani társaságokban is, állandóan beszélnek párbajairól, szerelmi kalandjaitól. Annak idején elvált egy perui gróf leányától, egy kabaré énekesnőt vett nőül. Háború alatt pedig nagy pert vert föl Mata-Hari-val egy hollandi baiierinával való regénye, ki tragikus véget ért; a franciák a vincendensi lövészárc-kban kémkedés gyanúja miatt agyonlőtték.

Mqst a párisi lapok szellőztetik ezt az ügyet. Azt állítják, hogy a ballerina teljesen ártatlan volt, a haditörvényszék ártatlanul ítélte halálra. Támadják a spanyol írót azon a cimen, hogy ő jelentette föl kedvesét tulbuzgalomból, hogy a szövetségesek iránt való hűségét bebizonyítsa. Szem és fültanuk jelentkeznek, kik szerint a fátyolfala.n táncosnő egyáltalán nem törődött a háborúval, kegyét bőkezűen osztogatta mindenkinek, anélkül, hogy az egyenruhára nézne. Madridban, igaz, szóba állt német tisztekkel is, de elfogadta égj' volt francia miniszter és egy irancia tábornok barátságát is.

Mi az igazság ebben az ügyben, mely annyi szóbeszédre ad alkalmat? Gonnez Cariilo, a ballerina barátja nem nyilatkozik. Annál hangosabbak egyéb volt tisztelői. Hangsúlyozzák, hogy a táncosnő tájékozatlan volt politikában, mindig csak a művészetről és szellemről beszélt, mint hajdan Aspasia. Ártatlanságáról maga a védője is annyira meg volt győződve, oly tűzzel és lélekkel mondotta el védőbeszédét, hogy a haditörvényszék előtt sírva fakadt. Maga Mata-Hari pedig szótlanul, fanyar mosollyal ment a halál elé egy őszi reggelen, mint a mártírok. Nem bizonj-iték-c ez ártatlan volta mellett?

A pör ujrafölvételét egyre többen sürgetik. Egy második Dreyfus-ügy van készülőben.

Dosztojevszkij uj életrajza. A szovjetkormány irattárában sok kötetre menő Dosztojevszkij-kéziratot találtak, mely a nagy iró életét uj világításban mutatja be. Különösen becses az az életrajz, melyet maga Dosztojevszkij veteti papírra. Egyik részlete igy hangzik:

—Én, Fedor Mihajlovics Dosztojevszkij egy orvosi családban jöttem a világra, Burokban születtem, ami öreg emberek véleménye szerint szerencsét jelent, de én csak hányódtam-vetödtem, szenvedtem. Ezt csak úgy mellékesen. Édesapám, ki nagyon tanult orvos volt, nem látta meg, hegy kisgyermekkoromtól kezdve ideges voltam s mikor észrevette ezt, már későn volt; nem gyógyíthatott meg, egész életei"-' w-***. ván nyomorék maradtam. Emlékezne-e Wortsworth-nsk az angol költő a költeményére: Heten vagyunk, uram, heten! Hát a kis kétszobás lakásban, melyet orvos apám bírt a kórházban, szintén hét gyermek volt. Apám szenvedélyesen élt hivatásának: de minket sem felejtett el, gyermekeinek szentelte minden szabadidejét. Kor szerint én voltam a második. Eleven voltam, tudnivágyó, makacsul kiváncsi, szóval kiáihatatlan és tehetséges . Három éves koromban bonyolult, rettenetes és furcsa meséket kezdtem kitalálni. Megőriztem őket emlékezetemben és később bizonyos tekintetben föl is használtam munkáimhoz.

Megemlíti azután, hogy a csermáki kollégiumba adták Mihály bátyjával együtt. Éjjel-nappal olvasott s tizenhárom éves korában azt képzelte, hogy mindent tud. Erre nagyon büszke volt.

Életrajzának egyik iegmeginditóbb mozzanata az, amelyet a Raszkolnikoy keletkezéséről beszél el.

Egy napon bement egy csapszékbe, ott megismerkedett egy leánnyal, kit nagyon szán an dónak, rokonszenvesnek látott. Pénzt adott neki, megkérj-e öt arra, hogy mesélje el élete történetét. Ekkor fogamzott meg benne a Raszkolnikov alapgondolata.

Dosztojej'szkij magát vádolva hozzá teszi:

— Ekkor is csak a nyereségvágy hajszolt . . .

'■*

Él a gyémánt! William és Lawrence Bragg — apa és fiú — mindketten hírneves tudósok a fizikai vegytan terén. Most egy olyan jelenségre vetettek fényt, mely edđigelć pusztán elméleti volt; bebizonyították, hogy a holt anyaga is él. Szóval az az anyag, melyet mi holtnak nevezünk, csak gyarló érzékeink számára holt. Az életéit érzékeinkkel nem vagyunk képesek észrevenni.

A két angol tudós a gyémánttal kísérletezett és sikerült ellesnie titkát. A gyémánt szerkezete kizárólag eleven szénatomokból áll s e szénatomok részarányos elhelyezése okozza a gyémánt jellegzetes villogását, tündökését. Ez a fény a gyémánt lélekzesőnek, életének tekinthető.

A érdekes felfedezés során a tudósok kiszámították, hogy az elektronok másodpercenkint 2200 kilométer sebességgel forognak, eszeveszett rohanásukban s ez a mozgás teljesen azonos a csillagoknak mag.uk, vagy a nap körül való forgásával.

Elménk ugyan egyáltalán nem képes megérteni ezt a mozgást, ezt a sebességet, de bármennyire is csodálatos, nyilvánvaló, hogy a holt anyag él, akár csak mi, a. világ mindenség rejtélyes, eddig kifürkészhetetlen életét éli, melynek megnyilatkozása már elérkezett az emberi tudás, megfigyelés határaihoz.

*

Prohaházasság Szovjet- Oroszországban. Sokat beszéltek azokról a cifrafurcsa ujitásokrql, melyet Szovjet- Orozországban létesítettek társadalmi terén, különösen a házasságok tekintetében.

Tudvalevő, hogy ott menyasszony, vőlegény nem fogad örök hűséget. Csak »időleges« hűséget, bizonyos évekre. A próbaházasság ötlete számos kabaréírót ihletett meg, ki mulatságos jelenetekben vetíti elénk az uj erkölcsöket.

De a témáról a Pravda komolyan cikkezik:

— Tudjuk, — írja — hogy a házasságokban, különösen hogy ha fiatalok a házasfelek, szükséges, hogy a férj és feleség köicsönösen kiismerje egymás vérmérsékletét, ízlését, jellemét, mielőtt végkép egymáshoz láncolná magát. Ezáltal elejét vesszük a boldogtalan házasságoknak. Az uj intézmény a vidéken nagyon szives fogadtatásra talált Az újság közli is a házasság formuláját mely szóról-szóra igy szól:

— Én X. elvtárs kötelezem magamat, hogy Y. elvtársnővel házasságot kötök — három évre. Én Y. elvtársnő kötelezem magam, hogy X. elvárs urnák felesége leszek — három évre.

E szerint szerződéiről van szó, melylei ár, három év múlva. Utána a szerződő felek nem tekinthetők házastársaknak. Ha óhajtják, tovább folytathatják a házasságot, ha nem, elválhatnak, anélkül, hogy a törvényhez fordulnának. Viszont jogukban ál! másodszor, harmadszor, tizedszer is házasságot kötni, mindaddig, míg meg nem találják az igazi férjet, vagy feleséget.

Társasjátéknak eléggé, mulatságos.